Csak megvontam a vállam. Nem akarok felesleges időt pazarolni apróságokra, és egy hotelszoba ezek közé tartozott. Nem adok az igényeim alá, s ezt ő is pontosan tudja már rólam.
Miközben beszélt, megérkezett a lift, és kézségesen beszálltam, majd megvártam, hogy ő is megtegye, csupán ezután fordultam vele szembe.
- A megértésedet már előre köszönöm. - mosolyogtam kedélyesen, majd felsóhajtottam, és benyomtam a gombot, mire a lift elindult felfelé.
- Gyakran időzöm New York-ban. Mindig itt szállok meg. Rettentő érdekes tud lenni... amikor először látod. - fintorodtam el, majd felsóhajtottam ismét, és rákacsintottam. - Egyedül nem is nagy buli, ha nagyon őszinte akarok lenni. New York-hoz két ember kell. És miközben kutatni fogok azután a nő után, szeretnék mindent a lehető legjobban megismerni. - magyaráztam neki, majd kiszálltam a liftből és végigsétáltam a folyosón, mlynek végén már láttam a szobaszámunkat.    

- Óóó... Igen, igazad van! - bólintottam egyet arra, hogy az igézéssel könnyedén megkaphatunk bármit akkor és amikor csak szeretnénk.
Egyszer csak megálltunk, és Victor kék szemeiből áradt a határozottság és végtelen komolyság. Tudtam, hogy valamit mondani fog, éppen ezért én a figyelmemet neki szenteltem. Valahogy reztem, mi az, amiről szó lesz, de hagytam őt kibontakozni...
- Megtalálod őt. Bízz önmagadban... és persze bennem is, mert amíg kell és igényt tartasz, addig segítek neked - halvány mosolyt csaltam ki az arcomra. - Én pedig nem hagyom magam, mellesleg - enyhén megböktem a vállát, és közben vigyorogtam már. - Még nem jártam ezen a helyen, peig amikor itt voltam N.Y.-ban, elég sokszor el-elsétáltam előtte - ábrandoztam, vagy inkább csak próbáltam elterelni Victor gondolatát kis időre, és hogy végül majd nyugodtabban meg újult erővel induljunk neki a nyomozásnak.

- Minek fecsérelném az időmet az ilyenekre, ha elintézhetem tíz másodperc alatt is, hogy miénk lehessen az a szoba? - kacsintottam rá ismét. Amúgy nem szokásom ilyesmiket csinálni, hiszen bárhogyan is nézem, nem szoktam hotelban járkálni. Általában a sajá vagy a partnerem lakásába vonulunk.. mindent el tudunk intézni ott is, majd egyszerűen vagy megölöm vagy pedig elfeledtetem vele ami történt. Még az kellene hogy visszatérjenek a lakásomhoz. Sose tudnám őket lerázni. Meglepően ostoba félelmek, nem?
A lift előtt végül még megálltam, és belenéztem Sofia szemébe, majd mikor befejezte a beszédet, én magam is megszólaltam, de több határozottsággal és komolysággal, mint idáig.
- Tudnod kell, hogy nem tudom, hová fog vezetni ez az egész. Talán bosszúsabb leszek, mint bármikor... ha elbukik a feladatom. Meg akarom őt találni, és ezért bármin és bárkin átgázolok. Ezzel légy tisztában... nem ismerek határokat. - suttogtam rekedt hangon, majd végül elcsitultam. Tudni akartam, neki ez így fair play-e. Nem fogom még egyszer figyelmeztetni. Most kell döntenie.   

- Úgy tűnik, igen... Netán bánod ezt? - szemeimmel kerestem tekintetét, és mosolyogtam csak, mert reméltem, nem bánja ezt a kis dolgot, mert végül is hát, egy kis szórakozás mindenkinek jól jön. - Imádom, hogy ilyen egyszerűen nagyszerű vagy a recepciósok lerázásában. Tökre imádnivaló volt ez a jelenet - haloványan grimaszoltam, de csak, mert már az arcomra fagyott az a fránya mosoly.
- Én az ilyesmit... nem bánok meg sosem - jelentettem ki, megerősítvén azt, hogy nagyon szuper este lesz, s a lift felé vettem az irányt, és beszálltam, majd pedig vártam Victort is.
- Egy üveg pezsgő mellett nyomozhatunk is, egy szóval... összeköthetjük a kellemest a hasznossal módra csinálhatjuk - mondtam neki. - Akkor hát, lássuk... mennyire komoly és nagyszerű lakosztályunk van - megérkeztünk arra az emeletre, ahol ez a bizonyos lakosztály várt ránk.

Voltak olyan nők az életemben, akik egyszerűen felejthetők maradtak. Nem tudtak olyat tenni az életemben, olyan nyomot hagyni, mely akár az arcukat akár a nevüket emlékezetessé tette volna számomra. Sofia ezalól remek kivételt képezett. Annak ellenére, hogy kettőnk kapcsolata mindig is inkább a barátságra épült, semmint másra. Na jó, nem mondom, hogy soha nem történt semmi.. de talán pontosan azért nem emiatt emlékszem rá annyira, mert akkor nem voltam éppen józan állapotban. Kár lenne ezt bevallani, ha jól gondolom.
- Hm. Akkor pár este erejéig friss házasok leszünk? - vonogattam a szemöldököm szemtelenül, miközben a szoba kulcsát odatették Sofia orra alá, de valószínű volt, hogy nem ússza meg ennyivel és a nő további kérdésekkel fogja bombázni.
- Csak adja ide a kulcsot, és jegyezze be, hogy a szoba foglalt. - néztem a recepciós szemébe igézően, mire engedelmesen pötyögött a számítógépén valamit, és bólintott egyet, ezzel jelezvén, hogy megtette, amit kértem. Tökéletes!
- Akkor kérem, vigyék fel a poggyászunkat a szobába. És kérek némi pezsgőt. Mindenféle finomságot. Köszönjük. - biccentettem felé még egyet, majd Sofia-hoz visszalépve elvigyorodtam. - Remélem, nem bánod. Bár tény, hogy mindez kissé.. más köntösbe bújik, mint azt előre terveztem. De nyomozás közben egy kis.. szórakozás.. kinek árt meg? -kacsintottam rá.  

- Azt hiszem, már én sem tudom, hogy miről is beszélünk... - vigyorogtam én is, mert komolyan csak az a bajom, hogy Victor-t annyira kedvelem, hogy össze-visszadumálok itt. - Ez egy nagyon jó este lesz - huncutul mosolyogtam.
A recepcióhoz értünk, és csoda, nem volt előttünk senki sem, így hát én fogtam magam, rákönyököltem a pultra, és csak aranyosan mosolyogtam.
- A legszebb lakosztályt szeretném kérni kettőnknek - közöltem a recepciós lánnyal, hogy mi a kérésem.
- Az egyik nászutaslakosztály szabad jelenleg - tök pazar, bár nem éppen vagyunk házasok, közel sem.
- Nagyon jó - ördögi mosolyommal még ezt a csajt is ''megvettem''. Közben kitöltöttem gyorsan a papírokat,aztán pedig átadta a kulcsot. - Szólítsalak férjemnek? - böktem meg kezemmel Victort, és csak nevetgéltem.

- Még mindig a szobáról beszélünk? - vigyorogtam, mikor valamiféle főnyereményről beszélt. Egyértelmű, hogy számunkra már régesrégen másról szól ez az egész beszélgetés, és az extra szolgáltatások... de egy úriember nem mondja ki nyíltan az ilyesmit. Hogy miért? Mert akármilyen nagy nőcsábász vagyok, anyám úriembernek nevelt, aki tiszteli a nőket. Ha már emberként ezt nem tudtam érvényesíteni, akkor vámpírként hagy próbálkozzam. Igaz, néha teljes mértékben kudarcot vallok. De kit érdekel?
- Ha félnék... akkor mit változtatna? - kérdeztem, miközben megvontam a vállam. - Sok veszélyes dologgal játszottam már, amihez ablakot kellett mászni.. úgyhogy mondhatom, hogy nem, nem igazán félek a magasságtól. - kacsintottam rá, de azt hiszem, hogy innentől kezdve rábízom a szobafoglalást. Nekem mindergy, hol vagyok vagy vagyunk. A cél hogy megtaláljam a nőt, aki megkeserítette az életem, s akiét én is megkeserítettem. Szemet szemért. Vagy hogy mondták ezt egykoron Mezopotámiában.

Victor és a vigyori pofija valami elképesztő. Annyira el tud bűvölni valakit, hogy ehhez már semmi egyéb nem kell. Mindenki elámul tőle, és máris ingyen van minden. Én is csak mosolyogtam egyet a mondatára, hirtelen nem tudtam mit mondani rá, mert igaza volt.
- Extrák? Netán megnyertem a főnyereményt? - nevettem el magamat, mert tudom, miféle csábító ez a férfi mellettem.
Nos, nem igazán bánom ezt, mert én sem vagyok egy félénk kislány, főleg mióta vámpírrá váltam. Azelőtt persze, megvolt bennem egyfajta bájos, visszahúzódó lány. Tán még most is, csak immár fűszerezve valamivel.
- A legfelső emeleti legyen - hangomban huncutság keletkezett, és csak vigyorogtam. - Remélem nem félsz a magasságban - a vigyoromat most sem lankadt. - Pezsgőt is kérjünk, de ne csak egy üveggel - oldalra billentettem a fejemet, és sokatmondóan pillantottam Victorra. - Hosszú este lesz ez - kacérkodtam kissé.

- Tudod, kedvesem... ha egy olyan udvarias férfival hoz össze a sor, mint én, eleve nem kell attól tartanod, hogy számlát kell fizetned. Hát ha még netán az egyik fél vámpír is... arról nem is beszélve, hogy mindketten azok vagyunk... - vigyorogtam egyre szélesebben, majd vontam egyet a vállamon.
- Nekem lényegében tlejesen mindegy. Ahol ágy van, ott jó lesz. A hölgynek természetesen szabad kihasználni minden lehetőséget, extra szolgáltatást, mindent, amit abban a szobában találni fog. - kacsintottam rá, majd megfogtam karját, és magamhoz húztam. Mit várt? Nőcsábász vagyok, nem aggastyán. S nem vagyok az a szerelmes alkat, ez egyértelmű. De szeretem letépni azon virágolkat, melyeket a jóisten utamba sodort. S Sofia tökéletes példája eme gyönyörű fajnak.
- Melyik szobát akarod? Lakosztályt? Netán az elnökit? - indultam meg az úttesten, célba véve a hotelt, miközben ujjaim még mindig karján fonódtak át, s vártam, hogy végre ő is megszólaljon. Nyilván nagyigényű nő. De pont nem érdekel.

Többször voltam már eme csodaszép városban, melyet Nagy Almának is hívnak. Mindenki pörög, sosem áll le itt szinte senki és semmi, minden olyan akár, mint egy gyorsított film. Nincsenek itt csendes, nyugodt helyek, ha mégis, akkor az valami eldugott, elzárt terület, ahová senki sem léphet be. Engedély nélkül.

- Hm, legyen az ott - mutattam rá a legcsillogósabb, legfényesebb hotelre, ami az utca túloldalán volt. - Mint mindig, ez lesz a legdrágább a környékén, mert mikor nekem kell választani, beleesem ebbe az apró kis hibába - nevettem egyet, és Victort néztem közben. - Majd fizetéskor kicsit csalunk a recepciónál, és ingyenes lesz - grimaszoltam, és az igézésre gondoltam ebben a pillanatban a csalás szó alatt. - Mit szólsz hozzá? - a vigyorgás az arcomon még mindig nem laposodott el. A fejemet oldalra billentettem, és bámultam a hotelt, majd pedig minden előzmény nélkül belekaroltam Victorba, majd pár másodperc múlva viszont elvettem a kezem, hogy miért, nem tudom...

Elszoktam már attól, hogy ilyen zsúfolt városban nyomorogjak. Az már egészen más, hogy ezúttal társasággal látogattam ebbe a városba... a hely, ami sosem alszik el. Durva mottó, de tény, hogy valóságos. Én is általában az éjszakát részesítem előnyben. Nemcsak itt, máshol is.

- Nos, kedvesem.. - fordultam Sofia felé, miután leállítottam a kocsit, és félrebillentettem a fejem. - Dönts te a szállás felől. - sóhajtottam fel, miközben körbenéztem, és nem egy, nem két szálloda került már most a szemem elé.
A tény, hogy Katherine a közelben lehet... eléggé nagy hatást gyakorolt rám. Életem szerelmét egy hajszál választja el tőlem... mi a franc történik? Már évtizedek óta nem történrt velem ehhez hasonló.