- Hmm, ez csak nekem jó. - Suttogtam ajkaira, majd újból szenvedélyesen faltam azokat és felemelve őt felültettem a konyha asztalra, majd letértem a nyakára utána újból ajkaira.
- Azt hiszem, most már jöhetne egy kis fagyi. - Vigyorogtam rá miközben mellé pakoltam a fagyit is és a tejszínhabot is.

Szenvedéllyel tapadt ajkaimra, miközben kissé felemelve a konyhaasztalra ültetett, és ajkai letértek nyakamra, majd vissza is tért ajkaimra nem sokkal később.
- Ha csak nem a ruhámról akarsz fagyit enni, akkor meg kéne szabadítanod egy-két ruhadarabtól.. - Vigyorodtam el, és figyeltem ahogy lepakolja mellém a fagyit, és a tejszínhabot is.

- Azt hiszem ez nem lehet probléma. - Vigyorogva simítottam végig puha bőrén a pólója alatt, majd szépen lassan megszabadítottam tőle.
- Egy felesleges ruhadarab kilőve, de azt hiszem erre sincsen szükséged. - Végig simítottam a melltartóján, majd egy könnyed mozdulattal kicsatoltam és levettem róla.

- Na ennyit a felesleges ruhadarabokról. - Nevettem fel halkan, ahogy megszabadított felsőmtől, majd melltartómtól is. Kicsit eldőltem az asztalon, és elvigyorodva néztem Sean szemeibe. - Ez nagyon hideg lesz.. - Mondtam egészen halkan fejemmel a fagyi felé bökve, és egy kicsit összevontam szemöldökömet. Még jó hogy hideg lesz, de azért muszáj volt megemlítenem.

- Akkor először bemelegítésként kezdjük ezzel. - Vettem a kezembe a tejszínhabot, majd egy jó adagot nyomtam a mellkasára. - Akkor kezdődhet a móka. - Néztem rá vigyorogva, majd kicsit felé görnyedve kezdtem el szépen lassan lenyalni róla a tejszínhabot miközben oldalát cirógatni kezdtem.

- Bemelegítésnek nem is rossz ötlet. - Mosolyodtam el halványan, és kezébe véve a tejszínhabot, egy nagyobb adagot nyomott mellkasomra. - Számodra biztos jó móka lesz. - Vigyorodtam el felém hajolva elkezdte lenyalni a tejszínhabot a mellkasomról. Elég lassan, véletlenül sem elsietve a dolgokat, míg kezei az oldalamat kezdtél cirógatni. - Ez nem is volt rossz ötlet tőlem. - Sóhajtottam fel halkan elvigyorodva.

Szépen lassan lenyaltam róla az összes tejszínhabot, majd a számat megtörölve vigyorogtam rá. - Egyáltalán nem volt rossz ötlet. Főleg, hogy azt hiszem ez mindkettőnknek tetszik. - Kezembe vettem egy kanalat amin másodpercekkel később már púposan volt a fagyi. - Na mehet, vagy még még egy kör ebből? - Böktem a fejemmel a tejszínhab felé. Ilyen dolgokat se csinálok túl gyakran. Fogalmazhatunk úgy is, hogy ki kell érdemelni. Aurora-ért pedig képes vagyok mindenre.

A kezében már volt is egy kanál, amin nem sokkal később már volt is egy nagy adag fagyi. Halkan felsóhajtottam kérdésére, és talán egy kissé bizonytalanul néztem a fagyi irányába, de aztán halványan elmosolyodtam. - Mehet! - Adtam egy rövid választ, és vártam mikor kerül rám a hideg fagyi. - De aztán siess, nem bírom sokáig a hideget. - Vigyorodtam el, utalva arra, hogy gyors 'munkát' kell végeznie.

- Rendben van. - Vigyorogva gyorsan felkentem a melleire a fagyit a kanálról, majd amilyen gyorsan csak tudtam elkezdtem lenyalni róla, hogy ne túl sokáig maradjon rajta.
Mikor végeztem a számat megtörölve egy halvány vigyorral az arcomon néztem fel rá. - Na egy tízes skálán mennyire volt hideg? - Kérdeztem, majd egy gyors csókot nyomtam az ajkaira.

A kanáról felkente melleimre a fagyit, és amint a hideg a bőrömet érte, halkan felszisszentem, és azt akartam, hogy minél előbb eltüntesse rólam, amit végül meg is tett igen csak gyorsan, és megkönnyebbülten sóhajtottam fel elvigyorodva én is, ahogy felnézett rám.
- 10, vagyis inkább ez túltett a skálán, 100. - Nevettem fel halkan viszonozva neki a gyors csókot, de aztán ahelyett, hogy hagytam volna, hogy eltávolodjon tőlem, visszahúztam magamhoz, és hosszan tapadtam. - Jöhet a zuhany, mert mindenhol ragadok! - Vigyorogtam elválva ajkaitól egy pillanatra.

Azt hiszem elmondhatom, hogy még senkivel nem éreztem ilyen jól magam, mint Auroraval. Minden egyes porcikámmal szerettem, kívántam őt. Ez semmihez sem hasonlítható a múltamban még ha ezt Kendra nem is képes megérteni. Vele nem erről szólt az egész.. Teljesen más volt minden.
- Sajnálom. - Suttogtam nevetve az ajkaira. - Zuhany? Kérésed számomra parancs. - Mondtam továbbra is nevetve, majd a karjaimba kaptam, hogy elinduljak vele a fürdőszoba felé.

- Igazán nincs mit ezen sajnálni! - Nevettem halkan. - Hacsak nem szeretnéd, hogy ilyen ragacsosan bújjak hozzád az ágyba. - Vigyorodtam el magam, és már karjaiba is kapott, hogy a fürdőszoba felé vigyen. Elég hamar oda is értünk, és már le is tett a földre. Még egy kapcsolatomban sem éreztem magam így. Vagyis még nem éreztem senki iránt ennyire, hogy szeretem. Nem tudom, hogy ez meddig fog tartani, de reménykedek, hogy minél tovább, mert most úgy érzem, hogy nem tudnék meglenni nélküle. Szükségem van rá, minden értelemben.
- És jöhet is a fagyinál sokkal melegebb zuhany. - Vigyorogtam, és gyorsan ledobva magamról maradék ruháimat, beálltam zuhany alá, és elkezdtem engedni a meleg vizet. - Ne várass sokáig! - Mondtam, már várva, hogy belépjen mellém.

- Nem szeretem a ragacsos dolgokat. - Mondtam miközben már a fürdőszoba ajtajához értem, majd kinyitottam azt és leraktam őt a földre. Tudom, hogy a mi kapcsolatunk számára is többet jelent, mint bármelyik múltbeli. Hiszen ha nem jelentenék neki túlzottan sokat, már abban a pillanatban ott hagyott volna mikor elmondtam neki, hogy megcsókoltam Kendárt. Így visszagondolva hatalmas őrültség volt. Egyáltalán már azt sem tudom, hogy mi vett rá erre. A lényeg, hogy magunk mögött hagyjuk és mostanában Kendrát is. Hála az égnek, hogy nem hallottam felőle már egy jó ideje.
- De ne legye túl meleg mert a végén még az lesz a baj. - Mondtam nevetve, majd szépen lassan ledobáltam magamról a ruhadarabokat és beléptem mellé a zuhanyzóba, majd hátulról átkarolva a nyakát kezdtem csókolgatni.

Ahhoz képest, hogy mennyi akadály került elénk, és próbált szétválasztani, mégse sikerült tényleg külön választani minket. Ott volt Kendra, és még nem egy dolog, de mi mégis együtt vagyunk. Ebből is látszik, hogy mennyire erős a kapcsolatunk, de aztán kitudja. Lehet lesz olyan akadály ami már ki fog fogni rajtunk, ez nem lehet tudni előre.
- A meleg sosem lehet baj, de rendben, nem lesz túl meleg! - Vigyorogtam, és egy kicsit állítottam a vízen, hogy ne legyen annyira meleg. Miután Ő is levetkőzött, mögém lépva átkarolt, és a nyakamat kezdte csókolni. Megfordultam lassan, és mellkasára csúsztatva kezeimet megcsókoltam.

Bármi is történjék semmiképpen sem akarom őt elveszíteni. Már az is jó érzéssel tölt el, hogy láthatom. Ha még a karjaimban is tarthatom az felér a mennyországgal. Próbálom elkerülni az olyan incidenseket amiből bajunk származhatna. De amíg Kendra itt van nem sok nyugalmunk lesz. Főleg őt ismerve nem fogja feladni a dolgokat. Most is valószínűleg meghúzódott valahol amíg kitalál valamit és egyszerre ránk zúdítja az egészet.
- Ezt pont jó. - Suttogtam miközben simogatni kezdtem minden egyes porcikáját, majd ahogy felém fordult derekára csúsztattam a kezemet és viszonoztam a csókját.

Kendra mostanában nem volt a közelünkben, nem jelentkezett, de aztán lehet, hogy ez is a terve része. De miért is gondolok most Kendra-ra, mikor Sean-el, vagyok és jelen pillanatban minden rendben van? Nem tudom, csak eszembe jutott... Talán ő a legnagyobb akadály köztünk, de én bízok Sean-ben, mert ő az egyedüli aki meghátrálhatna. Én azért nem hagynám el, mert Kendra folyamatosan bekavar, de Ő viszont megtehetné, főleg ha elcsábítja ez a ribanc. Már meg is csókolta egyszer.. De nem, nem kételkedhetek benne, Sean sem kételkedett még akkor sem mikor megmondtam neki, hogy csókolóztam Liam-el.
- Szerintem is.- Bólintottam mosolyogva, és kezei simogatni kezdtél bőrömet, majd mikor megfordultam, visszacsúsztak derekamra. Viszonozta csókomat, de én aztán ezt elmélyítettem, egy sokkal hosszabb csók lett belőle, mint elsőre gondoltam.

Akkora idióta vagyok. Itt tartom a karjaimban álmaim nőjét én pedig közben azon gondolkozom, hogy vajon az exem már megint mit fog kitalálni, hogy keresztbe tegyen nekünk. Azt hiszem nem tud semmi olyat tenni amivel külön választhatna minket szóval addig teljesen mindegy. Nem is érdemes rajta gondolkozni. A kapcsolatunk elég erős ahhoz, hogy ezeket a "gyenge" próbálkozásokat is kiállja.
A csókunk mélyebb lett, mint az elején számítottam rá. Egyáltalán nem volt ellenemre, sőt jobb volt, mintha csak egy rövid egyszerű csók lett volna. Óvatosan a csempének nyomtam egy pillanatra sem eresztve ajkait miközben kezeim bebarangolták az egész testét.

Ilyeneken gondolkozok miközben itt van velem, azért ez sem normális, ahelyett, hogy akkor gondolkoznék ilyeneken mikor nincs velem. Most itt van, és nem szabad ilyeneken gondolkodnom, hinnem kell abban, hogy a kapcsolatunk mindent kibír, és nem csak Kendra, de más sem tud minket szétválasztani.
Hosszú csókunk közben a csempének nyomott, és úgy csókolta tovább ajkaimat miközben kezei bejárták testemet. Kezeim felcsúsztak tarkójára, és ujjaim beletúrtak vizes hajába, miközben még közelebb húztam magamhoz.

A puszta közelsége is jól esett. Csókjait pedig úgymond már az életszükségleteim közé sorolhatom. Nem, hogy nem tudnék élni nélküle egyáltalán nem is akarnék. Nem vagyok évek óta együtt mégis ez a rövid idő alatt.. Beleszerettem visszavonhatatlanul. Úgy szeretem, mint még soha senkit.
Kezei a tarkómra csúsztak aminek hatására elvigyorodtam, majd eleresztve ajkait gyönyörű szemeibe néztem. - Gyönyörű vagy. - Suttogtam ajkaira, miközben kezeim újból a derekára vándoroltak.

Egyszerűen nem is tudom megérteni, hogy hogy tudott belém szeretni egy ilyen pasi. Talán még csodálkozok is rajta. Mikor először találkoztunk, a szakadó esőben sétáltam az utcán, mikor véletlenül egymásnak mentünk. Nyár vége volt. Utána ki tudja hány óráig beszélgettünk, és még csak az sem zavart minket, hogy esik az eső. Nem egy mindennapi találkozás, de hát épp ezért volt jó, vagy inkább különleges. Nem fogom egyhamar elfelejteni az biztos.
- Köszönöm! - Mondtam halkan a bókjára, halványan elmosolyodva, és eleresztettem őt. Nem is tudom mit csinálnék nélküle, de nem is akarom megtudni, hisz itt van mellettem, így nem is kell ilyeneken agyalnom.

- Nem kell olyasmit megköszönnöd ami egyértelmű. Csak megjegyeztem hátha elfeledkeznél róla. - Odahajoltam hozzá és hosszan megcsókoltam. Nem csak egy egyszerű csóknak szántam ezt az egészet. Hanem ebbe akartam beleönteni az érzéseimet, hogy mennyire boldoggá tesz pusztán azzal, hogy van és az enyém. Hogy soha, de soha nem akarom elveszíteni, hiszen nélküle nem tudnám elképzelni az életemet.
Karjaimat köré fontam és így húztam magamhoz. Olyan közel akartam érezni őt magamhoz amilyen közel csak lehet. Ő az én boldogságom. Senkinek nem engedem, hogy elszakítson tőle.

- Én sűrűn elfeledkezem az ilyenekről! - Mosolyodtam el, még akkor is ha ez nem így volt. Minden egyes ilyen szavát megjegyeztem, de ha nem is az összeset, de azért mindig is tudtam, hogy már nem először mondja nekem ezeket. Odahajolt hozzám, és hosszan megcsókolt. Viszonoztam csókját ugyan úgy, mint ahogy Ő tette. Hosszan, érzelmekkel teli csókot adtam ajkaira.
Karjai körbefonták testemet, és úgy húzott még közelebb magához. Nem bántam a helyzetet, sőt még élveztem is, és nem is akartam elszakadni tőle. Szerettem, és ezt tagadni sem tudtam. Nem tudtam volna nélküle élni.

- Olyankor meg csak a tükörbe kellene nézned és rájönnöd magadtól, hogy milyen gyönyörű vagy. Annyira gyönyörű, hogy számomra már érthetetlen, hogy beérted velem. - Lehet, hogy ez egy elég negatív vélemény, de nem tartom magam egy főnyereménynek. Főleg mivel a múltam üldöz. Ha nem éppen Kendra ötletel ki valamit akkor egy szellemre jön rá a kísérthetnék. Bár most mindketten felszívódtak. Remélem, hogy örökre. Semmi kedvem újból látni őket.
- Ki kellene mennünk innen mielőtt teljesen szétázzunk. - Suttogtam fülébe jókedvvel a hangomban. El akartam terelni a figyelmet az előző kijelentésemről. Nem akartam ezért semmiféle apró vitába szállni vele. Felesleges volna.

- Rendben inkább menjünk ki! - Suttogtam halkan, és kiszálltam a zuhany alól, és magam köré csavartam egy törölközőt, majd felé is nyújtottam egyet. - Tessék! - Próbáltam halványan elmosolyodni, míg felé nyújtottam a törölközőt.
Érthetetlen, hogy beértem vele! Kicsit hirtelen ért az előző kijelentése, de inkább nem mondtam semmit, mert abból biztos lenne egy kis vita, és azt most nem nagyon akartam. Jobb az ha én nem mondok semmit....

- Köszönöm. - Elvettem tőle a törölközőt és a derekam köré csavartam, majd odahúztam magamhoz, hogy egy gyengéd csókkal illessem ajkait. Tudom, hogy nagy hülyeség volt az előbb azt mondanom.. De egyszerűen kicsúszott a számon.
- Sajnálom. - Suttogtam ajkaira, miközben arcát kezdtem el cirógatni. Tudom, hogy rosszul esett neki ez.. Nem is volt szándékos, de néha akkora idióta tudok lenni. Nem is néha.. Túlságosan is gyakran.