Amint maga köré csavarta a törölközőt, odahúzott magához, és egy gyengéd csókot kaptam ajkaimra. - Mindegy, hagyjuk inkább... - Nyeltem egy nagyot elhúzódva tőle, és hátat fordítva kiléptem a fürdőből, és átsétáltam a hálóba, nem vártam meg, míg utánam jön. Benyúltam a szekrénybe, és kivettem egy ujjatlan felsőt, és egy rövid sortot, és azokat magamra húztam, miközben magamban mérgelődtem ezen az egészen. Hogy mondhat ilyet? Csak beértem vele...
Halkan felsóhajtottam, és leültem az ágyra.

Tudtam, hogy ezt most elcsesztem, de minél előbb szeretném rendbe hozni. Nagyot sóhajtottam amikor kiment a fürdőből. Legszívesebben belevertem volna a fejemet a falba.. Hogy lehettem ekkora idióta. Nem akarom emiatt elveszíteni őt.. Ahhoz túlságosan szeretem.
Kimentem utána a szobába és leültem mellé az ágyra, majd megfogtam a kezét. - Sajnálom amit mondtam. Néha akkora idióta tudok lenni. Szeretlek, Aurora. Mindennél jobban. - Simítottam végig gyönyörű arcán.

Utánam jött, és leült mellém az ágyra. Megfogta a kezemet, és pedig óvatosan ránéztem. - Hagyjuk inkább, nincs kedvem vitatkozni, és tudom, hogy szeretsz... - Sóhajtottam fel halkan. - Én is.. de menjünk aludni. Öltözz fel, és bújj be mellém az ágyba. - Erőltettem egy halvány mosolyt az arcomra, és elengedve kezét befeküdtem az ágyba, és magamra húztam a takarót. Vártam mikor jön Sean utánam.

Tudtam, hogy megbántottam és valahogyan még ki kellene engesztelnem, de ezen jelenleg még ráérek agyalni. Csak annyit tudok biztosra, hogy nagyon szeretem és soha nem akarom elveszíteni.. Még ilyen hülyeség miatt sem. Főleg ilyen hülyeség miatt nem.
Magamra húztam a boxeromat, majd be is bújtam mellé az ágyba, hogy hátulról átölelhessem és a nyakát, majd pedig a vállát kezdjem puszilgatni. - Nagyon szeretlek. - Suttogtam.

Nem kellett sokat várnom, már be is bújt mellém az ágyba, és mögém mászva hátulról átölelt. Apró puszikat kaptam nyakamra, és vállamra. Megbántott egy kicsit, de mégse távolodtam el tőle.. nem akartam egyszerűen! Inkább maradtam a helyemen Sean mellett. - Tudom.. - Mondtam halkan, de végül csak pár perc múlva szólaltam meg ismét. - Én is.. - Mondtam továbbra sem lehunyva szemeimet, mert nem tudtam aludni.

Talán még életemben nem bántam ennyit semmire, mint hogy kimondtam azokat a szavakat. Istenem, hogy lehetek ekkora idióta. Még szép, hogy megbántottam. Azon sem csodálkoztam volna, ha elhúzódik tőlem. De azért örültem, hogy nem tette meg. Hiszen én annyira szeretem őt..
Karját simogattam és továbbra is puszilgattam. Azt akartam, hogy így aludjon el. A legjobbat érdemli és ezt megpróbálom neki adni.

Ő biztos azt gondolta, hogy elfogok távolodni tőle, de ilyen még csak eszembe se jutott még akkor is ha haragudtam rá. Azért annyira nem, hogy ne álljak most szóba vele, és hogy elhúzódjak. - Jó éjt. - Mondtam szinte suttogva, és lehunytam a szemeimet, hátha egy idő után elalszok. Közben éreztem, hogy Sean simogatja karomat, és néha-néha megpuszil. Ez segített is valamennyire, így jó pár perc múlva el is aludtam.

- Jó éjt. - Suttogtam a fülébe. Simogattam puszilgattam egészen addig amíg meg nem győződtem arról, hogy már alszik. Nem győzöm kiengesztelni ez az egész után.. Annyira ostoba tudok lenni..
Halkan sóhajtottam egyet, majd olyan közel csúsztam hozzá amennyire csak tudtam és a párnára hajtva a fejemet becsuktam a szememet, hogy megpróbálják elaludni ami körülbelül fél óra elteltével sikerült is.

Csak másnap reggel ébredtem fel, mikor a nap már besütött az ablakon. Sean karjai még mindig körbefogtak, így nem is nagyon tudtam volna mozdulni, de megpróbáltam, és végül sikerült szembe fordulni vele. Nem nagyon vette észre, így közelebb hajolva hozzá adtam egy csókot arcára, majd ajkaira is egyet, hátha ezzel fel tudom ébreszteni. Kezem óvatosan végigsimított arcán, és halkan felsóhajtottam. Nem tudok rá haragudni, nem érdekel a tegnap este!

Szerettem volna előbb felébredni, mint ő és meglepni valamivel de túlságosan is fáradt voltam ahhoz, hogy kinyissam a szemeimet vagy bármiféle mozdulatot tegyek. Arra ébredtem, hogy felém fordult és csókot nyomot az arcomra, majd az ajkaimra. Erre már akaratlanul is elmosolyodtam. Erre még jutott egy kis erőm. Majd összeszedve magamat kinyitottam a szememet. - Jó reggelt szépségem. - Húztam közelebb magamhoz egy csók erejéig. Csak remélni tudom, hogy nem haragszik már.. Annyira.

Csókjaim hatására szinte rögtön felébredt, és habár nem nyitotta még ki szemeit, de elmosolyodott. Amint egy kicsit összeszedte magát, álmos szemeivel rám nézett. - Jó reggelt! - Mosolyodtam el halványan, és ahogy közelebb húzott magához, viszonoztam csókját.
- Már így is elég késő van, szóval lassan ideje lenne kikelni az ágyból! - Mondtam fejemet visszadöntve a párnára. Késő volt ez igaz, de szavaim ellenére nem volt nagyon kedvem kimászni az ágyból.

Most, hogy már valamennyire kezdek magamhoz térni az agyam is kattogni kezdett azon, hogy még mindig szeretném valamivel kiengesztelni. Ha nem is kiengesztelni, de valami már egy ideje megfogalmazódott bennem. Lehet, hogy korai.. Talán el is sietem az egészet.. De azt szeretném, hogy tudja mit érzek iránta.. És ezt valahogy ki is kell mutatnom.
- Nem hiszem, hogy bármi köze van az időnek ahhoz, hogy mikor keljünk ki az ágyból. Maradjunk annál a verziónál, hogy akkor amikor akarunk. - Mondtam miközben vigyorogva simogattam az arcát.

- De igen is köze van hozzá, nem minden esetben szeretek délután kimászni az ágyból! - Vontam össze szemöldökömet, de aztán elmosolyodtam. Most nem az a nap volt mikor gyorsan kiakarok kelni az ágyból, inkább lustálkodok itt még egy kicsit, meg még nem is tértem magamhoz annyira, hogy elhagyjam az ágyat.
- Rendben igazad van, inkább maradjunk ennél a verziónál! - Vigyorogtam, és közelebb hajoltam hozzá egy csókra, majd odabújtam hozzá. Nem szeretném felhozni a tegnapit, semmi kedvem hozzá, inkább felejtsük el az egészet.

- Naaa. - Próbáltam egy szomorú grimaszt rajzolni az arcomra. Nem akartam most kikelni az ágyból. Már csak azért sem, mert addig is a karjaim között tarthatom a másik meg valamilyen oknál fogva irtózatosan fáradt voltam.. Viszont ami most már megfogalmazódott a fejemben.. Ahhoz kell egy kis női szemlélet is. Angela.. Pont megfelelő lesz, majd a számomra. Milyen jó, hogy már ő is a városban van.
- Legalább addig is ilyen közel lehetünk egymáshoz. - Viszonoztam mézédes csókját és ahogy hozzám bújt átkaroltam és cirógatni kezdtem a karját.

- Erre csak azt tudom tanácsolni, hogy sűrűbben aludj velem, és minden este ilyen közel lehetnél hozzám! - Mosolyogtam szélesen. Ahogy hozzábújtam magához ölelt, és cirógatni kezdte karomat. Halkan felsóhajtottam, és újra lehunytam szemeimet de csak mert fáradnak éreztem magam nem is kicsit, pedig elég sokat aludtam. Habár lehet csak azért érzem magam fáradtnak, mert még nem tértem teljesen magamhoz.
- A tegnapi esti dolgot ne emlegessük, jut eszembe. Nem haragszok. - Mondtam halkan, de továbbra sem távolodtam el tőle, hogy szemeibe nézhessek.

- Legszívesebben egy életen át melletted hajtanám álomra a fejemet.. Na meg persze ami még ennél is jobb az az, hogy melletted ébredhetek.. - Igen.. Ő az a nő aki kell nekem és ezt már senki és semmi nem tudja megváltoztatni.. Így van és kész. Szeretem teljes szívemből még akkor is, ha olykor oltári nagy baromságokat beszélek.. Vagy éppenséggel az ex nőmet csókolom meg.. Az egy hatalmas hiba volt.. De örülök, hogy már túl vagyunk azon is. Aztán eszembe jutott, hogy ő is eljátszotta ezt most. Benne legalább volt egy kis alkohol bennem még az sem.. A szívem belesajdul már a gondolatba is, hogy más valaki karjában volt.. Ezt ki kell vernem a fejemből.
- Szeretlek.. - Suttogtam, majd odahajoltam hozzá és egy lágy csókot leheltem ajkaira.

- Akkor egy véleményen vagyunk, meg legszívesebben én is melletted aludnék el, és kelnék fel! - Vigyorodtam el. Bármikor szívesen döntöttem volna úgy, hogy összeköltözünk, mert habár lehet korai lenne, de ez engem nem túlságosan zavarna, mert szeretem. Ez nem fog változni, márpedig megvolt erre a lehetőség... mármint mind a ketten csináltunk iszonyat nagy hülyeségeket, de még így is szeretjük egymást. Ott van Kendra, akkor az a szellem csaj, nálam pedig Liam. Megcsókoltam Őt... volt bennem alkohol, de igen csak minimális adagban, igen is tudtam mit csinálok, így hibásnak éreztem magam. Már csak Liam miatt is, mert nem akartam reményt kelteni benne.
- Én is szeretlek! - Mondtam én is, és viszonoztam csókját.

- Ez nem olyan lehetetlen dolog.. - Futott egy vigyor az arcomra. Szívesen összeköltöznék vele.. Amúgy is azt hiszem ennél már nagyobb tervek is megfogalmazódtak a fejemben, de szeretném ha valamennyire megmaradna meglepetésnek. A legjobbat érdemli és ezt próbálom neki megadni. Képes vagyok arra, hogy a legjobbat nyújtsam neki. Mindent amit megérdemel.. Azt hiszem képes lennék erre.. Nem csak most vagy pár hónap erejéig.. Hanem egy életen át. Az amit érzek iránta az nem egy múlandó kaland.. Nem fogható ilyesmihez. Tiszta szerelem.. Teljes szívemből szeretem. Mondhatni már azóta, hogy megláttam akkor az utcákon sétálni..
- Van valami terved mára? - Kérdeztem arcát cirógatva.

- És épp ezért mondom! Nem egy lehetetlen dolog... - Vigyorodtam el én is. Akár most is összeköltöznék vele, ha lenne rá lehetőség. Az összeköltözés amúgy is lehetőséget adna, hogy még jobban megismerjük egymást, mert habár már most úgy érzem, hogy teljesen kiismertem Seant, lehet hogy még találnék egy-két új dolgot ha mondjuk együtt laknánk.
- Azon kívül, hogy veled töltsem a napot, semmi tervem nincs! - Mosolyogtam halványan megvonva a vállamat szemeit fürkészve.

- Talán meg is lehetne ejteni.. Minél előbb. - Valamilyen szinten sokkal jobb lenne, ha összeköltöznék. Hozzászokhatnánk a másik rögeszméihez. Ki tudja, hogy mit hozna ki belőlünk az együtt élés. Egy valami viszont biztos még ez sem tudna szétszakítani minket.
- Hmm. hogyan szeretnéd eltölteni velem ezt a napot, kedvesem? - Kérdeztem egy ravasz vigyorral az arcomon.

- Minél előbb? Nekem nem lenne ellenemre. - Vontam meg a vállamat vigyorogva. Én örülnék neki, ha összeköltöznénk. Megtudnánk milyen lenne ha kb. folyamatosan együtt lennénk. Megtudnánk egymás furcsa kis szokásait. Talán nem lenne könnyű, de pont nekünk ne jönne össze. Ez már nem lenne akadály!
- Szerintem maradjunk itthon, nincs kedvem kimászni az ágyból. Maradjunk itt egész nap... - Vigyorogtam, és megcsókoltam.

- Örülök, hogy így gondolod. - Én tényleg nagyon komolyan gondolom vele ezt az egészet. De ha már a komoly dolgokról van szó.. Minél hamarabb el kellene intéznem azt a bizonyos kis agyszüleményemet. Az pedig nem fog megvalósulni, ha egész nap itt lustálkodom vele. Pedig ez most annyira jól esik..
Vigyorogva viszonoztam a csókját. - Nem tudom, hogy mennyire fog ez menni. Mert lenne egy nagyon fontos dolgom, amit a lehető leghamarabb el akarok intézni. - Mondtam sóhajtva.

Ahogy bejelentette, hogy lenne egy fontos dolga amit el kell intéznie, lebiggyesztettem ajkaimat, és halkan felsóhajtottam. Nem akartam, hogy itt hagyjon, de elég fontos dolognak tűnhetett. - Rendben.... akkor menj. - Egyeztem bele végül nagy nehezen, és fejemet visszadöntöttem a párnámra.
- Csak aztán siess vissza. - Mosolyodtam el halványan.

- Sajnálom, kicsim. - Nyomtam egy gyors csókot ajkaira, majd elkezdtem összekészülni az indulásra. Semmi kedvem nem volt itt hagyni őt, de végül is ahova megyek is miatta megyek. Szeretném minél előbb lerendezni.. Mert hát ha most nem csinálom.. Akkor csak húznám az időt a végtelenségig.
- Sietek ígérem. - Odahajoltam hozzá és megpusziltam a homlokát, majd el is indultam a bevásárlóközpont felé.

(Bevásárlóközpont)

Miután Sean elment nem nagyon volt dolgom. Utána már nem nagyon volt kedvem az ágyban pihenni egyedül. Sean-el valahogy jobban esett! Kikeltem az ágyból, és felöltöztem. Beágyaztam, elrendeztem a szobát és még csináltam egy-két apróságot, csak hogy rend legyen a házban. Úgy gondoltam jó lenne valami kis meglepést csinálni Sean-nek mire hazajön. Csak tudnám mi legyen az a meglepetés. Valami kaját főzni! Ki tudja, lehet, hogy csak vacsorára fog visszaérni.
Ezzel az ötlettel elindultam a konyha felé, és már neki is láttam a főzésnek. Volt itthon pár dolog, így nem okozott nagy gondot egy-két ételt összedobni az estére.