--> Rét
Az autóban néma csendben utaztunk, amit most egyáltalán nem bántam, mert ez nem az a bizonyos kínos csend volt. Csak mind a ketten próbáltunk felfogni, hogy közös jövő elé nézünk. Aurora hamarosan a feleségem lesz.. Valószínűleg Angela ki fog ugrani a bőréből.. Neki köszönhetem ennek az egésznek a sikerességét. Na, meg persze annak is, hogy sikerült elnyernem Aurora szívét. Hatalmas boldogsággal töltött el és legszívesebben itt maradtam volna vele éjszakára, de erről még be kellett számolnom Angela-nak. Valószínűleg ő is épp eléggé elfoglalt.. Talán, már sikerült is munkát szereznie.. Mindegy, hogy hol van megkeresem és elmondom neki a nagy hírt, miszerint hamarosan megházasodom.. Még mindig olyan hihetetlen, hogy igent mondott.. Egyszerűen képtelen vagyok elhinni.
- Akkor megérkeztünk. - Jelentettem ki, mikor leparkoltam Aurora háza előtt. Azt hiszem az lett volna a természetes, ha bemegyek, de valahogy most inkább hagyni akartam, hogy feldolgozza az információt én pedig világgá kürtölhessem. Bár, ha azt szeretné, hogy bemenjek nem fogok nemet mondani.. Az egyszer biztos.

Egyikünk sem szólalt meg egész út alatt, mind a ketten emésztettük a történteket. Vagyis valami olyasmi... én biztos csak erre tudtam gondolni. Az eljegyzésre, meg hogy mi lesz a jövőben. A közös jövőnkbe. Bár nem szerettem megtervezni mindent előre, de most mégis elgondolkoztam azon, hogy milyen lesz később.
Legszívesebben behívtam volna, amint a házamhoz értünk, de végül nem tettem. Biztos van dolga, max. majd utána átjön hozzám, ha végzett. - Biztos van még valami dolgod, szóval majd találkozunk! - Mosolyodtam el halványan, és megpróbáltam egy kicsit közelebb húzódni hozzá, de mivel ez nem nagyon sikerült, így arcára csúsztatva kezemet, közelebb hajolva hozzá megcsókoltam. - Szeretlek, és gyere át majd később! - Szólaltam meg mosolyogva, miután elváltam ajkaitól, és már szálltam is ki a kocsiból, még mielőtt megszólalhatott volna. Elindultam a bejárat felé, de még egyszer visszanéztem egy hatalmas mosollyal az arcomon. Boldognak éreztem magam, és ez látszott is rajtam. Kinyitottam a bejárati ajtót, és már be is léptem a házba.

Olyan volt, mintha olvasott volna a fejemben. Szerettem volna itt maradni vele, de túlságosan is az események hatása alatt voltam és megígértem Angela-nak, hogy beszámolok a dolgokról. Viszont annak egyértelműen nem fog örülni, hogy nem mentem utána.. Majd jól letol, hogyan lehetettem akkor idióta, hogy hagytam, hogy egyedül menjen be. Végül is az egész életünket együtt fogjuk leélni, akkor meg nem mindegy már, hogy egy éjszakát hagyjuk hadd ülepedjen a dolog?
- Én is szeretlek. - Mondtam, mielőtt még kipattant volna az autóból. Olyan gyorsan az ajtónál volt, hogy az hihetetlen. Egy darabig még magam elé bámultam, majd pedig elindultam hazafelé.. Nem tudom elhinni, hogy nemsokára megházasodom. Annál nagyobb lépcső pedig a tényleges családalapítás, na ez viszont egy olyan téma, amire jó pár évig nem állok készen. Mármint még csak a gondolatát sem akarom felvetni.. Az apaság.. Áh.. Hagyjuk. Még bőven van időm erre felkészülni. Egyenlőre még csak megházasodni készülök. Ennyire azért nem szabad előre haladnom. Minden jön szépen sorjában, ahogyan kell. Remélhetőleg nem ilyen gyorsan.