Magához szorított, és viszonozta csókomat, majd felkapott karjaiba, és úgy sétált be velem a lakásba. - Nekem is hiányoztál! - Mondtam egészen halkan felnézve szemeibe, és halványan elmosolyodtam, ahogy végigsimított arcomon.
- Gyere beljebb! - Fogtam meg kezét, és átmentünk a nappaliba.

A nappaliba húzott, majd amint beértünk oda egy ismeretlen illat csapta meg az orromat. Nem vettem róla különösebb tudomást hiszen nem tiltottam meg neki az emberekkel való találkozást.
Kényelembe helyeztem magam a kanapén őt az ölembe húzva, majd belecsókoltam a nyakába. - Történt veled valami? - Kérdeztem mosolyogva miközben tekintetét fürkésztem.

Leült a kanapéra, engem pedig az ölébe húzott. Odabújtam hozzá, és vettem egy mély levegőt. Már hiányzott nekem, hogy ilyen közel legyek hozzá. Viszont mikor megkérdezte, hogy történt-e velem valami, eszembe jutott, hogy nem ártana elmondanom, hogy a városba jött, a volt pasim. - Elég sok minden történt... - Mosolyodtam el halványan. - Megkeresett a volt pasim, Liam. Nem hittem volna, hogy valaha látni fogom, de most a városban van. - Néztem szemeibe a végén várva a reakcióját. És még azt is meg kell mondanom neki, hogy mit tettem... El kell mondanom neki, hogy csókolóztam Liam-el. Erre a gondolatomra egy nagyot nyeltem.

Mikor elmondta, hogy meglátogatta az exe az arcom kicsit elkomorodott. Hát akkor őt éreztem. Na mindegy nem is érdekel. Ha van valaki akinek nincs oka kiakadni az exek terén akkor az én vagyok. Ott van Kendra és még a nála pár fokkal őrültebb Aubrey. Aki még a halála után sem adja fel.
- És történt valami említésre méltó? - Szemeiben láttam egyfajta félelmet. Van az érzésem, hogy itt nem csak egyfajta beszélgetés zajlott. De továbbra sem fogom elítélni. Tudom milyen érzés amikor a régi érzelmek hevében cselekszünk. Én is ezt tettem amikor megcsókoltam Kendra-t.

Arca elkomorodott, amit elmondtam, hogy Liam-el találkoztam. Vettem egy nagy levegőt, és talán egy kicsit félve néztem szemeibe. Főleg mikor aztán megkérdezte, hogy történt-e valami említésre méltó. Nem akartam neki elmondani, de aztán végül csak összeszedtem magam, és kinyögtem. - Csókolóztam vele... - Mondtam el nagy nehezen, és lehajtottam a fejem. - Elmentünk inni, utána felkért táncolni, és valahogy megtörtént. - Néztem fel szemeibe lassan. Nem állt szándékomba magyarázkodni, mégis kicsúsztak a számon ez a mondat. - Sajnálom. - Tettem még hozzá, reménykedve, hogy nem húzza fel magát annyira a dolgon.

Sejtésem beigazolódott. Nem voltam dühös rá, mert ő legalább ivott valamit. Olyankor amúgy is kevésbé gondolkozik tisztán az ember meg nem is törődik a következményekkel.
Nagy levegőt vettem, majd karjaimat szorosan köré fontam és egy gyengéd csókot leheltem az ajkaira. - Megértelek. - Nyeltem egyet miközben szemeit fürkésztem. Én is ugyanezt tettem szinte és megbocsátotta nekem. Ha másért nem is ez így fair. Most már legalább tudom milyen érzés lehetett neki megtudni azt, hogy én Kendra-val csókolóztam. Nem tudjuk csak úgy magunk mögött hagyni a múltunkat, mintha soha nem is létezett volna.

Körém fonta karjait, és egy csókot lehelt ajkaimra. Csak ezek után mondta, hogy megérti. Nem tudtam semmit mondani, csak a szemeit fürkésztem, és halkan felsóhajtottam. Bár nem haragudott rám, nekem mégis bűntudatom volt emiatt. Magamhoz öleltem, és arcomat a nyakába fúrtam. - De én akkor is sajnálom. - Motyogtam alig hallhatóan.

- Tudom, hogy sajnálod és nekem ez éppen elég. - Halvány mosoly jelent meg az arcomon, majd kicsit hosszabban megcsókoltam. - Szeretlek. - Suttogtam a fülébe. Úgy öleltem magamhoz, mint aki soha nem akarja elengedni. De ez voltaképpen így is volt. Soha senki és semmi nem választhat el tőle.

Egy halvány mosoly jelent meg az arcán, aminek hatására kicsit megkönnyebbültem, és viszonoztam hosszú csókját. - Én is szeretlek. - Mondtam halkan, odabújva hozzá, és éreztem, ahogy ölelő karjai körbefognak.
- Nálad miújság? Minden rendben van? - Kérdeztem kissé óvatosan, és kibújva öleléséből néztem rá.

Hajába csókoltam, majd simogatni kezdtem oldalát miközben elgondolkoztam azon, hogyan lehetne röviden elmondani, hogy mi történt.
- Emlékszel arra a szellem ex-nőmre aki megpróbált meggyőzni, hogy hagyj ott? Arra mentem haza, hogy megszállta Angelat. De az én unokatestvérem nem nevezhető gyönge nőszemélynek szóval hamar felülkerekedett rajta. Nem tudom mi volt ezzel a célja.. Csak remélni tudom, hogy többet nem látom. - Néztem magam elé összeráncolt homlokkal.

- Igen emlékszem! Hogy tudnám elfelejteni... - Nyeltem egy nagyot, de aztán hagytam, hogy tovább beszéljen. - Megszállta? Még szerencse, hogy az unokatestvérednek sikerült kiűznie magából. - Kerekedtek el szemeim. Ha most ilyenre képes az a nőszemély, akkor később mi jön. Majd engem fog megszállni? Nem tudni, de remélem, most jó időre eltűnik.
- Hát nagyon remélem, hogy többet nem látjuk. - Vontam össze szemöldökömet. - Mi jöhet még egyáltalán? - Kérdeztem felsóhajtva.

- Nem tudom, hogy meddig képes elmenni. De reménykedem benne, hogy ez volt az utolsó, hogy hallottunk róla. Nem szeretném ha miattam esne bajod. Már így is éppen elég, hogy kiváltottad az átkodat Kendra miatt. - Sóhajtottam egyet, miközben még szorosabban öleltem magamhoz. Nem tudnám elviselni, ha megint valami baja lenne.
- Remélem, hogy semmi. Éppen elég volt ennyi izgalom az életemben azt hiszem. - Simogattam az arcát, majd eszembe jutott valami. - Ja, van egy jó hírem. Nem kell többet átváltoznod hacsak nem akarsz. Angela ott volt amikor megtörték ezt az egész holdhoz kötöttséget vagy mi. - Magyaráztam el.

- De az akkor sem miattad volt. Ezt amúgy se lehetett volna megakadályozni. - Vontam meg vállamat enyhén, és még szorosabban ölelt magához, én pedig szorosabban bújtam oda mellkasához. Sosem szerettem, ha magát hibáztatja amiatt, hogyha valami történik velem.
- Már talán sok is volt ennyi izgalom.. - Mosolyodtam el halványan. - Tényleg? Akkor csak pont nekem nem sikerült megúszni az átváltozást? Ez tényleg jó hír... - Szélesedett ki mosolyom.

- De ha mondjuk most váltottad volna ki egyetlen egyszer sem kellett volna túlesned rajta. - Közelebb húztam magamhoz és lágyan megcsókoltam édes ajkait.
- Azt hiszem az izgalomból most kijár nekünk egy szünet. Majd el kellene mennem Angelaval egy városfelfedező körútra. De addig is a te társaságod szeretném élvezni. - Elvigyorodtam, majd ajkaitól megindulva végig csókoltam a nyakáig tartó utat.

- De végül is túléltem azt az egyet, szóval nincs olyan nagy gond! - Mosolyodtam el gyengéden, még mielőtt közelebb húzott volna magához. Lágyan megcsókolta ajkaimat, én pedig kérdés nélkül viszonoztam neki, és húzódtam közelebb hozzá.
- Városfelfedezés.. gondolom ezzel nem lesz gond, főleg hogy én már egyszer körbevezettelek a város egy részén. - Mosolyogtam, visszaemlékezve, arra mikor találkoztunk. Az se most volt már, az biztos. Ha nem is olyan régen, de nekem ez a pár hónap is elég sokat jelent. Ajkaimtól elindult a nyakam felé, amire halkan felsóhajtottam. - Arra gondoltam, hogy majd valamelyik nap este átjöhetnél! Főznék neked vacsorát. - Vetettem fel az ötletet, míg az eszemben volt.

- Igen. Az volt életem legjobb napja. - Leheltem a szavakat a nyakára, majd gyengéd puszikat nyomtam rá. - Ez igazán jól hangzik. Benne vagyok. - Néztem a szemeibe vigyorogva, majd eldöntöttem őt a kanapén és szenvedélyesen megcsókoltam.
- Mihez lenne kedved? - Váltam el ajkaitól vigyorogva, kezeimmel megtámaszkodva mellette. Minden egyes pillanatban hiányzik nekem ez a nőszemély.. Egyszerűen, mintha megbabonázott volna. Kijelenthetem, hogy visszavonhatatlanul beleszerettem.

- Ahogy nekem is az volt életem legjobb napja. Még úgy is tetszettem neked, hogy teljesen elvoltam ázva az esőtől. - Nevettem fel halkan, de aztán belém fojtotta a szót azzal, hogy gyengéd puszikat nyomott nyakamra. - Reméltem, hogy ezt fogod mondani! Majd még ki kell találnom mit főzzek.. - Mosolyogtam, és hagyva magamat, Sean eldöntött, és szenvedélyesen megcsókolt.
- Igazából nem tudom. Úgy vagyok vele, hogy nekem egyelőre az is elég programnak, hogy veled lehetek. - Sóhajtottam fel halkan, elvigyorodva. - Szóval hallgatom a te ötleteidet! -

- Te vagy a leggyönyörűbb lány a világon. Még megázva is. - Mondtam teljesen őszintén szemeibe nézve közben arcát cirógatva. Boldog voltam a puszta közelségétől is. Az nap.. Egyszerűen tökéletes volt. Mintha így lett volna megírva, hogy neki és nekem találkoznunk kell.
- Én bármiben benne vagyok amit te szeretnél. Csak veled akarok lenni. Amíg lehet. - Vigyorogtam rá hiszen holnap vissza kell mennem Angela-hoz. Az is jó szórakozás lesz, de semmi sem hasonlítható ahhoz amikor Auroraval vagyok. A vele töltött pillanatok felbecsülhetetlenek.

- Valahogy sejtettem, hogy ezt fogod mondani.. - Kuncogtam fel halkan, és közelebb húztam magamhoz egy rövid kis csókra, ezzel megköszönve ezt a bókot neki. Szerettem, és minden pillanatot élveztem, amit vele tölthettem. És ezt kis is kellett használnom, mert mostanában nem úgy alakultak a dolgok, hogy sűrűn tudjunk találkozni.
- Meddig tudsz maradni? - Kérdeztem szemeibe nézve, várva a választ. Mert ha keveset tud velem maradni, vagy ha többet, akkor ahhoz mérten találok ki valamit. - Mert azért ez se mindegy. - Tettem még hozzá előző mondatomhoz.

- Holnap reggel valameddig. Akkor kell hazaérnem. Hiszen tartok egy kis testvéries napot. Együtt befejezzük a lakás takarítását aztán meg a városnézés. - A lakásom még mindig elég ramaty állapotban van. Bár már egy kicsit összébb pakoltunk, de még mindig nem az igazi. Remélem nem azt tervezi, hogy miután végre rendbe szedjük megint valami ilyesmivel fog várni.
- Szóval mit szeretnél most? - Az egyetlen dolog amit most a legjobban szeretnék az az, hogy ő boldog legyen.

- Akkor ezek szerint itt maradsz velem az éjszakára.. - Vigyorodtam el szinte rögtön, valamiféle boldogsággal a hangomban. Nem fordult elő sokszor, hogy együtt töltöttük volna az éjszakát, anélkül, hogy bárki is megzavart volna valamivel. - Ennyire szétkapta a lakást az a nő? - Húztam el szám szélét.
- Hát mivel az egész estét velem töltöd, így lett egy pár ötletem. Ki kell használni ezt a közösen tölthető időt.. Mit szólnál először is egy kis fagyihoz, egy kis tévézéssel, utána egy közös zuhany, és irány az ágy. - Haraptam ajkamba elmosolyodva, elmondva ötleteimet.

- Pontosan csak te meg én. - Remélem most tényleg együtt tölthetjük az éjszakát és nem jön semmi közbe. Ezért valahogy mindent megadnék. Egy olyan éjszakát amikor semmi miatt nem kell aggódnunk. Csak ő és én semmi és senki más.
- Nekem tökéletesen megfelelnek a terveid. - Mosolyogva megcsókoltam közben az arcát cirógattam. - Szóval akkor megyünk? - Kérdeztem rákacsintva. Remélem még a szellem ex barátnőm sem tervezi, hogy tönkreteszi az esténket. Mert akkor még a szellemalakját is megölöm valahogy.. De azt már szándékosan.

- Reméltem, hogy megfognak felelni neked az ötleteim. - Mosolyogtam, és viszonoztam csókját. - Menjünk! - Bólintottam felállva a kanapéról, és felé nyújtottam kezemet. Amint felállt, elindultunk a konyha felé, és ahogy odaértünk, elengedtem kezét, és a mélyhűtőben kezdtem kutatni a fagyi után. - Csoki fagyi van ha az jó. - Vettem ki a fagyis dobozt a hűtőből. - És van hozzá tejszínhab is. - Nyitottam ki újból a hűtőt, és azt is kivettem.
- Na mit szólsz? - Vontam fel enyhén szemöldökömet elé lépve, és egy csókot nyomtam arcára.

- A te ötleteid csak tökéletesek lehetnek. - Felálltam, majd a kezét megfogva követtem őt ki a konyhába, majd végigfuttattam rajta a tekintetemet párszor amíg a mélyhűtőben kutatott a fagyi iránt.
- A csoki fagyi megfelel. Van rá esély, hogy majd megkóstolhatom rólad is? - Hatalmas vigyorral az arcomon néztem rá. - Meg persze a tejszínhabot is. - Mondtam már nevetve, majd mikor odalépett a derekánál fogva megfogtam és magamhoz húztam, hogy szenvedélyesen megcsókolhassam.

- Hát nem is tudom... talán van egy kis esély. - Vigyorodtam el. - A tejszínhabot is? Benne vagyok, nem kellett sokáig győzködni! - Haraptam ajkamba, viszonozva neki a szenvedélyes csókját, és hagytam, hogy derekamnál fogva magához húzzon.