Szavaira csak elmosolyodtam, és zokszó nélkül viszonoztam szenvedélyes csókját, ahogy visszahúzott magához. - És mennyi is az a pici? - Kérdeztem, reménykedve hogy talán az a pici, nem is lesz annyira rövid idő. De talán el kéne engedtem Angela-hoz.. Meg sem várva válaszát, újra ajkaira tapadtam. - De menj ha nagyon fontos. - Mondtam a csók végeztével.

- Semmi nem lehet fontosabb nálad. - Mondtam tömören, majd felkapva a karjaimba újból szenvedélyesen csókot kezdeményeztem és elindultam vele a hálószobája felé.
Angela most még ráér. Szeretnék egy kis időt Auroraval eltölteni. Ha már így minden összejött köztünk.

- Ezt örömmel hallom. - Mosolyodtam el alig láthatóan, és kissé meglepődve tapasztaltam, hogy lábaim már nem is érik a földet, és karjaiba kap. Szenvedélyesen kezdte csókolni ajkaimat, ami kérdés nélkül viszonoztam neki. Elindult velem a hálószobába. - Te meg mit szándékozol tenni? - Hadartam két hosszabb csók között.

- Szerintem tudod. - Vigyorodtam el, majd gyorsan eldöntöttem az ágyon és elkezdtem megszabadítani a felesleges ruhadaraboktól amik úgymond közénk álltak. Kezdetnek a felsőjét vettem le róla, majd hogy teljes legyen a hatás a melltartóját is és gyönyörű kebleit kezdtem el csókolgatni.

- Telhetetlen vagy Sean. - Sóhajtottam, de aztán elvigyorodtam ahogy eldöntött az ágyon és fölém mászott. Egész gyorsan kerültek le rólam a ruhadarabok. Amint a melltartó is lekerült rólam, melleimet kezdte kényeztetni ajkaival. - Ne tegyél türelmetlenné. - Nyögtem alig hallhatóan, és halkan felsóhajtottam.

Meglehet, de így szeretsz, nemde? - Vigyorodtam el, majd a többi ruhadarabjától is elkezdtem megszabadítani. De jóval lassabban, mint az előző kettőt. Kicsit húzni akartam az idegeit, majd mikor már nem volt rajta a nadrágja egy szenvedélyes csókkal tapasztottam be ajkait mielőtt meg tudott volna szólalni.

- De igen így szeretlek. - Harapdáltam ajkaimat szemeibe nézve, és amint elkezdett megszabadítani utolsó ruhadarabjaimtól, fejemet visszahajtottam fejemet az ágyra. Ezeket már jóval lassabban vette le rólam mint a többit. Már épp megakartam szólalni, mikor betapasztotta ajkaimat egy szenvedélyes csókkal. Közelebb vontam magamhoz, hogy úgy csókoljam, de aztán türelmetlenségemnek köszönhetően, elég hamar elkezdtem megszabadítani felsőjétől, majd miután ezzel végeztem nadrágja övéhez nyúltam, de még mielőtt kibontottam volna övét kezem végigsimított férfiasságán nadrágján keresztül. - Csak azt ne mond, hogy csak én vagyok türelmetlen. - Vigyorodtam el, közel ajkaihoz.

Nem kellett sokáig várnom arra, hogy cselekedjen egy szempillantás alatt lekerült rólam a felsőm, majd a keze a nadrágom övéhez közeledett, bár azt hittem hogy ez is valami hasonló gyorsasággal tűnik el a helyéről, de nem. Éreztem ahogy végig simít a férfiasságomon.
- Szerintem mind a ketten azok vagyunk. - Vigyorodtam rá. - És semmi értelmét nem látom annak, hogy elhúzzuk a dolgokat. - Hosszasan megcsókoltam.

- Miért én talán húzom az időt? - Nevettem fel halkan, és viszonoztam csókját, de közben kezem nem tétlenkedett, és végül elkezdtem bontogatni övét. Amint ez sikerült, letoltam nadrágját, és az alsónadrágját is. - Ennyit az időhúzásról. - Vigyorogtam, és türelmetlenül ajkaira tapadtam.

Elvigyorodtam, ahogy belehúzott a dolgokba, mert ahogy én sem ő sem tökölt a dolgokkal egy fél perccel később már nem is volt rajtam semmi.
Ajkaimra tapadt én pedig teljesen közel húzva magamhoz egy határozott mozdulattal belehatoltam.

Közelebb húzott magához, és már tudtam, hogy most végre az jön amire eddig türelmetlenül vártam. Gondolatomra alig érezhetően belemosolyogtam a csókba, de aztán egy határozott mozdulattal belémhatolt, mire halkan felnyögtem. Lábaimat Sean dereka köré fontam, és újra megcsókoltam.

Szenvedélyesen csókoltam miközben vadul kezdtem mozogni benne és testét simogattam párszor belemosolyodva a csókba, hiszen nagyon élveztem a dolgot bár ki nem?
Már nagyon hiányzott az ilyesfajta együttlétek mert valahogy mindig valami közbejött, de most nem érdekel semmi és senki. Csak ő és én.

Viszonozta csókomat, és éreztem ahogy elkezd bennem mozogni. A csókok közben észrevettem, hogy néha néha belemosolyog a csókba, aminek következében egyszer én is belemosolyogtam a csókba, de nem szólaltam meg. Már csak azért sem, mert egyszer kétszer halkan felnyögtem. Azért végre idáig is eljutottunk. Az elmúlt napokban mindig valami megakadályozta, hogy ideáig eljussunk. Talán már hiányzott is, sőt biztos.

El is felejtettem mindent ami a délután folyamán történt, hogy majdnem elveszítettem azért, mert valamit nem mondtam el neki. Bár valahogy kapcsolatba kell lépnem majd azzal a lánnyal és valamiféle békét kialakítani, ha ez lehetséges.
A mozgásom egyre hevesebbé vált, majd az ajkaitól nehezen elváltam és a nyakát kezdtem csókolgatni és az oldalán finoman végigcirógattam.

Ahogy teltek a percek úgy mozgott egyre hevesebben. Elvált ajkaimtól, és a nyakamat halmozta el csókokkal, ami kicsalt belőlem egy hangosabb sóhajt. Nem is tudom, hogy fordult meg a fejemben, hogy elhagyjam. Habár nem csak megfordult a fejemben, mert a papírra azt írtam, hogy elegem van belőle. De megbeszéltük, habár nem tudhatom, hogy mikor jön közbe megint valami, vagy inkább valaki.
Lassan végigsimítottam hátán, és mikor tarkójához értem, egy kicsit megszorítottam.

Miközben egyre vadabbul mozogtam benne pár gondolat végigfutott az agyamon. Kendrának egy dologban igaza volt. Már nem vagyok a régi Sean. Nem is akarok az lenni. Már túlságosan is félek attól, hogy elvesztem amim van. Most a legfontosabb dolog az életemben Aurora. Mindent megteszek azért, hogy boldog legyen. Mert szeretem.
Próbáltam egyre mélyebbre hatolni benne, hiszen éreztem, ahogy egyre közelebb kerülünk a gyönyör kapujához.

Egyre vadabbul mozgott bennem ami csak azt eredményezte, hogy egy újabb nyögésre nyissam ajkaimat. Már éreztem, hogy nekem nem is kell olyan sok a végéhez, sőt amint megfordult ez a gondolat a fejemben, testem megfeszült, és Sean-el együtt átléptük a gyönyör kapuját.

Egyszerre léptük át a gyönyör kapuját ezután pedig jólesően elterültem mellette, majd magamhoz húztam.
- Szeretlek. - Nyomtam egy gyengéd csókot a homlokára.

Ahogy odahúzott magához, halványan elmosolyodtam, és fel néztem rá. - Én is szeretlek.. - Mosolyodtam el igen csak halványan, és magunkra húztam egy takarót. - Ugye még maradsz egy kicsit? - Kérdeztem halkan, és mutatóujjammal kis köröket "rajzoltam" mellkasára.

- Ha ezt szeretnéd természetesen maradok. - Mosolyodtam el azon ahogy köröket rajzolt a mellkasomra. - De akkor, ha akarsz rólam tudni valamit.. Most nyugodtan kérdezhetsz. Semmi titok. - Néztem rá vigyorogva.

- Hát jelenleg semmi kérdés nem jut eszembe... - Vontam meg vállamat enyhén, elmosolyodva. - Mi lenne, ha most kivételesen te kérdeznél engem? - Kérdeztem felvonva szemöldökömet. - Hátha még tudok olyat mondani amit még nem tudsz. - Mosolyogtam egyre szélesebben.

- Háát akkor egyezzünk meg abban, hogy bármiféle kérdésed adódik. Bármikor felteheted nekem. - Az arcát cirógattam, majd magamra húztam és gyengéden megcsókoltam. - Talán van valami hasonló sötét folt a múltadban, mint én? - Kérdeztem mosolyogva.

- Rendben, ha lesz valami akkor felteszem a kérdést, ha bármi eszembe jut. - Bólintottam, és ahogy magára húzott, viszonoztam csókját. Közben kezemmel elhúztam hajamat, amik zavartak. - Talán... - Mosolyodtam el én is. - Amúgy semmi vészes. Vagyis semmi olyan amiért aggódni kéne. - Vontam meg vállamat.

- Akkor mesélj egy kicsit. Olyat amit még nem tudok rólad és szívesen megosztanád velem. - Simogattam meg gyengéden puha arcbőrét. - Nagyon nem akarlak én most itt hagyni. Főleg, mert inkább veled vagyok, minthogy a lakásomat takarítsam. - Nevettem fel keservesen eszembe jutva, hogy mekkora felfordulás is vár otthon.

Sean Willingham írta:

- Akkor mesélj egy kicsit. Olyat amit még nem tudok rólad és szívesen megosztanád velem. - Simogattam meg gyengéden puha arcbőrét. - Nagyon nem akarlak én most itt hagyni. Főleg, mert inkább veled vagyok, minthogy a lakásomat takarítsam. - Nevettem fel keservesen eszembe jutva, hogy mekkora felfordulás is vár otthon.

- Lássuk csak... - Gondolkoztam el. - Egy biztos volt mikor idejöttem. Nem valami sokáig akartam itt maradni. Átutazóba voltam csak, de aztán itt ragadtam. A nagyvárost jobban szerettem. Valahogy minden odaköt, vagy odakötött. - Mosolyodtam el halványan ahogy egy kicsit elgondolkodtam.
- Nagyon rosszul néz ki a lakás? - Kérdeztem, halkan felsóhajtva.