- Szia, anya! - mosolyogtam a kinyíló ajtó irányába, és szemmel láthatóan Delena is megörült, hiszen az ajtó túloldalán meglátta Adam-et. Kétségtelen, a két gyerek úgy tud örülni egymásnak, mintha megkapták volna a világ összes kincsét apró részekben.
- Nem, egyelőre elég lesz ez az egy nap is... ilyet még nem csináltunk, úgyhogy... remélem, a gyerekek megmaradnak. Bár Delenában nem kételkedem - kuncogtam fel, ahogy láttam, hogy még mindig Adam-el "ölelkeznek", mindaddig, míg Damon le nem cuccolt, és magához nem ölelte a keresztfiát.
- Hoztunk egy-két... ajándékot is. JJ-nek és Adamnek. Biztosan tetszeni fog nekik - mosolyogtam még mindig, a dobozokra nézve.

- Hello Izi - mosolyogtam, ahogy kinyílt az ajtó. - Nos, egyelőre megőrzésre hoztuk őket. Gyanítom, így is elég lesz majd egy napig ellenni négy sráccal. Bemehetünk? Kb húsz centit nyúlt mindkét kezem - néztem a csomagokra, amikel szorongattam, majd nagy keservesen bekanalaztam magam velük az ajtóban.
- Huhhhh - pakoltam le az előszobában elégedetten. - Igy azért mindjárt másabb. Hol van az én keresztfiam? - guggoltam le Adamhez.

(Gyerekszoba)

Kinyitottam az ajtót a kilincsért nyújtózkodó Adam előtt, aki alig látta meg a mögötte állókat, rendesen el is tátotta a száját. Tény és való, én is meglepődtem.
- Hűűű... na akkor tisztázzuk, csak megőrzőbe hoztátok őket, vagy ide is költöznek..? - kérdeztem kuncogva, ahogy végignéztem a nyakig felpakolt Damon-t.

- Majd kimasszírozom belőled a málhás szamárként cipelt súlyokat - kacsintottam Damonre, majd kipattantam az autóból, és megfogva a gyerekek holmiját, kiengedtem Delenát, majd a karomba fogtam David-et, de azért bevártam Damont is, a sok cuccal. Segítettem volna neki én is... de mindkét kezem tele volt.
- Azt hiszem, mindent elhoztunk - bólogattam, mikor megálltunk az ajtó előtt.

(pláza)

Leállítottam a motort a ház előtt, és üdvözlésképpen, meg jelzésként, hogy itt vagyunk, dudáltam egy rövidet, a két gyerek nagy tetszésére.
- Oké, akkor a haditerv - mondtam Elenának - hogy te beviszed a gyerekeket, én pedig engedelmes málhás ló módjára viszem a cuccokat - vigyorogtam szélesen, majd kiszálltam, hogy kinyissam a csomagtartót, és rámolni kezdjek kifelé.

(Nappali)

FIgyelmesen becsuktam magam mögött az ajtót, és nagyot sóhajtottam, közben Delena hátát simogatva.
- Ma este már a saját ágyad, kicsim - suttogtam a fülébe, miközben beültettem az autóba, és Damon is így tett David-el. - Hát, nekik se kell ma este már esti mese - nevettem, majd mi is beültünk az autóba.

(Damon és Elena háza - Konyha)

- Helyes - mondtam vidáman. - Ezt szeretem hallani. Te vagy az én emberem - indultam meg vele a konyha felé.

(konyha)

- Curtis Straug - Magabiztosan megráztam a kezét, majd átléptem a küszöböt és lassan elindultam befelé.
- Hát igen, az így elég furcsa lenne. - Összevontam a szemöldökömet, majd kicsit félénken, de egyszerre érdeklődön néztem rá, hogy most mégis mi fog következni.
- Oké. - Féloldalas mosolyra húztam a számat, majd felvontam a szemöldökömet. Hmm, szóval ha nem vagyok szimpatikus még a végén letépi a fejem. Remek. - Jól hangzik. - Ezt a sörre és a családra is értettem. Jól jönne egy kis frissítő hideg sör. Na meg nincs bajom az új emberek megismerésével sem.

- Damon Salvatore - nyújtottam a kezemet felé komolyan, aztán áttereltem a küszöbön.
- Ne a ház előtt ismerkedjünk meg - tettem hozzá, és kíváncsian vizslattam. Nyílt arc.... becsületesen, bár némileg félénken csillogó tekintet.
- Nem kell aggódni - dörmögtem. - Nem fogom letépni a fejed, hacsak nem adsz rá okot - eresztettem el felé egy halvány vigyort. - Mondd... mit szólsz egy sörhöz? Biztos van egy-kettő a hűtőben. Aztán majd megismerheted a családomat is.
"Feltéve, ha biztonságosnak ítéllek meg" - gondoltam, de ezt már nem tettem hangosan hozzá.

Épphogy elértem volna az ajtóhoz ki se kellet nyitnom. Bár erre azt hiszem számíthattam is. Kicsit furán éreztem magam ebben a helyzetben nem igazán tudtam mit mondjak.
- Igen? - Nagy nehezen de végül elhagyta ez a számat. De végül is ha ők akartak látni akkor gondolom van mit mondaniuk számomra és nem nekem kell beszélni. Pár lépésnyire álltam meg előtte várva a következő lépését.

(nappali)

Kifelé jövet vettem egy jókora levegőt. A dolog kimenetele kétesélyes lehet. És valahogy nincs kedvem tüzifát aprítani Izi legújabb lovagjából...
Kinyitottam az ajtót, és alaposan szemügyre vettem az előttem álló fickót.
- Curtis? - kérdeztem csodálkozva, mert az emlékeimben nem ez az arc élt. Amit annak idején láttam, egy fenyegető arcvonású férfi volt. Ez pedig itt előttem nemcsak jóval fiatalabb, de a szemeiben csillogott valami fény. Valami olyan, amit a régi Curtis szemében nem láttam. Oké, egyelőre normálisnak tünik a srác.

[Park]

Hazafelé jövet halkan fütyörésztem és élveztem a kellemes időjárást. Az utcába érve kicsit lassítottam a tempómon, hogy biztosra menjek sikerült minden letisztázniuk. Az ajtóhoz vezető lépéseimet talán még egy csiga is gyorsabban tette volna meg.

Végignéztem még egyszer a küszöbön, majd annyiban segítettem anyának, hogy a fogasra akasztottam az én, és Damon kabátját is.
- Jól van, menjünk - bólogattam mosolyogva.

(Nappali)

- Ne butáskodjatok, kicsit sem zavartok. Már nagyon-nagyon vártam mindegyikteket, nem csak a kicsiket - néztem Elenára mosolyogva, közben újra meg újra megpuszilgatva JJ-t, és David-et is megsimogatva, míg hallottam hogy a nappaliban már rendezkednek is Adam-ék. Hát igen, nem kell kétszer mondani hogy érezzék jól magukat.
- Azt én is megszoktam - bólogattam Damon-re pillantva, és most már tényleg odébb álltam. - De gyertek be, ne ácsorogjunk a küszöbön. Készültem mire jöttök - utaltam burkoltan a hűtőben várakozó süteményre, példának okáért.

- Nézd csak JJ, itt van anya! - adtam át a kicsit Isobelnek, a két nagyobb gyerek pedig nem várt invitálásra, úgy mentek befelé, mintha madzaggal rántották volna őket át a küszöbön.
- Bocs, de már megszoktuk, hogy kikerül az irányítás a kezünkből - vigyorogtam Isobelre, és magam is besétáltam. - remélem nem zavarunk meg semmiben. De gondoltuk már várod, hogy visszakapd a srácokat.

- Szia, Anya! - köszöntem neki mosolyogva, amint kinyílt az ajtó, és én is átöleltem őt, majd láttam, hogy a gyerekeknek nem kell kétszer mondani, ők már mennek is befelé, mit sem törődve velünk.
- Otthon, édes otthon - mosolyogtam Adamre, majd én is beljebb léptem. - Nem zavarunk sokáig, csak... ugye beszélgetést ígértünk, és van is miről - sóhajtottam.

(Nappali)

Pár pillanattal azután hogy valaki, vélhetően Damon megverte az ajtót, már itt is voltam, és nyitottam is ki.
- Sziasztok! - mosolyogtam rájuk, köszöntve őket, amint szembetaláltam magam Damon-ékkel. Ahogy megláttam JJ-t Damon karjában, nem is kellett sok nekem hogy át is vegyem, és jól megölelgessem. - Már nagyon vártalak titeket - mosolyogtam hol Damonre, hol Elenára, miközben lehajoltam megpuszilni Delenát, és Adam-et is a karomba vettem, ahogy odaszaladt hozzánk. - Jó hogy végre itt vagytok, gyertek be - hívtam őket befelé, nem tudva betelni a látványukkal, miközben David-re és Elenára is mosolyogva pillantottam.

- Igen, tudom - állítottam le a motort a ház előtt. - Már csak azért is, mert nekem is lenne mondandóm a számára. Meg hát... David és Delena is hagy legyenek kicsit a nagyanyjukkal. És talán... talán Izinek vannak hírei Rickről is - tettem hozzá halkabban, majd kiszállva kiemeltem Delenát és JJ-t.
Delena az ajtóhoz lépett, én pedig fél kézzel JJ-t tartva kivettem a gyerekek ruháit a csomagtartóból, a kamerával egyetemben.
- Te egyelőre itt maradsz öregem - mondtam Frednek, aki a fülét sem billentette rám, csak szunyókált békésen.
- Menjünk - mondtam Elenának, aki közben kiszedte a két fiút, és megvertem a bejárati ajtót.

(Gilbert nyaraló)

Már megszoktuk azt a két órát, ami az oda-visszaútat jelentett, és a gyerekek el is szórakoztatták magukat. Hol az ablakon bámultak ki, hol egymást bámulták, de mindig akadt valami, amivel elfoglalták magukat.
Végül megálltunk a Saltzman ház előtt, és nagy sóhajjal kiszálltam.
- Anyának megígértük, hogy most maradunk egy kicsit beszélgetni - nyitottam ki a hátsó ülés ajtaját.

Mosolyogva öleltem meg Elenát is mikor hozzám lépett, s tartva a vidám kifejezést az arcomon léptem hátrébb, hogy integessek az üvegen át Adam-éknek. Kisfiam is rám kapta kicsit a szemeit, és kis kezeivel intett felém párat, mire Delena is utánozta őt, és nagy mosollyal integetett felém a két kicsi. JJ és David még nemigen érdeklődtek rá hogy hova és hogy mennek én meg maradok, de nem is baj, épp elég látnivaló lesz nekik, ami lefoglalja majd őket.
Ahogy az autó kigördült újra az útra, utánuk lépkedtem a járdáig, és integettem még nekik, míg el nem tűntek a szemeim elől...

Mélyet sóhajtva töröltem le egy kósza könnycseppet az arcomról, és újabb sóhajjal fordultam meg. Elindultam vissza a házba, ahol is becsuktam magam mögött az ajtót, majd a konyha felé vettem az utam.

(folyt. köv. ott)

- Na jó, beszállás - vezényeltem, és a volán mögé vágtam magam. - Még két órás út áll előttünk - adtam rá a gyújtást, és vártam, hogy Elena is elhelyezkedjen mellettem. - Indulás - tapostam óvatosan a gázra, és kikanyarodtunk az útra, miközben Adam és Delena lelkesen integettek vissza Isobelnek. Megnyomtam még búcsúzóul a dudát, aztán lassan eltűntünk a városból kivezető úton.

(Gilbert nyaraló)

Kicsit érdeklődve néztem anyára, amikor Damon Curtist említette, és ő valami tüsszentés-félét produkált. Na jó, talán nekem sem kellene annyi krimit néznem mostanság.
- Vigyázni fogunk rájuk! - nyugtattam és biztosítottam még anyát, és én is átöleltem, mielőtt beültem az autóba. - És majd hívünk, amint időnk nyílik rá - tettem még hozzá.

- Oké - mosolyogtam Elenára, amint elvette a táskákat, s én még az utolsó pillanatokban végiggondolkodtam mindent betettem-e. - Pizsama, ruhák, játék, bébiétel, tápszer, üdítő az útra... Egy kis babapiskótát is tettem be, ha út közben kellene egy kis nasi, vagy lefoglalásul nekik - tettem még hozzá Elenára pillantva, s csuklottam egyet, mikor Damon szájából meghallottam Curtis nevét, de azt igyekeztem tüsszentésnek álcázni. Igen, ez biztos...
- Vigyázzatok nagyon rájuk - öleltem vissza Damon-t, s minden erőmmel azon voltam, hogy ne most érzékenyüljek el. Csak három nap, kibírom... - Várni fogom a hívásotokat, és.... jó mulatást. Érezzétek nagyon jól magatokat - mosolyogtam rájuk, kissé odébb lépve az autótól, hogy ne legyek útban.

Beültettem JJ-t az ülésbe, és őt is beszíjaztam, és egyenlőre úgy tűnt, a gyerekek jól megvannak egymással, bár ez egyelőre csak Delena és Adam tekintetében jelzett aktivitást, mert ők máris élénk "magyarázkodásban" voltak, persze csak a maguk módján. Kétlem, hogy bárki más megértette volna őket, saját magukon kívül...
- Szerencsétlen autó, fogadok anno Curtis nem terhelte meg soha ennyire - dünnyögtem az orrom alatt, aztán megöleltem Izit. - Nos, akkor mi indulunk is. Hé srácok, hagyjátok Fredet - fordultam hátra, mert meghallottam a macska méltatlankodó hangját, és Adam kuncogását. - Majd ma este, vagy holnap reggel felhívunk. Inkább reggel, este szerintem mindenki behullik az ágyba, ahogy van - vigyorogtam, már újra Izinek címezve a mondandómat.

JJ átkerült Damon kezébe, miután anya elbúcsúzott tőle, és míg Damon beültette őt a kocsiba, és bekötötte a pántokkal a babaülésbe, addig anya a holmikat cipelte ki.
- Add csak ide, majd én beteszem a csomagtartóba - vettem át tőle mosolyogva, és a kocsihoz lépve bepakoltam a táskákat óvatosan.