(Nappali)

Bebotorkáltam a fürdőszobába, és első mozdulattal megnyitottam a zuhanyban a csapot, aztán elkezdtem ledobálni a ruháimat. Mikor megvoltam, beálltam a vízsugár alá, és csak... áztam. Áztam. Áztam. És áztam. Reméltem, hogy ha elég ideig ázok, kimegy a fejemből minden, és nem marad benne az ég-világon semmi, csak... a gyerekeim. A gyerekeim, és Damon, és senki, és semmi más.
De nem így lett. Nem akart kimenni a fejemből... kimenni... semmi... Ott maradt bent minden... Rick, Curtis, Oliver, Klaus, Damon, Elena, Em, és... minden... a pirulák... a fájdalom... minden... Minden maradt, semmi nem akart eltűnni...
Dühösen csaptam ökölbe szorult kezemmel a csempékre, melyek közül egy megrepedt a mozdulatomra...
- A fenébe.. - motyogtam, ahogy a törött csempét bámultam... Elzártam a vizet, és törölközőért nyúltam, majd magam köré csavartam, és a tükör elé sétáltam. Letöröltem róla a párát a tenyeremmel, és szembenéztem a tükörképemmel... Ramatyul néztem ki. Mit ramatyul, inkább egyenesen pocsékul..
- Nem akarsz a régi lenni, Izi? - kérdezte tőlem a tükörben lévő nő... esküszöm, láttam ahogy mozog a szája... - Nem akarsz rendbe jönni? Nem akarod a gyerekeidet, Izi? Ébresztő! Azért tenni kell, babám! Térj észhez!!
- Hagyj békén!! - kiabáltam vissza a képnek, és dühödten csaptam neki öklömet a tükörnek is, ami ettől millió darabra tört szét... és én ijedten ugrottam hátra a saját mozdulatomtól... aztán megperdültem a tengelyem körül, és kirohantam a fürdőből..

(folyt. köv. Nappali)

(Konyha)

JJ-t a pultra fektettem, míg megengedtem a vizet a kádba. Nem aggódtam hogy leesne, már félig aludt, Ő aztán onnan már nem megy magától semerre ma. Adam kíváncsian állt a kád mellett, nézve hogyan ömlik bele a meleg víz, és válik a habfürdőtől habossá. Nevetve nyúlt bele a habba, és nézegette a kezén maradt kis mennyiséget.
Mikor elég víz volt már benne, levetkőztettem szépen mindkét kicsit, és Adam-et beleültettem, majd JJ-t is beleengedtem vele szemben a vízbe, de Őt persze még fogtam. Kisfiam nagyszerűen eljátszott magában a habbal, meg a vízzel, a kiskacsáról nem is beszélve, ami játék gyanánt volt ott neki. JJ különösebb érdeklődést nem mutatott, Ő már fáradt volt, inkább csak kényelmesen elnyúlt a kezemben. Megmosdattam szépen Őt, aztán kiemeltem a vízből, és megtörölgettem szépen. Betakargattam szépen a törölközővel, aztán Adam-hez léptem és neki is segítettem, aztán kiemeltem őt is, és megtörölgettem. Rá is rácsavartam a törölközőjét, aztán JJ-t a karomba emelve újra, indultunk tovább, ezúttal már a szobájukba.

(folyt. köv. Gyerekszoba)

Ebben a percben csak a magaménak akartam. Nem akartam elengedi ez meg sem fordult a fejemben. Reménykedtem, hogy semmi nem szakít minket félbe. Mert egyszerűen a mennyországban éreztem magam vele. De semmi nem tart örökké. Nem sokkal később kihúzódott a karomból. Kicsit bánkódva figyeltem ahogy kiszáll, de már én is hallottam JJ sírását. Mikor kiment picit elhúztam a számat és hátradőltem a kádban. Tudtam, hogy ez is benne lehet a pakliban. De valahogy most valahogy picit meg is feledkeztem a gyerekekről. Csak ő és én léteztünk ha rövid időre is. Mikor kiment teljes testemmel a víz alá merültem, majd később én is kikászálódtam a kádból. Leengedtem a vizet és magam köré csavartam egy törölközőt, majd elindultam a szobába remélvén, hogy ott találkozunk.

(Folyt ott)

Jó volt vele... nagyon jó. A testem meg-megremegett érintése nyomán, s jólesőn sóhajtoztam miközben egymás testén siklott a kezünk. Szerettem volna ha ez a perc, vagy óra, vagy bármennyi idő amink van, örökké tartana... szerettem volna ebben a rózsaszínű ködben maradni, ami olyan finom, édes bódulatban tartott, ahol nem volt semmi baj, és nem volt más, csak boldogság, élvezet, szeretet... Ez egy olyan jó "világ" volt.

De a sors másként rendelte nekünk most. A fülem érzékeny észlelése kissé eltompult, tán ezért nem hallottam már a kezdetekor is hogy mi lesz, de aztán amikor JJ keserves sírásba kezdett, azt már egyértelműen meghallottam, és muszáj volt elszakadnom Curtis-től.
- Sajnálom... - néztem Rá bocsánatkérőn, de nem is tétováztam, máris elhúzódtam tőle, és kiszállva a habok, valamint Curtis ölelő karjai közül, sietve törölköztem meg valamennyire, hogy aztán a köntösömbe bújva kiszaladjak a fürdőből, át a gyerekszobába.

(folyt. köv. gyerekszoba)

A simogatásunk kezdetektől fogva kölcsönös volt. Lángoló érzés már nem csak a szívem környékén volt érezhető hanem az egész testemben. Vágytam rá, most és mindörökre. A sóhajára egy önelégült mosoly ült ki az arcomra, majd ahogy kalibabőrösödött simogatni kezdtem testének, minden egyes pontját. Nyelvem és minden egyes porcikám a mennyországban érezte magát már a puszta érintésétől. Csak reménykedni tudtam, hogy egyszer ez ami köztünk van több lesz egyszerű testi vonzalomnál. Bár már most sem teljesen az. Mert a törődésem esik jól neki. Nem csak egy tárgy vagyok amit akkor használ amikor akar. De ilyen még meg sem fordul a fejemben.
Egyetlen egy dolgot kívánok csak. Vagy soha többé ne bukkanjon fel a férje és lépjen velem tovább. Vagy jöjjön haza még most rendezzék le és akkor úgy tovább léphessen velem. De semmiképpen nem akarom azt a változatot, hogy nem lehet velem. Hogy nem szerethetem. És amire mindennél jobban vágyom, hogy egy nap viszont szeret. Tényleg teljes szívéből, őszintén. De amíg egy picurka darabkája is a férjéhez kötődik tehetetlen vagyok. Na meg persze picit telhetetlen is, de az most más tészta.
Éreztem ahogy ajkai feltérképezik arcomat majd az állam vonalán siklik végig utána pedig a nyakamon , mint valami perzselő tűz futott végig ebben az irányban a bőröm alatt. A szívem talán nem is kalimpálhatott volna hevesebben, mikor megéreztem simogató kezeit a habok alatt ennek hatására az én kezem is elkalandozott egy bizonyos felfedező útra továbbra sem szakítva meg csókunkat, csak még több szenvedélyt vittem bele.

Nem szólt semmit, de így is egyértelművé tette a számomra, hogy nem utasít vissza. Simogató keze, és ahogy magához fordított, én készséggel fordultam, simultam a kezei közé, és ujjaim cirógatón indultak meg a testén, ahogy Ő is a hátamon kalandozott. Beleborzongott a testem, amint a gerincem vonalán járt végig ujja... éreztem hogy libabőrös leszek, és jóleső sóhaj szakad ki belőlem.
Mikor a csókom nyomán Curtis egy újabba kezdett, nem mondtam nemet arra sem, hisz épp az volt a vágyam, hogy ne kelljen megállni. Ajkaim és nyelvem szenvedélyesen válaszoltak a felkérésre, és követték a kívánt mozzanatokat.
Kár is lett volna tagadni hogy jó vele. Jó nekem. Élvezem, és szeretem is megcsókolni, érezni a bőrét, és a testét az enyémhez simulni, és... szeretek szólni hozzá, látni, és... bízom benne... Boldog voltam mellette, és valahogy... kevésbé fájt az a tépett seb a szívemen... Készséggel el tudtam volna ismerni, hogy ha előtte Rick, és... ha azelőtt nem úgy találkozunk, ahogy, akkor... Curtis is már rég lehetne a párom... a szerelmem... Nagyon furcsa volt ahogy ezek eszembe jutottak, és volt a bensőmben egy nő, aki szégyellte magát ezek miatt, de... de én mégis... most, itt, kint, magamat... jól éreztem, és... jól AKARTAM érezni...!
Így nem is várakoztam abban hogy hátha feltör a bűntudatom, inkább csak Curtis-re összpontosítottam, s csókjaim elsiklottak ajkairól az arcára, és az álla vonalától a nyakára. Szerettem érezni a vér elemi erejét, azt az ösztönző tüzet amit bennem gerjesztett... A vízben a kezemet is sokkal intenzívebb érzés volt ide-oda simítani. Jó érzés volt érezni a bőrét az ujjaimmal, és... jó érzés volt rátalálni egyes részeire a testnek a víz alatt...

A szívem hevesen kezdett verni másra sem vágytam, hogy magamévá tehessem őt. Minél közelebb akartam érezni magamhoz. Nem akartam szavakkal válaszolni inkább tettekkel vázoltam, hogy én is szeretném őt. Magam felé fordítottam kezemet a derekára csúsztattam másikkal pedig végigcirógattam a gerincének a vonalán. Szemei gyémántként ragyogtak. Majd két kezem közé véve az arcát, rövid csókja után egy szenvedélyesebbe invitáltam. Olyan volt, mintha a mennyország kapui nyíltak volna meg előttem. Soha nem éreztem magam ilyen jól. Többre nem is vágyhatom csak arra, hogy egyszer viszont fog szeretni. Úgy ahogy én tiszta szívéből. De egyenlőre be kell érnem most ezzel is, de egyáltalán nem bánom.

Éreztem... a kezét, a nyelvét... éreztem hogy nem kell erőszak, hogy akarjon, éreztem ahogy finoman érint... s a testem reagált minderre. Megremegtem az érintésére, csókunkba sóhajtottam az érezhető szenvedélyre... imponált nekem, amikor a szíve felgyorsult, s vele együtt a vére is. Éreztem hogy az én vérem is zúg a fülemben, éreztem hogy dobog a szívem a torkomban... bizsergett a bőröm, és mindezt Ő okozta, Ő és a csókunk...
- Szeretném... - suttogtam rá az ajkaira, cseppet eltávolodva tőle, hogy révületesen közelről nézhessek fel a szemeibe. - Szeretnélek... - simítottam újra arcát, és másik kezem a mellkasán siklott végig. Most én voltam aki egy rövid kis csókot nyomott a szájára, de közben végig a szembe néztem, ahogy akkor is, amikor visszahúzódtam kicsit, hogy Ő vajon... mit mond erre... vágyik-e rám Ő is... akarja-e...

Hiába szántam a csókot én rövidnek azt hiszem erről végül is nem én döntöttem. De egyáltalán nem bántam, hogy így alakult. Sőt talán még jobban is tetszett. Nyelvemmel övét kezdtem cirógatni hiszen ezt 'kérte' úgymond. Szorosan magamhoz húztam és egy kisebb szenvedélyt is csempésztem bele a csókunkba. Nem akartam elengedni soha. Akár képes lettem volna az egész éjszakát itt tölteni vele. Bár nagy eséllyel ennek a gyerekek vetettek volna véget, de azt sem mostanában lesz. Szóval a lehető legtöbbet akartam kihozni ebből a tökéletes pillanatból. Csak Ő és én vagyunk. Semmi más. A külvilágot erre a pár kis órácskára kizárjuk. Ez pont így volt tökéletes. Nem is vágytam semmi másra, csak rá.

Jólesett amit mondott... és megnyugtatott a hangja... kedves volt, és megértő, és... amikor hozzám hajolt, hogy ajkait az enyémekhez érintse, éreztem rajta hogy nem akart hosszan csókolni. Csak röviden, finoman... de én gondoltam egyet, és a kezem az arcára siklott, majd a hajába túrtak ujjaim. Megnyújtottam a csókot, s nyelvem az ajkai közé kért bebocsátást, nem akartam hogy elhúzódjon, szerettem volna egy igazán igazi csókot, egy... egy olyat ami elfeledteti velem azt is hogy milyen nap van. Ami magába ránt, és tudatja velem, hogy igen, jó helyen vagyok, jó kezekben, és itt érzem a legjobban magam... itt akarok lenni! Tudtam hogy idő kérdése, mégis szerettem volna... valami ízelítőt abból a szerelemből... amit el akarok érni, amit szeretnék... megérinteni. Csak egy varázspillanatra, mint a mesében...

Megértően hallgattam végig, minden egyes szavát. Tudtam, hogy ő még nem úgy szeret ahogy én, de mindennek eljön majd az ideje. Egyszer talán ennek is. Ha nekem is hasonló múltam lenne, mint neki valószínűleg nekem sem az egyik pillanatról a másikra menne a felejtés. De már az is valami, hogy szeretne szeretni. Legalább megpróbálja. Még annak az esélye is megvan ebből a mondatból, hogy tudna szeretni. De minden idő kérdése én pedig tudok várni. Már azzal is elég boldog vagyok, hogy a karjaimban tarthatom és megpróbálhatom megadni neki a legjobbat.
- Teljesen megértelek. Nem kell mondanod semmit. Minden csak idő kérdése. Én pedig tudok várni. - Hajoltam hozzá közelebb egy rövidebb csók erejéig.

Jólesőn amikor a szája érintését éreztem a halántékomon. Lehunyt szemhéjaim megrebbentek, s fejem kissé oldalra billentve fordítottam feléje, amikor meghallottam a hangját. A hangot, ami cseppet sem úgy hangzott, mintha csak úgy megszokásból mond valaki ilyet, ez olyan... olyan más volt, olyan... komoly... komolyan érezhető volt amit mond... s én egy percig nem is tudtam mit feleljek rá... Vár-e egyáltalán feleletet? Megértést láttam a szemeiben, nem sürgetést, mégis úgy éreztem, mondanom kell nekem is valamit, még ha nem is ugyanezt..
- Én is... szeretnélek szeretni - mondtam, majdnem olyan halkan, mintha suttogás lenne, de annál egy picivel hangosabban. Gondoltam már rá, persze, és beleéltem magam milyen lenne beleszeretni, de... amíg a fél szívem Rick-é, nem tudtam menne-e. - Nagyon szeretnélek... - tettem még hozzá, és egyik kezem felemelve, az arcára simítottam, úgy néztem a szemeibe. - Csak.. nem megy most rögtön. Jó veled, és jól érzem magam... biztonságban, és érzem... hogy szeretsz, és én is érzek valamit... de azt hiszem az még nem a szerelem, hanem a szeretet egy fajtája.. - mondtam őszintén, azt ami most bennem volt, mert hazudni semmiképp nem akartam neki. Őszintén szerettem volna ha tudja hol is állok én az érzelmek skáláján jelenleg. - Nehéz megmagyarázni.

Az a kis halk nevetés szinte a szívemig hatolt. Boldogabb jelen pillanatban azt hiszem, hogy nem is lehettem volna. Egy ilyen gyönyörű tökéletes nőt tartok a karjaim között, mint Isobel. Szinte meg sem érdemlem, de ahhoz túl önző vagyok hogy lemondjak róla. Bár akkor kénytelen lennék ha ő kérné ezt. Hiszen a férje bármikor bekopoghat az ajtón és ki tudja akkor mit fog lépni. A család bármi is történik az a kötelék mindig megmarad. Egy csókot nyomtam a halántékára és simogatni kezdtem karjait a habok alatt. - Szeretlek. - Hajoltam füléhez és belesúgtam. Nem csak a számból jött ki pár összekapcsolódott betű. Így éreztem. A szívemből szóltam. Úgy voltam vele, hogy ezt neki is tudni kell. De megértem ha nem kész arra, hogy viszonozza. Senkit nem lehet arra kényszeríteni, hogy felejtse el a férjét egyik pillanatról a másikra. Én csak vele akarok lenni és a lehető legjobbat nyújtani neki.

Figyeltem hogy Curtis felállva levetkőzik, s bár egy cseppet talán belepirultam, de nem fordítottam el a fejem, s mikor a tekintete még egyszer kérdővé vált, újra csak bólintottam, hogy biztos vagyok a dologban. Igen, biztos voltam, persze, akartam, vele lenni, hozzá bújni, akartam. Vágytam rá, még ha tudtam is a lelkemben ott az érzés hogy rosszat csinálok feleségként, de mint nő... nem tudtam nemet mondani magamnak, vágytam rá hogy Curtis törődjön velem, és én törődhessek vele. Olyan kapcsolat volt ez amire nem találtam magyarázatot, mégis akartam...
Mikor velem szemben Ő is elmerült a habokba, halk kis nevetéssel bújtam oda a karjai közé, amikor hívón intett felém.
- Ez nagyon kellemes így.. - sóhajtottam jólesőn, fejemet a mellkasának hajtva, és kezem végigsiklott a dereka körül. - Csend van, nyugi, és... - Valami olyasmit akartam mondani hogy "szerető karok közt fekhetek" de úgy éreztem ez túl szentimentális lenne... Nem tudtam milyen minőségben vagyok itt... egyedülálló nő, anya, házasságtörő, özvegy.... annyi lehetőség volt... nem tudtam én melyik vagyok. Csak azt tudtam biztosan, hogy jól érzem magam Curtis karjaiban fekve.

Tudtam észrevett hiába is próbáltam lopakodni, már azt is meghallja ha valamelyik gyerek sírni készül az éj közepén. De jól tudta, hogy én jövök szóval nem volt szükség aggodalomra. Már rég belecsobbantam volna mellé, de azért még egyszer biztosra mentem, hogy szeretné-e ezt. Nem is kellett sokáig várnom megkaptam az úgymond lökőerőt. Ha még szavakban is. Nekem viszont ez is bőven elég volt. A kacérkodása igazán lenyűgözött valahogy ezt most nem vártam volna tőle, de egyáltalán nem bántam. Feltápászkodtam a kád mellől, majd levettem a ruháimat és eközben még egy gyors pillantást vettem Izi felé, hogy akkor most biztos?! Nem akartam, hogy valami olyasmit tegyen amit megbán. De végül is helyet foglaltam a kádban vele szemben, majd kitártam a karjaimat és intettem egyet, hogy jöjjön oda. Nem akartam szavakkal megtörni a pillanatot, most jelenleg jobbnak láttam így.

Kis idő múltán hallottam a közeledő lépéseket, meg az ajtó nyílásának suhanó hangját, de nem nyitottam ki rájuk a szemem. Tudtam hogy Curtis érkezett meg, és egyrészt igazán kellemes volt így csukott szemmel, másrészt meg mókás volt hallgatni hogy milyen halkan igyekszik jönni.
Aztán amikor megállapodott mellettem, néhány pillanat némaság után végül mégis felnyíltak a szemeim, és felé billentettem a fejemet hogy rá nézzek.
- Nem jössz? - biccentettem a habok felé, és elmosolyodtam a kérdés mellé. Hogy honnan jött ez a hirtelen bátorság, nem tudtam... de... talán mintha eddig lelkiekben az "engedélyre" vártam volna, hogy szabad más férfival is nyugodtan... barátkoznom közelebbről... mintha Damon és Elena látogatása és "beleegyezése" ezt az engedélyt adta volna meg nekem... hogy nem baj, ha nem apácaként, magányosságba rokkanva várok Rick-re... hogy talán egyszer vissza tér-e még...
- Isteni a víz - tettem még hozzá iménti kérdésemhez. - És ami benne van, az sem kutya - kacsintottam Rá kacéran Curtis-re, amit aztán főleg nem tudtam honnét mertem... mégis megtettem.

Szépen lassan jöttem el egészen idáig majd óvatosan próbáltam odalépkedni a kád széléhez, hogy ne zavarjam meg Izi nyugalmat. Bár esélytelennek tűnt, mert minden kis zajra felpattan a szeme. Az ajtó is be volt hajtva viszont így is próbáltam a legkevesebb zajt csapni. Szerencsémre nem nyitotta ki szemeit amiért majdnem felsóhajtottam, de gyorsan vissza is fogtam magam. Ha pihenni akar én nem fogom ebben megzavarni az már biztos. Kezeimmel megtámaszkodtam a kád szélénél és mosolyogva figyeltem gyönyörű arcát.

(Konyhából)

Behajtottam magam mögött az ajtót, és miközben a kád felé ballagtam, már elkezdtem levenni a felsőmet. Megállva kinyitottam a csapokat, és a ruháim szép egymásutánban a szennyesbe kerültek. Egy kis habfürdő a vízbe, míg kiengedtem a hajamat is, szépen felhabosodott a kád tartalma, majd amikor már teli volt, elzártam a csapokat, és beléptem a forró gőzölgő habtengerbe.
- Ahh... - nyögtem jólesőn, ahogy elnyúltam a habok közt, és lábaim kinyújtva dőltem a kád szélének. Valami isteni volt elheverni a forróságban. Lehunytam a szemeim, és úgy élveztem a kellemes meleg és a csend vegyületét magam körül...

(Nappali)

Beértünk a fürdőbe, és rögtön meg is nyitottam a vizet a kádba. Lefektettem JJ-t a szokásos törölközőjére a pultra, míg levetkőztettem a bátyját, és Őt a kádba ültettem a vízi játékaival. Azután JJ-t is levetkőztettem, és Adam mellett Őt is megmosdattam.
Mikor készen lettünk, mindkét kicsit szépen megtörölgettem, majd felöltöztettem őket, és indulhattunk is tovább a szobájukba.

(folyt. köv. Gyerekszoba)

(Fürdő)