Félreeső út

Elküldésének ideje ♛Hétf. Jún. 03, 2013 8:49 pm

- Hm, érdekes a sztori. - sóhajtottam fel, és ha képes lettem volna rá, most beletúrok a hajamba, de semmi kedvem nem volt a levegőt markolgatni. Elvégre én nem tudom megérintni magamat. De ez nyilván az én hülyeségem miatt van... mert nem voltam képes továbblépni. De azok után, ami történt... ki várja el tőlem, hogy ne akarjak bosszút?
- Szóval Candice... rendben... akkor ezennel ünnepélyesen esküszöm, hogy nem bántom egyik hozzátartozódat sem. Legalábbis megpróbálom.- fintorodtam el hülye pofával.
- De mi még találkozunk... ezt jól jegyezd meg - hajoltam közelebb az arcához.

Elküldésének ideje ♛Szer. Jún. 05, 2013 12:30 pm

Bólintottam, amikor ismét megígérte, hogy nem bántja a családomat. Már csak a saját érdekében is állt, hogy nem szegi meg a szavát, mert ha megteszi... megkeresem és megölöm. Matthias rosszabb, mint a vámpírok és senkinek sem fog hiányozni. Mégis miért lenne jó, ha életben lenne? Bár akkor ismét szellemként kísérteni... egy ördögi kör alakul kifelé.
- Menj a pokolba. - Sziszegtem. Találkozunk? Nem hinném, esetleg akkor, ha megtudom, hogy valamit csinált a szeretteimmel... mert akkor én magam fogom felkeresni őt.

Elküldésének ideje ♛Vas. Jún. 09, 2013 8:44 pm

- Bátor dolog ezt mondani. Vagy épp botor. - jegyeztem meg, majd félrefordítottam fejemet, és legyintettem felé egyet.
- Nem érek rá tovább. Megyek és megkeresem azt a boszorkányt. Kell az életem! - sziszegtem dühösen, majd egyszer csak eltűntem szemei elől.

Mikaelson villa

Elküldésének ideje ♛Szomb. Jún. 29, 2013 7:44 pm

Ariel & Caroline

Gondoltam kiszellőztetem a fejemet, s már az is megfordult a fejemben, hogy elhagyom a várost. Mondjuk New Orleans jól hangzott. Ott pezseg az élet, s kiélhetem a vérszomjamat. Már milyen régen is ittam friss vért, ahogy gondolkoztam fel se tűnt, hogy elhagytam a várost és valami fura kis útra sodrottam.
Itt szinte minden sötét volt, egy két lámpa égett csak vagyis jobban mondva csak pislákolt. Összehúztam a kabátomat, mikor kirázott a hideg. Mi bajom van, hiszen vámpír vagyok és senki se bánthat vagyis nem egykönnyen. Becsuktam a szememet, hogy kitisztítsam a gondolataimat, de ez nem igazán sikerült, inkább csak feltörtek a múlt nyomasztó emlékei. Végig játszódott az, amikor egy hason úton menekültem előlük, de hiába. Vettem egy mély lélegzettet és próbáltam koncentrálni. Hirtelen megéreztem egy ismerősen fura illatot.
Ő volt az, az apró szőke lányé akivel évekkel ezelőtt találkoztam, de most nagyon fura volt. Ő már nem ember volt, hanem vámpír, mint én és éreztem, hogy fél, de mitől vajon de mitől. Ekkor megláttam, hogy egy-két kétes ember kiszemelte őt. Miért nem védi meg magát, miért nem bántja őket vagy miért nem fut el, de ekkor megláttam a karót a hasában és máris mindent értettem. Gyorsan ott teremtem, s elkaptam a nyakuknál fogva, majd ránéztem, Caroline-ra. Láttam a félelmet az arcán, majd lassan leguggoltam hozzá, miközben letöröltem a vért a számról.
Ne félj, nem foglak bántani. - néztem rá.-

Elküldésének ideje ♛Szomb. Jún. 29, 2013 8:27 pm

|| Második játék ||

Egyszer mozdulok ki, akkor is bajba kerülök. De már annyira nem érdekel. Egyre gyakrabban futok össze olyan emberekkel, akik meg akarnak ölni.. Ez egyáltalán nem újdonság a számomra. Most viszont nincs mit féltenem a saját életemen kívül. A legutóbbi ilyen alkalomnál a hasamba szúródó karó miatt veszítettem el a gyermekemet. Ezen túl kell tennem magam valahogy. Azt hiszem valamennyire már sikerült is. Hála Mattie-nek. Nem is tudom mihez kezdenék, ha ő nem lenne nekem. Valószínűleg még mindig érzéketlenül járnék fel-alá. Elena-tól is bocsánatot kell kérnem. Mindenkitől. Mondjuk talán egyszerűbb lenne, ha hagynám hogy megöljenek. Igen.. Ez egy elég egyszerű és gyors megoldás. Nekem nem kellene tovább szenvednem a többiek meg.. Hát szerintem egy idő után túl tennék magukat a halálomon. Végül is.. Nem kesereghetnek örökké.
Aztán mikor már jó ideje a hasamban volt a karó egy lányt láttam meg közelíteni, aki egyesével szedte le rólam a két alakot. És itt vagyok én.. Ismét megmentették az életemet. Ebből már rendszer lesz vagy mi van? Egyszer Stefan most pedig ez a lány. Pedig akkor bajban még nem voltam. Vagyis nem mondhatnám.
Óvatosan kihúztam magamból a karót, mert hát ugye ez nem azon a listán szerepel, amit szívesen elviselek. – Köszönöm. – Nyögtem ki ennyit, miközben elhajítottam a karót a lehető legtávolabb tőlem. Még egyszer nem szeretném, ha bennem landolna. Ha mégis.. Akkor már lehetőleg a mellkasomba menjen. Ne szórakozzanak már velem.. Beteg pszichopata állatok. Imádják nézni, ahogy más szenved, hogy ebben mi az öröm.. Számomra örök rejtély marad.

Elküldésének ideje ♛Szomb. Jún. 29, 2013 8:50 pm

||Második játék / Ariel & Caroline ||

Nem értettem még mindig, hogy miért hagyta hogy bántsák, miért nem védte meg magát. Se perc alatt elintézhette volna őket, egyszerűen. Továbbra is néztem őt. Ugyan olyan volt, mint kis korábban, vagyis majdnem minden. Most a szeme nem mosolygott, szomorú volt és olyan volt, mintha feladta volna. Mintha már nem remélni. Nem értettem, hogy vajon mi történt ezzel a kislánnyal.
Nem tesz semmit se. - válaszoltam neki, de továbbra is aggódva néztem őt.- Jól vagy? - kérdeztem meg tőle, de egyből ostobán is éreztem magamat, mert láttam amint gyógyul a sebbe. -
Amikor eldobta a karót, akkor megláttam, hogy a kezén van az az ap karkötő, amit még gyerek korábban kapott tőlem, amikor találkoztunk a játszó téren. Vidám, mosolygós személy volt, aminek nyomát se láttam most. Nem tudtam levenni a karkötőről a szememet, de nem mertem megkérdezni, hogy emlékszik-e rám ,de hülye kérdés lett volna, mert hiszen pici volt és úgy se emlékezne rá.

Elküldésének ideje ♛Szomb. Jún. 29, 2013 9:09 pm

Valószínűleg nem értette, hogy én miért engedtem, hogy majdnem megöljenek. Mert tényleg nem esett volna a nehezemre leszerelni őket. Nem olyan tanult vadász félék. Csak pár szerencsétlen.. Mondjuk már csak volt. Mert már a légzésüket se hallottam. Hát jól elintézte őket az egyszer biztos. Máris érzem, hogy jó társaságba keveredtem. Ennél jobb nem is lehetne..
– Jól vagyok természetesen.. Semmi bajom nincsen.. Már. – Néztem a hasamra, ahol teljesen begyógyult már a sebem. Mintha meg sem történt volna. Ez az, amit szerettem a vámpírságban. Egy karcolás sem marad meg rajtam.
Nagy nehezen feltápászkodtam és ekkor észrevettem, hogy nagyon nézi a karkötőmet. Már gyerekkorom óta viselem. Nem egy nagy szám.. Szóval nem értem, hogy miért bámulja. – Hát akkor még egyszer köszönöm. – Mondtam mosolyogva immár két lábon.

Elküldésének ideje ♛Szomb. Jún. 29, 2013 10:28 pm

Fura volt visszagondolni arra, hogy pár perce megöltem valakit, vagyis valakiket. Rég nem öltem senkit se, próbáltam ehhez tartani magamat, de valahogy egyre rosszabbul éreztem az miatt magamat, hogy nem tartottam be azt, amit ígértem. Akkor ott megígértem neki, hogy megfogom védeni őt mindentől és hogy mindig vele leszek. De ezt nem tudtam betartani, mert elkellet hagynom ezt a várost, még el is felejtettem vele, hogy ne fájjon neki és ne azt érezze, hogy átverték.
Részben fura volt látni azt, hogy nem emlékszik rám, hiszen elméletileg vissza kellet volna térnie az emlékeinek, de nem akartam zaklatni, se megijeszteni. -Örömmel hallom.- mondtam mosolyogva. - Nem tesz semmit se. - néztem rá barátságosan, majd felé nyújtottam a táskáját. - Miért nem védted meg magadat? - kérdeztem tőle hirtelen ötlettől vezérelve, hiszen megakartam tudni, hogy hova tűnt az az életvidám lány. -

Elküldésének ideje ♛Szomb. Jún. 29, 2013 10:37 pm

Ismerősek voltak az arcvonásai, de nem ugrott be, hogy honnan. De nem is akartam ezzel foglalkozni. Ha ismerném már rég beugrott volna, hogy mégis honnan a fenéből ismerem.. Mondjuk lényegtelen. Lehet, hogy csak hasonlít valakire. A lényeg az, hogy megmentette az életemet, amiért köszönettel tartozom. Mindegy, hogy ismerem-e vagy sem. Az életemet mentette most meg..
Rákérdezett, hogy miért nem védtem meg magamat. Hát ezt elég nehéz elmagyarázni. Nem is akarok nagyon belefolyni. Hiába mentette meg az életemet.. Ez még nem jelenti azt, hogy ki fogom neki önteni a lelkemet. Az utóbbi időben bőven elég volt abból. Erősnek kell maradnom. Méghozzá egyedül.
– Igazából magam sem tudom.. Vagyis nem tudom, hogy mi értelme lenne az életemnek. – Rántottam egyet a vállamon. Nem szabadna így gondolkodom, de ez van.
– Mellesleg.. Ismerhetlek valahonnan? – Kérdeztem tőle. Most már tényleg furdalt a kíváncsiság, hogy honnan lehet ismerős, de valószínűleg csak ismerősnek tűnik..

Elküldésének ideje ♛Szomb. Jún. 29, 2013 10:52 pm

Figyeltem minden mozzanatát és reakcióját, láttam rajta, hogy ismerősnek tűnök neki, de nem voltam benne biztos. Oda sétáltam a ház falának, majd neki dőltem és onnét figyeltem őt. Lassan keresztbe fontam a karomat és hallgattam amit mondott. Látszott rajta, hogy azon gondolkozik, hogy mit is mondjon el nekem. Nem akartam túl tolakodónak tűnni, így annyira nem erőltettem a témát.
Biztos vannak barátaid akiknek hiányoznál. - mondtam sietve, hiszen ekkor eszembe jutott az édesanyja, illetve csak remélni tudtam, hogy az apjával nem találkozott így, mármint vámpírként, mert ő ki nem állhatja őket. Az édesanyjából kinézem, hogy ő idővel el tudná fogadni. Rossz volt ilyen szomorúnak látni őt.- Barátod, aki vigyáz rád. - mondtam sietve.- vagy a családodnak is hiányoznál. - tettem hozzá.
Amikor arról kérdezett, hogy ismerem-e, akkor inamba szállt a bátorságom. Nem tudtam, hogy elmondjam-e neki az igazat vagy ne. Ránéztem, majd a karkötőre utána meg a földre és sóhajtottam egyet. Becsuktam a szememet, majd minden bátorságomat összeszedtem és bólintottam, majd alig hallhatóan hozzá tettem. -Igen, ismersz nagyon régről. - Néztem őt, vártam a reakcióját. - Tőlem van az . - mutattam a karkötőjére. Nem tudtam, hogy jó ötlet volt-e neki elmondani vagy nem, de úgy éreztem tudnia kell az igazságot még akkor is ha utálni fog. -

Elküldésének ideje ♛Szomb. Jún. 29, 2013 11:20 pm

– Család? Nem igazán mondhatnám. Édesanyámat alig látom az apámat meg még annyira sem. Amúgy meg egyedül vagyok. Barátok.. Hát valamennyire vannak, de eléggé szétszéledtünk. – Rántottam egyet a vállamon. Valamennyire Matt-tel most kezdünk újra összemelegedni vagy valami olyasmi, de azért hiányzik a régi csapat. Amikor mind együtt voltunk. Még mielőtt ez az egész vámpír dolog elkezdődött. A legnagyobb félelmünk a fősuli vagy éppenséggel az egyetem volt. Hogy hova is menjünk. Most pedig ez az egész eltörpült a mostani problémáink mellett. Főleg, hogy egy egyszerű igézéssel el tudjuk intézni a jövőnket. Habár én azzal nem tudnék együtt élni. Szeretném, ha azért vennének fel, mert engem akarnak. A tudásom miatt. Nem pedig azért, mert bementem és lerendeztem a dolgot egy igézéssel. Bár most a suliban ezt csináltam.. De az csak azért volt, mert ki voltam kapcsolva és nem igazán volt kedvem hülye papírokat töltögetni. Ez még nem akkora hatalmas bűn.
Mikor mondta, hogy ismerem.. Régről. Meglepettségemben felvontam a szemöldökömet. Talán még sem volt annyira vámpírmentes az életünk, mint mi azt gondolnánk. Hayden, Peter és még most ő is. Habár a nevére nem emlékszem. Csak az arcvonásaira. Nem emlékezhetek mindenre.. Azért az egy kicsit sok lenne.
– Tőled? – Kérdeztem meglepetten közben a tekintetem hol a karkötőre hol pedig rá szegeződött.

Elküldésének ideje ♛Vas. Jún. 30, 2013 2:06 pm

Hallgattam őt, s valamennyire az elkeseredés hangzott ki a hangjából és kezdtem sajnálni őt. Értettem, hogy mit érez, hiszen én egyedül vagyok azóta, hogy vámpír lettem. De neki még is azért van "családja", ha nem is mindig látja őket, illetve biztos voltam, hogy vannak barátai. Szerintem számíthat rájuk, még akkor is, ha nem minden tökéletes köztünk. - Biztos fontos vagy nekik.. - mondtam sietve, s barátságosan.- Biztos van értelme élned, hogy megvéd magadat . - néztem rá komolyan.-
Láttam, amint felvonta a szemöldökét és hitetlenkedve nézett rám. Olyan volt, mintha próbálna emlékezni kisebb-nagyobb sikerrel. Bátorítóan rá mosolyogtam és bólintottam. - Igen. -néztem őt. - Akkor még csak olyan 6 év körüli voltál . - folytattam, mire előtörtek a képek.- Egyszer megmentettem az életedet és onnantól kezdve majdnem egy éven keresztül minden nap a játszó téren vagy a szobádban találkoztunk . - nyeltem egy nagyot, s közben figyeltem a reakcióját. Lehet még se volt jó ötlet felfedni magamat előtte. -

Elküldésének ideje ♛Vas. Jún. 30, 2013 2:48 pm

Tényleg annyival lenne jobb így? Amikor kikapcsoltam az érzelmeimet akkor legalább nem kellett ennyire egyedül éreznem magam. Viszont valamennyire össze kell kaparnom magam, mert nem sajnáltathatom egyfolytában magamat. Valamihez kezdenem kell. Többször eljárni barátokkal vagy valami. Bonnie-t már egy jó ideje nem láttam. Elena-t a múltkori alkalommal felpofoztam szóval még egy ideig nem merek a közelébe menni sem. Meg amúgy is neki bőven meg van a maga baja. Plusz még ott vannak a gyerekei is, ami plusz felelősség. Tőlem még az anyaság is el lett rabolva.. Ezt sem érdemlem meg. De idővel azt hiszem túl tudom tenni magam a veszteségen és minden ehhez kapcsolódó érzésen.
– Szóval hat éves koromban ismertelek? – Kérdeztem meglepetten. Hát tényleg nem volt olyan vámpír mentes életünk, mint azt hittük még a Salvatore testvérek városba érkezése előtt sem. – És.. Mi a neved? Bocsáss meg, de gyerekkoromból alig emlékszem valamire. – Gondolom nem ezt akarta hallani, de ha egyszer nem emlékszem.. A gyerekkor szinte mindenkinek kiesik.

Elküldésének ideje ♛Vas. Jún. 30, 2013 7:26 pm

Nem tudtam, hogy mi játszódhat le a fejében, min mehetett keresztül. Látszott rajta, hogy sok minden történt vele, amiért elkezdtem sajnálni őt. Hiszen részben én is tehetek róla, mert nem tartottam meg a szavamat. Megígértem neki, akkor hogy megvédem, de akkoriban el kellett mennem, hogy nehogy valaki bántsa, hiszen kezdtem lelepleződni. De mondjuk, akkor is visszajöhettem volna, amikor elintéztem azokat, akik ártani akartak nekem. Na mindegy a múlton már nem tudok változtatni, gondoltam magamban és közben őt figyeltem rezzenéstelen arccal.
Pontosan. - bólintottam bátorítóan. Mondjuk picit rosszul esett, amikor azt mondta, hogy nem emlékszik rám. - Nem történt semmi se, hiszen elfelejtettem veled magamat. - mondtam picit elcsukló hangon.- Ariel, Ariel Holland vagyok. - néztem őt továbbra is.-

Elküldésének ideje ♛Kedd Júl. 02, 2013 6:05 pm

Miután bemutatkozott kóstolgatni kezdtem a nevét. Már nem csak az arcvonásai, hanem a neve is ismerősé vált a számomra. Igen.. Azt hiszem pont így hívták a gyerekkori képzeletbeli barátomat. De úgy néz ki, hogy nem is volt annyira képzeletbeli, hiszen most itt áll előttem. Halvány emlékképek másznak be a fejembe és pörögnek le pár apró másodperc alatt.. Emlékszem már. Tényleg abban a hitben voltam, hogy csak egy képzeletbeli barát nem több. Hiszen a szüleim soha nem találkoztak vele.. Szóval ők is úgy tekintetek rá.
– Emlékszem rád. De, mintha csak a képzeletemben léteztél volna.. Erre.. Hát nem. Sajnálom, hogy elsőre nem ismertelek fel. – Válaszoltam halvány mosollyal az arcomon. Persze.. Mikor is lett volna nekem ekkora kreativitásom, hogy megalkossak a pici fejemmel egy hús vér felnőtt embert. Túl jó, ahhoz, hogy igaz legyen.

Elküldésének ideje ♛Csüt. Júl. 04, 2013 7:24 pm

Vártam a válaszát és figyeltem minden egyes reakcióját. Olyan volt, mintha kezdene emlékezni rám, ami jól esett, hiszen régen annyira jóban voltunk . Olyan volt, mintha a húgom lett volna. Azóta viszont nagyon sok idő eltelt és biztos sok mindenen keresztül ment, hiszen látszott rajta. Rossz volt így látni, hiszen emlékeztem a gyermek boldog mosolyára, meg ahogyan mesélt mindenről, illetve ahogyan rácsodálkozott mindenre. De talán a legjobb dolog volt, hogy előtte nem kellett titkolnom ki vagyok, elfogadott olyannak, amilyen vagyok és most pont olyan , mint én, vámpír.
Nincs miért bocsánatot kérned. - mosolyogtam rá kedvesen.- Én elfejtettem magamat veled, hogy nehogy valami bajod essen. . mondtam sietve.- sajnálom, hogy végül nem voltam itt, hogy megvédjelek. - mondtam szomorúan.-

Elküldésének ideje ♛Pént. Júl. 05, 2013 9:34 pm

Halvány emlékképek kezdtek visszatérni azt nem fogom letagadni. De eleve a gyerekkori emlékek nagy része homályos. Erre pluszban még rá is jön az, hogy akkor elfeledtette velem.. Hát nem ugorhat be minden az első pillanatban. Mondjuk kislányként nagyon szerettem őt. Nem hiszem, hogy ez mostanra annyit változott volna. Vagy éppenséggel ő változott volna. Látszólag ugyanaz a lány, akit akkor ismertem. Már amennyire emlékszem. Azért az én fejemben sem maradhat meg minden és mindenki. De a fontosabb embereket próbálom megjegyezni. Kisebb-nagyobb sikerrel.
– A baj, azt hiszem anélkül is utolért. – Rántottam egyet a vállamon. Az életem mindig is tele volt vámpírokkal. Csak akkor nem ennyire feltűnően. Vagy éppenséggel próbáltak meglapulni és a titkukat.. Hát tényleg titokban tartották.
– Nehogy magadat okold azért, ami történt velem.. Még csak egy pillanatra se. – Mondtam határozottan. Nem ő tehet arról, ami velem történt.

Elküldésének ideje ♛Szomb. Júl. 06, 2013 4:22 pm

Néztem őt továbbra is, s hallgattam őt. Láttam amint kattognak az emlékek a fejében, de abban is biztos voltam, hogy nem teljesen emlékszik rám, miért is tenné hiszen 12 éve lehet, hogy utoljára látott, vagy talán sokkal több ideje. Nem is számoltam az időd, mert volt olyan amikor menekültem, élveztem az időd és boldog voltam, de egy állandó dolog volt, hogy őt soha se felejtettem el. Lehet azért kerültem közel, hozzá mert arra az apró lányra emlékeztetett, akit legelső vadászatom életben hagytam, vagy esetleg csak végre akkor találtam valami értelmet az életemnek, hiszen vigyázhattam valakire.
Sajnálom tényleg. - léptem közelebb hozzá, majd óvatosan megérintettem a karkötőjét.- Örülök, hogy megőrizted. - mosolyodtam el, mert tisztán emlékeztem arra, amikor adtam neki. -
Miért ne? Talán részben én hoztam rád a bajt, hiszen lehet miattam figyeltek fel rád. - szörnyedtem el a gondolatra, főleg ha az egyik olyan vámpír bántotta aki engem gyűlöl. -

Elküldésének ideje ♛Szomb. Júl. 06, 2013 6:26 pm

Szerintem teljesen felesleges még csak arra gondolnia is, hogy az ő hibájából lettem az, ami. Vámpírok mindig is voltak Mystic Falls-ban. És közel sem azért lettem vámpír, mert Ariel csinált valamit. Sokkal inkább egy terv része voltam. Vagyis inkább a bosszúhadjárat kezdete és én voltam az irányítható szolga. Szerencsére nem kellett sokáig abban a szerepben tevékenykednem. Hiszen akkor talán még képes lettem volna megölni magam. Nem élet az, ha hagyjuk, hogy valaki irányítson. Egyszerűen nem és kész. Bár mostanában egyre inkább érzem, hogy visszatérek a régi hisztis önmagamhoz. Aki nem tudja biztosra, hogy mit is akar az életben csak sodródik az árral.
– Mondtam már, hogy nincs mit sajnálnod. – Válaszoltam mosolyogva. Örülök, hogy azért voltak ilyen ismertségeim is a gyerekkoromban. Hiszen ez tett azzá, aki ma vagyok. – Ez csak természetes.. Már szinte hozzám nőtt. – Pillantottam a kezemen lévő karkötőre.
– Biztos vagyok benne, hogy nem a te hibád. Én egy egyszerű kellék voltam. Ezért lettem az, ami. De talán ez kellett ahhoz, hogy egy kicsit benőjön a fejem lágya. – Mondtam kicsit viccelődve.

Elküldésének ideje ♛Csüt. Júl. 11, 2013 5:57 pm

Próbáltam kitalálni, hogy mi járhat a fejében, de nehéz volt mert az arc kifejezése szinte semmit se árult el róla. Annyira régen láttam már, hogy szinte itt volt előttem az az édes baba arca, a mosolya és az ahogyan mesélt nekem.
Örültem, amikor láttam a mosolyát illetve hallottam a kacaját. Óvatosan elővettem a nyakláncomat és megmutattam a rajta lévő, hasonló medált.
Ezt meg te adtad nekem. - néztem rá mosolyogva. -
Miért lettél volna kellék? Meg eddig is érett voltál. - mondtam komolyan neki.- Amúgy ki tett ezzé? - kérdeztem meg tőle határozottan.
Reméltem nem bántom meg a kérdésemmel, de tudni akartam, hogy kitette vámpírrá. Mondjuk abban igaza volt, hogy sokkal komolyabbnak látszott, csak az nem tetszett, hogy közben szomorú volt.

Elküldésének ideje ♛Vas. Júl. 14, 2013 11:46 am

- Ó. - Néztem nagy szemekkel a medálra. Nem értem miért akarná elhitetni bárki is velem azt, hogy ismerem régebbről, ha nem lenne igaz. Mondjuk mindegy is. Tényleg ismerős.. Meg hát a nyaklánc és a karkötő bőven elég nekem ahhoz, hogy elhiggyem. Miért is kételkednék? Semmi okot nem adott rá.
- Kellék voltam valakinek a bosszújához. Mondhatjuk úgy, hogy ő volt az, aki gondoskodott sorsomról. - Igaz, hogy nem az ő vére volt, de az most nem számít. Ha nem lett volna, akkor most már halott lennék. Ami azt hiszem egyértelmű, hogy nem akarok lenni.
- Nem beszélhetnék valami vidámabb témáról? - Kérdeztem egy zavart mosoly kíséretében. Nem szeretnék ilyen lehangoló témákat fejtegetni.. - Mi történt veled az elmúlt években? - Érdeklődtem.

Elküldésének ideje ♛Vas. Júl. 14, 2013 12:51 pm

Egyre jobban láttam rajta, hogy nem igen ismer fel és nem igen emlékszik rám. Lehet nem is volt annyira jó ötlet, hogy elmondtam neki, hogy ki vagyok. Nem akartam megijeszteni és nem is akartam teljesen a múltat felidézni, mert azért akkor se volt mindig minden fényes.
Ahogyan beszélt arról, hogy vámpír lett látszott, hogy nem könnyű neki. Átfutott az agyamon lehet, hogy Katherine változtatta át. De annak mi értelme lett volna, ha csak nem Salvatore testvérek miatt történt az egész. Végül is Katból kinézném ezt, de el is vettem ezt, mert nem akartam találgatni.
Csak jártam a világot és próbáltam megtalálni a helyemet. - néztem rámosolyogva, majd leültem a földre. - Utána meg visszajöttem ide, hogy megnézzem itt mi a helyzet. Veled? - néztem fel rá mosolyogva.-

Elküldésének ideje ♛Vas. Júl. 14, 2013 4:25 pm

- Akkor biztos egy csomó helyen jártál már. - Mondtam csillogó szemekkel. Én nem igazán hagytam el Mystic Falls határait. Csak talán Hayden-nel. Mikor még.. mikor még fogalmam sincs, hogy mi volt köztük. Az én részemről tudom, de azért a nevében nem mondhatom el, hogy mit érzett. Vagy éppenséggel érzett-e valamit. Ebben sem igazán vagyok biztos.
Még mindig akármelyik nő szívesen kínálkozik fel neki. Például ott van Rebekah Mikaelson is. Ha jelentettem volna neki valamit nem előttem csábítja el. Bár, ha jobban megnézzük én voltam, aki betolakodott oda.. Legalábbis a csábítása már javában zajlott, mikor én odaértem. Talán a szőkékre bukik. Mindegy is. Egy időre azt hiszem jobb lesz, ha kizárom a férfiakat az életemből.
- Velem igazából nincs semmi olyan, amiről mesélni lehetne. Viszont lenne valami, amit el kell intéznem. Azt hiszem még később látjuk egymást, ha a városban maradsz. Szia. - Köszöntem el tőle egy mosoly kíséretében és minden bátorságomat összeszedve indultam vissza a város felé.

|| Játék vége, köszönöm. Smile

||

Elküldésének ideje ♛Kedd Júl. 16, 2013 7:46 pm

Mondhatni igen. - mosolyodtam el, amikor előjöttek az emlékek. Figyeltem, hogy mi járhat a fejében, de csak annyira jöttem rá, hogy biztos férfi járhat a fejében. Nem kérdeztem rá, hiszen akkor biztosan beszélt volna róla, ha szeretett volna.-
Rendben, akkor szia és vigyázz magadra. - mondtam kedvesen neki. Figyeltem ahogyan elindult a város felé. Olyan másabb volt. Sokat változott. Sokkal szomorúbbnaktűnt és nem is találtam már nyomát annak az élet vidám lánynak, akit régen ismertem.
Megfordultam én is és elindultam haza felé.-

Én is köszönöm

Elküldésének ideje ♛Csüt. Júl. 18, 2013 3:08 pm

Mikael

Aranykalickába zárva nevelkedtem. Selyem volt minden rabláncom mégis... jobban fájt és kínzott, mint a vas. Több mint hatszáz év telt el azóta ám... néha még mindig úgy érzem, hogy... az motiválja tetteim. Gyűlöltem az apámat. Évszázadok óta halott... eltűnt... porrá vált... ám még mindig ég bennem a harag, melyet tettei tápláltak. Öngyilkosságba menekültem egy kényszer-esküvő elől. Vajon akkor is megtettem volna, ha tudom... hogy milyen következménye lesz? De honnan is sejthettem volna, hogy... a vámpírrá vált anyám itatta meg velem a vérét. Azért nem sikerült az első kísérlet. Ó... csak tudnám, hogy miért gondolkodok ilyen felesleges dolgokon. A múlt elmúlt... kész. Vége. Nem változtatható meg. Nem írható át. Eltűnt a világ, melynek gyermeke vagyok. Leomlottak a falak, melyek mögé elzárt a szülői szigor. Most szó szerint bármit megtehetek. Persze... mindig elővigyázatos vagyok. Van is rá okom. Remekül értek hozzá, hogy feldühítsek másokat. Ez... ösztönös. Nem tehetek róla. Ilyen a természetem. Nem bírom elviselni, ha irányítani próbálnak. Nem érdekelnek az elvárások és a szabályok. Én aztán nem közösködöm senkivel. Sok hozzám hasonlóval végeztem már. Nem tagadom, hogy néha nem is volt rá okom. Nincs bajom a vámpír léttel. Azt adta meg nekem, amitől atyám minden erejével próbált megfosztani. Szép, új világ köszöntött rám.
Unottan szemlélem azt, ami a fiatal vámpírból megmaradt. A földön heverő mocsok... ennél éltében sem lehetett több. Nem vagyok én jó kislány. Ha felbosszant valaki, hát megleckéztetem. Ha kötözködnek... védekezem. Sok hihetetlenül idióta alak rohangászik a világban. Nem kell félreérteni... sosem voltam olyan mazochista, aki állatok után rohangászik az erdőkben. Köszönöm szépen, de tökéletesen megvagyok a jelenlegi étrendemmel. Igaz, hogy főképp a „szeméten” élek. Bűnözők. Gyilkosok. Drogdílerek. Megvan a sajátos... ízlésem. Még a technikám is tökéletesítettem a kiválogatásukra. És hogy miért akasztok néha tengelyt fajtársaimmal? Hát... van, hogy... egyszerűen csak olyan kedvem van. Általában nem szokott tetszeni, amikor olyasvalakit készülnek átsegíteni a túlvilágra, aki... véleményem szerint ezt nem érdemli meg. De a taknyosok már pusztán a... modortalanságért is megérdemlik a karót.
- Kedves vagy, hogy még karót is hoztál nekem – jegyzem meg félhangosan, fejcsóválva, miközben szórakozottan dobálgatom a bal kezemben tartott fadarabot. - Bár azon, hogy hülye voltál, még ez sem segíthetett.
Ez az alak épp bosszút akart állni. Körülbelül ötven éves lehetett, vagy még annyi se. Szentpéterváron láttam néhány évvel ezelőtt. Összekülönböztem a nőjével, aki hogy hogy nem a napon végezte. Pech. Azért ügyes fiú. Engem nem tudnak csak úgy... megtalálni. Mondjuk nem tudom, mit képzelt. Nekem legalább van annyi eszem, hogy ne menjek neki idősebb vámpíroknak csak úgy. Gondolkodni és manőverezni sem árt tudni. Nem minden az erő. Na... ez most megint elrontotta a kedvemet. Alig tettem be a lábamat a városba és rögtön molesztálni kezdenek. Remek.

Keresési feltételek

Az eredmények megjelenítése: Hozzászólások Témák
Bővített keresés