- Nem, nem kérek semmit. Ma már jól laktam egy párszor. - mosolyogtam rá, miután már magam is talpra álltam, de előtte még megittam a forrócsoki utolsó kortyait is. - Ha ember lennék, talán már lenne valami bajom. Ráfogom az erős immunrendszeremre. - vigyorodtam el, majd egy csókot nyomtam a szájára.
- Maximum egy óra. Addig is, az utcákon el tudsz szórakozni. Ott senki nem veszi észre, ha eltűnik valaki. - kacsintottam rá., majd elhagytam a kávézót, és elindultam jobbra. Nem éreztem túl fair-nak magam ebben az ügyben. De a franc fog hónapokat várni, inkább elintézem a magam módján!

- Szófia ;; Opera -

- Úgy gondoltam, visszamennék a hotelba, kajálnék ott. De... az olasz étterem nem hangzik rosszul - mondtam, átnézve az utca másik oldalára. - Ha jól sejtem, akkor most jön az a rész, hogy te másik irányba indulsz. Vitessek neked valami kaját innen a hotelba? - kérdeztem, és felkeltem a székből, majd karomat nyújtva felsegítettem Erint.

Elnevettem magam. - Jobb ha tudod, hogy a hármasodról én nem fogok gondoskodni. Ha akarod, te szerzel magadnak harmadikat, én egyelőre nem... vagyis megvagyok az érzés nélkül. - fogalmaztam meg másképpen a mondandómat, és nagyot nyeltem. Nem erre gondoltam ma este, valami egészen másra.
- Ha kajálni szeretnél, ne itt tedd. Egyrészről ez a nő hamarabb megesz, mielőtt rendelnél. Másodszor, olyan hülye, hogy nem beszél angolul. Viszont a szomszédban van egy elegáns, olasz étterem. Ott vannak csak jó ételek. - bújtam még oda hozzá.

- Oh... - csodálkoztam el kissé. - Nos, jól van... intézd csak, amit kell - bólintottam. - De Erin, valamit hagy mondjak. Ha még nem verted ki a fejedből a hármas gondolatát, és másik nőt akarsz hívni... ne tedd. Sosem lennék másik nővel - mondtam komolyan. - De ha nem erről van szó, akkor áldásom rád, és a külön útjaidra - mosolyogtam. - Mi legyen? Visszamenjek a szállóba, és megvárjalak? Talán kajálok valamit.

- Miért vagy abban annyira biztos, hogy én felveszem? - pislogtam ártatlanul, mosolyogva nézve, ahogyan szemügyre veszi a pénzérméket.
- Amit én terveztem, az igazából esti program. És előtte még el is kell intéznem, egy kis igézéssel. - mondtam ártatlan pislogással.
- Holnap pedig... elviszlek a nemzeti galériába, mit szólsz hozzá? Hódoljunk a művészeteknek. - mosolyogtam rá. - Szóval... nekem egy személyes találkozás kellene, hogy elintézzem azt, amit az imént említettem. - váltam még ártatlanabbá. Ezt az egész utazást széppé akartam tenni neki. És meglepni őt... pontosabban, kiismerni.

- Ha hazamegyünk Mystic Fallsba, első utam egy szexshopba fog vezetni, bőrszerelésért - ígértem meg Erinnek. - Bár úgy értve... te fogod felvenni, nem én - rázott a nevetés. - Engem ne is próbálj bőrtangára rábeszélni. Hamvába holt ötlet - emeltem fel egy pénzdarabot az asztalról, és rácsodálkoztam a bolgár érmére. - Milyen fura... - motyogtam, a jól megszokott dollárok és centek után. - Hát, a további programot rád bízom. Vagy elviszel valamerre, és este megkapom a meglepetést... ha szépen nézek rád... vagy most megkapom, és estére találunk más programot. Most te vagy otthon, hát válassz te, hogy mi legyen.

- Nem a szájkosárra gondoltam, hanem a bőrszerkóra. - vigyorodtam el, majd vontam egyet a vállamon, majd megfogtam Klaus kezét, és így gondolkodtam el.
- Ha elárulom, akkor az már nem meglepetés. - ráztam meg a fejemet. - És még nem tudom, hogy tetszeni fog-e neked. Semmi köze nincs a szexhez, ezt mellékesen hozzá kell tennem. - motyogtam, majd egy újabb sóhajjal pénzt tettem az asztalra.

- A szájkosár csak farkasként marad meg rajtam - tártam szét a karomat. - Viszont ilyen perverz szexet tőlem ne várj. Ezt már tőlem sem... - ráztam a fejem vigyorral a képemen. - De komolyan. Mit vettél nekem? Képes vagy azóta is titkolózni... - vágtam olyan duzzogó arcot, mint egy óvodás, aki nem kaphat repetát.

- A mindennapit azért nem. De néha bejárt ide a férje is. Szerintem még mostanában is bejár. Nem váltak el. - rántottam egyet a vállamon. - Valószínűleg nem találna még egy idiótát, aki elvenné. Ezzel a természettel. - legyintettem a nő felé, majd elvigyorodva megfogtam Klaus kezét.
- Ragaszkodsz ezekhez? Azt hittem, a bőrszerkó tetszett a repertoárból. - sóhajtottam. - De engem bármi rosszba belehivetsz, amit csak akarsz. - suttogtam halkan, pimasz szemöldökvonogatással.

- Téged ismerve fogadok bármibe, hogy már csak azért is te szolgáltattad a mindennapi bosszúságot ennek a nőnek - mondtam elismerően Erinnek. - Na és hová viszel legközelebb? Oh, és a pláne... mikor kapom meg a pórázt és a szájkosarat? Látod, én nem felejtek - emeltem fel az ujjamat tréfásan. - Neked úgy látszik, egy veszekedés is kiveri a fejedből a lényeget.

- Hát, mivel nem tudja, hogy mik vagyunk, nem hiszem, hogy verbénával vagy nitráttal vár. - sóhajtottam, és elvigyorodtam. - Nem, nem. Itt ismernek, ide gyakran jártam. Már csak ezért a légkörért. - nevettem fel. - De nem, máshol nem. De azt már tudom, hogy hová viszlek legközelebb. Ami szerintem tetszeni fog neked. - hajoltam oda, és egy kedves csókot nyomtam a szájára.

- Jó, akkor ő tabu - bólintottam. - Mellesleg, rám teheti a fél mancsát. Az már másik kérdés, hogy én hagyom-e neki - vontam fel a szemöldökömet, és belekóstoltam én is a forró csokiba. - Nem érzek rajta semmi extrát. Legalábbis olyat nem, ami ránk veszélyes. Azt nem garantálom, hogy hashajtó nincs benne, de az meg nekünk ártalmatlan - nevettem. - És mondd csak... Bulgária szerte ilyen fogadtatásra számítsak, ha megjelenünk valahol?

- Nem, nem... őt ne bántsuk. Szeretek élvezkedni az arcán. - vigyorodtam el, majd a hideg is kirázott. - Ha megpróbálja a fél mancsát is rád tenni, én esküszöm, hogy vérfürdőt rendezek! - kezdtem el méltatlankodni, és csak a forrócsokik megérkezése keltett fel abból az illúzióból, ahogyan ez a szuka ráteszi a kezét Klausra.
- Kösz. - vettem fel a bögrét, kíváncsian várva, hogy vajon tett-e bele valamit, ami miatt rosszul kellene éreznem magam(legalábbis a normális embernek kellene), de nem éreztem semmit rajta. Finom habos volt. Legalább kitesz magáért.

- Ugyan már, hagy bosszantsam még egy kicsit - mondtam, ahogy a nő elfordult, aztán lebiggyesztettem az ajkamat. - Akkor inkább nyírjuk ki őt. Vagy már csak azért is hagyjuk életben, hogy mindig emlékezzen erre a szép percre, mikor besétáltunk ide? - nevettem. - Egyébként igen, láttam. Annak ellenére, hogy csak ember, gyanítom, ha a kezei közé kerülnék, a húst is leszopogatná a csontjaimról. Aztán díszdobozban visszaküldené neked a maradványaimat.

- Ezt most fejezd be, mert a vicc kedvéért elhányom magam. - mondtam elbűvölő mosollyal Klausnak címezve. Nem értette ezt senki más, és ezért nem is féltem kimondani. De egyikünk sem volt ilyen mézes-mázas típus, és ez már... furcsa volt. Vagyis, mondjuk úgy, hogy még furcsa. De nem is hiszem, hogy gyakran ilyesmit fogunk csinálni.
A nő valami dühös pofával hátat fordított, miután elismételtem neki Klaus szavait, és hallottam az orra alatt suttogó szavait. - Leribancozott. A fene, hogy ilyen jó a hallásom. De láttad, hogyan nézett rád? - jelent meg az arcomon valami leírhatatlan féltékenység.

- Nekem megfelel. Sok tejszínhabbal kérem... és nagyon-nagyon édesen - adtam továbbra is a Don Juant a hecc kedvéért. - Olyan édesen, mint te - húztam ajkamhoz Erin kezét, de a szemem sarkából a nőre pislogtam, és felettébb élveztem a láthatóan bosszankodó arcot.
- Viszont még nem tépte meg a hajadat. Haladás - mondtam mosolyogva, tudván, hogy csak Erin ért meg.

- Gonosz vagy! - vigyorodtam el, Klausra pislogva, majd visszafordultam és kissé közelebb hajolva az én drága "barátnőmhöz", lefordítottam azt, amit Klaus kérdezett.
Az eddig rezzenéstelen ajkak megrezzentek, az arc is feszülni látszott, és nagyon vissza kellett fognom magam, hogy ne legyek nagyon rosszindulatú, és nevessem el magam. Pár másodpercnek el kellett telnie, mire végül jött a vékony hang.
- Forró csokoládét ajánl. Jó lesz? - fordultam ezúttal Klaus felé.

Nem telt el sok idő, hogy megjelenjen egy nő. Hatalmas, ragyogó kék szemei voltak, amikkel úgy mért végig, mint a ragadozó a zsákmányát. Én már csak tudom.... Volt abban a szempár elismerés is, de gyanítottam, hogy már csak a törlesztés miatt is bepróbálkozna nálam.
- Kérlek, fordíts, és kérdezd meg, milyen italt tudna ajánlani szerelmeseknek? - nyúltam át az asztalon, megfogva Erin kezét ártatlan szempillaverdeséssel, és reméltem, hogy a körülöttünk ülők mind minimum lefordulnak az asztaltól, olyan szinten sütött rólam, hogy simán szarok a fejükre.

- Ebben reménykedtem. Én túlzottan szeretem őket ahhoz, hogy bármiért is lemondjak a balhékról. - kacsintottam Klausra, majd megvontam a vállamat.
- Tetszene, ha ő lenne a vacsora. Ami azt illeti, utálom, ha beleszólnak az életembe. Nem is vagy áldozat, önként jöttél. - vigyorogtam rá, majd előre bámultam, amikor ugyanis megjelent az emlegetett nő, mint a kiszolgáló. Hiszen övé ez a hely, ő szolgál ki mindenkit. És azokkal a mélykék szemeivel gyilkolni is képes lett volna talán. De ettől csak vigyorogni tudtam.
- Mit hozhatok? - jött a kérdés flegmán, miközben végigmérte Klaust. Hát igen, én megmondtam. - Semmi üdvözlőszöveg... na mindegy. - sóhajtottam. - Én egy dupla kávét kérek. Ha lehet, patkányméreg nélkül. Te mit kérsz? - fordultam Klaus felé. Nyilván nem fog tudni bolgárul megmukkanni.

- Eszem ágában sincs elmenni. Szeretek a középpontjában lenni. A balhés helyzeteket meg pláne szeretem - vigyorogtam, és ahogy leültünk egy szabad asztalhoz, az előbbi bolgár nyelvű hablaty - Erin fordításának hála - már nekem is érthető lett.
- Áldozat? - mosolyogtam. - Mi lenne, ha ma ő lenne áldozat? Hm? - vigyorogtam, külsőleg udvariasan, de Erin már ismert, tudta, hogy nem beszélek a levegőbe. - Na és hol van a szívbéli barátnőd? - forgolódtam.

Szúrósan pislogtam Klausra, majd elnevettem magam, és újra megfogtam a kezét. - Hm, talán mégsem készültem fel arra, hogy belépjek a pokol kapuján. Itt körülbelül húsz emberből tizennyolc fog utálni, mert olyan együttérzőek. - fintorogtam, kinyitva az ajtót, és mint általában ez mindenhol szokás volt, az ajtó felé fordult a legtöbb fej, hogy megnézze, ki az érkező.
- Erről beszéltem. - motyogtam szemforgatva, ahogyan a szemek végigmértek, majd susmutolni kezdtek. - Ha zavar az, hogy a figyelem középpontjában vagyunk, el is mehetünk. - fordultam oda Klaus felé, már sétálva egy szabad asztal felé, miközben hallottam egy elcsépelt mondatot egy nő szájából, miszerint "Ez már megint megtalálta a legújabb áldozatát."
Feléjük fordultam, a nem túl kedves nézésemmel, és sóhajtottam egyet. - Most éppen megjegyezték, hogy egy címeres ökör vagy, hogy engem fogtál ki. - vigyorodtam el. - Tudtam, hogy szeretnek. De hogy ennyire. - sóhajtottam.

Jól megnéztem az utcarészletet, amit Erin mutatott, bár nem volt rajta semmi különös. Semmi jele nem maradt annak, hogy két; csaknem ezer éves vámpír adott is egymásnak életében - vámpír életében - először találkát.
- Már nem is tudom, mire kell figyelnem itt a kávézóban - vágtam angyali arcot, majd elnevettem magam. - Édesem, ha a görög istennő Helené jönne el értem, az sem érdekelne. Ne aggódj.

- Erin és Klaus szobája -

Néhány utcasarkot megtettünk, de nem mondhatni, hogy itt olyan vaskosak az utcák.
- Itt találkoztam először Tatiával. - mosolyodtam el halványan, visszaemlékezvén a néhány hónappal ezelőtti eseményekre. Már akkor szívből gyűlöltem. Pedig milyen jól indult... ha nem tudom meg a nevét, jónak is marad.
- Ott van a kávézó. - böktem az utca szemközti felére. - Remélem, adtam olyan emléket, ami elvonja majd róla a figyelmed. - kacsintottam Klausra.

Mondhatni, cseppet sem éreztem magamat rosszul egyedül sem, miután Tatia távozott Szófiából. Nem találkoztam többet vele itt az elköszönése után. De végül is... készülök követni Őt. És ha megjelenek, hát... mondhatni, hogy talán meglepem. Talán? Biztosan úgy lesz. És a szemébe mondhatom végre az igazságot. Azt, hogy a lánya vagyok. El tudom-e képzelni az arcát? Nem, de nem is akarom. Szeretem magam is a meglepetéseket. Neki tudnia kell majd, hogy nem hazudom. Napokig volt velem itt, kiismert... hát nem ilyesmivel fogok hazudni. De ha megkérdőjelezi, hát bizonyítom! Ezen már nem fog múlni semmi sem.
A kényelmes utazás mellett döntöttem. Még vásároltam itt ruhát, és egyéb ékszereket. Tökéletesen megfelel egy hotelbéli lakás is nekem ott, mielőtt valami normális birtokot találok magamnak. Összecsomagoltam mindent. Nem terveztem hamar visszajönni. Hogy miért? Mert látni akarom Tatia arcát. És nem egy este erejéig... hanem mindig, minden egyes napon. Talán rosszul ítélem meg, és szenvedett már éppen eleget, de még nem annyit, amennyit tőlem is kiérdemel. Annyit, amennyit Ő okozott nekem! Én nem vagyok megbocsájtó típus. Bár hatott rám a dialógja, mikor elmesélt minden hozzám kapcsolódó gondolatot, ami a fejében futott végig. Talán ez megrendítette kőkemény szívemet. De még nincs itt az ideje a teljes megbocsájtásnak.
Nagy sóhaj... irány Mystic Falls!

- Mystic Falls - Erin birtoka -

Megértettem, amit mondott és tudtam, hogy igaza van. Bár pontos választ nem adott a kérdésemre, de amint megtalálom a lányomat, ő majd mindent elmond nekem. Remélhetőleg. Tisztában voltam vele, hogy nem voltam jó anya, az év anyukája címért sem indulhattam és indulhatok soha, de szerettem a lányomat, hiába nem tudtam ez ezer hosszú éve elmondani neki.
- Így nézve még szerencsésebb is volt, mint mi. - Enyhe mosoly játszott az ajkaimon, de nem akartam ismét belegondolni abba, mi lett volna, ha ember maradok. Túlságosan sokszor rágtam már át magam ezen, nem volt szükségem arra, hogy megint ezen kelljen gondolkoznom. Csak Erin újbóli szavaira kaptam fel a fejem, hiszen bejelentette a távozását. Most láttuk egymást utoljára, legalábbis egy ideig biztosan, mert én visszamegyek a hotelbe, összepakolok és irány újra Mystic Falls. Nincs értelme mire várni, a bál már a nyakamon van, Esther kérésének pedig eleget akartam tenni. De mióta akarok én megfelelni akárkinek és betartani azokat a dolgokat, amikor ígértem? Tényleg nagyon fura lettem.
- Én is remélem, hogy egyszer még újra látjuk egymást. Jó társaság vagy, kellenének az ilyen személyiségek Mystic Fallsba is. Ha egyszer úgy döntenél, hogy meglátogatod a kisvárost, keress meg engem, de ne lepődj meg, ha előbb két ugyanilyen nővel találkozol. Hosszú történet, egyszer majd elmesélem. - Rákacsintottam, aztán kedves mosollyal néztem rá. - Viszlát Erin. Majd legközelebb. - Ezzel pedig el is tűntem.

Hotel ;; Tatia lakása