Érzések ezrei tomboltak bennem mégsem voltam képes csak ezekre figyelni. A gondolataim egyfolytában elrángattak, mintha nem akarták volna, hogy kiélvezzem ezt a pillanatot, ameddig tart. Meg akartak fosztani a jótól azt sugallva, hogy ez úgy sem lesz végleges, mert nem lehet az. Nem lehet én az a személy, aki érzelmeket csempész ebbe a férfiba. Naiv gondolatok, de a remény hal meg utoljára. Mert igen is hiszem, hogy képes lennék megváltoztatni őt. Nem tudom, hogy ez a változás pozitív lenne avagy sem, mert nem tudhatom mit tartogat a számunkra a jövő. Kétlem, hogy egy puszta érzelem rontana a vadászképességein, de ki tudja.. Lehet, hogy már nem úgy indulna neki, mert tudatában lenne annak, hogy van mit veszítenie. Nem tehetem tönkre azt, amit egész életében felépített.
A gyönyör kiszakított a gondolataim közül és képes voltam végre egy picit arra is koncentrálni, hogy mi is zajlott le itt.. Bűntudatom volt, hogy nem figyeltem ide, de ugyanakkor megnyugtatott a tény, hogy ő sem volt éppenséggel száz százalékosan jelen. A bűntudat, amit azért éreztem, mert nem figyeltem rá vagy, mert először az ex vőlegényem jutott eszembe.. Csökkent, de nem múlt el teljes mértékben.
Szavai megleptek, de ugyanakkor boldoggá is tettek. Nem gondoltam volna, hogy ezt ilyen hamar kimondja.. Vagyis egyáltalán nem számítottam rá, hogy valami ilyesmit fog mondani.. Odabújtam hozzá és gyengéden megcsókoltam, majd pedig a mellkasára hajtottam a fejemet. Úgy gondoltam ez a csók többet mond mindennél. Szavakban soha nem tudtam kifejezni magam. Legalábbis ezen a téren nem. Ügyvéd voltam, de nem az érzelmeimet kellett megvédenem.

Azt hiszem teljes mértékben felesleges azon töprengenem, hogy mi lesz később.. Hogyan fogunk egymással viselkedni, hiszen nem tudok tisztán gondolkodni, mikor ő a közelemben van.. Arról nem is beszélve, hogy mi van, ha ennyire közel van.. Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar eljutunk idáig. Most valószínűleg azt gondolja, hogy nem vagyok más csak egy r*banc, aki mindenkinek oda dobja magát. Pedig szó sincs erről. Nem tudom, hogy mi vezérelt, mikor megcsókoltam.. Talán jobb lenne, ha egy darabig külön edzenék. És maradnék csak az erősítésnél.. Meg az ilyeneknél, amikhez nincs szükségem másra csak, hogy megmondja mit, mikor és mennyit csináljak. Onnantól kezdve pedig ő az egyik irányba én pedig a másikba. Ez mindkettőnk számára kínos lesz.. De kezelhetjük felnőttként is, hogy megtörtént, de nem szabad, hogy ez határozza meg a kapcsolatunkat. Már, ha ez egyáltalán lehetséges lenne. Annyira ostoba gondolataim vannak.. De nem csak én vagyok ennyire elkalandozva.. Ő is, mintha nem itt lenne.. Talán pontosan azon gondolkozik, amin én.. Hogy mekkora hibát követünk most el.. De ennek az egésznek nem lenne szabad erről szólnia.. Mert ilyen helyzetben elég kevés ember gondolkodik, de mi mégis megtesszük. Nem, mintha lenne innen, már visszaút. Mert nincs. Egyszerűen nincs..
Amint alulra kerülök dereka köré fonom a lábaimat és próbálom kizárni a gondolataimat, amit már jó ideje meg kellett volna tennem.. Próbálok a jelekre koncentrálni, ami már jelzi, hogy a gyönyör kapui nincsenek is olyan messze.. Apró rezgések futnak át a testemen, mígnem az egész megfeszül és halkan felnyögve lépem át a gyönyör csodálatos határát.

Nem tudom, hogy mit rejteget a jövő, hiszen nem vagyok jósnő. De ebben a helyzetben nem is azon kell gondolkozni, hogy mégis mit fogunk csinálni ezután.. Hogyan fogunk viszonyulni egymáshoz? Bármennyire is szeretném az ilyen kérdésekre megkapni a választ nem lehet. Ezt, majd megbeszéljük később.. Vagy esetleg annyira kellemetlenül fogjuk érezni magunkat, hogy úgy teszünk, mintha ez meg sem történt volna.. Én akartam ezt és talán ő volt az, aki úgy gondolta, hogy nem lenne ez az egész túl jó ötlet.. Talán ezért is kérdezte meg annyira, hogy biztos ezt akarom.. Biztos! Abban már annyira nem vagyok biztos, hogy ő is pontosan ugyanerre vágyott, de nem is ez a lényeg.. Vagyis igazából ez. Mert szükségem van arra, hogy továbbra is tanítson.. Meg kell tanulnom, hogyan védjem meg magam és ez egyedül nem fog menni. Az egyszer biztos, hogy ezután minden megváltozik, de hogy milyen irányba és hogyan.. Arról egyenlőre még fogalmam nincs.
Abbahagytam a kényeztetését, majd végül, hogy továbbra is a kezembe tartsam az irányítást magamba fogadtam. Halk sóhaj kúszott ki ajkaim közül és gyengéden beleharaptam alsó ajkamba, majd a mellkasán megtámaszkodva kezdtem el mozgatni a csípőmet, miközben szemeimmel az ő tekintetét kutattam.. Nem bírtam túl sokáig azt, hogy csak nézhetem ezért lehajoltam hozzá és megcsókoltam. Hosszan, szenvedélyesen és vadul. Néha egy picit beleharaptam alsó ajkába, de ezzel is csak azt akartam elérni, hogy még jobban akarjon engem.. Legalább annyira, mint amennyire én akarom őt. Ne gondolkodjon túl sokat.. Mert most egyikünknek sem lenne szabad a gondolataiba temetkeznie.. Ennek nem itt van a helye.

Több is lehet ebből az egészből, mint egyszerű szex. Ezt mind a ketten nagyon is tudjuk.. Legalábbis szeretném azt hinni, hogy mind a ketten tisztában vagyunk ezzel.. De nem tudok arról beszélni, hogy ő mit gondol, mert nincs semmi képességem, ami elárulná, hogy mégis mi jár a fejében. Az egyszer biztos, hogy ez megrémíti és ez engem is megrémít. Mert nem akartam komoly kapcsolatot kezdeményezni vagy bármi ilyesmit.. Nem olyan régen léptem ki egyből és még nem készültem fel arra, hogy egy teljesen újba ugorjak fejest.. Ez az egész.. Nem készültem fel rá. Tervben sem volt. Meg sem fordult a fejemben, de most mégis itt vagyunk és egyáltalán nem bánom.. Oké.. Lehetett volna ez az egész egy kicsit romantikusabb, de sosem bántam a szimpla egymásnak eséseket.. Főleg, mikor ilyen erős a vonzalom.
De itt nem csak arról beszélhetünk, hogy kívánom.. Mert nem egyszerűen csak kívánom a belsőm beleremeg.. Lehet, hogy én úgy gondolom nem állok készen még egy komoly kapcsolatra, de a szívemet ez közel sem érdekli. Készen áll arra, hogy újra fejest ugorjon valamibe, amibe lehetséges, hogy nem kellene.. Viszont nem számít. Legalábbis engem nem érdekel, hogy mi lesz holnap vagy azután.. Csak a jelen érdekel és nem érek rá azzal foglalkozni, hogy mi lesz később vagy éppenséggel mi nem.. Mert az egész a jövő zenéje.
Eleinte csak a számmal kényeztettem őt, majd a kezeim is betársulnak.. Azt akarom, hogy örökre az emlékezetébe vésse. Nem csak azért, mert ez az első alkalom, mikor megtörténik közöttünk.. Hanem, hogy ez volt életének a legjobbja. Még akkor is, ha ebből nem lesz semmiféle folytatás. Amit nagyon sajnálnék, hiszen az azt is jelentené, hogy nem edzene engem.. Amire viszont szükségem van.. Nagyon is. Bár ezek után kicsit érdekes lenne egymás közelében lenni.. Mondjuk még bőven ráérek azon agyalni, hogy mi is lesz később..

Magam sem tudom miért, de egyik pillanatról a másikra bűntudat kezdte mardosni a belsőmet. Rosszul éreztem magam azért, hogy itt fekszem vele az ágyamon tulajdonképpen az első héten odaadom magam neki.. Nem szokásom ilyen könnyen széttárni a lábaimat.. Talán pontosan ezért is ugrott be a fejembe most azt, hogy képes voltam érte elhagyni a vőlegényem. Annyira rögeszmémmé vált a keresése, hogy nem gondoltam át teljesen, mikor ott hagytam. Vagyis nagyon is át gondoltam. Nem is azért érzek bűntudatot, mert ott hagytam, hanem, mert úgy érzem most végre életemben először úgy érzem pontosan ott vagyok, ahol kell lennem.. Mármint, hogy vele vagyok és, mintha az életem teljes lenne. Boldog voltam a vőlegényemmel is félreértés ne essék nem azért voltam vele, mert nem volt más. Egyszerűen csak azaz érzés kering most bennem, mintha őt nekem szánta volna a sors.. Lehet, hogy egy ilyen szörnyű tragédia során kellett megismernem, de ez még egyáltalán nem azt jelenti, hogy ott fel kellett volna adnom és továbblépnem. Pontosan ezért nem is tettem. Éreztem, hogy ebből több lesz.. Bár még az is lehet, hogy ez az egész után fogja magát és csak úgy lelép. Nem szabad ilyen bajjósoló gondolatokat engednem a fejembe, mert ennek nagyon, de nagyon nem lesz jó vége.. Nem szúrhatom el.. Túlságosan is akarom.. És ő is akarja.. Szóval nem lehetek én az a személy, aki azt mondja, hogy elég. Miért is? Ja, mert úgy érzem, hogy végre megkapom azt, amire mindig is vágytam és ez annyira érvénytelen.. Térj észhez Olivia.. Ne gondolkodj.
Nem is kellett nekem ennél több.. Egy pillanattal később, már nem élveztem perzselő csókjait, ami a nyakamat érintették, hanem újból én kerültem felülre és ezúttal én voltam az, aki csókokkal hintette be a felsőtestét. A sebeket egytől egyig végigcsókoltam míg le nem értem egészen a hasáig egy pillanatra megálltam, majd emlékeztettem magam arra, hogy nem szabad gondolkodnom és egyszerűen lehúztam róla az alsónadrágját, majd pedig a számmal kezdtem el kényeztetni a férfiasságát.. Azt akartam, hogy emlékezzen erre az egészre és ne csak egy legyen a sokból. Olyan örömöt akartam neki adni, amit nem felejt el egykönnyen.

Fogalmam nincs, hogy honnan ered ez a bizonyos vonzalom, mert nem csak abból, hogy megmentette az életemet.. Itt valahogy sokkal többről van szó. Azt akarom elérni, hogy érezzen valamit. Lehet, hogy ezzel, már nem lesz ugyanolyan, mint volt és azt sem tudom, hogyan fog ez hatni a vadászati képességeire, de mindenesetre azt akarom, hogy akarjon engem.. Ezt talán, már sikerült is elérnem, de nem annyira, mint amennyire szeretném. Nem tudom, hogy miért akarom ezt az egészet, de így akarom és kész.. Már most tudom, hogy egy pillanatra sem fogom megbánni, ami most kettőnk között történik.. Előfordulhat, hogy egy darabig kellemetlen lesz ez az egész mindkettőnk számára, de áldozatokat kell hoznunk a célunk érdekében. Az én célom pedig az, hogy felolvasszam a jégszívét, amit már jó ideje rejteget a világ elől. Hidegvérű gyilkosnak kellene látnom, hiszen öl.. Hiába nem emberek mégis megöli őket mindenféle bűntudat nélkül. Én pedig még így sem tudok rossz szemmel nézni rá.. Lehetetlenség.
Egy pillanatra megijedtem, hogy meggondolta magát, de szinte rögtön megnyugodtam, mikor kimondta a szavakat, amiből rájöttem, hogy csak megbizonyosodni akart a dolgokról. Szóbeli válasz helyett egyszerűen csak bólogattam, majd újból ajkaira tapadtam és kinyitottam mögöttünk az ajtót, majd az ágy felé kezdtem el tolni.

|| Semmi gond. ||