Olyan feszült volt a légkör körülöttünk, de reméltem, hogy ezt az alkohol oldja majd. Nem kellett volna megcsókolnom.. Mondjuk kellett vagy nem kellett megtörtént, mert így akartam. Mert én ezt akartam. Láthatóan neki sem volt túlzottan ellenére. Bár mondjuk egész életében arra képezték ki, hogy vadász legyen. Senkihez nem kötődik, mert az csak hátráltatja a munkájában. Ha lenne egy barátnője valószínűleg ő lenne az első, akit elkapnának. Szóval ez az egész dolog, ami kettőnk között zajlik halálra van ítélve. Kétlem, hogy bármiféle komolyabb érzelmet ki tudnék csavarni belőle. Mondjuk azzal is őt tenném csak tönkre, amit nagyon nem akarok. Mert nem azért vagyok, hogy tönkretegyem az életét vagy bármi ilyesmi.
– Miért van azaz érzésem, hogy még így sem győztelek meg arról, hogy nem fogom meggondolni magam? – Tettem fel egy roppant egyszerű kérdést. Láttam rajta, hogy nem akarja elhinni, hogy ez nem csak egy fellángolás a vadászat iránt. Akkor vesződtem volna ennyit azzal, hogy megtaláljam? Kétlem. Sőt, már az első perctől feladtam volna, mikor nem találtam semmit. De nem tettem. Évekig kerestem egészen addig, amíg meg nem találtam.
– Ó, szóval már vigyázol is rám? A whisky-től maximum jobban alszom nem kell engem félteni. – Válaszoltam vigyorogva és már csak azért is töltöttem magamnak még egy pohárral, majd azt is pillanatokon belül kiürítettem. Azzal, hogy összeért a kezünk nem foglalkoztam, de mégis jó érzéssel töltött el..

// Bocsánat, hogy csak most nem vettem észre.  

Olivia Grey & Jason Cromwell

Ez az egész helyzet kissé szorongósan hat rám, hisz úgy őszintén kezdem magam feszülten érezni a társaságában. Nem azért mert zavar, hanem azért, mert amit tett az meglepett - ledöbbentett - , sőt teljesen letaglózott, és így egyszerűen nem megy az, hogy sokáig itt töltsem az időt nála. Nem vele van a gond, hanem azzal, hogy nem akarok kötődni, sőt érezni semmit sem iránta, csak egy tanonc, aki vadász szeretne lenni, és ennyi. Nem másról van itt szó, hanem erről, és innentől fogva nem szeretném húzni ezzel a gondolatmenetemet, mert csak felesleges.
-Rendben, akkor nem firtatom tovább ezt a témát, csak szeretem volna meggyőződni erről.-Mondom őszintén, és egyben komolyan, hisz nem szeretném, ha egyik pillanatról a másikra megváltozna a döntése, csak azért, mert ő már nem így gondolja a dolgot. Addig kérdezem amíg csak lehet, hisz megakarok erről győződni tényleg!
-Na ez igaz.-Mondom elmosolyodva halványan, aztán persze közelebb lépve hozzá kiveszem a poharat a kezéből, de eközben véletlenül megérintem a kezét is a művelet során, de végül leteszem egy közeli asztalra a poharat, és annyiban hagyom a kéz érintést.-Neked mára ennyi elég volt szerintem, mert pihenned kellene, nem gondolod?-Kortyolok bele a whiskymbe, miközben elé sétálok.

Nem is értem, hogy mi ment végig a fejemben vagy egyáltalán hogyan voltam képes arra, hogy megcsókoljam. Nem mondhatom azt, hogy ronda lenne, mert akkor valószínűleg ilyen lépésre nem is szánom magam.. Főleg azok után, hogy ilyen kevés ideje ismerem. Viszont valami furcsa késztetést éreztem rá, de ezt valahogy ki kell vernem az egészet a fejemből. Nem régen szakítottam ki az életem egyik fontos darabkáját magamból nem akarom még párszor ezt eljátszani. Na, meg persze egy másik kapcsolatba sem ugrok bele.. De ezt elméletileg már tisztáztam az agyammal. Viszont a szívemmel még nem, de nem értem, hogy mégis mit akarhatnék egy vad idegentől úgy őszintén.. Megmentette az éltemet kétszer és azt hiszem van más módja is annak, hogy ezt megháláljam. Nem kell rögtön a karjaiba vetne magam, ami be kell, hogy valljam tetszene…
- Így fog maradni. Semmi okod az aggodalomra. – Már mindenféle elméletet kezdett gyártani az én kis fejecském, miszerint talán azért nem szeretné, ha feladnám ezt az egész vadászos dolgot, mert látni akar.. Én örülnék neki, ha ez is benne lenne a dologban, de azért kétlem, hogy ezért emlegetné annyiszor. Valószínűleg csak biztos akar lenni a dologban és abban, hogy nem fogom meggondolni magam az egyik pillanatról a másikra. De semmi ilyesmit nem tervezek és nem is lesz.. Hisz itt most kicsit sem egy csókról van szó.. Annál sokkal komolyabb dologról.
– Nem azért van, hogy a szánkat öblögessük vele, nemde? – Nem akarok alkoholistának tűnni, de azért az erősebb italokat szeretem egy húzásra lehúzni. Hogy úgymond túl essek a dolgok nehezén. Meg amúgy sem hiszem, hogy pont ez a kis whisky ártana már az én fejemnek. Józanon is csinálok épp elég hülyeséget, ha részeg lennék sem tudnék valami „pluszt” belecsempészni a viselkedésembe.

Olivia Grey & Jason Cromwell

Jelen esetben csak egy valamire tudok gondolni, és azaz, hogy minél előbb eltűnjek innen még mielőtt még egyszer... megcsókolna, vagy valami, bár nem értem, hogy minek tette, és legfőbb képen azon a ponton zavarodtam össze, hogy én minek viszonoztam ezt. Őrült vagyok, ugye? Egy ridegnek tűnő személyiség érezni kezd valamit... na nem! Az égadta világon nem érzek semmit, csak azt, hogy szépen sorjában megöljem azokat a nyomorult lényeket, és itt vége mindenek! Nem érdekel ez a nő, sőt senki, hisz nincs értelme kötődnöm valakihez, ha a végén úgy is csak az lesz, hogy megbánt, vagy elvesztem, vagy valami.. Na hagyjuk!
-Köszönöm.-Mondom mikor felém nyújtja a poharat, amelyben az ital van, és én eközben pedig elveszem tőle. Meglötyögtettem a pohárban lévő italt, és azt kezdem figyelni, miközben válaszol a kérdésemre.
-Rendben, remélem ez tényleg így is marad.-Emelem ki más hangsúllyal a "tényleg" szót, hisz nem szeretném, ha csak úgy meggondolná magát. Őszintén szólva most nem is kéne már itt lennem.. ezek után, de valami.. itt tart, és ezt nem tudom megakadályozni, pedig szívesen ellent mondanék, de nem megy.
-Neked is egészségedre!-Emelem meg viszonzás képen a pohárt végül, aztán belekortyolok az italba, miközben végig nézek a helyiségben, amikor pedig visszafordulok kissé felvont szemöldökkel nézek rá.-Ennyire gyorsan menne neked egy alkoholos ital megivása?-Kérdezem meg, de még mielőtt megszólalhatna hozzáteszem gyorsan.-Ne érts félre, de ez nekem gyors volt..-Rázom meg mosolyogva a fejem.

Nem tudom, hogy milyen gondolatok söpörhetnek végig a fején ezzel az egésszel kapcsolatban, de csak remélni tudom, hogy semmi negatív. Végül is mi rossz lenne egy csókban? Nem hordott le érte felnőtt emberek vagyunk. Az ilyesmi megesik.. Én mégis bocsánatot kértem tőle, mert így éreztem helyesnek és így is volt helyes. Nem kellett volna ilyen hamar lerohanom ilyen módon. Már ha lesz ebből bármi más is. Mert ezek után örülhetek, ha megmarad velem egy légtérben.. Lehet legbelül attól „retteg”, hogy mikor fogok újra nekirontani.
– Rendben van. – A lehető leghamarabb fordultam vissza, mint valami versenyautó, kezemben a két pohárral. Miután töltöttem az egyiket felé nyújtottam, majd az üveget az asztalra tettem. – Hidd el nem fogom. – Okom sincs rá, amiért meggondolnám magam. Mégis mi lehetne?
Nem tudom, hogy az alkohol segíteni fog a helyzetemen vagy rontani, de remélem inkább az előző. - Egészségedre. - Emeltem meg a poharat, majd az egész pohár tartalmát egyszerre ittam meg.

Olivia Grey & Jason Cromwell

Nem tudom, hogy miért hívott be igazából, de egyenlőre nem gondolok semmi komolyra sem. Meg lehetősen biztosra veheti, hogy siettetni fogom a dolgokat, mert még vár rám egy éjszakai meló még az épületemben, aztán pedig még haza is kell ugranom, meg vissza.. Na inkább hagyjuk eme bonyolult dolgot! A lényeg annyi jelen pillanatban, hogy azt szeretné, hogy maradjak, amit én meg is tettem, csak a kérdés az, hogy milyen célból kelletett maradnom mégis.
-Megfelelő lesz.-Mondom egyszerűen válaszolva a kérdésére, hisz bőven megfelel, csak annyi a lényeg, hogy ne sokat igyak belőle, mert még van mit csinálnom.-Remélem ebben a pár napban nem gondolod meg magadat.-Ejtek ama megjegyzést arra, miszerint nem lenne jó, ha hirtelen eltűnne az a nagy vadásszá válós dolga. Ha komolyan gondolja, akkor nincs gond, ha nem, akkor meg most mondja meg!

Nem akartam tovább emlegetni ezt az egész csók dolgot, mert szerintem felesleges erről beszélgetni. Vagyis hát megtörtént. Ezt már megváltoztatni nem lehet és az őszintét megvallva nekem nagyon is tetszett. Főleg az, hogy visszacsókolt! Ennek muszáj jelentenie valamit. Egyszerűen.. Muszáj és kész. Nem lehet, hogy csak úgy miért ne alapon. Na, jó igen. Annyira el tud menni az eszem, ha a férfiakról van szó.
Próbáltam természetesen viselkedni, ami több kevesebb sikerrel, de ment. Azért mégis csak zavarban voltam ez az egész szituáció után. Attól még, hogy nem akarok róla beszélni nagyon is emlékszem rá. És mondhatni ez egy kicsit kínos volt.
– Whisky megfelel? – Indultam el a konyha felé, hogy előkereshessem a whiskys üveget és hozzá két poharat. Remélem megfelel, mert nagyon más alkoholt nem tárolok itthon. Főleg, mivel nem vagyok azaz iszákos fajta.

Olivia Grey & Jason Cromwell

Ez a jelentéktelen kis semmiség hogy tudott ennyire összezavarni? Mégis miért lettem tőle ideges, nyugtalan, és zavart? Semmit sem jelent nekem ő, mégis... visszacsókoltam, de miért? Egyszerűen... már nem is értem önmagamat, és a saját tetteimet! Annyi bizonyos, hogy most bemegyek hozzá, és megbeszéljük, amit kell aztán pedig itt sem vagyok, hisz tényleg van dolgom. Még hozzá meg kell ölnöm a vámpírokat, akik a listámon vannak. Szépen sorjában végeznem kell mindegyikkel, de most nem ez a lényeg, hanem az, hogy itt vagyok, és ide koncentráljak.
Megvárom, amíg kinyitja az ajtót, és beljebb fárad, aztán persze én is követem őt. Ezek után a kérdésével találom szembe magamat, miszerint kérek-e valamit.-Nos őszintén szólva jól esne valami... alkoholos tartalmú ital féleség, ha van neked ilyesmi.-Mondom ránézve komolyan.

Remélem, hogy nem rontottam el ezzel mindent mert egyáltalán nem állt szándékomban. Magam sem tudom, hogy mi vezérelt, amikor megcsókolt. De viszonozta és ennek jelentenie kell valamit. Talán érdeklődik irántam? Nem tudom.. Annyira érzéketlen személyiségnek tűnik, mármint olyasvalakinek, aki nem törődik semmivel csak a vámpírok megölésével. Nem akar semmiféle emberi kötöttséget, hiszen az csak hátráltatná. De én mindennél jobban ki szeretném rángatni ebből a hülye burokból, hogy egy kicsit felkelthessem a figyelmét. Bár lehet, hogy az már megvolt.. De az is lehet, hogy most csak összezavartam ezzel az egésszel és ő sem tudja, hogy miért csókolt vissza. Viszont, ha itt marad egy kicsit, akkor ezt könnyen kideríthetjük.
– Öhm, rendben van. – Válaszoltam egyszerűen, majd ki is nyitottam az ajtót és miután ő is besétált becsuktam magunk mögött. – Esetleg kérsz valamit?

Olivia Grey & Jason Cromwell

Egyszerűen nem értem ezt a nőt! Miért csókolt meg? Na jó nyugalom Jason, semmi gond! Mély levegő, és fordulj vissza, aztán minden rendben lesz! Veszek egy mély levegőt, miközben megnyugtatom magamat, hogy ez csak egy véletlen műve, és semmi több. Nem akarom, hogy bármi is legyen köztünk, hisz ez csak hátráltatna engem a vadászatban, bár kétségtelen tény, hogy visszacsókoltam, mert magával ragadott ez az egész, és teljességgel megfogott.. Úristen miket beszélek, vagyis gondolok én itt? Megrázom enyhén a fejem, aztán felé fordulok, és a kérdését hallgatom eközben.
-Maradni?-Kérdezek vissza kérdő tekintettel.-Nem is tudom...-Húzom a mondandót, és próbálok arra rájönni, hogy ez most jelen esetben jó ötlet-e egyáltalán.-Jó maradhattok egy kis ideig, de nem sokáig, mert mennem kéne... mert.. dolgom van!-Próbálok valami kifogás félét összerakni neki, hogy a lehető leghamarabb legyünk ezen túl..

Annyira hülyének éreztem magam.. Megcsókoltam. Hogy lehet ennyi eszem? De később még hajlandó vagyok ezt is arra fogni, hogy nem voltam annyira jól vagyis hát.. Elájultam, szóval nem vagyok a helyzet magaslatán. Annyira szégyellem magam.. Ezt nem kellett volna nem most.. Meg úgy igazából soha..
Nem tudom, hogy képzeltem-e vagy tényleg megtörtént, de úgy éreztem, hogy viszonozta.. Nagy eséllyel, csak képzeltem az egészet, de hogy erre a kérdésre fény derüljön talán felajánlhatnám, hogy itt maradjon.. Vagy csak bejöjjön.. Istenem mit művelek? Hát tényleg agyamra ment a tegnapi kórház látogatás. Vagy éppen ez térített volna észhez? Jó kérdés..
– Öhm, tudom ezek után hülye kérdés, de nem maradnál egy kicsit? – Kérdeztem rákvörös arccal.

Olivia Grey & Jason Cromwell

Ideje lennem mennem, hisz haza kísértem őt, és már semmi dolgom, sőt keresni valóm nincs itt, csak legfeljebb akkor, ha ő marasztal itt, de nem kell ez nekem, mert várnak a vámpírok még engem, hisz belőlük is meg kellene ölnöm egy jó párat.
-Na.. hát én nem akarlak téged zavarni innentől kezdve. Jó pihenést.-Mondom, miközben ránézek, aztán nem sokkal később amikor megindulnék, akkor épp ledermedek, mert megcsókol, amit valami folytán viszonozok, de hogy miért nem tudom.
-Ne szabadkozz, semmi gond.-Mondom miután elvált tőlem, és elmondta azt, hogy ő ezt sajnálja. Hátrébb lépek tőle, miközben hátat fordítok neki végül, csak azért, hogy összeszedjem magamat, mert ez... meglepett.

Most, hogy ideértünk a lakásomhoz tudom, hogy jó pár napig nem látom és ez egyfajta rossz érzést kelt bennem, habár ennek eredetét konkrétan nem tudom megmondani. Egyszerűen hiányozni fog még akkor is, ha nem is volt ott velem.. Oké, talán a vérveszteség tényleg az agyamra kezd menni és tényleg nagyon jót tenne a számomra pár nap pihenő. Hiszen én nem szoktam ilyen lenni.. Nem vagyok ez a tapadós főleg nem vagyok olyan típus, aki rögtön szerelembe esik vagy bármi ilyesmi. Egyszerűen ez nem én vagyok és kész.
Nem tudom miért kattog azon az agyam, hogy vajon mit fog csinálni az elkövetkezendő két napban. Mintha rám tartozna! Egyáltalán nem tartozik rám. Sőt közöm nincs az egészhez, de legszívesebben mégis számon kérném. Talán ez azért van, mert ügyvéd vagyok és szeretek tisztában lenni minden egyes tényezővel, de ami most leginkább foglalkoztat azaz, hogy van-e barátnője. Vagy bármi ilyesmi.. Tényleg kezdek megörülni.
– Oké.. És köszönöm, hogy hazakísértél. – Mondtam mosolyogva, majd magam sem tudom mi vezérelt, amikor odahajoltam hozzá és megcsókoltam. Az arcára akartam, de valahogy félúton meggondoltam magam..
Hamar elszakadtam tőle, hiszen ezzel valószínűleg most minden tönkretettem. – Én annyira sajnálom. – Mondtam zavaromban fülig vörösödve.

Olivia Grey & Jason Cromwell

Nehéz feladat fog rá várni, hisz nem könnyű munka vadásznak lenni, de ha ő ennyire ragaszkodik hozzá, és ily ennyire akarja, akkor hamar belejön majd, ha meg nem, akkor idő pazarlás volt az egész.. Lassan haladok mellette, és inkább ő még előrébb is van, mivel én az utat egyáltalán nem tudom, sőt kész homály, hogy merre lakik, ezért is hagyom, hogy vezessen. Pár napig otthon marad, és ha még érdekli a dolog, akkor majd megjelenik előbb, vagy utóbb, és részemről innentől vége a dolognak.
Most már kezdhettek foglalkozni ebben a két napban a naplómba, vagyis a könyvféleségbe írt nevekkel, akiket összegyűjtöttem, hisz legfőbb képen a célom az, hogy kinyírjam az itteni nyamvadt vámpírokat egytől egyig. Minél többen halnak meg annál inkább szabadabb lesz a város, és nem számít, hogy min él.. állati-, vagy emberi vér, hisz a lényeg az, hogy mind egyforma, és mind meghal. Na innentől kezdve nincs mivel törődnöm.
-Rendben, akkor innentől fogva nincs más dolgod, mint 'pihenni'.-Teszem idézőjelbe, hisz ki tudja, hogy mit fog csinálni. Lehet, hogy gyakorol magának, vagy takarít a házban, de ez már az ő magánélete, és nem az enyém.-Szerintem, akkor én mehettek is.-Ejtem ki a mondatot, miközben a szemeibe nézek. Voltaképpen már nincs rám szükség, szóval tényleg ideje lenne lelépnem..

Nagyon jól tudom, hogy mit akarok és hogyan. Bár most kezdem azt érezni, hogy kételkedek abban, hogy mit is akarok. Eddig az volt a célom, hogy mindent megtegyek azért, hogy képes legyek megölni egy vámpírt. De most úgy tűnik nekem, hogy fontosabbnak tartom, hogy őt lenyűgözzem, minthogy ténylegesen vadásszá váljak.. Pedig ennek a kettőnek nem szabadna felváltani egymást. Egyszerűen nem és kész. Amúgy is nem olyan régen léptem ki egy kapcsolatból azért, hogy még inkább elhatározhassam magam.. Erre pont most akarok a célvonalban 180 fokban megfordulni és elfelejteni az egészet.. Nem tehetem, hiszen Colin-t is minden magyarázat nélkül hagytam ott.. Nem próbálhatom meg elcsavarni egy másik férfi fejét.. Ki kell tartanom a célom mellett és ameddig el nem érem nem kezdek bele másba..
– Azt hiszem megjöttünk. – Jelentettem ki, mikor megérkeztünk az ajtómhoz és halvány mosollyal az arcomon felé fordultam.

Olivia Grey & Jason Cromwell

Teljességgel értékelem az elszántságát, de most pihenésre van szüksége egyenlőre, aztán meg majd csináljuk a dolgot, csak pihenje ki magát előbb. Pár napot meg igazán tud nélkülözni az edzés, és minden ilyesmi nélkül, hisz ezt nem nehéz szerintem megtennie.
-Örülök, hogy komolyan gondolod, de akkor ez ne változzon meg egy-két nap múlva.-Mondom komolyan felelve az előző szavaira, hisz nem szeretném, ha ez az egész, csak egy átvitt dolog lenne a részéről, és semmi komoly. Egyik nap még lelkesedik, míg a másik napon már nem. Na velem ilyet nem fog eljátszani az tuti...
-Rendben, akkor ezzel már nem lesz gond.-Engedek meg egy halvány mosolyt, miközben felé pillantok, aztán persze az utat nézem, hogy mégis merre kell menni, hisz azért csak ő tudja azért, hogy merre kell menni, és nem pedig én, ezért is engedem azt, hogy vezessen elől, aztán meg majd úgy is kikötünk ott.

Lassú tempóban haladtunk a lakásom felé. Egyrészt egyikünk sem sietett sehova. Legalábbis én nem. Örülök annak, hogy vele lehetek. De miért is? Ez egy igazán jó kérdés. Fogalmam nincs erről az egészről. Hogy miért vonzódok hozzá már most. Talán mert láttam félmeztelenül és az életemet is megmentette. Igen ezek elég jó okok. Meg hát elég jól néz ki ahhoz, hogy örömmel járjak be ezekre a kis edzésekre meg minden egyébre.
– Teljesen komolyan gondoltam. – Válaszoltam, miközben próbáltam a lehető legközelebb haladni mellette úgy, hogy ez neki annyira ne tűnjön fel. A családomat megölte egy vámpír és ezért most úgymond kötelességemnek érzem, hogy megöljem őket. Mégis megkíméltem azt a szerencsétlent.. Szenvedett az eléggé ahhoz, hogyha békén hagyom is meghal.
– Teljesen megértem és ígérem legközelebb arra is odafigyelek, hogy mennyit edzek. – Bár azt nem fogom megmondani neki, hogy most is tervben van, hogy legalább futni eljárok. Az nem árt meg. Sőt jó is lesz, ha eljárok futni, mert legalább akkor egy kicsit edzésben tartom magam, de még sem terhelem meg a szervezetem meg, mint ma. Hiszen ott nem lesz ott, hogy elkaphasson. De nem ezért kellene csinálnom, mármint nem miatta.. Hanem magam miatt és a családom miatt és emiatt is fogom csinálni!

(Elhagyatott Gyárépület)

Olivia Grey & Jason Cromwell

Lassú léptekkel haladok mellette, hisz nem érné meg gyorsan menni, mert bármikor adódhat olyan helyzet, hogy elájul, vagy valami. Persze közben eléggé alaposan figyelek rá, és erre, mert nem akarom, hogy valami baj legyen.. Például az, hogy beveri a fejét, aztán megint kiköthet a kórházban. Na azt már nem.. bár nem értem, hogy miért foglalkozom én vele, és ezzel az egésszel. Őszintén már semmit sem értek!
-Mond csak komolyan gondoltad ezt az egészet?-Mondom komolyan, miközben rátekintek. Igazság szerint ez nem egy könnyű szakma, sőt mi több nehéz, hisz nem egy-két napról van szó, hanem évekről.. több órás edzésekről, rutinról, és rengeteg gyakorlásról, ami elengedhetetlen ehhez. Nem egy könnyű feladatba kezdet bele, de ha ezt akarja, akkor legyen.
-Ez nem egy könnyű szakma, de persze naponként sem ennyit kellesz edzeni, amit te edzettél ma, hanem kevesebbet, hisz ez megterhelő lenne, főleg ha mindennap ennyit várnék el tőled.-Mondom őszintén, és egyben komolyan. Ma túlterhelte magát, ezért kissé ebből vissza kellesz venni.

Reggel arra ébredtem, hogy teljesen kipihent vagyok és erővel teli. Mintha az egész múltkori kis incidens meg sem történt volna. Tudtam, hogy kész vagyok mindent megtenni azért, hogy csak egy kicsit is felkeltsem a figyelmét. Lehet azt hiszi, hogy az első komolyabb megpróbáltatás után feladom. De nem így lesz. Ezt már most megígérem magamnak. Bebizonyítom, hogy igen is komolyan gondolom ezt az egészet.
Kipattantam az ágyamból és valami zenét is kapcsoltam a készülődéshez. Valahogy mindig jobb kedvem lesz, ha zenével indítom a napomat. Először gyorsan lezuhanyoztam, majd a hajamat kötöttem fel és egy kényelmes ruhát választottam ki erre a kis eseményre.
Reggelinek pirítóst csináltam meg mellé egy kis teát amit szépen lassan megettem. Nem akartam gyorsan enni, mert akkor az lett volna a probléma.
Hamar elkészültem és úgy döntöttem, hogy bemelegítésként futva teszem meg azt a távot ami a lakásom és az a gyárépület mögött van. Mindent lekapcsoltam, majd bedugva a füleimet indultam el kocogva a gyárépület felé.

[Elhagyatott gyárépület]

(Utcák)

Elég hosszú ideig tartott mire hazaértem, de ilyen állapotban nem is számítottam ennél jobbra. Annyira le vagyok gyengülve, hogy még azon is csodálkozom nem estem el hazafelé jövet.
Nagy nehezen felértem a hotelszobám ajtaja elé ahol egy ideig elszórakoztam a zárral, majd bementem és az első utam a konyhába vezetett, hogy főzzek magamnak teát. Szükségem volt az energiára. És valahogy a teától mindig erőre kapok. Miután feltettem a vizet forrni megtámaszkodtam a konyhapultban amíg megvártam míg felforr. Tudom, hogy nehéz lesz ez az egész. Meg eleinte elég kimerítő is, de megéri. Be kell bizonyítanom neki, hogy tényleg komolyan gondolom.. Mert máshogyan nem fog komolyan venni engem.
Miután felforrt a víz beletettem a filtert és amíg kicsit kihűl a tea elindultam a fürdőszobába, hogy vegyek egy kellemesen meleg zuhanyt. A nyakamról a kötést óvatosan levettem, majd miután végeztem a zuhannyal egy kisebbre cseréltem.
Felhúzva a köntösömet másztam ki a konyhába, hogy legalább egy bögrével megigyak a teámból. Ki is töltöttem, majd szürcsölgetve elindultam a szobám felé, hogy végre lepihenjek.
Beültem az ágyra a kezemben a bögrével, majd miután az utolsó kortyot is lenyeltem az éjjeli szekrényre raktam a bögrémet és magamra húzva a takarót becsuktam a szememet várva, hogy elragadjon az álom.

(Hotel)

Amint beléptem a lakásomba az első dolog az volt, hogy nekiálltam kipakolni. Mindent a szokásos helyére pakoltam, majd mikor végeztem vettem egy gyors zuhanyt, majd átöltözve dőltem le a kanapéra bekapcsolva a tévét. Egy ideig figyeltem, majd kicsivel később elaludtam.

Miután felébredtem elindultam a városba hátha valahol találok valamit erről a jelről.


(Könyvtár)

~