- Nemsokára ott leszek. - Motyogtam, amikor Curtis kilépett az ajtón. Az elhagyatott templom...mondhatom, hogy király hely. Oliver is ott halt meg ha jól emlékszem, de lehet, hogy már a memóriám sem tökéletes. Mindenesetre érdekes lenne ha az a nemnormális ott lenne, mert biztosan lenne hozzá egy-két szavam feltámadás-ügyileg.
Átsétáltam az én eléggé romos szobámba, hogy gyorsan magamra kapjak valami másik ruhát. Fekete nadrágot húztam szokásomtól eltérően lapos csizmával, felülre pedig felvettem egy felsőt és egy bőrdzsekit. Kezdett jobb idő lenni kint és én úgysem lehetek beteg.
A házból kifelé sétálva felhívtam egy takarítóbrigádot és azokat az embereket, akik a házat berendezték nekem, hogy a holnapi nap folyamán jó lenne, ha kezdenének valamit a szobámmal. Már előre vigyorogtam, ha magam elé képzeltem az arcukat, amikor meglátják a szobát.

Elhagyatott templom

- Pedig bíztam benned. - emeltem az égre tekintetem, széles vigyorgással, hiszen nem bántásnak szántam. Ismertem őt, de még mennyire! Én is szívesen belerúgtam volna a világba, főképp Damon Salvatore-ba, de most bírnom kellett magammal.
- Gyere. Öltözzünk fel és induljunk. - suttogtam, áthúzva őt a szobába, majd megfogtam a táskámat, miután magamra rántottam a farmert.
- Gyere utánam, jó? Abba a romos templomba megyek... mire odaérsz, talán találok egy szellemet - hajoltam oda a szájához. - Szedd össze magad, öltözz fel. Azért is megyek inkább előre, mert ha még egyszer meglátlak meztelenül... - sóhajtottam, teljesen begőzölt aggyal, és a fenekébe markoltam. - Várlak. - kacsintottam még rá.

(Elhagyatott templom)

Míg ő még nem volt hajlandó kiszállni, én viszont már megszáradtam, ezért elkezdtem visszavenni a nem sokkal ezelőtt leszórt ruhadarabjaimat. Ameddig ő ecsetelte, hogy talán kudarcba fullad a terve, addig én fel is öltöztem és már a hajamat törölgettem egy törölközővel, miközben elnevettem magam.
- Pont nekem kellene lefognom téged, hogy ne csinálj összeesküvést? - Néztem rá kérdő, de vidám tekintettel. - Tudnod kellene, hogy én vagyok az ilyen elméletek egyik legnagyobb rajongója és képviselője. - Kacsintottam rá. - De ha ezt szeretnéd, akkor oké, nagy nehezen, de majd ráveszem magam. És természetesen veled tartok, mert már kíváncsivá tettél. Látni akarlak munka közben. - Mosolyogtam továbbra is.

Kellemesen hátradőltem, majd átvettem tőle a törülközőt, de még nem álltam fel a kellemes melegből, csak tartottam a fehér anyagot.
- Ha nem vagy túl fáradt, igen. Akarom, hogy ott légy. Talán életem első igazi kudarca lesz, ha nem jön össze, és akkor valakinek le kell fognia, nehogy összeesküdjek a város ellen. - vigyorodtam el, végül pedig felálltam.

Elvigyorodtam a szavai hallatán és mosolya láttán, és akármennyire is jó volt az ölében ülni, fogtam magam és leszálltam a csípőjéről, aztán kiszálltam a kádból is, hogy egy törölközőt csavarjak magam köré, majd felé is nyújtsak egyet. A kissé nyirkos hajamba túrtam az ujjaimmal és félrebiccentett fejjel néztem őt.
- Azt hiszem, hogy valami feltámasztósdiról beszéltél. - Mosolyogtam rá. - Áll még ez a terved? És ha igen, akkor... még mindig szeretnéd, hogy veled menjek?

A haját simogattam merengve, még néha megrándulva, de lassan csitulni kezdtem, és halvány mosolygással hallgattam szavait. Nem volt túl sok, de éppen elég, hogy tudjam, mit is érez. Bár már a teste is árulkodott róla.
- A számból vetted ki a szót... tökéletes, csodálatos... és te magad is csodálatos vagy. - kacsintottam rá, megcsókolva gyengéden és kedvesen, ami tőlem megint nem volt módi. - De hol is tartottunk, mielőtt ezt a kellemes fél órát megejtettük? - nevettem fel.

Egy kis idő múlva éreztem, hogy ő is követett engem abba a másik világba, viszont miután visszatértem, akkor sem szólaltam meg. Egyszerűen csak jólesett, ahogy ölelt és ezen kívül most nem is érdekelt semmi más.
A nyakába hajtottam a fejem és apró csókot leheltem a bőrére, aztán ujjaim közé fogtam az állát és a száját csókoltam meg lágyan.
- Ez... tökéletes volt. - Ez volt az első szó, ami elhagyta a számat, de egyáltalán nem bántam, mert ez volt az igazság.

Mindvégig tartotta a ritmust, nem vadult, és valamiért... ez most engem is elvarázsolt. Az együttlétek többségében kedveltem azt, ha nem kell finomkodnom, most mégsem illett a képbe a durvaság... még ha mindketten abból a világból is "jövünk".
Lehunytam szemeimet, és folyamatosan hol nyakát, hol melleit kényeztettem nyelvemmel, így segítvén az ő gyönyörét, ami be is következett... percek teltek el talán? Mit érdekelt most engem ez az apróság? Már magamon is éreztem, hogy nemsokára... fel fogok robbanni... és így is történt... talán vele egyidejűleg, vagy pár másodperccel később, de még magamra rántottam párszor, így hódolva be a kéjnek és hatalmas sóhajjal dőltem a mellkasának. Verejték folyt az arcomon, a meleg, szinte forró levegő csak tetézte ezt, de mégsem tudtam őt elengedni... megszólalni sem voltam képes. Csak ölelni őt... ez most minden szónál többet mondott.

Lassan kezdtem el mozogni, mivel most...nem vágytam vadságra, inkább annak a totális ellentétére. Ez az egész együttlét pedig már az elejétől kezdve nem volt olyan, mint a pár nappal ezelőtti, de hát a változatosság gyönyörködtet. Ezen az alapon indultam el.
Egyre több nyögés és sóhaj szaladt ki a számon, kezeim Curtis hátára csúsztak, hogy így kapaszkodjak belé. A mellkason sokkalt gyorsabban emelkedett és süllyedt, percek múlva pedig már éreztem, hogy nemsokára biztosan átlépem a gyönyör kapuját, elvégre nem olyan régen a kényeztetésével majdnem elérte ezt, így a testemnek nem kellett sokáig várakoznia a beteljesülésig. Egy minden eddiginél nagyobb sóhaj szakadt ki belőlem, amikor áttértem abba a bizonyos világba és reméltem, hogy ő is követni fog.

Nem tudom, mennyi idő telt el, momentán ez érdekelt a legkevésbé, de beletúrtam a hajába, ahogy ajkaimra hajolva csókolni kezdett engem, és megmozdult... ettől azt hiszem, bele is nyögtem a szájába. Értette a dolgát, de ezt már megállapítottam néhány napja.
Ezúttal már mindkét kezem lesiklott derekára, így tartva ott őt, hogy ne fáradhasson el idő előtt, és melleire hajolva kényeztettem őt továbbra, hogy a mámorához így járuljak hozzá. - Ez az... csodálatos vagy... - lihegtem bele a tevékenységembe.

Visszaemelt a csípőjére és bennem maradt a levegő, amikor megéreztem őt magamban. Míg ő a csípőmet markolta, addig és a tarkójára csúsztattam a kezeimet és így sóhajtottam egy hatalmasat az érzéstől. Ez a pár pillanat mozdulatlanság is tökéletes volt, de nem tudtam megállni, hogy ne hajoljak oda Curtishez és ne csókoljam meg. Szükségem volt rá... jelenleg éppen annyira, mint a levegőre. Szenvedélyesen faltam az ajkait, finoman a hajába markoltam és én voltam az, aki mozogni kezdett.

Leállt, és egyik énem szíve szerint visszarántotta volna őt, de nem, nem szabadott. Nem így, és még nem most. Vele együtt... vele... csakis vele. A fejemben ez az egy mondat cikázott, és neki kellett eleget tennem. A szímemről ne is beszéljünk, most ő diktálta azt, hogy... nem, erről nem akarok gondolkodni. Még nem, előtte mindent át kell gondolnom.
Lehajoltam, hogy végigsimítsak nyelvemmel mellbimbóján még, majd mikor visszahúztam az ölembe, már úgy csináltam, hogy elmerülhessek testében, és elégedetten sóhajtottam fel, teste forróságát érezve... csípőjét fogja megálljt mondtam mindkettőnknek... hogy kiélvezhessük ezeket a pillanatokat.

Élveztem, hogy ő élvezi, amit csinálok. Nem is kellett ennél több, ennek hatására mosolyra húzódtak az ajkaim, de a kényeztetését nem hagytam abba. Mégis miért tettem volna? Tempóm fokozatosan váltott kissé gyorsabbra, csak akkor lassultam le ismét, amikor meghallottam a kérését. Még egy kis ideig folytattam a dolgom, aztán ismét kiegyenesedtem és a füléhez hajoltam.
- Tégy, amit szeretnél. - Suttogtam, aztán megcsókoltam a fülének tövét, majd az állát, utána pedig mélyen, vággyal fűtve a szemébe néztem.

Már arra készültem, hogy elmerüljek testében, mikor ugyanis elkezdett kezeivel és ajkaival simogatni. Már nem tudtam visszafogni a sóhajaimat, egyáltalán nem is próbáltam meg ezt. Miért? Szerettem kifejezni azt, ha élveztem valamit. És ezt csak egy elmebeteg nem élvezte volna...
Éreztem, hogy minden tartás elhagyja testemet, és hátradőltem, mikor kényeztetni kezdett engem... a sóhajom és a nyögésem már... hát nem is tudom, milyen mértékűnek nevezzem. Lehunyt szemekkel mosolyodtam el, szinte önfeledten, továbbra is a haját simogatva, majd nagyot nyeltem.
- Tatia... ne vidd túlzásba... - lihegtem.

Azt tette, amit kértem, a következő pillanatban pedig már a kádban ültünk és a forró víz csak fokozta a testem és a vérem hőmérsékletét. Szinte éreztem, hogy a vérem égeti az ereimet és tudtam, hogy még ettől is jobb lesz ez az egész.
Teljesen Curtis-hez simultam, a vállát simogattam, míg az ő kezem a hajamban és a csípőmön kalandozott. Aztán gondoltam egyet és az ajkaimmal elindultam lefelé a nyakán, aztán áttértem a kulcscsontjára, a mellkasára, aztán a hasára, hogy ott csókolgassam lassan és elnyújtva a pillanatokat. Ujjaim közben ugyanazon az útvonalon cikáztak végig, mint a szám, de azok már a férfiasságát simogatták, mire a nyelvemmel is odaértem. Egy röpke másodpercre felmosolyogtam Curtisre, aztán finoman az ajkaim közé fogadtam őt, hogy így is elkezdhessem a kényeztetését.

Hallottam a hangját, és ez már engem is arra ösztökélt, hogy fejezzem be... még ha szívesen is tettem mindazt, amit. Mert imádtam neki örömet okozni. Most viszont mégis volt valami a pillanatban, ami nem engedte, hogy így érjen véget... ennek most máshogyan kell végződnie.
Felegyenesedtem, és behúztam őt a vízbe, ha már annak indult az egész és az ölembe húztam őt, a már most kipirult arcát simogatva.
Majdnem kibukott belőlem, hogy szeretem őt... megint majdnem. De megfékeztem a nyelvemet, és odahajoltam a szájához, szenvedéllyel szívva ajkait, beletúrva a hajába, majd másik kezem a csípőjére siklott.

Az alsó ajkamba haraptam, így élveztem ki a csókjait. Gyorsabban kapkodtam a levegőt, amikor pedig megéreztem nyelvét a legérzékenyebb pontomon, akkor lehunytam a szemeimet és még a lában is megremegett kissé. Annyira jól csinálta azt, amire vállalkozott, hogy... még gondolkozni sem tudtam, egyszerűen nem voltam rá képes, de rájöttem, hogy nincs is értelme.
Gyengéden a hajába túrtam, így biztatva őt a folytatásra, testem pedig egyre többször és többször rezdült meg, miközben haját simogattam. Bár tökéletesen csinált mindent, mégsem akartam, hogy így legyen vége... nem... vele együtt akartam érezni a beteljesülést.
- Kérlek... - Nyögtem ki zihálva. - Ne kínozz tovább... - Úgy éreztem most rajtam van sor, ami azt illeti.

Szót fogadott nekem, ennél több itt már nem is kellett. Imádtam már most a helyzetet. Két év után újra életben, és irányító helyzetben vagyok. Méghozzá Tatia fölött. Ez már szinte csak a kiváltságosoknak adatik meg.
Tovább guggoltam előtte, nem emelkedtem fel. Vagyis de... lassan elkezdtem felfelé haladni, végig a csókjaimmal a térdein, majd a combján, és egy mozdulattal húztam félre alsóneműjét, hogy nyelvemmel kezdjem kényeztetni érzékeny pontját.

Nem tudtam mást csinálni, csak élvezni azt, amit csinál. Egyre hosszabb sóhajok hagyták el a számat és egyre sűrűbben történt ez, mivel egyszerűen megőrjített. Azt hiszem, hogy hirtelen kifejezni sem tudtam, hogy mit éreztem, szerencsére nem is kellett beszélnem. Soha nem voltam egy hallgatag típus, de most nem nagyon tudtam volna megszólalni.
Engedelmeskedtem neki és kiléptem a nadrágomból, így már csak egy szál alsóneműben álltam előtte. De nem baj, úgyis fog még rám kerülni a sor, úgyhogy most engedtem, hogy egy kicsit én legyek a... kiszolgáltatott.

Benyúltam kettőnk közé, és míg nyelvem egy pillanatra sem engedte mellbimbóját, gombolni kezdtem a nadrágját, majd egy mozdulattal lejjebb siklottam, és ahogyan haladtam lefelé, végigcsókoltam a hasát, a köldökébe nyomtam egy apró, mégis lassú csókot, majd a mozdulataimmal egy ütemben húztam lefelé a nadrágját... alsóneműjén keresztül finom érintésekkel borítottam érzékeny pontját, majd mikor a bokájához ért a nadrág, én éppen a combjait szórtam tele egyre több csókkal.
- Lépj ki belőle... - utaltam a nadrágra, lázas tekintettel nézve fel rá, hiszen nem egyenesedtem fel, és a kezemet felé nyújtottam, hogy ha ez kell, hát támaszkodhasson bennem.

Ha egy tapasztalatlan kislány lettem volna, akkor minden bizonnyal belepirultam volna abba, ahogy végigmért. De így csak elégedett mosoly ült ki az ajkaimra, amely akkor sem kopott le, amikor a fenekembe markolt és ismét a fülembe suttogott. A tarkóját, később pedig vállát simogattam miközben ő áttért a melleim kényeztetésére, kissé hátravetettem a fejem és aprót nyeltem. Odáig és vissza voltam azért, amit csinált velem és éreztem, hogy egyre nehezebbé vált a levegővétel számomra, hiszen a légzésem is felgyorsult és a fürdőt is ellepte a pára a zuhanykabinban zubogó forró víz hatására.

Egyre több párás sóhaj szaladt ki a számon, ami nevetséges részemről, hiszen azt hittem, hogy ez a nők dolga. Tévedtem. Tatia képes kiiváltani ezt belőlem, és méghozzá milyen jól csinálja, amit csinál.
Megfogtam a kezét, miután ledobta magáról a felsőjét, egy széles mosollyal néztem végig felsőtestén, a telt idomain, amikbe már szinte külön beleszerettem. Na jó, mégiscsak férfiból vagyok összerakva, nem? És ezt nem hagyhatom figyelmen kívül.
- Tatia... - suttogtam a fülébe, benyúlva a nadrágja alá a csípőjénél, és fenekébe markoltam, hogy így álljak meg a kád mellett, és feljebb csúsztak ujjaim a hátán, hogy kikapcsoljam a melltartóját. Teljesen felesleges ruhadarab.
Még egyszer rámosolyogtam, majd gyengéden indultam el mellkasán, ajkammal végigcikázva még nyakán, majd mellét kezdtem kényeztetni nyelvemmel.

Elmosolyodtam szavai hallatán és lehunytam a szemeimet, amikor a fülembe suttogott. Ismét elérte, hogy jól érezzem magam és kitisztuljon a fejem. Látszik, hogy tényleg varázsló... rá is fogok én kérdezni arra, hogy mit művel velem és hogy hogyan képes erre. De nem is akartam most ilyenekre gondolni...ennek nem most volt itt az ideje.
Egyik kezemmel gyengéden a hajába túrtam, amikor a nyakamat kezdte el csókolgatni, a testem a jó érzéstől és az érintésétől libabőrös lett és halkan felsóhajtottam. Végigsimítottam a karján, aztán az ujjaim lecsúsztak a csípőjére, hogy lassú mozdulatokkal kigomboljam a nadrágját, aztán egy pillanatra elszakadtam tőle, hogy lekapjam a saját felsőmet is és így simulhassak hozzá. Ismét megcsókoltam, tüzesen, mégis lágyan, majd finoman megszívtam az alsó ajkát. A teljes vadság helyett valami miatt most ezt részesítettem előnyben...

Az a néhány szó, ami elhagyta a száját, valami nagyon furcsa energiával töltött el engem. Behúzott engem ide, megnyitotta a vizet, majd visszalépett elém, és keze nyomán úgy felforrt a bőröm, mintha tűzbe dobtak volna. Kikészített, erre ez a legjobb szó.
- Akkor most éreztetem veled, hogy én is... nagyon szeretnék veled lenni... - súgtam a fülébe halkan, kéjesen, miközben sóhajtozni kezdtem simogatásától, és készségesen hagytam neki, hogy lefejtse rólam az inget, és felfelé kezdje gyűrni.
Én sem tétlenkedtem sokáig, benyúltam a felsője alá a csípőjénél, ott kezdtem cirógatni, majd ajkáról lesiklottam a nyakára. Most valamiért... gyengéd voltam.

Elmosolyodtam, amikor követett, mellém lépett és megfogta a kezemet. Mióta vámpír vagyok egyetlen ember kivételével ezt senkinek nem engedtem meg, de mindennek eljön az ideje... főleg, hogy úgy éreztem bízhatok Curtisben. Kiben másban, ha pont benne nem, aki itt van mellettem és meghallgatja a nyavalygásomat?
Szótlanul húztam be a fürdőbe, csak azután fordultam vele szembe, miután megnyitottam a zuhany csapját, viszont.. hú, valami nagyon furcsát éreztem. A szívem mintha máris hevesebben dobogott volna.
- Veled szeretnék lenni, szóval... - Nem fejeztem be, hanem a szájához hajoltam és ugyanúgy csókoltam, mint a szobában, bár egy kicsit szenvedélyesebben. Végigsimítottam a vállán, majd a még felső takarta mellkasán és hasán, aztán elkezdtem felfelé gyűrni ruhadarabot, hogy teljesen le is vegyem róla. Ám közben nem engedtem el a száját...