Ébredezni kezdett. De mikor felébredt, olyasmi törétnt, amire ugyan számítani lehetett, de reméltem az ellenkezőjét.
- Vámpír vagy? - leheltem halkan, mégis csalódottan és keserűen néztem rá, de bocsánatot kért.. ezt nem értettem. Mire vonatkozik a bocsánat?
Megtudtam a következő percben. Úgy harapott belém, mintha meg akarna ölni. - Cass, elég! Ez fáj..! - nyögtem ki kínlódva, és összeszoríotttam a szemeimet, miközben igyekeztem Őt lelökni magamról. - Elég, nem hallod?! - ordítottam fájóan.

Viszkető érzés fog el a torkomban. Viszket, és egyre jobban ég. Érzem a külvilágot, a hideg kinti levegőt, a padot, amire leestem, és hallok valami suhogást, egyre élesebben. "Cass.." "Cass..kelj fel..", akadozik, mint egy lemez, nem értem pontosan. Tudom, hogy ébredezem, de a torkom miért ég ennyire?! Újra vámpír vagyok? - ez a gondolat ébreszt fel igazán.
Szemeim nyitódni kezdenek, és már látok, hallok érzek, és sokkal jobban. Megdörzsölöm a szemeimet, és értetlenül nézek mindenfelé. Egy percre elgondolkozom, hogy mi történt, de végül beesik minden.
-Újra vámpír vagyok... -nézek le magam elé ezt suttogva, majd elvigyorodom. -Köszönöm. -nézek fel a barátnőmre, de valami mégis más.
Vér! Érzem! Ott lüktet... Haley.. ő ember. Ennem kell. Nem szabad! De muszáj! Az az íncsiklandóan hívogató nyak.. Ő a legjobb barátnőd! -mintha önmagamat marcangolnám belülről, de érzem, hogy muszáj megtennem. A szememen megjelennek az erek. Isteni érzés fog el, és győzedelmeskedik felettem. A testem megremeg, és ez szabadszemmel is látszik.
-Sajnálom Hales. -suttogom, majd mint a villám elé suhanok, és mielőtt varázsolhatna elkapom a nyakát, és szívni kezdem belőle az éltető vért, amit olyan rég nem éreztem, és most olyan számomra, mint a friss méz. Fantasztikus!

Elaludtak a gyertyák. Én is fáztam már, de csak azért mert hallottam Cass hangját. Elszorult tőle a szívem, de még egy utolsó löket kellett! És megtettem.. elmondtam a szöveget... most már.. szabadnak kell lennie... vagy nem.. csak várnunk kell.
- Cass! - mondtam félve, ahogy mellé léptem, és leguggoltam. Hiszen a lábai már nem tartották meg őt. - Cass! Kelj fel, kérlek! - súgtam neki rázkódva az idegtől.

Minden elsötétült előttem, és csak a fájdalom maradt, ami majd szétveti a mellkasomat, én pedig ordítok, csoda ha a gyerekek nem ébrednek fel miattam. "Haley, hagyd abba! Meghalok!!" -egyfolytában ezeket üvöltöm, és az jár a fejemben, hogy ezt én inkább már nem akarom.
De végül megszűnik a fájdalom, és már nem érzek, nem hallok és nem is látok semmit. Csak sötét van, és szomjazom. Tudom, hogy most mi jön. Innom kell, hogy felébredjek, hogy kiderüljön, sikerült-e az átváltozás. Hideg van, és fázom. Talán a Semmibe kerültem volna?!

Ha még fél szemmel is, de láttam, hogy mi történik vele. És a szívem hasított, hogy miattam, az én varázsigém miatt szenved. Mégsem tehettem másképpen ezt. Erre volt szüskég, hogy elérjük a kivált hatást...
Egyre hangosabbá vált a hangom, kezeimet kissé már felemeltem, és hirtelen támadt fel a szél. Egyre szorosabban szorultak össze szemeim, és tudtam, hogy Cassie.. most meg fog halni. Hogy mikor magához tér... vagy emberként tegye... vagy... vámpírként... meg kell halnia, hogy újjászülessen.

Szavaira bólintottam, és végleg úgy éreztem, hogy lelkiekben teljesen felkészültem erre a dologra. Ekkor elkezdte mormolni a varázsigét, aminek egy szavát sem értettem. Vártam, és vártam, hogy történjen valami. Haley hangja egyre erősödött, és erőteljesebbé vált. Ekkor kezdtem érezni valami furcsát a mellkasomban. Szúrt a szívem, de valami eszeveszettül. Ráadásul a torkom is égett. Akaratlanul is felnyögtem a belém hasító fájdalomtól, ami lekényszerített a padra, ahol eddig ültem, ott már feküdtem, mozgolódva a fájdalomtól, és a haldoklástól,amit éreztem. Egyre jobban féltem, és egyre izgatottabb is lettem. Most vajon mi jön?! Tudom, hogy újra meg kell haljak, elég furmányos dolgon.. De bízok Halesben, ő érti a dolgát.

Felsóhajtottam, majd még odaléptem Cass elé, és szorosan magamhoz öleltem. - Minden rendben lesz. Ezt már most megígérem neked. Jó? - kérdeztem tőle egy apró mosolygással, majd miután elengedtem, megálltam vele szemben, és felsértve a bőrömet, némi vért én is csepegtettem a tálkába, amit Cass hajtincsére folyattam, és ezek után hunytam le a szememet, megfogva Cass kezét.
REméltem, hogy nem lesz tűzijáték, így halkan kezdtem mormolni... mindent belevetve, hogy sikerrel járhassunk. De szép is lenne végre, ha... az lenne, ami szeretne. Egy ember... ugye mindenre gondoltam?!

Itt volt, és készen volt, én viszont legkevésbé sem éreztem azt, mégis magamat győzködtem az ellenkezőjéről, elég hitelesen. Bólintottam, miközben a egyre szaporábban kapkodtam a levegőért, az izgalomtól. Egyszerre rettegtem, és hihetetlenül boldog voltam. Már fel sem figyeltem arra, ahogyan levág egy tincset a hajamból, hiszen nagy dolog! Inkább arra fókuszáltam, hogy minél előbb túl legyek rajta.
- Azt hiszem kezdhetjük. -bólintottam, ismét behunyva, majd kinyitva a szememet, és vártam, hogy végre elkezdje.

Egy idő elteltével követtem Cassie-t, de nekem is össze kellett gyűjtenem magamban minden lélekjelenlétet, hogy sikerülhessen a varázslatom. Csakis abból az indokból kifolyólag, hogy ezen most rengeteg múlik. A fél élete, ha mondhatjuk ezt így.
- Készen vagyok. - mondtam neki nagyot nyelve, meggyújtva egy gyertyát, majd az égre néztem, a teliholdra. Csillagok vették körül, mégis így is hihetetlen tisztának tűnt az égbolt, majd Cass háta mögé sétáltam, és egy tincset levágtam a hajából. - Sajnálom, ezt most muszáj. - motyogtam szinte már megbabonázva.

[konyha]

Szaporán vettem a levegőt, és újra-és újra végignéztem magamon. Talán most látom ezt a törékeny Cassiet utoljára, és ez csábít, habár tudom milyen következményei lehetnek... Leültem a padra, ami közvetlen a hold alatt és a tó előtt volt. Hangulatosnak hely, persze ha tudnék arra koncentrálni... Egyfolytában csak az jár a fejemben, hogy mi fog történni.
"Cassandra Elisabeth Black, ne merészeld ezt csinálni!" - üti meg egy ismerős hang a fülemet. Anyám hangja, aki mindig a teljes nevemet üvöltötte, ha valami rosszat csináltam. Kilelt a hideg, és egyszerre félni kezdtem, de mégis megnyugtatott a tudat, hogy talán újra vámpír lehetek, de semmiképpen a régi önmagam, ha sikerül. Valamint, az is megnyugtatott, hogy itt van mellettem Hales, aki mindjárt itt is lesz.
Jól is sejtettem, meghallottam a lépteit, majd a felszereléseivel a kezében előttem állt.
-Kezdhetjük. -mondtam összeszorított szemmel. Bár nem tudtam, hogy tulajdonképpen mi fog következni, bíztam Haley-ben. Kinyitottam a szemem, és vártam, hogy elkezdje, ami következik, és, hogy újra vámpír lehessek.

***