Whatever anyone does or says,
i must be emerald and keep my color

Megosztás
az épület előtt

Warlock
Thaddeus Sol
Tartózkodási hely :
Seattle



A poszt írója Thaddeus Sol
Elküldésének ideje Szomb. Ápr. 27, 2019 7:20 pm
Ugrás egy másik oldalra
Kerülgetjük a forró kását, hogy úgy mondjam. Ő meg én pontosan tudjuk – vagy legalábbis erősen sejtjük – hogy miről van szó. De semmi olyat nem mondok, ami felhasználható lenne ellenem. Elvégre ember vagyok és Békefenntartó. Egy ilyen kamu Thaddeus Sol is pontosan úgy állna itt egy vámpír előtt, mint a valódi, warlock Sol. A kérdés csak az, hogy ez a fickó melyik ’énemet’ keresi, hisz mindkettővel tűzközelben vagyok. Ha pedig a múltamból valaki, még ha csak közvetetten is, hát rohadtul nem szeretném, hogy beleköpjön a levesembe! Ez az egyetlen, ami aggaszt az elegáns, pökhendi felszín alatt láthatatlanul.
- Seattle városi tanácsának a tagja vagyok. Mégis hogyan kellene reagálnom a természetfeletti söpredékre? – Épp olyan visszataszító, halovány bájmosollyal viszonzom a szavait, ahogy ő feltette a kérdést. Mint mondtam, kerülgetjük a forró kását. A valódi kommunikációnk pedig a szavak mögött van. De nem túlzok, hisz Békefenntartóként is ilyen magabiztosan kellene itt állnom.
- Mit szólna egy italhoz az irodámban? – Látszatra egyik ostoba döntést hozom meg a másik után, tudtára adom, hogy van, aki tud arról, hogy megkörnyékezett, ahelyett, hogy kihasználnám a közterület nyújtotta biztonságot, amit ő ajánlott fel, én meginvitálom az irodámba… Ám jó okom van mindarra, amit teszek. Mágus létemre is az a fajta fickó vagyok, aki a kvantum fizikában ’hisz’, nem pedig a sors kezében meg egyéb badarságokban. De az is tény, hogy nagyon sok mindenen átsegített már hosszú életem során az a bizonyos megérzés ott a gyomor mélyén.
Jaj, hát nehogy félre érts. Nem arról beszélek, hogy a bizalom legapróbb szikráját érezném a férfival szemben. Ellenkezőleg, egy utolsó féregnek tűnik. De kedvemre van, hogy baljós hűvösséggel közelíti meg a helyzetet. Dobj máglyára, de kedvelem az ilyen alakokat. Akkor is, ha általában az ilyeneket húzom karóba először.
Végül beigazolódik az, amitől tartottam. Nem a ’békefenntartót’ keresi, hanem a ’warlockot’. Nem túl szerencsés a helyzet. Egyáltalán hogy a fészkes fenébe talált rám?! Ügyeltem, hogy ne kövessenek elvarratlan szálak, mielőtt elfoglaltam volna emberi helyem beépülve a tanácsba. Nagyon le sem reagálom, csak röviden hümmögök egyet, egészen lekezelően jelezve, hogy nyugtáztam a dolgot.
Mehetünk a dolgozószobámba, a város fölé emelkedve. Hidd el, itt is biztonságos. Nem csak ’emberi’ védelmi rendszerrel van felszerelve, hogy úgy mondjam. Terebélyes helyiség, remek panorámával.
- A hatvanas években igen sok hölggyel találkoztam, miszter… Bastian. – Közben kiveszek a szekrényből egy üveg italt, ami az én koromhoz – vagy mondjam inkább, hogy a mi korunkhoz? – képest még kisgyermek, de így is egészen idős és drága. – Egy pohár whiskyt a barkóbához? – Kérdezek rá finoman odaszúrva, miközben magamnak már töltök az egyik kristálypohárba.
Vissza az elejére Go down

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Noah Bastian Leroy



A poszt írója Noah Bastian Leroy
Elküldésének ideje Pént. Ápr. 26, 2019 11:23 am
Ugrás egy másik oldalra
Thadeus & Noah
i should probably introduce myself

Biztos voltam benne, hogy nem egy egyszerű halandóval volt dolgom. Ez abból is kiderült, ahogyan reagált a bemutatkozásom megfogalmazására. Szinte megnyugodott, amikor rájött, vámpír vagyok. Ha nem lenne annyi tapasztalatom, még meg is ijednék, de így… semmin sem változtatott Thadeus Sol hozzáállása. Annyi biztos volt, nekem is körültekintően és óvatosan kell eljárnom, ha nem óhajtom elveszteni a fejemet, akár átvitt értelemben, akár konkrétan.
Az is elég gyorsan kiderült, hogy a nevem nem mondott neki semmit sem. Igaz, szándékosan nem az első keresztnevemen mutatkoztam be. Nem volt szándékomban teljesen kiadni magamat, semmilyen információért, mert ha netán valami másként alakul a későbbiekben, a végén én jönnék ki belőle rosszul. Az pedig hosszútávon sohasem éri meg.
Elővette a telefonját, és a technika egyik csodájának köszönhetően néhány szóval elmondta és elküldte az üzenetet. Tehát valaki tudott a találkánkról. Az ő szempontjából lehet nem volt akkora ötlet a tudomásomra hozni, mert ha akartam, így is kinyírhattam volna, és fel is szívódhattam volna utána, de persze másfelől, elgondolkodtatott ez a fejlemény. A túlélőösztönöm bekapcsolt.
– Igazán köszönöm, Mr. Sol, hogy időt szakít rám -  jegyeztem meg gúnyosan az egy órás időintervallum kapcsán. Nem fogjuk megkedvelni egymást, ebben egészen biztos voltam. Viszont mégis csak belement a csevejbe, tehát ha mást nem, az érdekelte, miért kerestem meg.
– Tudja, ez pusztán pszichológia. Könnyű kideríteni egy ilyen belépő után, hogyan is viszonyul valaki a természetfeletti meglepetésekhez. Ön, szemmel láthatóan, nem lepődött meg sem az érkezésemen, sem pedig azon, mi vagyok. Ez igen beszédes számomra – válaszoltam őszintén, nem láttam okát, hogy eltitkoljam ezt. – Ha megjelentem volna az irodájában, bejelentkezés nélkül… én sem szeretem, ha az üzleti kapcsolataimba belekavarnak – vontam meg a vállamat végül. Az üzlet az én esetemben az értékek zsebre tételét jelentette, de azt megtudtam már a velem szemben álló férfiról, hogy műkincsekhez neki is sok köze van. – Nos, merre induljunk? – kérdeztem, ha csak egy órám volt, mielőtt megjelenne itt valaki, akkor nem akartam felesleges formaságokkal húzni az időt.
Halvány mosoly jelent meg a szám szélén, amikor rákérdezett a közös ismerősünkre. Az én Angyalkám sok férfi és nő figyelmét felkeltette, így nem volt igazából nehéz találni kapcsolódási pontokat. Ezek a férfiak és nők pedig sok mindent elmondtak nekem az elmúlt években, azt remélve, így megtarthatják az életüket. Eddig csak kevesen élték túl a találkozást velem. Talán ennek a férfinak szerencséje lesz.
– Legjobb tudomásom a hatvanas években találkozott ezzel a hölggyel először – mondtam nyugodtan, aztán vártam. Szerettem csepegtetni az információkat, szerettem, ha nem kellett szájba rágnom mindent.




405 || lássuk...
CREDIT
Vissza az elejére Go down

Warlock
Thaddeus Sol
Tartózkodási hely :
Seattle



A poszt írója Thaddeus Sol
Elküldésének ideje Hétf. Ápr. 22, 2019 1:27 pm
Ugrás egy másik oldalra
Bastian. Semmit sem mond a név. Hosszú életem során futottam már össze néhány Bastiannel, meg Sebastiannel, de az ő arcához nem tudok nevet kapcsolni. Azt sem feltétlenül mondhatom, hogy ismerős a fickó. Legalábbis személyesen még biztosan nem láttam. Már ha a saját gúnyáját viseli. Erősebb warlock-ként megtehetné, hogy úgymond megszáll valakit, átveszi az elméje felett a hatalmat rövid időre. De azt érezném. Határozottan nem járja át a mágia. Ám amikor a fogyasztásról kezd beszélni, elmosolyodok, futólag még az állam is feljebb mozdítom. Afféle felfelé irányuló biccentésként. Szóval vámpír. A tekintetem továbbra is kimérten elegáns marad, de leolvashatja róla az erős ellenszenvet. Meg sem próbálom titkolni, hogy mostanában a vámpírok nagyon a begyemben vannak. Még ha ő személy szerint nem is tartozik ahhoz a bagázshoz, ez a tényeken nem változtat. Az enyémhez hasonló stílusa azonban arra késztet, hogy többet akarjak tudni. Lemondóan mélyet sóhajtok. Nem volt nehéz meggyőznie… sajnos. Mintha csak váltanánk egymást, ahogy a vámpír eltünteti a kezeit, én úgy húzom szemmagasságba az enyémet, a telefonommal együtt.
- Legyen egy óra. Pont. Küldés. – Sorolom hangbevitellel az üzenetet az imént említett tanítványomnak, közben végig a férfi szemeibe nézve. Hagyjuk egyelőre a tanácsot. Egy órája van kibökni, mit akar. Igazán nagylelkű időkapu, nem igaz? Csak tudnám, miért van olyan érzésem, hogy ezt még megbánom. A kérdés költői. Ám még nem indulok semerre.
- Ha csak átmenetileg is, de békések a szándékai, nem gondolja, hogy máshogy is megoldható lett volna ez a találkozó, mintsem az éjszaka leple alatt? – Persze, bejuthatott volna egy üzleti megbeszélésre is, ha van némi sütnivalója, de az nem értékeltem volna. Szeretem külön kezelni az emberi és természetfeletti életemet. Épp ahogy külön kezelem a vállalati és a magán pénzügyeimet is. Egyszerű, mint az egyszer egy.
- Ki a közös ismerősünk? - Nem most jöttem le a falvédőről. Biztosan van valaki. Random vámpírok nem szoktak felkeresni. Az is jó kérdés, hogy vajon az idős warlockhoz vagy az emberi tanácstaghoz jött. Nem díjaznám azt sem, ha beleköpne a levesembe a Békefenntartók között.
Vissza az elejére Go down

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Noah Bastian Leroy



A poszt írója Noah Bastian Leroy
Elküldésének ideje Csüt. Ápr. 04, 2019 9:55 pm
Ugrás egy másik oldalra
Thadeus & Noah
i should probably introduce myself

Szemmel láthatóan nem rémült meg különösebbképpen a megjelenésemtől ez az ember, persze, ha ember egyáltalán. Mióta az ősi védőbűbájt körém vonta az a banya, különösebben nem törődtem a mágikus képességűekkel, mivel nem volt rá kifejezetten okom. Nyilván nem is kerültem összetűzésbe velük, szánt szándékkal, mert a „jobb félni, mint megijedni” elvét követtem e tekintetben, és jobbnak láttam, ha lehet, akkor elkerültem a lehetőségét annak, hogy netán valaki olyannal kerüljek szembe, aki esetleg mégis csak képes lenne ártani nekem. Erről a férfiról nem tudhattam miféle, de túl magabiztosnak tűnt és ez általában gyanús volt. Annyi év alatt, amennyit én magam mögött tudhattam, már megtanultam a jelekből olvasni.
– Egy közös ismerősünk Bastianként ismer, ha ez mondd magának valamit. Ha nem, ez esetben, kérem, vegye, bemutatkozásnak – mondtam, majd kissé megadóan felemeltem a karjaimat, jelezve, hogy nem akartam ártani neki. Egyelőre legalábbis. De ezt neki nem kellett feltétlenül tudnia. – És csak néhány kérdés szeretnék feltenni Önnek. A válaszokért cserébe pedig ígérem, meg sem próbálom megölni vagy elfogyasztani. Amennyiben lehetséges erőszakmentesen szeretem intézni az ügyeimet – úgy tűnt, leginkább türelmetlen, de ez nem változtatott semmin sem. Nem kívántam elsietni a dolgokat, már csak a meglepetések elkerülése végett sem. Mostanra leeresztettem a kezeimet és a ballonkabátom zsebébe süllyesztettem őket. Nem igazán volt funkciója rajtam a kabátnak, azonban a halandók közötti vegyülés legkönnyebb és legésszerűbb módja az öltözködés volt.
– Nos, hajlandó velem egy sétát tenni? Ön választhat merre menjünk – kérdeztem és rögtön fel is ajánlottam a lehetőséget, hogy válasszon irányt, ezzel is igazolva a békés szándékomat, hiszen ha óhajtotta forgalmasabb területre is mehettünk, ahol nyilvánvaló okok miatt, nem kezdtem volna öldöklésbe.




262 || kezdjük : D
CREDIT
Vissza az elejére Go down

Warlock
Thaddeus Sol
Tartózkodási hely :
Seattle



A poszt írója Thaddeus Sol
Elküldésének ideje Pént. Márc. 29, 2019 10:30 am
Ugrás egy másik oldalra
Azt gondolhatná az ember, hogy a múltheti vámpírtámadást követően óvatosabbá válok és megfogadom a városi tanács javaslatát arra, hogy járjak testőrökkel. Na jó, kit akarok álltatni. Senki nem gondolta azt, hogy egy centivel is óvatosabbá fogok válni. Az a típus vagyok, akit az ilyesmivel még inkább ki lehet hozni a barlangjából. Vannak még odakint azokból a patkányokból, had lássák csak, hogy a világ nem úgy működik, ahogy azt ők elképzelték. Egyébként is, ha minden alkalommal kapnék egy dollárt, amikor azt mondták nekem valamire, hogy adjam fel, mert az erőviszonyok ellenem szólnak, akkor is hasonlóan nagy vagyonom lenne, mint így, üzletemberként. Ma is sokáig maradtam hát bent a székházban, végre volt időm a részvényeimmel foglalkozni a békefenntartói feladataim mellett.
Érzem, hogy követ valaki. Valaki, akinek túl könnyedek a léptei ahhoz, hogy ember, netán farkas legyen. Egyes fajok észre sem veszik, hogy egy tapasztalt warlock milyen sokat megérez már abból, ahogy levegőt vesznek a szomszéd utcában. Vagy épp hogy nem vesznek. Már majdnem parkolónál járok, de még mindig nem tört rám senki. Néhány lépés között előveszem hát a telefonom és küldök egy üzenetet az én drága tanítványomnak, hogy ha negyedóra múlva nem jelentkezem, értesítse a Tanácsot. Reméljük nem fog rá sor kerülni. Ha ez a nyomorult is azok közül van, akik egy hete próbáltak nyársra húzni, van számára egy rossz hírem. Ők akkor négyen voltak és a szemtanúk miatt fenn kellett tartanom az emberi álcát. Mégis én állok ma itt. Ma ő és én vagyunk és nincsenek szemtanúk, tehát nem kell az álcával sem foglalkoznom.
Már látom a terepjárómat, de a parkoló csendjét továbbra is csak a nem messzi négysávos zaja bolygatja. Majdnem elhiszem, hogy csak képzelődtem, amikor hirtelen egy férfi jelenik meg előttem és kényszerít arra, hogy megálljak. Szerencsére nem mászik az arcomba, így nem mondanám satuféknek, egyszerűen lelassítok és megállok. Barázdák rajzolódnak a homlokomra, szigorúan figyelem. Mondhatni végig mérem. Köszönthetném, de nem teszem. Néhány másodperc elteltével csak ellazítom a szemöldököm és sóhajtok egyet. Az órámra pillantok, majd ismét rá.
- Bökje ki, miszter… – A mondat végét nyitva hagyom, ha lenne ’kedve’ kiegészíteni a nevével, amit én nem ismerek, ellentétben vele, aki úgy tűnik pontosan tudja, hogy ki vagyok. Általában nincsenek ellenemre a megelőző udvarias körök, egymás úrias kerülgetése, de ma este még dolgom van, ha nem bánja.
Vissza az elejére Go down

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Noah Bastian Leroy



A poszt írója Noah Bastian Leroy
Elküldésének ideje Kedd Márc. 26, 2019 9:36 pm
Ugrás egy másik oldalra
Thadeus & Noah
i should probably introduce myself

Bejártam az egész világot, miközben az én Angyalom nyomait kerestem, és most, hogy végre tudtam, merre találom őt, ideje volt előkészíteni a terepet arra, hogy eltüntethessem erről bolygóról, még az emlékét is. Ehhez pedig másoknak is pusztulnia kellett, hogy a jövőben én utánam senki se kezdjen el nyomozgatni. Erre nem volt egyáltalán szükségem. Így jutottam el a sokak által oly nagyra tartott Egyesült Államokba, magam mögött hagyva szülőföldem kontinensét, hogy hosszú életemben először ténylegesen is belépjek az Újvilágba. Persze, megértem, milyen furcsán hangzik, hogy több mint egy évezred alatt nem jöttem el megnézni Amerikát, de valójában annyi látnivaló van Európa szerte, hogy nem volt indokolt más földrészt keresnem. Nem is beszélve az általam megválasztott „életmódról”, amelynek éppen az volt az alapja, hogy hosszútávon tartózkodtam egy-egy helyen. És ami azt illeti ez utóbbinak is köze volt az amerikai látogatásomnak, ugyanis az elmúlt időszakban valami megváltozott. Nem működtek ugyanúgy a képességeim, mint ahogy korábban, és ez eléggé frusztráló volt, hiszen a hosszútávú táplálékforrásaim emlékezni kezdtek a történtekre, és egyáltalán nem voltak boldogok ettől a felfedezéstől. Így pedig rövid úton végeznem kellett velük, aminek cseppet sem örültem, mert már berendezkedtem az én kényelmes életvitelemhez. A kutatásaimat így ki kellett bővítenem ezekre a furcsa változásokra is.
Mindezek miatt voltam most itt, a Smaragdvárosban. Kifejezetten egy embert kerestem, aki talán mindkét problémámon tud majd segíteni. A férfiról nem sok mindent tudtam meg, és ebből könnyű volt leszűrni, hogy nagyon odafigyelt a környezetére. Nem volt ez olyan ismeretlen számomra, hiszen vámpír és tolvaj is voltam, így jobb volt, ha minél kevesebb információt tud valaki összeszedni rólam. Mégis ezzel a fickóval nem ez volt az egyetlen közös pontunk, ott volt Aingeal… igen sajnálatos, hogy ez a nő oly sok már embert ránt magával.
Egy irodaház előtt álltam, melyen óriási neon fények hirdették a White Cliff Inc. nevét. Már besötétedett, de nem volt különösebben késő, viszont a hétvége közelsége miatt a többség már elhagyta az épületet. Türelmes halhatatlan révén, vártam, hogy feltűnjön a keresett idegen. Körülbelül egy órát ácsoroghattam, amikor végre kilépett a fotocellás ajtón. Elhaladt az épület előtt és mellettem is, úgy tűnt, nem szúrtam neki szemet. Néhány méterrel lemaradva követtem őt, egészen a parkoló autók közé, ahol is felgyorsítottam és elé kerültem.
– Szép estét, Thadeus Sol!



370 || kezdjük : D
CREDIT
Vissza az elejére Go down




A poszt írója Ajánlott tartalom
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra
Vissza az elejére Go down
 

az épület előtt

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» McGregor fő épület - földszint
» A ház előtt
» Ház előtt
» Kert és a ház előtt
» Verenda; Ház előtt

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
rising of the mortals :: Irodaházak :: White Cliff Inc.-


Új posztok
tekintsd meg
Pént. Május 31, 2019 10:58 pm
Laurel O. Delgado
Szer. Május 29, 2019 1:28 am
Katherine Pierce
Kedd Május 28, 2019 8:31 pm
Amren Monroe
Hétf. Május 27, 2019 11:26 pm
Lucille Éamon Vodova
Szer. Május 22, 2019 12:03 pm
Katherine Pierce
Hétf. Május 20, 2019 10:43 am
Shiraz Watson
Szomb. Május 18, 2019 10:03 pm
Aingeal Hearn

• ROTM FRPG •