Igaza volt, nem mehetek ajtóstul a háznak, pedig minden vágyam az lett volna, hogy jól megharapja és szenvedjen ahogyan én is tettem. Megölte életem nagy szerelmét, soha nem fogok már lányt így szeretni, mint ahogy őt tettem. Bólintottam és megfogtam a vállát. - Tudom, hogy nem ismersz, de farkas vagy és úgy érzem egy lelki társ is vagy ... - Mondtam, majd megsimogattam édes, kerek arcát. Elvettem tőle a kis cetlit, majd felálltam és eltűntem, remélem tudja, ha baj van rám mindig számíthat.
Ki kell vernem a fejemből azt, hogy ott hagytam Neal-t.. Muszáj volt. Így könnyebb lesz meghoznom azt a döntést, amit meg kell hoznom. De most nem gondolkozhatok ezen. Azért jöttem ide segíteni Aaron-nek, hogy egy kicsit eltereljem a gondolataimat az egészről. Nem kavarodhatok bele ebbe az egészbe most nem.. Főleg, mivel valakinek szüksége van rám. - Igen, de ha ajtóstul rontasz a házába, ahol lehet hogy nincs is egyedül... Hogy is mondjam.. Eléggé meggondolatlan ötlet. Egyszerűbb lenne, ha a közelébe férkőznél. Normálisan. Hiszen ő mit sem sejt rólad.. Nem? Aztán, mikor nem számít rá megtámadod.. Ennyire egyszerű. - Én a helyében így csinálnám.. Mondjuk Milena esetében ezt nem tudom megcsinálni. Eleve tudja ki vagyok. Plusz még egy kiállhatatlan hárpia.. Akárhányszor rágondolok kiráz a hideg. Undorító egy nőszemély. Gyűlölöm. - Ja, igen.. Nincs semmi gond. - Legyintettem. Nem rég ismertem meg, szóval nem fogom rázúdítani az életem minden egyes kis problémáját. - Mit szólnál ahhoz, hogy holnap kitervelnék ellene valamit..? Te meg én.. Tiszta fejjel. Megadom a címemet.. - Most nem tudtam volna semmi értelmeset hozzászólni ezért jobbnak láttam, ha holnap beszéljük át, hogy mégis mihez is kezdjünk ezzel az egésszel.
Mikor hirtelen meghallottam a hangját megugrottam, hiszen nagyon belemerültem abba, hogy a lányt nézzem. Furcsa mód tetszett nekem hosszú szőke hajzuhataga, de inkább ölni akartam volna ebben a pillanatban, mint megcsókolni. Adél buta kérdésére én csak bólintottam és fintorogva azt mondtam. - Öljük meg, azt mondtad, ha megharapom meghall. - Suttogtam halkan reméltem nem hallja meg ez az álnok kígyó. Igyekeztem a leghalkabban viselkedni és nagyon hálás voltam, hogy Adél mellettem áll. - Minden rendben van? - Néztem rá kérdően hiszen arcán némi bánatot vettem észre, remélem, hogy csak az én szemem káprázik és remélem nincs igazam. Megsimogattam lágyan az arcát és mosolyogtam rá. Ha bánata van az jobban érdekel engem, mint, hogy megöljem Carolinát. Arra még van időm, de ha egy barátom lelke beteg azt most el kell intéznem.
Magam mögött akartam hagyni Neal-t meg az exét meg úgy az egészet, ami az előbb történt. Most csak arra kell koncentrálnom, hogyan segíthetnék Aaron-nak. Miután elindultam küldtem neki egy SMS-t. "Hamarosan ott vagyok. Ne csinálj semmi ostobaságot." Fogalmam nem volt, hogy mégis hova megyek. Vagyis inkább, hogy hol van azaz ott. De egy kis segítséget kérve, hamar megkaptam az útba igazítást. Próbáltam a lehető leggyorsabban menni, de nem igazán akart összejönni. Talán egyszerűbb lett volna, ha leveszem a magassarkút. De ez még nem is jöhetett szóba. Nem fogok fejvesztve rohanni.. Ezt megígértem magamnak akkor. Viszont most megkönnyebbülés volt segíteni rajta, mint a harmadik kerék szerepét játszani Neal-el és Leena-val. Hamarosan meg is láttam a házat, amiről Aaron képet küldött, majd pedig körbenéztem hátha meglátom őt is. Pontosan így történt az utca túloldalán állt. Odasiettem hozzá, majd egy lépésnyire tőle megálltam. - Biztos vagy benne, hogy ő az? - Ez volt az első kérdésem, de ha nem így lenne akkor valószínűleg nem hívott volna ide.. Hülye vagyok, na mindegy. Ezzel most nem mondtam semmi újat magamnak. Legbelül örültem annak, hogy megvárt engem és nem rontott ajtóstul a házba. Mindent szépen meg kell tervezni. Talán az lenne a legegyszerűbb, ha itt és most ketten elkapnánk.. Bár az sem biztos, hogy egyedül van.. Jobban át kell gondolni ezt az egészet.
El haladtam a házak mellett és végig vettem mindent ismét és ismét lejátszódott bennem az a szörnyű nap amikor meghalt szerelmem és az a szuka még csak meg sem állította, idegeségembe össze szorítottam a kezem ökölbe és próbáltam nem bele ütni a közeli fába. Ideges lettem, de uralkodnom kell ezeken az érzéseken. Hirtelen szöke tincsekre lettem figyelmes hirtelen oda kaptam a fejemet és mikor megpillantottam a lányt szívem ismét görcsbe rándult. Közelebb mentem és láttam ahogyan be megy a házba. Gyorsan Adélre gondoltam és elő kaptam a telefonomat. Pötyögni kezdtem és üzenetet írtam neki, "Siess megvan a lány" gyorsan lefotoztam őt és a környéket reméltem tudja, hogy hol is van és hamar ide ér.
Kezdőlap
•• 