Örültem neki, hogy szeretett Párízsomba vihetem egyszer csak. Hallottam, hogy orog valamit, de csak mosolyogtam rajta.
-Shh!-Csitítgattam, hogy élvezze ki a pillanatot. Ez egy romantikus pillanat volt és örültem, hogy kihasználja. Magához húzott és csókkal illetett. Arcom vörösre változott és viszonoztam finom csókját. Nyelvemmel övét ingereltem, miközben hajába túrtam. Hallottam az ő szív verését. Ha lenne szív verésem az enyém nagyon fel gyorsult volna.

- Feltétlenül - kacsintottam rá, hogy megint ne hagyjam szó nélkül a témát. Aztán egy lassú szám következett, mire én égnek emeltem a szemeimet. Hilly átölelt engem és mozogni kezdtünk a zene ritmusára. A kezeim akaratlanul is derekáról formás fenekére vándoroltak.. miért ne, elvégre pasiból vagyok.
- Utáloim a lassú zenét - morogtam, majd nyakon csókolt, ami kivételesen jól esett. - Hm, remélem hamar lejár a zene.. de addig is - húztam közelebb magamhoz. - Használjuk ki az előnyöket - hajoltam az ajkára, majd ismét megcsókoltam.

Fel nevettem és láttam nem érdekli a régi múltam. Egy részt mert pasiból van más részt mert utálja a vámpírokat. csak ráztuk a fenekünket és vissza gondoltam az én párízsomra.
-Egyszer elvihetnélek!-Jegyeztem meg mosollyal. Majd hirtelen valami csöpögős zene következett. Fintorogtam egyet, de utána átöleltem Davidet és táncolni kezdtünk persze a keze kissé lejebb vándorolt. Ettől csak mosolyogtam és nyakon csókoltam. Olyan jó volt vele lenni.

- Remek - vigyorogtam, de később nevetésbe tőrtem ki mikor elkezdett táncolni és énekelni. Én is vele együtt táncoltam és énekeltem a refrént. Naná, hisz szexi vagyok és tudok is róla.. szólalt meg az egoista énem, vagyis ÉN.
- Ahha - csak ennyi szóltam, mikor az emberi életére terelte a témát, majd gyorsan rázni kezdtem a hátsómat , ahogyan kérte. Aztán a szám sajnos a végéhez közeledett... De nem bántam, mivel egy annál sokkal jobb vette át a helyét.

-Rajtam ne múljék-Adtam gyors puszit arcára, majd táncolni kezdtem és énekelni.
-Mikor még ember voltam Francia országban táncoltam-Mondtam neki, majd lesütöttem a szemem igen mikor még ember voltam hiányoztak is azok az élmények. Elzavartam a gondolataimat és bolondoztam tovább vele.
-Rázd meg baby-Kiáltottam.

Láttam mennyire élvezi az előadásomat, ami engem csak még inkább arra késztetett, hogy folytassam.
- Naná - vigyorogtam határozottan, majd felhúztam őt is a kanapéról. - De csak ha te is velem csinálod - búgtam a nyakába ravaszul, majd átkarolva a derekát húztam táncolni. - Nem hagyhatom, hogy túlságosan élvezd a műsort anélkül, hogy te is ki ne vennéd belőle a részed - nevettem fel tánc közben.

A nevetéstől már könnyeztem ahogy előadta ezt.
-Te is megtudod úgy magad rázni?-Nevettem fel mutatva a képernyőre. Annyira örült és én ezt annyira szeretem. Megfogtam a párnát és óvatosan megütöttem vele.
-Bolond, de igaz!-utaltam a refrénre, ajkamba haraptam közben. És élveztem ez a kis szerenádot amiben arról énekelt ő milyen Szexi. nem szerettem a túlzott magabiztos fiúkat, de ő le hengerelt engem a mosolyával és a bókjaival. Megráztam a fejem "Hilly elég nem zúghatsz bele" Gondoltam magamban.

Csak mosolyogtam, látva paprikavörös arcát. Hát igen, ezt szeretem.. annyira aranyos, amikor elpirul. A francba, mit is mondtam? Aztán arcon puszilt, majd leültünk egymás mellé a kanapéra.
- Akkor jó - vigyorogtam el, meghallva, hogy jobban van, közben a távirányítót a kezembe véve váltottam csatornát, ezuttal valami zenés műsornál állítva meg. Egész klassz szám ment rajta.. I'm sexy and I knew it.. - Bírom ezt a számot - kacsintottam Hillyre, majd poénból énekelni kezdtem a refrénét. A kérdését inkább elengedtem a fülem mellett, mivel nem lett volna helyén való, ha nemmel válaszolok.

Bókjától teljesen vörös lettem. Besétáltam és ismét egy kifutó modelléhez hasonló léptekkel már régóta nem ettem és jól esett ismét a talpon állni. Arcára puszit leheltem és lehuppantunk a kanapára.
-Már igen, egy picit. -Bólogattam.
-És te hogy vagy már nem akarsz kinyírni vagy még nem?-Viccelődtem, persze nem haragudtam rá nem is tudtam volna. Úgy szeretném kiszedni a fejéből mit gondol rólam, hogy érez, hogy akar engem maga mellett tudni, ha akar is.

Mikor meghallottam, hogy kopogtatnak, hirtelen átfutott az agyamon, hogy ez csakis Hilly lehet. Felpattantam, majd anélkül, hogy kikapcsolnám a tévét, sétáltam a bejárathoz ajtót nyitni.
- Hűűha - füttyentettem elismerően, mikor megláttam az előttem levő lányt. - Te aztán nem vesztegeted az idődet, és ez a ruha - mutattam rá egy kacsintás kíséretében. - Fáradj beljebb - invitáltam be ismét, mintha most lenne itt először.
- Na, jobban vagy már? - tértem a tárgyra, amint helyet foglaltunk a kanapén.

[Hilly lakása]

Jobban éreztem magam. Nem akartam tudatni még is hány zacskót is nyomtam magamba. Jól esett, hogy lett erőm a vért természetesen lemostam és fogat mostam, hogy véletlenül se tudjak neki semmire se kitörést adni. Kifutóba illő léptekkel és új szexi ruhában tértem vissza. Arra is volt időm, hogy begöndörítsem a hajam gondoltam most tényleg elvarázsolom őt. Messzebb volt,mint amire számítottam így kihasználtam gyors sebességem és ott termettem. Bekopogtam és csípőre tett karral álltam ott.

Egyáltalán nem hittem neki, mikor azt mondta, jól van. Látszott rajta, sőt a teste később el is árulta Őt, amikor hirtelen visszahuppant az ágyra. Kezével megragadott, szinte akaratlanul is elmosolyodtam, mikor húzni kezdett a bejárat felé.
- Oké szivi, nyugalom - csititottam, aztán lágy csókot lehelt az ajkamra. - Ha akarnám, se tudnálak kizárni - jegyeztem meg vámpir mivoltára célozva.
Miután elment egy újabb pohár tömény után lehuppantam a kanapéra tévét nézni. Az ABC Family-n bukkantam rá a legnormálisabbnak tűnő műsorra, az is valami sorozatféleség volt. Gyilkosságok. Hm, megteszi..

Vajon miért aggódik ennyire egy vámpírokat mérgező egy magam fajtáért? Biztos jó etnek tartom, hogy haza menjek hát nem. Nagyon sebezhető vagyok így a vadászok számára, de muszáj lesz táplálkoznom és legalább nekem van annyi erőm, hogy nem őt csapolom le és nem a szomszédot, hanem vérbankból szerzem a táplálékomat.
-Biztos-Hazudtam picit, majd próbáltam ismét lábra állni amiből az lett, hogy vissza huppantam az ágyra. Próbálkoztam és ez már jobban sikerült és elindultam a kijárat fele, kezemmel persze húztam Davidet is.
-Sietek, ha addig nem zársz ki.-Nevettem amennyire tőlem telt és ajkán csókoltam gyorsan. csak ne találkozzak senkivel ezt kérem.

[Hilly lakása]

- Persze, ne aggódj, nem a háborúba mész, csak haza - vicceltem el a dolgot, mert nem birtam a komoly hangnemben folyó társalgásokat. Gyorsan utána kaptam, mikor megszédült és úgy segitettem neki visszaülni az ágyra. - Biztos, hogy jó ötlet? -néztem rá aggódóan. A fenébe is, mi a csuda ütött belém?
- Tudom - bólogattam vigyorogva, mikor megjegyezte, hogy nem vagyok semmi. Ezalatt tuti, hogy a mérgemre célzott..

-Haza vánszorgok, utána még vissza nézhetek hozzád?-Kérdeztem még legyengülve. Nem akartam itt hagyni főleg azok után, hogy majdnem szerelmi vallomásba kezdtem. Arcon pusziltam és megsimogattam,majd megpróbáltam lábra állni. Fejemhez kaptam és az ágyba kapaszkodtam, mert igen csak megszédültem. Felvettem a nadrágom és a többi ruhámat is, majd leültem az ágyra.
-Te aztán nem vagy semmi.-utaltam a mérgére ami még bennem csörgedezett. Pár dolog eszembe jutott. Például az, hogy több adagban ez akár ölhet is? Nem nagyon tudtam gondolkodni fejem majd szét hasadt.

Az ajánlata hallatán egyértelmű válasz körvonalazódott a fejemben.
- Bocsi, de lehetőleg inkább elkerülném azt a látványt.. tudod, talán attól méginkább felerősödik bennem a kígyó - tettem hozzá. Nem akartam megbántani, de egyáltalán nem akarok annak a látványnak a tanuja lenni, amint vért iszik.. Az előző ez alól kivétel volt, mivel akkor belőlem ivott. Apropó, hogyhogy nem mérgezte meg az Én vérem? Ez furcsa.. Lehetséges, hogy csak az állati énemnek van méreg a szervezetében.. Nem furcsa, inkább ijesztő.
- Nyugi, cica, nem fogsz elhagyni, csupán haza látogatsz - kacsintottam rá pimaszkásan mosolyogva.

Elgondolkodtam és éreztem egyre jobban kell nekem az a vér. Nem akartam, hogy úgy lásson ahogy én se szívesen látom magam.
-Lenne kedved eljönni hozzám ott van a hűtőben vértasak. Vagy itt szeretnél maradni?-Néztem rá megsimogatva az arcát.
-Nem akarlak elhagyni, ha még csak egy percre sem...-Mondtam teljes őszinteséggel. Király találok egy normális srácot aki mellett veszélyben vagyok hát nem ironikus?
-Bele halnék, ha nem láthatnálak, nem érdekel a méreg semmi sem.-Suttogtam fejemet a vállára hajtva.

- Semmi baj.. a méreg hatása - motyogtam, mikor szabadkozni kezdett az előbbi kirobbanásáért. - A lényeg, hogy mostmár jobban vagy - tettem hozzá bizakodóan.
- Sejtettem, hogy az már nem a méreg miatt jött ki belőled - nevettem, mikor ismét kihangsúlyozta, hogy kedvel. - Én is, de ez még mindig nem elég, hiszen nem vagy biztonságban a közelemben - magyaráztam higgadtan, többé kevésbé meggyőzően.
- De azt hiszem neked most pihenésre van szükséged.. a barátnődet látva, Rád sokkal rosszabb hatással volt a mérgem és ez csöppet sem jó. Talán haza kellene menned pihenni, vagy akár itt is maradhatsz, de persze aludni fogsz - emeltem meg a mutatóujjam, hogy láthasa komolyan is gondoltam. - Viszont az is lehet, hogy neked az alvásnál inkább vérre van jobban szükséged, és ez még egy ok arra, hogy itt nem vagy biztonságban. - Egyrészt nem akaram, hogy elmenjen, mégis tudtam, hogy neki most a felsoroltak közül az egyikre mindennél jobban szüksége van.

Kirántottam magamból a karót és teljesen úgy jött le, mint ha egy elmebeteg szuka lennék. Nem akartam magam megölni nem tudom mi lelt szerintem a méreg mi más lehet. Mikor karjába vett bele kortyoltam az italomba és fel lélegeztem. Ajkamon egy szó csöngött. "Szeretlek" Nem mondhattam ki neki nem tudhat róla, hogy igen is számomra van első látásra szerelem, de nem hiszem, hogy visszont szeret. A kedvelek épp elég volt erre a napra.
-Sajnálom a hisztit nem tudtam irányítani a testem.-Mondtam sajnálkozva tényleg nem akartam hülye picsának látszani. Láttam még az aggódást az arcán ami nem tudtam mitől volt talán attól, hogy akaratán kívül is meg harapott vagy mert kedvel és úgy tett bennem kárt. Ölében jól éreztem magam és ajkam az övéjért vágyakozott.
-Az első pontom még mindig ér a kedvelekkel együtt-mosolyogtam. Tudtam mi billentene engem helyre a vér, de nem akartam inni. Vajon mit gondolhat rólam ilyenkor más vámpírok megigézik az embert, de én nekem minden vágyam az volt, hogy elmondja.

Csak néztem és csodálkoztam a lány dühkitörésein.. az egyik percben még szó szerint szerelmet vall, míg a következőben már szíven is akarja döfni magát. Na jó, most megsértődhetnék ha akarnék, de nem teszem.. mert tudom, Hilly nagyon rossz passzban van.
- Elég legyen - emeltem meg a hangsúlyomat parancsolóan, majd elé ugrottam, hogy megakadályozzam, hogy magába szúrja a karót, de elkéstem. - Fú - fellélegeztem, látva, hogy elvétette, de nem volt időm megnyugodni, mivel hamarosan térdre rogyott, majd elterült a földön. Kapkodta a levegőt.. Nem tudtam, mit csináljak. Gyorsan felkaptam a lányt és az ágyra tettem.
- Hilly nyugodj meg, csillapodj - próbáltam lenyugtatni, lassan, érthetően értésére adni, hogy amit most csinál, annak semmi haszna. - Ezzel csak kárt teszel magadban, úgyhogy nyugodj meg és végy mély levegőt - utasítottam szigorúan, majd a whiskys üvegét nyúltam, majd átadtam neki. - Nem tudom, ez mennyire segíthet, de talán jó valamire - vontam vállat átadva neki az üveget.

Nem tudtam mit cselekszek pupilláim érezhetően kitágultak és csak néztem david arcát.
-Nem értem mi történik velem, de érzem, hogy helyes lenne-Suttogtam. Ember akarok lenni ebben a percben, hogy ne mondja azt, hogy nem érhet hozzám.
-A testem 2 dolgot akar.-kezdtem bele.
-1. Most rögtön édes ajkaidra tapadni...2. Szét törni az és szíven döfni magam. Mikor múlik el az öngyilkos hajlamom?-Küzdöttem ön magammal és felhúztam a lában összekulcsoltam kezem körülötte.
-Ebből elég!-Mondtam ordítva és vámpír sebességgel pattantam fel és törtem össze a kis szekrényt lába pont karó formában tört ki és szívemhez tartottam remegő kezemmel és szinte már sírva, csillogó szemekkel néztem arra a fiúra akiért bármire képes lettem volna.
-Miért csinálom ezt segíts!-kezdtem el remegő vékony kis hangon beszélni. kezem mellkasomhoz egyre közelebb tolta a karót szinte a helye bele vájt a húsomba. És egy hirtelen mozdulattal döftem magamba a karót. Szerencsére el vétettem a szívem és még súrolni sem súrolta, de ott álltam rá nézve a fiúra egyszer csak térdre rogytam, majd teljes testemmel le a földre. Kapkodtam a levegőt. Nem tudtam uralkodni magamon, de a fejemben tudtam, hogy hülyén cselekedtem.

- Nem akarom, hogy elmenj... főleg nem most.. de azt se tudom, hogyan segíthetnék.. hiszen egészen máig még nem is gondoltam a tetteim következményeire, álmodni se mertem volna, hogy valaha érdekelni fog az a téma. - Olyan volt, mintha minden reményét elveszítette volna, és már semmi nem tartotta volna őt életben. Mintha fülig belém szeretett volna ez alatt az egy nap alatt. Hihetetlen, talán mégis létezik szerelem első látásra? Mert az én oldalamról még nem tudom micsoda az, amit iránta érzek.. talán szerelem, vagy csupán egyfajta vágyakozás az új iránt?! Bármi is legyen, nem hagyhatom, hogy kibontakozzon.
- Dehogynem akarsz élni - kezdtem el vitatkozni vele dühösebben. - Miket beszélsz? Fejezd be.. - kérleltem valamivel nyugodtabban. - Bizonyára csak a méreg beszél belőled - vontam le a következtetést. - Minden vámpírt másféleképpen gyengít le. - Aztán észrevettem, ahogy a tekintete elvándorol az éjjeliszekrényemhez. - Ezt most rögtön fejezd be - fogtam kezeim közé az arcát, de később megbántam, hogy megérintettem és inkább visszahúzódtam. - Bocsi, jobb ha nem érintelek meg.. biztonságosabb.

-Lehet nem ment fel, de így érzek és, ha te nem is én igen. Nem érdekel a biztonságom semmi, de, ha te azt akarod, hogy majd elmenjek megteszem-Mondta neki és lesütöttem a szememet. Miért vagyok vámpír bár csak lenne ez ellen egy gyógyír és így vele lehetnék, de hála vámpírságom miatt nem tehetem. Az erőm fogyott, de nem adtam fel és tovább beszéltem.
-Tasakos, de nem akarok inni...ha meghalnék sem hatna meg eleget éltem.-Suttogtam komoran.
Nem kéne kedvesnek lennie velem, hiszen az elején meg mondta, gyilkos vagyok. Hiába különbözöm másoktól. Eddig úgy fogtam fel ezt a létett, hogy tanulmányozhatok különb féle kultúrát és rá jöhetek, hogy lettek a vámpírok, de most lehet a méregtől nem tudom más sem járt a fejemben, mint hogy szíven szúrjam magam az éjjeliszekrény egyik darabjával láttam David furcsállja ahogy az éjjeliszekrényt méregetem, de nekem abban a pillanatban ez tűnt helyesnek.

- Dehogynem, ez csakis az én hibám és ne is tagadd! - Nem értettem, miért véd ennyire és nem fogja fel végre, hogy az élete mellettem veszélyben van. Láttam, ahogy megy ki belőle lassanként az erő és én teljesen tehetetlennek éreztem magam.
- Ez nem mentesít fel semmi alól.. - mondtam teljesen komolyan. - Ha nem lennél ennyire rossz állapotban, azt mondanám, hogy legjobb lenne ha távoznál, hogy addig se légy veszélynek kitéve, dee ebben az állapotban nem hagyhatom, hogy elmenj. - Nem tudom miért, de nem akartam még több veszélynek kitenni Őt. Azt hiszem az emberi oldalam kezd előtörni már a vámpírok iránt is.. na ne.
- Pont ez a gond.. talán neked is innod kellene valamit. - Na ez az a mondat, amit soha nem gondoltam volna, hogy pont én fogok kimondani. Arra kérni egy vámpírt, hogy vért igyon? - Vagy legalább állatvért vagy korházast, mittudomén mit szoktál - nevettem fel zavartan.

Remegtem és csak David arcát kémleltem.
-Nem haragszom, nem a te hibád-nyugtatgattam remegő hangon és éreztem, hogy megy ki belőlem minden erő.
-Mert kedvelek..-Suttogtam neki.
-Kath jobban bírja hiszen ő nap, mint nap eszik én nem.-Mondtam vékony hangon. Megfogtam a kezét és megsimogattam az arcát.
-Jobban leszek-Mondtam még remegve.