|
Elküldésének ideje ♛Pént. Márc. 28, 2014 11:08 pm Ugrás egy másik oldalra ♛ | David + Winchester Kill or be killed, that is the question. ez vagyok én
A személyiségem rendkívül összetett, vagyis hogy pontosabban fogalmazzak, mindenki mást lát bennem. A családom szemében több éve már egy fekete báránynak számítok, aki nem volt hajlandó követni az elődei 'hagyatékát' és ügyvédnek tanulni, mert ő ahelyett inkább a tanári szakmát választotta. A diákjaim viszont egész mást látnak bennem: egy szigorú, ám jóképű oktatót, akit tényleg érdekli az oktatott tantárgya és nem csak kényszerből tanítja azt. Mindezekkel ellentétben én teljesen máshogy vélekedek önmagamról, mint amit a körülöttem levők gondolnak rólam. Magabiztos, kitartó, egyfajta harcos jellem, aki szinte bármit megtenne azon kevés ember társaságáért, akiket a szeretteinek tart. Aki évek óta falja a nőket,de csak mert képtelen többet érezni akár egy iránt is. Egy gyermekkori trauma ugyanis annyira elvette a kedvét az érzelmek kimutatásától, hogy 17 éves kora óta képtelen kimutatni a valódi érzéseit egy lánynak. Az az esemény egy hatalmas fekete foltnak vagy inkább lyuknak, számít az életemben, melyet nem olyan könnyű csak úgy meg nem történtté tenni. Ezt a hatalmas hasadást én azzal igyekszem kitölteni, hogy vámpírokat ölök és törlök el a föld színéről. A külsőm kifogástalan. A gyakori sportolásnak köszönhetően rövid időn belül izmos testalkatra tettem szert, melyet a kedvenc ruhadarabom, az öltöny csak még hangsúlyosabbá tesz. Hajam általában felzselézem, adok a megjelenésemre és ezt mástól is elvárom. Az óráimra is szeretek elegánsan bejárni. A mottóm, hogy a külsőnk határoz meg minket igazán. A nyakkendő nálam csak akkor nem szerepel a listán, ha éppen kocogni vagy más sportot űzni indulok. |
Teljes név: David Harvey Winchester Becenév: David,H Születési hely: Upper West Side,New York Születési idő: 1986.február 20(28 éves) Play by: Gabriel Macht Faj: vámpírvadász Érdeklődési kör: Szeretek sportolni, rengeteg olyan sportág van, melyet úgymond profi módon űzök. Ilyen például, a foci, a kosárlabda,futás, valamint a tenisz. Szabadidőmben, ha csak tehetem, fogok egy ütőt vagy ha az épp nincs kézügyben, elmegyek a közeli bárba csajozni. Mindig is nőfalónak tartottak és eme tulajdonságom az évek során sem fakult meg, sőt.. Ezek lennének nagyrészt a szabadidős tevékenységeim, most jöjjön néhány szó a munkámról is: angol irodalmat oktatok a Whitmore főiskolán, míg részmunkaidőben vámpírokat ölök. Elég kimerítő tud lenni mind a kettő, pláne ha az egyik végeztével rögtön rátérünk a másodikra, de én pontosan ezt élvezem benne a legjobban. Hogy mindig mozgásban van az ember és sosem képes leállni. Mindemellett a hiperaktivitásom nem terjed ki az előadásaimra. Csak részben. Ha kell, ugyanis képes vagyok akár több órán át is a tanári székben ülni. Kapcsolat a családdal: A szüleimmel évek óta nem tartom már a kapcsolatot, csupán a húgommal találkozom nap mint nap. Charity ugyanis a Whitmore főiskola egyik irodalom szakos hallgatója.
|
Everybody knows - 19 - 2 years - I have an army Hosszú az út... Manapság már csak egy dolog számít igazán az életben: életben maradni. A vámpírok annyira benépesítették a földünket, hogy már-már képtelenség olyan helyet találni, ahol ne szaladgálna minimum egy undormány belőlük.. Hogy miből fakad ez a határtalan gyűlöletem a vérszívók iránt? A válasz egyszerű: közöm volt az egyik nőstényhez. 17 éves voltam, amikor találkoztam egy feltűnő szépséggel, a neve lényegtelen, azóta is felfordul a gyomrom, valahányszor csak eszembe jutnak az akkor történtek. Ő volt az a lány, aki elérte, amit senki más őelőtte, mégpedig hogy beleszeressek. Én, mint naív kisfiú hittem neki.. végig hittem neki, míg ő kedve szerint szórakozott az érzéseimmel. Csak egy kis játékszer voltam a szemében, akin kiéllhette a vágyait, majd amint rám unt, el is hagyta a várost. Ez egy tinédzser fiú szemében felért egy árulással. De bárcsak itt érne véget a történetem. Ahogy említettem azt az imént, ő elment, de én ebbe képtelen voltam beletörődni, így elhatároztam, hogy utána megyek, mer tudni akartam a hirtelen távozásának az okát. Bronxig követtem a lányt, egészen addig a pillanatig, míg be nem sötétedett és egy sikátorba nem értem. A fal mögé rejtőzve néztem végig, miként változik át az arca vérszomjas szörnyeteggé és veti rá magát az előtte levő túristára.. Az élmény annyira megrázott, hogy csak kis híja volt, hogy nem sikítottam fel és buktattam le saját magamat. Így megúsztam és ő sem vett észre engemet. Rá két évre határoztam el, hogy vámpírokat fogok ölni, mert ezeknek a lényeknek nincs joguk az élethez! Nekik nem szabadna létezniük. *** De összességében hálás is voltam annak a lánynak, hisz ennek az élménynek köszönhetően hoztam meg életem egyik legnehezebb és legjobb döntését: hogy vadász legyek. Az irodalom iránti érdeklődésem csak később alakult ki bennem, a középiskola utolsó évében. A szüleim mindig is ügyvédnek szántak engem, az apámhoz, nagyapámhoz és dédapámhoz hasonlóam, ám én valamiért soha nem jöttem lázba ettől a hivatástól. A szüleim mindig arra öszönöztek, hogy olyan szakmát válasszak, amit szeretek, mégis valahányszor döntés elé kerültem, ők adták meg nekem a végső lökést. Egy idő után ebből elegem lett és elköltöztem otthonról. Azóta csak ünnapnapokon vagyok hajlandó hazalátogatni. a húgom nógatására, bár az évek elteltével egyre inkább hiszem azt, hogy a Winchester familia kezd beletörődni a sorsukba. Mégpedig abba, hogy én irodalom tanár vagyok és az is maradok.
A hozzászólást David Winchester összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Ápr. 27, 2014 7:07 pm-kor. |
|
Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad ⊂ my only hope for happiness
⊂ mayor of seattle, leader of the Council
|
A poszt írója ♛ Cora Bouchard-Taylor Elküldésének ideje ♛Szomb. Márc. 29, 2014 7:48 pm Ugrás egy másik oldalra ♛ | elfogadva, isten hozott! Hát... visszatértél Te is... igaz, kissé felturbózva, rengeteget változva, de egyértelműen örülök a viszontlátásnak, David. ^^ A lapod ezúttal sem okozott csalódást számomra: eddig minden feladatot sikerült megoldanod, amelyet magadnak választottál karakterügyileg, és most sem volt ez másképpen; tökéletesen felépítetted ezt a régi/új karaktert, néhány tulajdonságát kicserélted, és azt kell hogy mondjam: tökéletes munkát végeztél! Utadra is engedlek; foglald le arcodat, és mivel rengetegen keresnek most partnert nálunk, hát előbb nézz körül a játszópartner-keresőben, hátha akad kedvedre való partner. Jó játékot! |
|