(Fürdő)

Még mielőtt Stefan ideérhetett volna átcseréltem a köntösömet egy pizsamaféleségre, majd bebújtam az ágyamba összekuporodva. Próbáltam a sírást visszafojtani, de az az üresség amit belül éreztem még mindig nem múlt el. Csak ki akarom zárni ezt az egyet. Nem mindent csak a fájdalmat.
Hallottam Stefan közeledő lépteit és ezért felültem az ágyon és halvány mosollyal az arcomon néztem az ajtó felé.

(Park)

Mire hazaértem sikerült kicsit lenyugodnom. Beképzelt ribanc épphogy a városba érkezik és belém köt, mert terhes vagyok. Mi köze van hozzá egyáltalán? Az ég világon semmi. Tudom nem ez volt az utolsó alkalom, hogy láttam és akkor lehet én leszek az aki kitört nyakkal fog ott heverni. Nem, nem. Azt soha nem hagynám. Nem leszek öntelt, ha egy kicsike kis fölénybe kerülök sem.
Azt hiszem holnap elmegyek egy nyugtató vásárlása. Remélhetőleg ott nem ütközöm ilyen idiótákba. Az esti sétákat egyedül mindenképpen kihúzhatom a listámról.
Ledobáltam a ruháimat amin látszottak még a küzdelem apró nyomai, majd befeküdtem az ágyamba és hamar elragadott magával az álom.


Nem sokáig aludtam inkább csak forgolódtam az utolsó pár órában és vártam, hogy a nap felkeljen. Egy idő után még sikerült visszaaludnom, majd kipattantam az ágyból és magamra kaptam valami ruhát hosszas válogatás után. Összeszedtem a dolgaimat, majd lelkesen elhagytam a házat és a kocsimmal a bevásárlóközpont felé vettem az irányt.

(Bevásárlóközpont)

Az álmom túlságosan is tökéletes volt. Magamat Tylert és Heather láttam, mint egy boldog család. De hát azok is leszünk. Talán ezért is ébredtem egy hatalmas mosollyal az arcomon.
Mikor kinyitottam a szememet kicsit bántotta a reggeli fény, majd nyújtózkodni kezdtem. Stefan még mindig nem bukkant fel vagy ha fel is bukkant nem vettem észre.
Felöltöztem és egy kicsit még elidőztem itthon. Összepakoltam a cuccaimat, meg kicsit ki is takarítottam. A végére már beesteledett és olyan volt a lakás, mintha nem is lakna itt senki. Bár végül is nem igazán tölt itt senki túl sok időt.

A csillagok vonzani kezdtek ezért a kabátomat felvéve elindultam egy esti sétára.

(Park)

(Ház)

Stefannak nyoma sem volt az egész lakásban. Még a kanapén sem. Sem pedig az ágyamban. Szóval akkor vagy hazament vagy pedig valahol embereket csapol. De az is lehet, hogy egyedül próbál boldogulni ezzel a nem bántok senkit dologgal. Csak valahogyan utol kell majd érnem. Kíváncsi vagyok mi is lesz abból, hogy nem lépjük át a barátságunk határait.
Levetkőztem, majd be is bújtam az ágyamba hiszen az az egy órás alvás a kádban nem volt elegendő. Nyakig betakaróztam és hagytam, hogy elragadjon magával az álom.

Mire felébredtem Carolinenak már nyoma sem volt. Nem mondhatom, hogy meglepődtem, de azt hiszem pont erre számítottam. Hallgatózni kezdtem, hátha nem zavartam el teljesen itthonról, de rá kellett jönnöm, hogy teljesen egyedül vagyok.
Nagyot sóhajtva kikeltem az ágyból, majd elkezdtem felöltözni, meg összekaparni a tegnap estét és a gondolataimat. Nem tudom mi járt a fejemben tegnap este, de már most a saját önmarcangolásomba kezdtem. Ki kell szellőztetnem a fejemet. Muszáj lesz gondolkodnom valami meggyőző bocsánatkérésen.

[Erdő]

A telefonom rezgésére rögtön kipattantak a szemeim, majd kiugorva az ágyból gyorsan a kezem közé vettem és mosoly futott az arcomra, hogy Tylertől jött. Megbeszéljük a dolgokat. Habár kicsit hivatalos, de legalább megpróbáljuk a dolgokat.
Gyorsan és lehetőleg halkan készülődtem nem akartam felébreszteni Stefant. Elég nyúzott ábrázata volt, mint aki napok óta nem aludt. De lehet, hogy így is van nem tudhatom. A tegnapi nap mindkettőnk számára érdekes volt, de most már tudom, hogy az én helyem Tyler mellett van. Már ha ő nem fog elzavarni.
Még egy utolsó pillantást vetettem Stefan felé, majd gyorsan a grill felé indultam.

(Grill)

- Jó éjt. - Mondtam egy vigyorral az arcomon, majd én is hátat fordítva próbáltam elaludni. Habár nekem nem ment olyan könnyen, mint neki.. A gondolataim cikáztak a fejemben. Az utóbbi napok. Főleg, hogy egy éjszakát virrasztottam. És mégsem voltam fáradt.
Aztán valahogy halk szuszogásával mégis csak sikerült álomba kergetnie. Ami nem volt olyan szép, mint vártam. A mellkasomban bűntudat ébredt mindkét lány miatt. De próbáltam elhessegetni ezt az egész gondolatot míg már csak a sötétség maradt.

Miután felkapta magára a ruhákat amit a kezébe nyomtam már hallottam is ahogy landol az ágyamon. Felhajtottam a paplan és jól bebújtam alá mélyen beszippantva annak illatát. Kimerültem. Hosszú nap volt ez az egész és túl sok dolog történt amit még meg kell emésztenem.
- Jó éjt. - Motyorogtam, majd hátat fordítva neki nem sokára el is nyelt magával az álom édes világa az utolsó gondolataim pedig egyetlen név körül keringtek. Tyler.

Elfogadta a bocsánatkérésemet én pedig a kezembe szorongattam a pár ruhadarabot amit a kezembe nyomott. Mikor elfordult magamra kaptam őket és felesleges kérdés volt, hogy a kanapén akarok aludni vagy az ágyban.
Be is ugrottam az ágyába és birtokolni kezdtem az egyik felét. Megérettem, hogy nem nyúlhatok hozzá, de végül is az előbb ígértem meg, hogy nem fogok semmi barátságon túlfutó dolgot tenni szóval nem esik nehezemre betartani a szavamat.

Nem sokkal később kopogtatásra lettem figyelmes, majd fel is kaptam a fejemet. Tudtam, hogy Stefan az de mégis meglepett, hogy még idemerészkedett. Nem haragudtam rá, csak azt hittem, hogy már lelépett. Aztán még egy szál törölközőben istenem.. Ez nem lesz jó. Főleg az én szempontból nem. Mielőtt még válaszoltam volna bármit is a bocsánatkérésére átrohantam anyám szobájába és a fiókjában kezdtem turkálni. Szerencsére még volt pár ruha apámtól amit Stefan mellkasához nyomtam. - Vedd ezeket fel. Bocsánatkérés elfogadva. Aztán ha nem akarsz a kanapén aludni. Megosztom veled az ágyam. De semmi tapi. - Jelentem ki határozottan, majd hátat fordítok neki hátha itt akar felöltözni.

[Fürdő]

Még mielőtt beléptem volna kopogtattam természetesen. Az állam majd leesett a helyéről hiszen még dögösebb volt így ebben a rövid nadrágban. De most nem ezért vagyok itt hanem pont ellenkező okból.
- Sajnálom amint az előbb tettem. - Kaparom meg a torkomat. - Egyszerűen csak elragadott a hév amit most is nehezemre esik visszafogni, de érted megteszem. Megígérem, hogy soha többé nem lépem át a barátságunk határait, hacsak nem te akarod. - Mondtam teljes komorsággal a hangomban. Komolyan gondoltam. De ezt talán nem is lesz olyan nehéz betartani.

(Fürdő)

Gyorsan lopakodtam idáig, hogy Stefan észre se vegyen semmit az egészből, majd a szekrényemben kezdtem turkálni valami elfogadható öltözék iránt az este további részére. Vagyis az alvásra. Egy kisebb top és a short mellett döntöttem habár ez valószínűleg eléggé fel fogja kelteni Stefan figyelmét, de remélhetőleg vette a lapot az előző elutasításomból és nem kell még egyszer megtennem.

Ki kell szellőztetnem a fejemet, de előtte még össze kell kaparnom magam. Talán egy óra telhetett el, hogy a plafont bámultam. Friss levegőre volt szükségem, de nem mehetek ki így. Rávettem magam, hogy kimásszak az ágyból és összeszedtem pár ruhadarabot amit felveszek majd és elindultam a fürdő felé.

(Fürdő)

(Ház)

Ledobtam magamról a melegem ruhadarabjaimat, majd a gondolataimba temetkezve magamra húztam a takarót és csak feküdtem. A plafonra mintha kivetítődött volna minden emlékkép. Régebben olyan egyszerű volt minden.. Boldogok voltunk. Most meg.. Bonyolult.

(Fürdő)

Hajamat megszárítottam és most kicsit erősebben kifestettem magamat. Majd gyorsan magamra kaptam pár melegebb ruhadarabot, mert még mindig elég hűvös volt odakinn.
Tele voltam gyűlölettel és ezt valahogy ki akartam tölteni. Nem tudom kin vagy min.. Azt meg végképp nem, hogy hogyan. Csak egy sötét helyre van szükségem.. Azt hiszem.

(Mystic Falls sikátorai)

Kicsit tovább húzódott a dolog, mint gondoltam volna. A legjobbakat akartam kiválogatni és azt nem lehet fél perc alatt megoldani. Tyler meg azt hiszem tud még várni egy picit.
Maximum unalmában felfalja a sütit amit csináltunk. Mikor úgy gondoltam, hogy minden megvan összehúztam a táskát és elindultam kifelé.

(Ház)

(Ház)

Természetesen anyum nem volt itthon, hiszen a munkáját mindennél jobban szerette, miért is lenne itthon amikor én sem vagyok.
Elkezdtem felforgatni a szekrényem teljes tartalmát és amit érdemesnek tartottam az elvitelre bele is gyömöszöltem egy kis táskába.

Amint felkeltem az első gondolatom Tyler volt. Nem is gondolkodtam sokáig csak gyors lezuhanyoztam, felöltöztem kisminkeltem magam majd elindultam hozzá.

(Lockwood birtok)

(Ház)

Nem vágytam már tényleg semmire sem jobban, mint hogy belehuppanjak az ágyamba amit meg is tettem. Lehunytam a szemem és már szinte rögtön el is aludtam.

Hangokat hallottam a ház bejárata és a nappali felől. Gondoltam anyum jött haza vagy valami. Ha be is törne valaki könnyű szerel elintézném azt hiszem. Majd meghallottam egy női hangot, hogy a nevemen szólít. Ismerős volt, de még így sem tudtam beazonosítani, hogy ki volt az ezért elindultam kifelé.

(Nappali)

(Ház)

Meg sem álltam egészen a szobámig. A székemre raktam le a táskámat, majd elterültem az ágyamon. Nem volt olyan kényelmes, mint az előző amiben pihenhetem, de azért ez is megtette a magáét. Levettem a cipőmet és behunyt szemmel feküdtem az ágyon gondolatokba veszve.

Caroline szobája