Unatkoztam. Rettenetesen unatkoztam, s már eltelt több, mint két óra a legutóbbi kis mulatságom óta. Ennél több időt pedig képtelen voltam egy helyben ülni, ráadásul tétlenül. Ahogy a kezem ügyébe akadt a telefonom, egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy akár fel is hívhatnám Stefan-t. Ő is épp az érzelemmentes ripper életét élte és biztosra vettem, hogy felettébb jó hangulatban el tudtuk volna ütni az időt. Vagy... a vérre természetellenesen áhítozó énje csak még nagyobb bajba sodorna. Az kellene... hogy aztán jöjjön Elena és Damon, hogy bezárhassanak egy cellába és kivéreztessenek, majd a lehető legbotrányosabb eszközökhöz folyamodva megpróbálnának visszatéríteni a jó útra. Na még mit nem. Ezzel a lendülettel ki is léptem a híváslistámból, s elsüllyesztettem a zsebembe a telefonomat. Szórakozásra volt szükségem, így jobban tettem, ha egy időre kizártam a barátaimat az életemből. Nekik is jobb így, nekem meg aztán pláne. A közelben lévő bárba sétáltam be, majd hosszú perceken keresztül csak ültem a pultnál és tüzetesen végigfuttattam tekintetemet az egybegyűlt tömegen. Hirtelen nem is tudtam kiválasztani, melyikük tűnt a legízletesebb falatnak, így hát egy kis játékra adtam a fejem. Kihallgattam a privát beszélgetéseket, ha pedig valamelyiket érdekesnek találtam, akkor becsatlakoztam, hogy megigézéssel kicsit mélyebbre ugorhassuk az aktuális témában. De nem volt itt semmi érdekes. Egyik nyomorék se verte meg a feleségét, de még csak meg se csalta, úgyhogy egészen úgy festett, ezen a helyen senkit sem tudok megbüntetni a korábbi tetteiért. Ez legfőképpen szánalommal töltötte el az éppen érzelemmentesen dobogó szívemet, s ennek következtében csalódottan lehuppantam az egyik közelemben lévő székre. Aztán az ajtón besétált egy magas, jóképű férfi, akinek az arcáról rögtön lerítt, hogy nem a jó fiúk csapatában tengette a mindennapjait. Ajkaim örömittas mosolyra húzódtak, hisz végre esélyem lett egy kis igazi szórakozásra. Követtem őt oda, ahol épp helyet foglalni készült, miközben észrevétlenül elemeltem egy üveg whiskey-t és két pohárkát a pultból. Odaérve hozzá elé helyeztem az egyik poharat, majd töltöttem neki az alkoholból, hogy aztán ugyanezt megismételhessem magamnak is, majd hívatlanul ugyan, de helyet foglaljak vele szemben. Az üveg az asztal közepére került, a pohárka pedig a kezembe. - Egészségedre! - S már le is hajítottam a felest, aztán a poharat üresen az üveg mellé csúsztattam. Ráhajoltam az asztalra, hogy közelebbi kontaktusba kerülhessek hozzá, majd miután elkaptam a pillantását, rögtön igézésbe is kezdtem. - Hozz ide egy pokolra való lelket, hogy minél előbb kiszívhassam belőle az életet. - Mosolyogva hátradőltem, de figyelmemmel még mindig a velem szemben ülő férfit tüntettem ki. - Utána szórakozhatunk másképp is. - Tettem hozzá búgó hangon, habár eszembe sem jutott elcsábítani, de ez az apró kis félrevezetés is megédesítette a játékot. - De most menj a dolgodra. - Parancsoltam rá, s vártam, hogy végre felemelkedjen és eltávolodjon az asztalunktól, hogy aztán visszatérhessen egy olyan áldozattal, aki bőven rászolgált már a halálra.
taste the feeling •• kezdőkben borzalmas vagyok, ha valami nem jó, szólj és átírom
Vendég
A poszt írója ♛Vendég
Elküldésének ideje ♛Hétf. Ápr. 24, 2017 3:36 pm
Ugrás egy másik oldalra ♛
Caroline && Noah
Who is in control?
Hát íme Mystic Falls. Merőben más, mint New York vagy Seattle. Mi a fenét akarhatott itt Gabriella? Mondjuk a természetfölötti jelenléte erősebben érezhető, mint bárhol máshol, ahol eddigi nem is olyan rövid életem során jártam, ezt meg kell állapítanom. De mégis mi vihette rá arra, hogy ide jöjjön? Kétlem, hogy pusztán előlem akart volna meglépni. Azt egyébként is tudhatta, hogy értelmetlen vállalkozás. Bár én sem értem, mit keresek itt, minek kajtatok utána? De mindegy. Egyszerűen csak idegesít, hogy szó nélkül lelépett életem megkeserítője és el akartam látni a baját miatta. Kész. Hogy megérte-e nekem ezért ennyit szaglászni utána? A helyzet az, hogy az időmbe belefért. A kedvenc hobbimnak, a boszorkány és halandó-gyilkolászásnak közben is eleget tudtam tenni. Igazából Seattle-ből is ezért indultam útnak később egy nappal, mint terveztem, hiába tudtam már, nem az az úti célom. Az a helyi uszodába éjszaka beszökő tinilány csapat egyszerűen túl csábító préda volt. Ha már vakvágányra futottam, legalább ennyi élvezete legyen a dolognak. De most már itt vagyok Mystic Fallsban. De hamar rájöttem, elkéstem. Gabriella már nem él. Még nem tudom, mi történt vele pontosan, de kiderítem, ha addig élek is. Még engem is meglepett, mennyire sokkolt ez a dolog. Vége van. Valaki megtette, amit én jó pár évtizede nem bírtam. Tombol bennem a düh emiatt. És ezt muszáj levezetnem valahogyan. Első utam, miután meghúztam magam egy elhagyatott fészerben a napos órákra, egy népesebb, láthatóan felkapott szórakozóhelyre vitt. Egyrészt mert itt erős természetfeletti jelenlétet is éreztem, másrészt mert csak ki kell valahogy eresztenem a gőzt, az utazás fáradalmait és a hír keltette feszültséget fel kell oldanom. Ehhez pedig egy boszorkány-ölés vagy csak egy sima, finom vacsi az élvezethez szükséges brutalitással körítve valami finom, hamvas halandó hölgyike véréből pont tökéletes lenne. Ehhez viszont préda kell. Egy zsúfolt bárban nem hinném, hogy nehéz dolog lesz becserkészni egyet, ha már Ellát nem találtam meg időben. A pulthoz lépek, lehajtom sötét, kapucnis pulóveremet, rendelek egy sört, majd miután megkapom, elvonulok egy szabad asztalhoz és onnan pásztázom a tömeget. Nincsenek illúzióm, Gabriella halála azért nem olyan egyszerű eset, hogy csakúgy véletlenszerűen belefussak a megoldásba rögtön az első helyen, ahová találomra belépek. Ennek ellenére reménykedem a válaszokban. Elég zsúfolt, felkapott helynek tűnik, Ella is szerette az ilyesmit. Érzem az erős természetfeletti erőket, bár az ennek a városnak szinte minden szegletében jelen van. Mégis bízok az ösztöneimben. Talán Gabriella gyilkosa is erre van valahol. És én meg fogom találni. Ha nem éjszaka, majd máskor. Ma csak valami kellemes, levezető szórakozásnak is örülnék. És nem is maradok sokáig egyedül. Egy szőke nő ül le a velem szembeni székre, kezében két whiskys pohárral. Nem néz ki rosszul és még az ízlése is jó az alkoholok terén biztosan. Férfiak terén nem biztos, ha már engem talált meg. Szerencsétlen teremtés. Akkor is, ha csak egy kurva. Legalábbis ezt gondolom róla, ha már ideült velem szembe teljesen ismeretlenül. Vagy valami olyasmi lehet. Mindenesetre a whiskyt elfogadom, de csak belekortyolok, míg ő lehúzza a sajátját. Ha fosztogató tolvaj is lenne és tett is bele valamit, hogy elkábítson vagy ilyesmi, az rám úgysem hat, nem kell aggódnom az ilyesmi miatt. Ahogy azonban előrébb hajol, hogy szemkontaktust létesítsen velem, egyből rájövök, hogy kicsit mellélőttem a szándékait illetően. Egy fajtársammal van ugyanis dolgom. Kár. Neki és nekem is. Érzem, hogy igézéssel próbálkozik, de mivel én is vámpír vagyok, ráadásul az elmémre nehezedő nyomásból ítélve idősebb és tapasztaltabb is, mint ő, épp csak annyit ér vele, hogy észrevegyem, de hatni rám nem tud. Valószínűleg a fiatal kora az oka annak is, hogy nem vette észre, kit talált be. - Bocs, most épp nem tudok választani. De ha neked sikerülne, hozhatnál egyet nekem is - válaszolom szórakozott mosollyal az arcomon, miután végighallgatom a kis előadását. Csak kicsit provokálom, nem túlzottan, hogy éreztessem vele, kivel is van dolga. Ebből talán leesik neki is, mi is vagyok, ha már eddig nem vette észre. - De ha hajlandó vagy magad is beszállni a játékba és nemcsak ugráltatsz másokat, akár még tényleg szórakozhatnánk is - jegyzem meg, miközben ismét kortyolok egyet az általa hozott whiskyből. - Egyébként kösz az italt - teszem még hozzá, végtére is nem vagyok én annyira modortalan. Fajtársakat nem bántok, de ha már ő is úgy tűnik vadászni jött, végül is akár együtt is csinálhatnánk. Mióta Ella nincs, úgysem dolgoztam párban. Rendszert nyilván ezután sem csinálnék belőle, de a változatosság kedvéért most lehet, jó móka lenne. Persze attól függ, mennyire veszi a lelkére az én kissé provokatív stílusomat. Mert visszafogni magamat senki kedvéért sem fogom. Semmilyen területen.
Érzelmeim kikapcsolása életem egyik legjobb döntése volt. Ha visszagondolok az érzelmekkel teli "emberi" mivoltomra, a hányinger kerülget és szánalmon kívül mást nem érzek egykori önmagam iránt. Túlságosan jó voltam mindenkihez. Mindenkit segítettem, vállszélességgel támogattam. És mit kaptam vissza? Mindannyian eltűntek mellőlem, mikor a legjobban lett volna szükségem rájuk. Elena szokásához híven Damon után futkározott, mint egy kiskutya, Stefan meg nem bírta a gyűrődéseket és egyszerűen felszívódott. Bonnie is eltűnt, bár ő már annyit szívott a kis baráti társaságunk miatt, hogy igazából ő volt a legkevésbé okolható ezen lépéséért. Ha a régi Caroline lennék, valószínűleg odahaza keseregnék, sírnék, éppen magamba roskadnék, de be kell vallanom, ez az érzelemmentesség tényleg nem rossz dolog. Nincs rajtam az a nyomás, ami eddig volt. Nem akarok mindenkinek megfelelni, segíteni meg hát... végképp nem akarok. Szórakozni, bulizni jöttem a Grillbe. Megigézni valakit, hogy ingyen adjon alkoholt na és persze pár cseppet az ínycsiklandó véréből is kértem, ha már a helyzet úgy hozta. Az érzelemmentességnek köszönhetően a világot sem akartam megváltani, ráadásul az eltűnő "barátaim" sem ólálkodtak utánam, úgyhogy ez az este csak jóval kecsegtetett. Bár az utcán összefutottam Matt-tel, nem nagyon érdekelt a mondanivalója, sőt, kifejezetten irritált inkább. Nem tudom, annak idején mit láttam benne, de egy a lényeg: annak (is) már vége. Igaz, rettentő nehéz azoknak a csodaszép kék szemeinek ellenállni, de... argh. Kezdtem úgy hangozni, akár csak Katherine. Ezen pedig nevetnem kellett. Túl sok párhuzam volt kettőnk között, de nem állt szándékomban újabbakat előkeresni, úgyhogy el is hessegettem a hasonmást a gondolataimból. Helyette azzal a jóképű, idegen sráccal óhajtottam foglalkozni, akinek az asztalához csatlakoztam. Az igézésem csúfos kudarcot vallott, bár először nem értettem, minek köszönhettem az ellenkezését, de amint eljutott a tudatomig az újabb mondata, már minden világossá vált. Ő is vámpír volt. A fenébe! Miért nem éreztem meg előre? - Benne vagyok. Mire gondoltál pontosan? - a szórakozás bármikor jöhetett, így képtelen voltam elutasítani az ajánlatát. Habár nem csordultak túl az érzelmek bennem, mégis jó érzéssel töltött el, hogy nem próbált meg lebeszélni a szándékaimról. Elena próbálkozott hasonlóval, de szerencsére az ő szabadidejét Damon eléggé lekötötte, úgyhogy nem követte minden lépésemet. - Egészségedre. Ha kérsz még, szolgáld ki magad nyugodtan. - toltam közelebb hozzá a whiskey-s üveget. Habár nem ismertem, szívesen osztoztam a korábban lenyúlt italon, ha már egyszer az est hátralévő részét vele fogom tölteni. Legalábbis az esély meg volt arra, hogy a szórakozás elhúzódjon pár órán keresztül és ne rendezzük le az egészet öt perc alatt. - Egyébként a nevem Care. Örülök a találkozásnak. - nyújtottam felé a kezemet, hogy illedelmesen bemutatkozhassunk. Ha már együtt fogunk lecsapni pár tudatlan kis halandóra, akkor nem árt, ha tudjuk, hogy szólíthatjuk a másikat. - Kinéztél már magadnak valakit? - újratöltöttem a poharam, majd rögvest kortyoltam is az italból, ahogy kifelé fordultam a boxból, hogy rálátást kapjak a Grillre. Tekintetemet végigfuttattam az embereken, kíváncsian felmérve a terepet, hogy vajon ki lesz a közös esténk első áldozata. Eltöltött némi izgatottsággal a tudat, hogy végre újra, egyenesen a vénából kóstolhatom meg a fajtámat éltető nedűt. Hisz olyan sokáig csak vértasakokon éltem, hogy már nem is emlékeztem, milyen is az íze a friss vérnek. Az pedig, hogy a partnerem készen állt arra, hogy még izgalmasabbá tegyük a vadászatot, elégedett mosolyt varázsolt az arcomra. S ezzel a mosollyal pásztáztam tovább a tömeget, míg el nem döntöttük, kiből is lakmározzunk először.
Tényleg nincsenek nagy céljaim azzal, hogy ma este itt vagyok. Ez még csak az első estém itt Mystic Fallsban és bár annyira nem nagy város, kizárt, hogy rögtön, csakúgy találomra összefussak Gabriella gyilkosával. De most nem is ez számomra a lényeg. Ideje egy kicsit kiereszteni a fáradt gőzt, na meg „feltankolni” az utazás után. Leginkább egy bájos fiatal hölgyike vérével. Ahogy azonban pásztázom a tömeget,egy szőke lány lép oda az asztalomhoz és ahogy kérdezés nélkül ledobja magát a velem szemben lévő székre, egy pohár whiskyt is elém tesz. Csak addig homályosak azonban a céljai, amíg meg nem érzem a tudatomat birizgáló igézését. Illetve az arra tett próbálkozását, mivel rám ez természetesen nem hat. Megtehetném, hogy már csak úgy poénból is belemegyek a játékba, hogy vajon mikor veszi észre, kivel is van dolga, de most nincs ehhez hangulatom. Inkább a tudtára adom, hogy eléggé mellélőtt a dologgal, ha belőlem akart vacsorázni. Viszont, mivel kivételesen jó hangulatban vagyok, egy igazán nagylelkű ajánlatot teszek neki. Ellán kívül egyetlen fajtársammal sem társultam soha (mondjuk Ella igazából csak félig volt vámpír, de ez most mellékes) sem rövid, sem hosszútávra, de most az egyszer a móka kedvéért talán kivételt tehetek. Már ha ő is belemegy. És úgy tűnik, nem is gondolkozik rajta sokat. - Nos, ketten többet tudunk szerezni, még úgyis, ha megosztjuk, nem igaz? - hogy ez válasz a kérdésére, az nem feltétlenül igaz, de nem is gondolhatta, hogy kidolgozott tervvel fogok elé állni rögtön azután, hogy kimondtam a társulásunkra tett javaslatot, úgy hiszem. Ellával megvoltak a módszereink, hol együtt cserkésztük be az áldozatot, hol versengtünk, de ez a nő közel sem Ella, vele nem feltétlenül működnek ugyanazok a módszerek. Sőt. Valahogy nem is szeretném úgy csinálni vele, mint Ellával. - Köszi - biccentek neki, ahogy jelzi, nyugodtan ihatok többet is, ha úgy gondolom. Valószínűleg élni is fogok a lehetőséggel az este folyamán. A whisky ízét szeretem. Még ha természetesen nem is hat rám az alkohol maga semmilyen formában. - Én is. Noah - megszorítom a felém nyújtott kezét, egy kicsit úgy tartom, majd elengedem. Kérdésére végighordozom a tekintetem a helyiségben tartózkodókon, ahogy eredetileg is terveztem.
- Nem tudom, te hogy vagy vele, én a magam részéről a nőket jobban szeretem, az ő vérük általában finomabb. Szóval ha a saját ízlésemet követem, őket javasolnám - fejemmel egy tőlünk nem messze ülő, feltehetően friss egyetemista lányokból álló, nevetgélő, már láthatóan spicces társaság felé bökök. Öten vannak, nem lenne rossz fogás. - De ha az túl nagy falat neked, megpróbálkozhatunk valami egyszerűbbel is, mint amilyenek ők - most egy a sarokban üldögélő párocska felé bökök, akikkel még egy srác van. Szerencsétlen eléggé megszívhatta, hogy gyertyatartónak elhívták. Miután megmutogatom neki, én mit, kit választanék, várakozón függesztem rá a tekintetem, miközben kortyolok egyet a poharamból. A döntés innentől rajta áll. Nekem mindkét alternatíva megfelelő. Vagy akár egy harmadikkal is előállhat és meglátjuk. Nem tudhatom, mennyire finnyás.
Kezdőlap
