Ugyan, Szépségem. Komolyan szükség van rá, hogy leírjam, hogy nézek ki? Na jó, legyen. Százhetvenkettő magas, szikár, sportos alkat. Egyenes, magabiztos tartás, határozott tekintet. A megjelenésem sosem hagy kivetni valót maga után. Ingek, öltönyök és szövetnadrágok sorakoznak a vállfán, szín szerinti sorrendben, pedáns rendben. Nem bírom a rendetlenséget, a mocskot, magam körül. A tekintetem? Valld be, Szépségem, hogy már most lucskos a kicsi bugyid. Nincs ezzel semmi gond, ne szégyenlősködj. Persze bevallom, tetszik ha egy nő tudja mikor kell elpirulnia és lesütnie a tekintetét. Szeretem a szende szüzeket, az ártatlan kis virágokat. A könnyű nőket sem vetem meg; egy éjszakás kalandokon túl nem is keresek mást, nem kell más. Ritka az olyan alkalom, hogy valakinél ott töltöm az éjszakát. Tessék? Hmm, szóval te be tudod bizonyítani, hogy érdemes vagy rá? Én nem tartalak vissza, Szépségem. Ugyanakkor van  néhány kritériumom. Bírd ha dohányzom és ne próbálkozz hisztikkel, azoktól ugyanis kiver a frász. Szeretem az okos nőket de a szőkéktől rosszul vagyok, a festett szőkék pedig még rosszabbak. Ha nem tudod visszatenni a könyvet a helyére vagy nem érted meg, hogy nem foglak felhívni csak mert te azt akarod, akkor inkább menj isten hírével. Önző mocsadék vagyok és csak, hogy ne érjen váratlanul, ha túl közel repülsz hozzám, bizony megégetlek. Gátlástalan vagyok és nem érdekel kin kell átgázolnom, hogy megszerezzem ami kell. Tedd szét a lábaidat. Úgy. Ügyes kislány. Ezt már szeretem. Az irányításmániám a magánéletemben és a munkámban is jelen van. Szeretem ha nem dacolnak velem csak akkor ha van elég esze hozzá annak, aki mégis megteszi. Gombold ki az inged. Jó. Most pedig dobd ki azt a förtelmes melltartót. Ja igen. Nyers vagyok. Nevezhetsz bunkónak is. A lényegen nem változtat. Öt perc múlva előttem fogsz térdelni... mert én így akarom.

Név » A.
Kor » XXV
Multik » Shane, Dimytri

Henry Roux? Itt van az a rohadék? Hol?
Oh, tudom ki, persze, hogy tudom ki Henry... azt a férfit nem lehet elfelejteni.
A legjobb barátomról beszélsz, szóval csak óvatosan!
Mr. Roux? Találkozott vele? Mikor?

14

Henry, Henry, Henry... ó, igen, igen, istenem! - vigyorogva emelkedek fel combjai közül. Az a mocskos, piszkos vigyor ez amitől a nők a falat kaparják de nem bírnak ellenállni neki. Oldalra gördülök és rágyújtok. - Mennem kell bébi. - mondom egyszerűen és feltápászkodva nyúlok a gatyámért és ingemért. Ideje hazamennem mielőtt anyám rájön, hogy ismét kiszöktem. Mire hazaérek már sötét van. A húgom az ágyában ül és egy mesekönyvet lapozgat. Már kilenc éves és én még mindig gyűlölöm. Megbetegítette anyát. Mióta ő létezik, anya naphosszat alszik vagy vele foglalkozik. Már nincs ideje rám. Már nem főzi a kedvenceimet és nem érdeklődik a hogy létem felől. Persze, észre sem vette, hogy megint megléptem, hogy a matek tanárnőmbe dugjam a nyelvem. Elhúzok tusolni és aztán bedőlök az ágyba. A húgom engem figyel. Tudom, hogy azt akarja, hogy olvassak neki. Elfordulok tőle és elalszom.

22

Henry, Henry, Henry, ó istenem, Henry! - anyám hisztérikus sikolyai ébresztenek. Azonnal talpra vergődöm és körbenézek. Nem látok veszélyt. Megragadom anyám kezeit. - Mi a baj? - kérdem de mire válaszolna már tudom. A húgom ágya üres. A francba! Még csak most töltötte be a tizenhetet. Persze, hogy el kell futnia. Idióta. Leültetem anyámat és ráparancsolok, hogy csináljon magának teát én meg felkapom a kabátom és már úton is vagyok.
Ismerem. Velem nőtt fel. Tudom, hogy hol kell keresni. S mikor megtalálom? Véres kezeit figyeli a part mentén. Mellette egy döglött kutya hever. Zokog. Nem tudta megmenteni azoktól a férgektől akik kínozták. Látom azért a húgom is kapott. Nem mondom, hogy nem önti el a köd az agyam, de fontosabb hazajuttatnom. Biztonságban. Ami sikerül is. Anyám meg majdnem felpofozza. Cserébe elkapom a karját és megállítom. Nem, nem bántathatja. Mostantól a húgom az én felelősségem. Még akkor is ha már vagy tíz éve tudok róla, hogy nem egy vérből vagyunk.

30.

Szóval nyoma sincs. Értem. Köszönöm. - anyám már hetek óta eltűnt, előtte pedig a húgomnak is nyoma veszett. Beleöltem magam a keresésükbe. Végül egy szörnyetegre bukkantam. Egy vámpírra aki megölte anyámat és aki majdnem végzett velem is. Egy boszorkánynak köszönhetem az életem. Amelia meglehetősen félelmetes boszorkány volt. Nem, nem szerettünk egymásba. Helyette bevont abba a világba amiről azt sem tudtam, hogy létezik. Elmondta miféle szörnyek élnek köztünk. Megtanított harcolni. S megtett még valamit... harminc éves koromban megállította az öregedésemet... jobban mondva lelassította. Még abban az évben megöltem a vámpírt aki megerőszakolta és megölte anyámat.

Napjainkban

Megtaláltam a húgomat. A lányt aki már nem ember. A lányt aki annyi időn át csak arra várt, hogy szeressék de nem lehetett mert egy szörnyeteg műve volt. Megtaláltam és többé nem eresztem el újra.Vadász vagyok de ő nem egy az elejtendő vadak közül. Ő a testvérem.