Az idő és az egyedüllét szófukar férfivá edzett.... hahaha, majdnem elhitted, ugye? Na jó, hagyjuk a rizsát a gyerekkori nyúl elveszítéséről, amely érzelmileg rokkanttá tett, hagyjuk az első matek egyest, amely lehetetlenné tette, hogy szellemileg normálissá fejlődjek, és az ehhez hasonló, mostanság már természetesnek titulált bigyuszokat. Te nem tudsz élni? A probléma akkor sem az én készülékemben van, haver. Apám folyton azt hangoztatta, mekkora selejt vagyok, de ettől eltekintve a pénzével próbálta befogni azt a nagy számat. Fiatal koromban lehetőségem nyílt világot látni, pár európai országban töltöttem el a vakációt. Mondhatom, felejthetetlen élmény volt, és a kontinens mentalitása ébresztett rá arra, hogy nem fogom leélni az életem egy olyan munkával, amelyet szüleim akarnak rám kényszeríteni. Oké, előtte se nagyon akartam, de ott végre tényleg elszántam magamat. Hazaértem, de el is mentem otthonról bizonytalan talajjal a lábam alatt, hogy álmaim vágyát beteljesítsem, és üzletember lehessek. Sokat voltam olyan helyen, ahol nem volt tető a fejem fölött, na meg milyen hülyeség már, hogy kötelező a napi egy meleg étkezés? Max ha te vagy a kínai császár.
A sok tanácstalanság és bizonytalanság elég sok energiával töltötte meg az életemet, ráadásul az egész eléggé jó irányba ment el, mikor végre felfedeztek, és apám helyett egy másik úriember, történetesen a nagybátyám segített elérni azt, amit akartam. Hosszú ideig csak őt tartottam a barátomnak, mert a munka folyton odakötött az íróasztalhoz. De mióta jól megy a biznisz, elég gyakran lógok meg mellőle, iszogatok, bulizgatok a városban, de nem vesztem el a józan eszemet.
Nagy tudású férfiként szabadidőmben mindig fejlesztem magamat, hol szellemileg, hol fizikailag. De az életemben van egy titkos kis üzlet, amely még akkor jelent meg az életemben, mikor nem volt pénzem. Ez pedig az illegális holmik árba bocsájtása. Drogok leginkább. És tudni illik erről, hogy aki egyszer beszáll, az nem száll ki többé.
Magas, szilaj férfi vagyok a kelták jellegzetes vonásaival. Barnás hajam és hűvös kék szemem az, ami vonzó külsőt kölcsönöz számomra még akkor is, ha már nem vagyok egy mai fiatal. Ritkán mosolygok, de ha megteszem, általában csak gúnyolódás céljából, vagy ha mulattat valami. Bal kezem mutató ujján viselek egy gyűrűt, amely még a nagyapámtól maradt rám.
Lépteim csendesek és a legváratlanabb helyeken vagyok képes felbukkani, álltalában akkor, amikor szükség van rám, vagy ha senki sem számít rá.

Oszd meg velünk, ki vagy!

- Jaj, hagyd már a hülyeségeidet, Tony! Senkit nem érdekel, hogy mit és hol hagytál el. Itt az áru? Nincs. Szóval nincs mivel kereskedni. Bevételtől esek el. Gondolkozz már, az ég áldjon meg, te kretén! - bukott ki belőlem ez a tőlem még visszafogott stílusú zsörtölődés, majd beletúrtam hajamba, s mélyet szívtam a levegőből. Felcseszett. Arra kifejezés sincsen a szótáramban, hogy mennyire, ráadásul tudhatná, hogy számomra ez kurvára fontos. - Van mág magyarázatod, vagy aláírhatom a felmondóleveledet? - vetettem még oda de csak háttal, mert már készültem is elhagyni a helyszínt. Hülye alak. Gondolkozna már néha, mielőtt másnak kárt okoz.
Bevágtam magam mögött az irodám ajtaját. Nem is az enyém, hanem az egyik alkalmazottamé, ez csak az egyik biznisz, amiből pénzt csinálok. Felügyelek mindent, ritkán kell ilyen szinten közbeavatkoznom, de ez a gyökér áthúzott minden számítást. Ütném, ahol érem, amiért kihozott a sodromból, de azzal megint hová jutnék? Rács mögé, hosszú időre, magamat ismerve, mert nyolc napon túl gyógyulna. A kis kretén.
Belerúgtam az asztalba, rögtön fel is jajdultam, mert a lábujaim bánták ezt az érzelmi kitörést. Voltam már börtönben, de az nem volt húzós ügy, könnyen kiderült, hogy nem én vagyok a sáros. Vagyis én voltam, de nekik arról nem kellett tudni. Apám ha látna, még büszke is lehetne rám, de hát amíg nem növesztek két dudát, és nem lesz kerek a hátsóm és nem lóg orvosi diploma a falon, le vagyok sz*rva magasról. Bánom is én, legyen büszke a látszat lányával,  biztos örökbefogadták, két ilyen elviselhetetlen idiótának nem lehet ilyen csudaklassz gyereke, mint a húgom. Én már inkább ütöttem rájuk a szerencsétlenségeskedésemmel, ez a mai is élő példa arra, hogy ha nem vagyok ott, összedől minden. Ez egy kártyavár, elég ingatag lábakon. Ezért is okoz megnyugvást éjjelente egy-egy pohár sört bevágni valahol pár baráttal. Új arcok is vannak köztük, például Merinda. Végre egy csaj, aki nem szívószállal issza a wiskyt. Merthogy olyat nem is nagyon iszik. A hülyeségeivel oltárira padlóra tud küldeni, de mondhatnánk azt is, hogy kiegészítjük egymást. Szigorúan lóg kinn a "just friends" tábla, szóval.
Újra kopogtak, én meg belevetettem magam a fotelbe. Roppant egyet, és kiggurult az egyik kereke, rögtön hanyatt is vágódtam. - A hétszentség! - jött ki belőlem, aztán megforgattam a szemem. Igen, kell az a ma esti ital. Ezúttal is.