Tetszett ez a nő. Az egész stílusa meg úgy egybevetve minden. Konkrétan nem tudom megmagyarázni egyszerűen csak így van. Mondjuk nem is hiszem, hogy magyarázkodnom kellene, ha szimpatikus számomra egy nő. Az még csak hab a tortán, hogy én sem vagyok közömbös a számára. Legalábbis a testbeszéde egyáltalán nem erről tanúskodik. Meg amúgy is.. Miért is tanúskodna bármi ilyesmiről? Oka nem igazán van rá. – Főleg, ha egy ilyen gyönyörű nő társaságában fogyaszthatja el. – Bókolni tudtommal még szabad és nem hiszem, hogy bárki is megsértődne ilyesmiért. Újra teli töltöttem a poharamat és szintén olyan gyorsan ürítettem ki, mint az előbb. Még semmi hatást nem érzek. Azt hiszem már tényleg alkoholista vagyok valamilyen szinten, hiszen meg sem kottyan nekem a whisky. Meg igazából semmi más sem.. Csak, ha tényleg nagy adagban viszem be a szervezetembe. – Én is éppen terveztem lelépni a városból. Mit szólnál ahhoz, ha együtt mennénk? – Én jól szórakoznék mindenesetre.. Arról meg gondoskodnék, hogy ő is a lehető legjobban érezze magát. Nem szeretem, ha a nők savanyú képet vágnak körülöttem.
Örültem, végül is, hogy idekeveredtem, mert nem lett rossz társaságom. Sőt tetszett... még ha csak egy kis szórakozás lesz ez az egész. Annyi szerencsém is volt méghozzá, hogy nem egy egyszerű emberke tévedt az utamba, hanem egy vámpír, méghozzá egy idősebb. Fogalmam sem volt, hogy hányadik évszázadát is töltötte már be, de nem is érdekelt annyira. Ez már csak részlet kérdése... Tetszik és kész. Szívesen eltöltöm vele az estém további részét. - Egy férfi szemében ez egy nagy előny.. - Vigyorodtam el semmit nem mondva bókjára. Persze azért jól esett, mert miért ne? Mint minden nő, én is szerettem a bókokat, és szívesen fogadtam őket szinte bármikor. És szerettem is azokat a férfiakat, akik igazán tudtak bókolni nekem. - Ez az ötlet nem is hangzik rosszul, benne vagyok! - Egyeztem bele gondolkodás nélkül. Úgyis ezt akartam, és így legalább nem megyek egyedül. - Már csak azt kell kitalálni, hogy merre is menjünk... bár nekem van egy-két ötletem! - Kezdtem is el rögtön gondolkodni, hogy merre vezethetne utunk, és nem is kellett sok idő, már volt is egy pár ötletem, amit neki is elfogok mondani, feltéve ha neki nincs ötlete.
Tisztában voltam azzal, hogy egy nálam fiatalabb vámpírhoz van szerencsém. Elég ritka az, ha nálam idősebbel találkozok, hiszen én is még eléggé az elején lettem az. Bár azért a legelsőktől én is bőven le vagyok maradva években és csak, hogy bebizonyítsa Mystic Falls, hogy nem is olyan nagy a világ, mint gondoltam elég hamar belefutottam egy nálam idősebbe. Aztán még találkoztam egy számomra új fajjal ez démon lánykával.. Hmm.. A vére. Még mindig nem érzem semmi hatását annak a bizonyos „hasonló, mint a vérfarkas méreg” utóhatású vérének. Szóval elkönyvelhetem, hogy egyszerűen csak blöffölt. Mindegy is.. Tűzről pattant lányka az már biztos. – El sem tudod képzelni, hogy mekkora. – Kacsintottam rá, majd újból töltöttem magamnak italt, de ezúttal sokkal lassabban ittam meg. Hátha így lesz valamilyen hatással rám. De továbbra is semmi.. Ezért nem kellene annyit innom.. Már elég sok kell ahhoz, hogy elérjen valami hatást nálam. – Akkor sorold fel szépen azt az egy-két ötletet aztán kitaláljuk merre tovább. – Tudom, hogy ez az egész inkább csak önmagam szórakoztatására megy ki, minthogy felmérjem a terepet.. De bőven van időm arra, hogy még kiterveljem az én kis bosszúmat. Ha eddig képes voltam várni, akkor pár nap, hét esetleg év már meg sem kottyan.
Idős volt még hozzám képest is, pedig azért hát én se vagyok már valami fiatal vámpír, örülök, hogy egyáltalán sikerült megélnem az 500. évemet. Főleg, hogy sokáig menekültem. Jó pár ember még a mai napig is a halálomat kívánják, de ha azt nem is akkor azt, hogy bárcsak sose ne kerültem volna a közelébe. Valószínűleg Stefan is ezen a véleményen lehet most, nem tudhatom. Csak a külső reakcióit láttam, de azok nem voltak jók, és a halálomat azért nem kívánta, de halottnak fog mostantól gondolni, így ez kb. majdnem ugyanolyan. Csak itta az újabb pohár italt, de nem láttam még rajta a hatását. Mondjuk rajtam se nagyon segített még eddig, de ezt a hibát kijavíthatjuk, úgy hogy még többet iszok. - Igazából inkább csak egy ötletem van, de az nagyon jó. New Orleans. Már rég voltam ott, és ott aztán lehet bulizni. - Mondtam el vigyorogva ötletemet. Csak tetszeni fog neki, de ha mégse akkor szívesen meghallgatom az ő ötletét is.
Az életemben talán két nőt, ha átváltoztattam. Azért megválogatom, hogy kit változtatok át és miért. A második leginkább amolyan miért ne alapon ment és az nem is volt olyan régen. Azóta sem találkoztam egy hozzá hasonló vörös démonnal sem. De nem is akarok. Még csak a vörös hajzuhatagtól is kiráz a hideg. Hiszen biztos vagyok benne, hogy nem fog tárt karokkal várni. Azért mégis tönkre tettem az életét. Vagyis szerintem ő így gondolja. Szerintem pedig egyszerűen csak löktem egy kicsit rajta, hogy beinduljon. Már a harmadik poharat ürítettem ki. Azt hiszem valahol mélyen meg van bennem a hajlam arra, hogy alkoholista legyek. De azért ezt nem szeretném világgá kürtölni. Egyszerűen csak arra várok, hogy valamilyen hatással legyen rám. – New Orleans? Nem hangzik olyan rosszul, de akkor miért is ücsörgünk itt megváltásra várva ahelyett, hogy nekiindulnánk egy felejthetetlen éjszakának? – Kérdeztem hatalmas vigyorral az arcomon. Mindig is benne voltam a jó bulikban. Ezen már nem fogok változtatni.
Laza és pökhendi, állapítottam meg egy pillanat alatt. És úgy fogja fel a visszakapott erejét, mint Hayden, legalábbis nagyjából úgy, mert pontosan tudtam, hogy ez valószínűleg teljesen más. - A rosszak társasága a legjobb, és a legtöbb boszorkánynak csak egy kis útmutatásra van szüksége, amit nevezhetünk akár irányításnak is - vigyorodtam el. Volt egy ilyen ismerősöm, akit áttérítettem erre az oldalra, igaz, azt kitartó és nehéz munkával értem el, és még mindig nem hajlandó teljes mértékig visszaélni az erejével. - Picit felbodni? Mire gondolsz? - hajoltam közelebb hozzá, hiszen a szeme csillogásából könnyedén kikövetkeztettem, hogy nem valami idiótaságot tervez, hanem igenis jó ötlete lehet.
- Nem tudom, hogy hülyeség-e. - feleltem ennyit, miután végighallgattam őt. Jelenleg semmi tippem nem lett volna, hogy én mit tennék a heléyben, hiszen nem voltam még szerelmes. Olyan erősen legalábbis nem, hogy.. én gondolkozzak azon, hogy a megcsalás után marad-e a pasas, avagy nem marad. Egysdzer éreztem nagyon erős vonzalmat, de végezetül ő lett az első áldozatom. - Nem voltam még szerelmes. - néztem rá egy olyan elnézést kérő mosollyal. Nem tudom, hogy így akar-e társalogni, de kívülállóként talán megkönnyebbülté teszi, hogy nem adom tovább senkinek szíve baját.
Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Ezzel egyet kell értenem. - mondtam neki mosolyogva. - Szóval friss boszikra pályázol? - kérdezem tőle, miközben picit felvonom a szemöldökömet. Kezd érdekes lenni a dolog. Kíváncsian várom, hogy mit akar itt és hogyan akarja elérni a célját. - És mik is a terveid az "ártatlan" boszikkal pontosan? - teszem fel neki a kérdést kíváncsian, de közben folyamatosan a felhozatalt nézem. Mind olyan unalmasnak tűnik, s semmi extra. Komolyan kitellene találni valami ördögi dolgot. Gondoltam valami ördögien gonoszat. - billentettem oldalra a fejemet és egy mosolyt küldtem felé. Sejtettem, hogy benne lenne, de miért is avatnám be bármibe is, hiszen lehet neki jobb ötlete van, mint nekem. - Esetleg van valami ötleted? - kérdezem tőle, s közben figyelem a terem minden egyes kis zugát. Milyen lenne például, ha mindenki rémálma valóra válna, de kijutni nem tudnának. Nem ez ostoba és béna dolog lenni. Még én is unnám magam raja. -
Sóhajtottam egyet. Nem voltam előrébb, bár nem is várhattam, hogy egy idegen segítsen az én problémáimon. Már az is jólesett, hogy meghallgatott ez a lány, hiszen nem biztos, hogy sokan tolerálták volna a nyavalygásomat. - Nem voltál szerelmes? - kérdeztem meglepve. Nem néztem volna ki belőle, hiszen nagyon szép nő volt és normálisnak is tűnt. Vajon mi akadályozhatta meg abban, hogy ne legyen valakije? A hangom persze nem kérdőre vonó volt, inkább csak kíváncsi. Talán válaszol.
Nem véletlen akartam eltűnni egy kis időre ebből a városból. Nem akartam, hogy egy újabb ember megjelenjen a múltamból csak úgy véletlen. Mert Victor és Eva is csak úgy "véletlen" került elő. Pár hónap különbséggel kerültek a városba, azzal a céllal, hogy megkeressenek engem, és boldogítsanak még jó ideig. Fogalmam sincs ők milyen kapcsolatot ápoltak a múltba, így azt sem tudhatom, hogy ezek nem e beszéltek, hogy szinte egyszerre támadjanak le engem a városba.. Egyet tudok, hogy Eva nem szereti a vámpír énemet, így már arra is gondoltam, hogy újra elő akarja csalogatni az emberi énemet. Na de ha ilyen célja is van akkor se fog összejönni neki. Nem hagyhatom... így visszanézve még az se lett volna jó ötlet, hogy Stefan-al komoly kapcsolatot kezdjek. Az csak jobban rontott volna a helyzetemen, és nekem viszont semmi kedvem emberi érzelmeket produkálni. Mondjuk jó hogy erre most jövök rá, miután bennem van majdnem egy fél üveg pia. - Felőlem aztán most rögtön mehetünk, minél előbb érünk oda annál jobb! - Vigyorogtam, és már álltam is fel a székről. Kezeimbe kaptam a két félig üres üveget. Nem akartam tovább húzni az időt, igaza van. Neki kéne már indulnunk annak a felejthetetlen éjszakának. - Akkor indulás! - Vigyorogtam és elindultam a kijárat felé. Kocsival gyorsan oda lehetne érni, bár az azzal fog járni, hogy gyorshajtásért elkapnak, de hát az érdekel engem? Hát nem nagyon.
Azt hiszem igen csak vad éjszakának nézünk elébe. Nem tűnik olyan szende szűz típusnak szóval nem félek attól, hogy a végén nem az ágyban kötünk ki.. Mondjuk a helyszín igazából nem is lényeges, mert felőlem lehet egy sikátor is vagy akár egy bár mosdója.. Különösebben nem érdekel, ha a cselekedetünk figyelő szempárokra lel vagy élesen hallgató fülekre.. Mert, ha tetszik nekik a műsor tetszik, ha meg nem úgy is elmennek. Én nem vagyok szégyellős típus és valószínűleg ő sem az. Akkor talán még el sem merte volna határozni magát azzal kapcsolatban, hogy velem tartson. – Akkor induljunk is el, mert tényleg soha nem fogunk odaérni. – Tudom, amint kocsiba ülünk úgy fogok hajtani, mint a tatár, mert nem engedem meg, hogy ő vezessen. Azért mégis csak én vagyok a férfi és úgy érzem helyesnek, ha én vezetek. Nem hiszem, hogy pont ezen fogunk össze veszni. Megindultam vele a kijárat felé, de ekkor eszembe jutott az ötletem, miszerint a távollétemben is figyeltetnem kell Will-t. Beleütköztem egy telefonjával babráló lányba, akinek rögtön kikaptam az aprócska kis készüléket a kezéből és belepötyögtem a számomat. – Most pedig jól figyelj rám. – Néztem mélyen a szemébe. – Azt teszed, amit mondok ezentúl. Kezdve azzal, hogy megfigyeled őt. – Vettem elő a zsebemből egy nagyon régi képet Will-ről. – Bárhova megy bármit csinál, te lejelented nekem. Minden nap felhívsz ezen a számon. Értetted? - Reméltem, hogy nem egy verbénával teli hölgyeménybe ütköztem bele. – Értettem. – Válaszolta vékony kis hangján, majd követtem a barna hölgyeményt a kijárat felé egyenest az autóig, hogy elindulhassunk New Orleans-ba.
- Nem, még soha nem voltam. - feleltem egyszerűen szavaimmal az ő szavaira, melyek mindennél többet elárultak rólam. Nem tudom, milyen képet állított össze magában személyemről, de egyenesen biztos voltam benne, hogy tlaán valami apácakép jelent meg előtte. - Persze nem azt mondom, hogy soha nem volt dolgom férfival. De a szerelem nem olyan, melyet megtaláljuk az egyéjszakás kalandokban. - tettem még hozzá egy fintorfélével, majd végignéztem rajta. - Nem tudom, mit tudsz te... vagy mit nem... de mindenre van ok. És az én okom.. elég nyomós.. hogy miért tartsam távol magamat az effajta kapcsolatoktól. - nyeltem egyet határozottan.
Megfogtam a kezét és pillanatok alatt ott termettünk az egyik szórakozó helyen, soha nem éreztem még magam jól senkivel se és örültem, hogy Stefan velem van. Reménykedem még abban, hogy meg gondolja magát és ismét az enyém lesz de addig is. Partyra fel! -Kérsz inni??-Mosolyogtam rá és hajoltam hozzá közelebb, tudtam, hogy így is meghallja mit mondok, de nem érdekelt igazán. Alkalom volt arra, hogy hozzá érjek.
Játék adatok!
♠ Szószám.:112 ♠ Youtube videó vagy dal.:Everything♠ Játék hangulata.:Partyzós
- Nem, még soha nem voltam. - feleltem egyszerűen szavaimmal az ő szavaira, melyek mindennél többet elárultak rólam. Nem tudom, milyen képet állított össze magában személyemről, de egyenesen biztos voltam benne, hogy tlaán valami apácakép jelent meg előtte. - Persze nem azt mondom, hogy soha nem volt dolgom férfival. De a szerelem nem olyan, melyet megtaláljuk az egyéjszakás kalandokban. - tettem még hozzá egy fintorfélével, majd végignéztem rajta. - Nem tudom, mit tudsz te... vagy mit nem... de mindenre van ok. És az én okom.. elég nyomós.. hogy miért tartsam távol magamat az effajta kapcsolatoktól. - nyeltem egyet határozottan.
Vendég
A poszt írója ♛Vendég
Elküldésének ideje ♛Szomb. Szept. 21, 2013 10:30 pm
Próbáltam leplezni meglepettségemet, hiszen a legkevésbé sem akartam bunkó lenni. Biztosan oka volt annak, hogy nem volt még szerelmes. Nem találta meg azt, aki iránt így érezhetne vagy hasonlók. Az ő dolga és ez nem is egy olyan dolog, ami másokra tartozna. Mindössze azért volt furcsa, mert egy életerős, szép és normális, kedves lánynak tűnt, olyasvalakinek, aki után bomlanak a pasik. Bólintottam. Szóval ha jó dologra gondolok, akkor az az oka mindennek. Már csak azt kellene biztosra tudnom, hogy egyről beszélünk-e. - Tudod én elég sokáig vagyok képes kerülgetni a forró kását. Tényleg. - nevettem fel kínomban. - A barátom sem mindennapi. Úgy is mondhatnám, hogy nem normális... de ebben a városban sokan máshogy vélekednek a normálisról. - néztem a szemeibe.
Pillanatok alatt megérkeztünk a Morning Star Pub-hoz. Ha jól emlékszem, amikor utoljára itt jártam, akkor még engedtem az érzéketlen oldalamnak, de azért akkor már kezdtem egy kicsit észhez térni úgymond. A lényeg, hogy jól szórakoztam. Most végül is miért lenne másképpen? Főleg, mivel ugyanúgy egy gyönyörű nő társaságában érkeztem. Aki felé nem akarok félreérhető jeleket küldeni, szóval megpróbálom visszafogni magamat. – Ez még kérdés? Még szép, hogy igen. – Majd a pulthoz sétálva szóltam oda a kiszolgálónak. – Egy whiskyt és egy… - Fordultam Rebekah felé megadva neki a választási lehetőséget.
------------------------------ Az okos nő megteremti az illúziót.
Betonba gyökerezett követelmény néhány, közvetlen kapcsolatot hárítani! Mint például a bíróságon az ügyésznek, vagy a rendőrségen az alkalmazottnak. Épp úgy, mint a tanárnak. Nincs előjegyezve, de még feltételezve sem, hogy a szaktanárok közvetlenül tanulókkal érintkezhetnek. S ez az íratlan szabály valamelyest gátol, hogy önfejűen megszegjem, ha az egy szokványos kávézgatás jelent, köztünk nézve. Igen. Örökös elővigyázatossággal védtem a kis bevételű munkámat, mint a most kialakulóban lévő kapcsolataimat. Hogy ez mindig első helyet élvez? Azt, nem merném biztosra venni. Hiszen, tanúk zöme láthatja, mennyire teszek a tanárikar véleményére, azzal hogy egy ifjú hajadont kísérek be egy kellemes kis helységbe. Bár, a környezet meglepően kietlen és csöndes, mégis, úgy érzem, továbbra is a bűn mocsarában süllyedek egyre erőteljesebben. De ahogy mondják, a félelem vonzó, amíg nem ismeri fel az ember. Bármekkora rosszat sejtetett a történet, annál csábítóbbá válik egy szürke embernek. Szürkeség alatt pedig szerény személy pontosan kivette részét. Talán ezért is válik ennyire kísértővé a most elkövetett cselekvésem. Nagy lendülettel, nah meg, kifinomult eleganciával foglalom le az első adódó helyet, mely éppen az ablakba terelte a vendég szemeket. Ideális helye annak, hogy több szemszögből is lásson az ember, ami a többség előtt értelmetlen. A sikeres hely-választás mellett, hívattam a pincére hasonlító fiatal kiszolgálót. Itallap, és eligazítás hiányában. A kért tájékoztatás pedig azonnal enyhített egyet rajtam, főként a pénztárcám tartalmán. Mivel, a szokásos fillérnyi betevőmet csak a hónap elején kézbesítik. Ennek ellenére, nincs okom panaszra. Bevallom, nem is vagyok az a fajta, aki ezeket a kisemmizett ügyeket más szemére veti önkéntesen. Miért is perlekednék, mikor a munkámtól távol, ebben a szerencsés pillanatban egy másik, számomra új szakterülettel ismerkedem? Ismertebb nevén, a köznapi pszichológiával, ami ugyan, csak megszokott társalgást takar. Viszont, még mielőtt elfelejtem, azért kérdőre fogom partnerem, számára mi lenne az időponthoz kötött innivaló, hamár én hagyományszerűen egy csésze kávénál állapodtam meg. - És ön mit iszik? - furcsálló tekintettel néztem bele gesztenye árnyalatú szemeimbe, a témától eltekintve olyan kedvtelően. Zsigerből elmélázott volna, ha a tekintetemet rögvest nem terelem a pincérre, aki idegesen felvette a rendelésemet. Így vált igazán érdekessé a szituáció, mikor kiismerhetően levettem a pincér arcát a volt tanoncaim soraiból. - Janet? - szólítottam meg így elsőre, némi időközt hagyva, hátha ő is meglátja bennem az ismertebb vonásaimat. - Tanárúr! Hát maga? - s ekkor már az idegesség rohamos lappangásba merült, amit lassan felváltott az a "de rég láttalak" kifejezés az arcán. - Nos...láthatólag, kikapcsolódom... - mosolyodtam el egy pillanatra, miután vetőlegesen Erinre néztem. Mire kapcsoltam, hogy illemet követően bemutassam, egy alig látható elégedetlen fintort engedtem meg, majd hozzákezdtem a szokásos monológhoz. - Bocsáss meg...ő itt az egyik diákom, Erin. Most eltérően, társaságban töltöm a szabad perceimet. - újból elmosolyodva, próbáltam bocsánatkérő nézést sugározni Erinhez, lehet nem nagy sikerrel. Legfőképp az vált kellemetlenné, hogy én még mindig a helytelen viselkedésemmel törődtem, mint sem a partneremmel. Janet váratlan felbukkanása pedig, tetézte, hogy mennyire elavult is vagyok az emberek szemében. Jóformán, csak a diákjaim között ápolok tartósabb kapcsolatot, ami néha már perbe fogható az aggódó szülők szemében. Hát igen. Erre még én is számtalanszor okot adok, ahogyan most is. Mert egy ember számára nem az jön le elsőre, milyen helyes két külön jelenség között az eszmefuttatás. Hanem az, hogy milyen perverz hajlamok vezethetek egy ilyen személyt, hogy fiatalabb lányokkal enyelegjen. Erre nem akartam még jobban ráadás adni. Azt viszont végképp nem várhatják el, hogy antiszociális napjaimból hirtelenjében közvetlen jellem legyek.
- Tudod... egyesek olyan sokáig keresik a megfelelő partnert. Én gyakorta csak azt kérdezgetem, hogy miért. Miért kell őt keresni? - sóhajtottam fel, és kérdőn néztem a tekintetébe. - Jön magától, ha szeretne. Vagy akármi. - vontam egyet a vállamon. - Szóval vissza a lényegre... a fickó megcsalt... és te így is vissza akarod őt fogadni? Mert szereted. - próbáltam összeszedni a gondolatokat, mint egy jó kislány. De nem mondhatom, hogy nagyon sikerült.
- Ez igaz. Tényleg így van. - bólintottam szavait hallgatva. Én sem kerestem soha a szerelmet, valahogy mindig szembejött velem az utcán. Nem voltam olyan lány, aki csak kapcsolatban érezte jól magát és az számított neki, hogy mindegy, csak legyen mellette egy pasi. Ez néha eléggé éretlen gondolkodás. És úgy látszik, Connie is ezt a nézetet osztotta. Nagyot nyeltem. - Igen, szeretem őt és ezért nem akarom, hogy vége legyen. Tudom, hogy milyen... hogy benne van a pakliban az, hogy nem ez volt az utolsó alkalom, de... ettől függetlenül meg akarok bízni benne. - vallottam be.
Pillanatok alatt megérkeztünk a Morning Star Pub-hoz. Ha jól emlékszem, amikor utoljára itt jártam, akkor még engedtem az érzéketlen oldalamnak, de azért akkor már kezdtem egy kicsit észhez térni úgymond. A lényeg, hogy jól szórakoztam. Most végül is miért lenne másképpen? Főleg, mivel ugyanúgy egy gyönyörű nő társaságában érkeztem. Aki felé nem akarok félreérhető jeleket küldeni, szóval megpróbálom visszafogni magamat. – Ez még kérdés? Még szép, hogy igen. – Majd a pulthoz sétálva szóltam oda a kiszolgálónak. – Egy whiskyt és egy… - Fordultam Rebekah felé megadva neki a választási lehetőséget.
Egy rövid kis idézet helye. Egy rövid kis idézet helye. Egy rövid kis idézet helye. Egy rövid kis idézet helye.
-Legyen kettő- Mutattam és pasi ránk nézett, majd feltette azt a kérdést amit utáltam. "személyi?" Megragadtam a nyakát és magamhoz húztam. -Idősebb vagyok kb az összes felmenőd között, szóval tőlem ne merj elkérni semmit.- Mondtam eresedő szemekkel és kicsit megszomjaztam, de tartottam magam Stefan elött, láttam, hogy már nem éli azt az életet amit régen. -Nem akarod te azokat! sőt fizetni se..-Mondtam, majd a pasi mosolyogva oda adta az egész üveget én pedig fel emeltem, mint valami trófeát és elrángattam Stefan a tánc térre. És ide oda dobáltam a hajam, miközben ugráltam és meghúztam a piát, majd Stefan felé nyújtottam.
Úgy hajtottam végig a városon, hogy szinte füstölögtek a gumik a kocsi alatt, mintha csak így akarnám kiélni a dühömet, amit ugyebár nem tehettem meg Hayleyvel. Anyám azt hiszem cafatokra átkozott volna abban a pillanatban, ahogy megütök egy terhes nőt. A Grillbe menni nem volt kedvem, tele volt ismerősökkel, és én most nem vágytam látni senkit a régi életemből. Abból a régi életemből, ami létezett még ez előtt a számomra sokkoló információ előtt. Vadabb helyre vágytam... ahol akár ölhetek is, ha kedvem úgy tartja. Egy kis csehónál lyukadtam ki végül. Nem volt késdobáló, de mégis más fajta, mint a Grill. Belöktem a két szárnyú ajtót, de senki ügyet sem vetett rám. A sarokban egy hordányi bőrdzsekis szakállas fickó biliárdozott, a bárpult felett tévé szólt, és a hangja összekeveredett a wurlitzer zenéjével. A sör, és a tömény ital szaga pedig megült a levegőben, mint egy felhő. - Whiskyt. Egy egész üveggel - ültem fel a bárpult mellett egy székre, és kiöntöttem az első pohár italt. A whisky hideg volt, én pedig homlokomhoz szorítottam a poharat, mintha így akartam volna lehűteni lázas gondolataimat.
Nem voltam egy bárba járó típus, hazafelé tartva mégis beültem az egyik ilyen helyre. Nem terveztem sem inni, sem beszélgetni, de valahol fel kellett dolgoznom az elmúlt percek történéseit. Bárki megmondhatja, hogy engem nehéz felhúzni, Olivernek mégis sikerült. És nekem ez a szemétláda a biológiai apám? Az eddiginél is jobban meg fogom becsülni, hogy anyám Damon-t választotta párjául és nem maradt Oliver mellett. Nem lehetek elég hálás a sorsnak... ki tudja, mi lett volna belőlünk. Csak ültem az egyik asztalnál és néztem kifelé a fejemből. Ez az állapot egészen addig tartott, míg valaki szinte be nem rúgta a hely ajtaját közölve ezzel, hogy megérkezett. A valaki pedig nem volt más, mint Klaus Mikaelson. Figyeltem őt pár másodpercig, aztán úgy döntöttem, sokkal jobb lesz nekem otthon még akkor is, ha jelenleg egy olyan felnőtt sem tartózkodik a házban, akinek elmondhatnám, mi volt Oliver-el. De sokkal jobb lehetőségnek tűnt, mint az, hogy a hibrid észrevegyen. Veszettmód kezdtem el a táskámba pakolni, hogy minél hamarabb felállhassak az asztaltól, közben pedig mély levegőkkel kezdtem el nyugtatni magam.
A harmadik pohár italt nyakaltam befelé, úgy öntve magamba, mintha a szomjhalál előtt álltam volna. Mikor elvettem számtól a poharat, kissé elfordultam a széken, és ekkor olyan valakit láttam meg, akitől azonnal jobb kedvem kerekedett. Noha terveztem ezt a találkozást, most szinte isteni sugallatnak tűnt, hogy mégis összefutottam vele, távol a drága jó apja meg anyja óvó és vigyázó szemeitől. Leugrottam a székről, az asztalához sétáltam, és lerogytam a vele szemben lévő székre, majd belevigyorogtam a lány arcába. - Máris rohannál? - kérdeztem. - Úgy jöttem ide, hogy úgysem találok ismerőst, és lám-lám, mégis belefutottam egybe. Ráadásul olyanba, akit momentán igazán nagy kedvem van látni - dőltem hátra, és felmutattam az üveget. - Remélem nem utasítod vissza, hogy igyál egyet a családod barátjával - vontam fel a szemöldökömet.
Túl lassúnak bizonyultam, hiszen éppen amikor felálltam volna Klaus rögtön lehuppant a velem szemben lévő székre és bárgyú vigyorától majdnem elkapott a hányinger. Keressen magának másik ismerőst, én eddig sem voltam hajlandó vele társalogni, most sem szeretnék. Főleg nem Oliver után. Az én pszichés tűrőképességeimet is meghaladják az ilyen teljesen idióták viselkedései, kettő egymást után túl sok. - Inkább nem csatlakoznék. - Vágtam egy fintort felé, de ekkor esett csak le, hogy mit mondott. A családom? Elméletileg neki azt kellene tudnia, hogy Elena és Damon egy közeli barátja vagyok, nem családtag. Ajajj.. kezdtek bennem rossz és egyáltalán nem megnyugtató gondolatok kavarogni. - Eddig értem rá, most már mennem kell. - Mondtam kedves hangon, hiszen elvileg semmi bajom nem kellene, hogy legyen vele. Christianna-ként. Delena-ként magamban rühellhetem.
Kezdőlap
Betonba gyökerezett követelmény néhány, közvetlen kapcsolatot hárítani! Mint például a bíróságon az ügyésznek, vagy a rendőrségen az alkalmazottnak. Épp úgy, mint a tanárnak. Nincs előjegyezve, de még feltételezve sem, hogy a szaktanárok közvetlenül tanulókkal érintkezhetnek. S ez az íratlan szabály valamelyest gátol, hogy önfejűen megszegjem, ha az egy szokványos kávézgatás jelent, köztünk nézve. Igen. Örökös elővigyázatossággal védtem a kis bevételű munkámat, mint a most kialakulóban lévő kapcsolataimat. Hogy ez mindig első helyet élvez? Azt, nem merném biztosra venni. Hiszen, tanúk zöme láthatja, mennyire teszek a tanárikar véleményére, azzal hogy egy ifjú hajadont kísérek be egy kellemes kis helységbe. Bár, a környezet meglepően kietlen és csöndes, mégis, úgy érzem, továbbra is a bűn mocsarában süllyedek egyre erőteljesebben. De ahogy mondják, a félelem vonzó, amíg nem ismeri fel az ember. Bármekkora rosszat sejtetett a történet, annál csábítóbbá válik egy szürke embernek. Szürkeség alatt pedig szerény személy pontosan kivette részét. Talán ezért is válik ennyire kísértővé a most elkövetett cselekvésem. Nagy lendülettel, nah meg, kifinomult eleganciával foglalom le az első adódó helyet, mely éppen az ablakba terelte a vendég szemeket. Ideális helye annak, hogy több szemszögből is lásson az ember, ami a többség előtt értelmetlen. A sikeres hely-választás mellett, hívattam a pincére hasonlító fiatal kiszolgálót. Itallap, és eligazítás hiányában. A kért tájékoztatás pedig azonnal enyhített egyet rajtam, főként a pénztárcám tartalmán. Mivel, a szokásos fillérnyi betevőmet csak a hónap elején kézbesítik. Ennek ellenére, nincs okom panaszra. Bevallom, nem is vagyok az a fajta, aki ezeket a kisemmizett ügyeket más szemére veti önkéntesen. Miért is perlekednék, mikor a munkámtól távol, ebben a szerencsés pillanatban egy másik, számomra új szakterülettel ismerkedem? Ismertebb nevén, a köznapi pszichológiával, ami ugyan, csak megszokott társalgást takar. Viszont, még mielőtt elfelejtem, azért kérdőre fogom partnerem, számára mi lenne az időponthoz kötött innivaló, hamár én hagyományszerűen egy csésze kávénál állapodtam meg. 
Jóformán, csak a diákjaim között ápolok tartósabb kapcsolatot, ami néha már perbe fogható az aggódó szülők szemében. Hát igen. Erre még én is számtalanszor okot adok, ahogyan most is. Mert egy ember számára nem az jön le elsőre, milyen helyes két külön jelenség között az eszmefuttatás. Hanem az, hogy milyen perverz hajlamok vezethetek egy ilyen személyt, hogy fiatalabb lányokkal enyelegjen. Erre nem akartam még jobban ráadás adni. Azt viszont végképp nem várhatják el, hogy antiszociális napjaimból hirtelenjében közvetlen jellem legyek. 
