Amint leültem mellé minden eszembe jutott. Az együtt töltött idő. Meg kell mondanom nagyon jól szórakoztam vele. Habár kicsit visszafogott volt, de azért jó buli volt vele is az a pár nap amit eltöltöttem. Igaz ennek már pár évtizede, de ahány évet már leéltem ahhoz képest igazából semmi.
Én ajánlottam neki Mystic Falls-t még akkor bár akkor még nem tudtam arról, hogy egyszer Tristan is itt lesz majd. Később terveztem, hogy letelepedjek itt, de ha már ő is itt van valahogy úgy érzem nekem is itt a helyem. Az egyetlen családtagom környékén.
- Na csak nem te is itt kötöttél ki végül? - Örültem, hogy itt van hiszen nem sokáig voltunk együtt mégis az a pár nap alatt igen jól éreztem magam.
- Valami töményet kérek. - Kacsintottam a csaposra, majd visszafordultam felé. - Még mindig olyan jó társaság vagy, mint voltál? - Az évtizedek során sok minden változhatott. Bár én még mindig ugyanaz a személy vagyok.. Legalábbis azt hiszem.

Örültem, hogy újra látom, de nem szeretném, hogy újra megtörténjen ami a múltkor. Jó idők voltak, de nem akarok olyan lenni mint régen. A vér mindig is a gyenge pontom volt, ha túl sokat iszok könnyen elszabadulhatok. Ezért is próbálok mértékkel inni, anélkül, hogy elvenném bárki életét közben.
-Igen, valami olyasmi. mondtam neki mosolyogva. Jól hangzott amiket meséltél erről a helyről és gondoltam szerencsét próbálok itt. mondtam ugyancsak mosolyogva. Vámpírrá válásom után jártam a világot, amit élveztem, de jó lenne már valahol letelepedni.
-Szerintem ezt nem nekem kell eldöntenem. mondtam neki rá nézve, közbe meghúzva az italomat. Nem sokat változtam ez a pár évtized alatt, kivéve, hogy próbálok csökkenteni a gyilkosságaim számát.

- Azt hiszem ide eleinte mindenki szerencsétpróbálni jön. De végül itt ragad. Talán ezért van tele ez a hely minden természettfelettivel. - Rántottam meg a vállam. A levegőben érezni lehetett ezt az egészet, mint valami furcsa elektromosságot.
A kíváncsiságom hajtott, hogy van még mindig ugyanolyan jó társaság-e, mint régen. - Akkor teszteljük le. - Kacsintottam rá, majd körbenéztem a bár féleségben. Kiszemeltem magamnak egy férfit akit elég könnyen rávettem a puszta nézésemmel, hogy odafáradjon hozzánk.
- Helló. Most szépen befogod a szád és hagyod, hogy azt csináljunk veled amit akarunk. - Mikor bólintott rá halványan elmosolyodtam. - Jó fiú. - Odahúztam magamhoz, majd egy egyszerű mozdulattal a nyakába mélyesztettem fogaimat, majd pár korty után odalöktem Will-nek.
- Na lássuk mennyire maradtál formában. - Letöröltem a számról a vért mielőtt bárki észrevehette volna. Azért nem akarom feleslegesen felkelteni magunkra a figyelmet.

Azt mondta teszteljük le, hogy ugyan olyan jó vagyok mint régen. Eleinte csak furcsán néztem rá, nem értettem mégis, hogy érti ezt. Aztán amikor egy férfit hívott oda szimplán hívogató tekintetével, majd meg is igézte, már tudtam mire gondol. Belevájta fogát a férfi nyakába, majd azt várta, hogy én is azt tegyem. Nem gondoltam, hogy rossz ha iszok belőle kicsit, viszont semmiképp nem szerettem volna megölni. Így hát így is tettem, megvillantottam szemfogaim, szemem fehérje vérvörös lett és elkezdtem szívni a vérét. Amikor már úgy éreztem, hogy nem sok élet maradt benne abbahagytam. Szinte már élettelen szemeibe néztem majd azt mondtam.
- Elhagyod ezt a helyet és mindent elfelejtesz ami az imént veled történt. igéztem meg a srácot majd Naomira néztem aki kérdően nézett rám.

Elmosolyodtam mikor a srác nyakára tapadt. Ezek szerint még mindig érdemes a társaságában lógni. Bár amikor már hallottam, hogy lassul a szívverése elhúzódott tőle. Eléggé meglepett ezért kicsit értetlenül néztem rá. Majd meg is igézte, hogy menjen el és felejtse el ezt az egészet. Ahj, pedig még ennyi mindent lehetett volna csinálni szerencsétlennel. De semmi baj, mert nem ő az egyetlen ember errefelé. Bármikor ide hívhatok valakit. Ami láthatólag elég könnyen megy.
- Elrontottad a szórakozást. Még annyi mindent lehetett volna csinálni vele. - Mondtam lekonyult ajkakkal, mintha tényleg szomorú lennék. - Viszont még mindig bizonyíthatsz. Hozz egy másik játékszert. - Böktem a fejemmel az egyik nőkből álló társaság felé.

Elkomorodott tekintete után, tett is egy megjegyzést miszerint elrontottam a szórakozást. Ez után ránézett a mögöttem ülő nőkből álló társaságra. Majd azt mondta, hogy még mindig van alkalmam bizonyítani. Bizonyítani? Miért akarnék én bizonyítani bármit is. gondoltam magamban. Többé nem vagyok az a vámpír aki gondolkodás és érzelmek nélkül elveszi ártatlan emberek életét.
-Figyelj, nem tejesen vagyok ugyan az a vámpír akit akkor megismertél. Akkoriban újra előjött a régi énem. Az aki érzelmek nélkül végez bárkivel. Rengeteg embert lemészároltam a múltban, amire nem vagyok büszke. mondtam neki rá nézve komoly tekintettel, majd a földet nézve visszagondolva arra a sok emberre. Nem mintha nem szeretném, de tudom ha most tovább csinálom, nem tudok majd megállni. Akkor pedig újra gyilkolászásba kezdenék és végül ezt a várost is itt kéne hagynom.
-Sajnálom ha csalódtál, de ha itt szeretnék maradni, nem válhatok azzá aki voltam. mondtam neki ugyancsak komoly tekintettel. Próbálok uralkodni a vágyaimon, ahogy Lucy mutatta.

- Ó, szóval már nem vagy ugyanaz a szórakoztató társaság? Remek. - Fordultam vissza a pulthoz mikor a csapos elém rakta az italt. Rögtön felhajtottam és éreztem ahogy szinte feltölt energiával. Nem is értem a vámpírok többsége miért akar érezni. Teljesen felesleges érzés. Olyan, mintha ember lennél örök élettel. Az meg nem túlzottan kedvező. Legalábbis szerintem.
- Egy szóval sem mondtam, hogy mészárold le a fele várost egyszerűen csak azt mondtam, hogy szórakozzunk. Ami egy maximum két ember halálából állna. Csak a móka kedvéért. - Néztem rá hatalmas vigyorral az arcomon. Nem értem miért kell ebből akkora ügyet csinálni. Két ember még nem a világ vége. De persze előtte valami játékkal izgalmassá lehet tenni. Én általában szeretem ha menekülnek előlem, de itt nem megoldható. Maximum ha elvisszük őket valamerre. Onnantól már kezdődhet a szórakozás.
- Na mit szólsz? - Kíváncsi voltam, hogy belemegy-e. Én örültem volna, de ha nem akkor sajnos keresnem kell valakit aki kapható az ilyesfajta szórakozásokra. Néha kell hozzá a társaság.

Örültem, hogy újra látom, de lehet nem épp a legjobb annak a társaságában lenni, akivel még az érzéketlen énem találkozott. Főleg most nem, amikor amúgy is legszívesebben minden bárban ölő embert szárazra szívnák. Már 25 éve próbálom türtőztetni a vágyaimat. Azóta, hogy egy családot látogattam meg éjjel. A kislányuk szeme láttára végeztem a szüleivel, nem is vettem észre, hogy figyel. De amikor megláttam rémült tekintetét rettenetesen éreztem magam. Újra bekapcsoltam érzelmeim és próbáltam törekedni a jóra.
-Látom nem érted, én nem állok meg két embernél. mondtam neki komoly tekintettel nézve rá, néha amit elterelt a mellettem elmenő emberek ereiben lüktető vére. Csak sóhajtottam egyet, próbáltam visszafogni magam. 25 év egy vámpír számára semmiség, főlek aki már ilyen régóta él, de nekem így élni nagyon is nehéz és hosszú idő volt. Igaz akkor is emberekből táplálkoztam, de próbáltam beérni minimális vérrel.

Hát ha nem tudom szavakkal meggyőzni azt hiszem jöhet a jó öreg bevált módszer. - Közelebb húzódtam hozzá és kezemmel elkezdtem felfelé haladni a combján.
- Tudod. Az egész igazából csak fejben dől el, hogy mit akarsz. Ha meg akarsz ölni több ember meg fogsz. De ha egyszerűen kiélvezed minden egyes korty vérét az illetőnek semmi bajod nem lesz. - Hajoltam közel hozzá és a fülébe súgtam. - Ha jól csinálod egy is bőven elég. - Távolodtam el tőle annyira, hogy szemeibe nézhessek, majd szenvedélyesen megcsókolhassam. Viszonozta, de miért is ne tette volna? Egy pár percig elhúztam ezt, majd elvigyorodtam.
- Most pedig mutasd be, hogy tudsz uralkodni magadon. Ha pedig nem.. hát kénytelen leszek kitörni a nyakadat és tovább állni egy szórakoztató partnert keresve. - Nem tudom elhinni, hogy ennyi idő alatt amennyit már leélt nem tudja átadni magát a dolognak és élvezni. Mert ezért nem elég neki egy ember. Csak a vér irányítja és egyre többet akar. Ahelyett, hogy egyszer igazán kiélvezni.

Egyre próbált meggyőzni, de érthető is volt. Azok a napok amit együtt töltöttünk életem egyik legvéresebb és legévezetesebb napjai voltak. Tudom, hogy ő is élvezte, hiszen teljesen átadtuk magunkat vágyainkat
Ez után combomra tette a kezét, ekkor oda néztem és kissé felsóhajtottam. Majd újra a szemébe néztem és hallgattam amiket mond.
Azt mondta, hogy ha átadom magam az érzésnek és kiélvezem minden cseppjét kevéssel is beértem. Mit gondolt, ennyi idő alatt nem próbáltam már ki minden módszert? Azzal, hogy átadom magam az érzésnek csak ugyan azt érem el.
-Hidd el, te nem ismersz engem eléggé. mondtam neki kissé elmosolyodva. Ezek után egy hosszú csókot nyomott az ajkaimra, amit viszonoztam is hasonló szenvedéllyel. Ez a csók kellett ahhoz, hogy az előző ellenálló gondolataim megtörjenek és a jó dolgokra fókuszáljak. Majd csak a szemébe néztem, nem figyeltem arra amiket mond, csak megcsókoltam.

Nem értem miért akar ellenállni. Ez a mi fajtánk számára csak szórakozás. Ha meg nem bír leállni az az ő hibája. Ennyi idő elteltével már meg kellett volna tanulnia, hogy hogyan is uralkodjon magán. Nekem már az első pár évemben voltak talán nehézségeim, de akkor is csak azért mert az egyetlen dolog amit éreztem az a düh volt. A vérrel akartam levezetni. Ami nagyrészt sikerült is.
Azt hiszem nem is igazán figyelt oda arra, hogy mit beszélek, csak megcsókolt. Viszonoztam neki egy halvány mosollyal az arcomon.
- Mit gondolsz benne vagy egy kis mókában? - Kérdeztem immár egy hatalmas vigyorral az arcomon. Az utam alatt nem igen volt esélyem a szórakozásra, mert most valahogy minél előbb ide akartam érni. De ha már itt vagyok kezdjük a jóval a többi jöhet később.

A kontrollálási problémáimon, talán azért nem sikerült még ennyi idő alatt sem túljutnom. Mivel nem épp kellemes körülmények között és váltam azzá ami most vagyok. Bátyám saját bosszújára használt, hogy végezzek azzal a személlyel, aki fontos nekem. Ez a pedig minden egyes táplálkozásom alkalmával eszembe jut, ilyenkor nagy fájdalom tör ki belőlem, ami próbáltok a vére fojtani. Túl akarok jutni rajta, de nehéz ha pont ebből az okból váltam vámpírrá. Mindegy, ez most nem számít, most itt van Naomi, aki ha nem is örökre, de egyenlőre el tudja velem felejteti a dolgokat.
A csókunk után csak mosolyogva néztem gyönyörű szemeibe. Majd meg kérdezte, hogy benne lennék e egy kis mókában. Kérdésére tetteimmel válaszoltam, a mosdó felé felé vettük az irányt. Amikor odaértünk a falhoz nyomtam és blúzát széttépve a nyakát kezdtem szenvedélyesen csókolgatni. Rengeteg kalandba volt részem életem során, viszont az utóbbi pár évben, egyre nehezebb volt ellenállni. Ezért minden élvezetet próbáltam kizárni.

Azt hiszem most a mókának a másik fajtáját választotta de természetesen ez sem volt ellenemre hiszen régebben ebből is kivettük a részünket. Vigyorogva követtem őt a mosdóba ahol a falhoz nyomott és széttépte a felsőmet, majd a nyakamat kezdte csókolgatni. Ezt már szeretem. Ez is a kikapcsolódás egyik része. Ezután talán még könnyebben rá tudom, majd venni arra, hogy csapjunk egy kisebb lakomát.
Ujjaimmal végigszántottam a mellkasát, majd széttéptem az ingét és ezután nyakában megkapaszkodva kereszteztem a lábaimat a derekán, majd hajába túrtam finoman és kicsit finoman meghúzva azt tapadtam újból ajkaira. Ha nem is csatlakozik hozzám, de ezután biztos véget vettek egy nyamvadt emberi életnek.

Tovább csókoltam a nyakát, amíg ő széttépte az én ingemet is és lábaival a derekamat keresztezte. Ez után vámpír sebességgel a mosdókagyló mellé tettem és teljesen letéptem róla a blúzát. Ekkor elkezdtem csókolgatni a nyakától lefelé haladva. Teljesen átadtam magam az élvezeteknek, elfeledkezve az előbbi ellenkező gondolataimról. Majd újra felfelé haladtam és egy újabb forró csókot nyomtam az ajkaira. Utána megvillantak szemfogaim, amit a nyakába vájtam és elkezdtem erőteljesen szívni a vérét. Ő csak felnyögött párszor, de láthatólag még ezt is élvezte, amikor abbahagytam, véres szájjal újra megcsókoltam. Közben letéptem nadrágja gombját, majd azt is lehúztam róla. Elkezdtem csókolgatni a melleinél, hátán végigsimítva kezeimet.

Azt hiszem sikerült előhoznom belőle azt a régi személyt akivel régen jót szórakoztam. Nem szerettem a búskomor képű vámpírokat, mert félnek megölni pár embert. Annyira szánalmasnak tartom az ilyet, de azt hiszem tudom, hogyan kell feloldani őket.
Ajkai égették a sajátomat, majd mikor nyakamba harapott elvigyorodtam és halkan felnyögtem. Közben a kezemmel már a nadrágjánál kezdtem tevékenykedni, hogy megszabadítsam tőle. Szerettem kiélvezni a dolgokat de most nem akartam túl sokáig elhúzni.

Miközben csókolgattam, ő is elkezdett megszabadítani ruháimtól. Ez után újra lefelé haladtam, majd lehúzva alsóneműjét, orálisan kezdtem kényeztetni. Már nyoma sem volt bennem annak, hogy visszafogjam magam. Viszont egyenlőre a vér helyett másfajta vágyaim vezérelnek. Tudom, hogy le kell küzdenem magamban a múltat és akkor soha többé nem kell "diétás vámpírt" játszanom. Rövid kényeztetés után, behatoltam a lányba majd először lassan elkezdtem mozogni. Szeretem az ilyesféle dolgok minden pillanatát kiélvezni, de most mégiscsak egy nyilvános mosdóban vagyunk. Közben sóhajtozó ajkaira újra egy forró csókot nyomtam.

Azt hiszem most már sikerült teljesen kivetkőznie önmagából. Sokféle értelemben. Mikor kényeztetni kezdet alsó ajkamba harapva próbáltam visszafogni nyögéseimet hiszen mégis csak egy nyilvános helyen vagyunk. Bár az sem zavart volna ha ránk nyitnak. Nem vagyok szégyenlős típus.
Mikor megéreztem magamban egy hatalmasat sóhajtottam és mikor ajkaink újra összeforrtak szenvedélyesen csókoltam finom harapdálva alsó ajkát.

Hosszú csókunk után pedig a szemébe néztem, kisebbeket sóhajtva. Látva az élvezetet az arcán, csak még jobban beindultam és gyorsítottam tempómon. Ez után hirtelen pózt váltva a felkaptam a lányt, majd a falhoz nyomva kezdtem el ugyan olyan tempóban csinálni neki. Közben újra melleit csókolgattam. Nem gondoltam, hogy ideérkezésemkor így alakulnak majd a dolgok, de nem bánom, hogy így történt. Az utóbbi 25 évben nem sok élvezetben volt részem, viszont annál több szenvedésbe, a kevés vérmennyiség miatt. Továbbra sem szeretnék embereket ölni, hiszen ennyi idő után már semmi jót nem látok benne, de többé nem fogok úgy élni.

Teljesen átadtam magam az élvezetnek kizártam a külvilágot. Nem is vágytam semmi másra csak arra, hogy szórakozzak. Willel remélem tovább tart ezúttal a kis kikapcsolódásunk, mint pár nap de nem vehetek rá mindenkit mindenre. Azért még én sem tudom megváltoztatni a föld forgásának irányát. Ha nem akar embereket ölni és még ezután se sikerült rávennem akkor leteszek róla. Nem olyan eget rengető dolog.
Nem tudom mennyi idő telhetett el, de azt igen, hogy hamarosan testem megfeszült és elért az a bizonyos mámorító érzés.

Egyre vadabbul kezdtem el csinálni, egyre nagyobbakat sóhajtozva. Teljesen átadtam magam vágyaimnak, nem törődve senkivel és semmivel. Már már a végéhez közeledtem, szóval kicsit felgyorsítottam, majd becsukva szemeimet egy felnyögés után elélveztem. Ugyancsak élvezetesre sikerült az együtt töltött időm Naomival, igaz most kicsit más módon. Remélem, most, hogy mindketten egy városban fogunk élni, többet is fogom látni. Ezek után, kissé zihálva, újra a szemébe néztem, majd egy forró csókot nyomtam ajkaira.

Viszonoztam a csókját, majd elkezdtem öltözködni az immár eléggé szakadozott öltözékembe. Most valahogy igazán megéheztem olyasvalamire amire talán rá tudnám venni, de minek ha úgy se akarja. Nem vagyok annyira szívtelen, hogy utána meg nekem sírdogáljon, mert megölt pár embert.
- Azt hiszem jól szórakoztunk, de most ha nem bánnod van jobb dolgom is. - Egy vigyorral az arcomon nyomtam egy gyors csókot ajkaira, majd elhagytam a mosdót ezután pedig az egész helyett is.

// Erdő

Ezek után hamar felkaptuk magunkra ruháinkat. Majd azt mondta jobb dolga is akad a folytatásra máshol és egy csók után el is viharzott. Örülök, hogy újra találkoztam vele és nem csak a szex miatt. Sok dologra felnyitotta a szemem. Hiába is akarnák életben tartani minden embert akiből iszok. Ha élvezni is akarom a dolgot az bizony néhány áldozattal jár. És miért is ne akarnám? Nem szeretnék azzá válni aki régen voltam, viszont olyan sem szeretnék lenni aki 25 éven keresztül. Meg kell találnom a közép utat.
Arra gondoltam ideje lenne valami szállást találni éjszakára. Ezért elindultam a hotel felé, amit ide jövet láttam.

«Hotel»

/ Hotel ~ Oliver szobája /

Nem akartam egyedül lenni most, a porosodó hotelszobában. Inkább úgy határoztam, hogy beülök ide, és eliszogatok szerény magányomban. Szerény?! Na jó, ezt még én magam sem gondolhatom komolyan. Minden vagyok, csak az nem. Társaságot akartam, de nem beszélgetni, csupán hallani. Más az emberi zaj, s mi több ennél, vacsorát is találhatok magamnak.
Ledobtam magamat a pulthoz, és körülnéztem. Rögtön az ugrott be, hogy vajon Klaus mit szólna, ha látná ezt a sok szaftosnak ígérkező falatot. Az egyik éppen tequilázik, míg a másik majd' megfullad saját dohányfüstjében. A harmadik meg épp valami drog hatása alatt lehet, talán.
Felsóhajtottam, és megráztam a fejemet, mikor előre hajoltam, és egy nemes mozdulattal szolgáltam ki magamat, lenyelve rögtön az első kortyot. Nem vagyok az erkölcscsősz. Sosem voltam, és jól is esik ilyennek lennem. Mindenki fél tőlem ebben a városban, Klaus után a legrettegettebb vagyok. Na jó, még tegyük elém Mikaelt is.
Oldalra fordultam, mellém épp egy lány ült le. Nyoma sincs gyűrűnek. Talán nem vámpír. De azt érezném. Csábító vére annál inkább megütötte az orromat, és rögtön mélyen be kellett szippantanom.