Felvonom a szemöldökömet Christopher fuldoklására. Ennyire hihetetlennek tűnik, amit mondtam? Pedig eltökélt célom... és ha én egyszer valamit a fejembe veszek, akkor azt véghez is viszem. Ez ilyen egyszerű.
- Persze hogy a hibridek kötelékét - bólintok szélesen elmosolyodva. Nagy fába vágtam volna a fejszémet? Meglehet. De ez nem fog visszatartani.
- Tylerrel már le is beszéltem a dolgot.Ő lesz az első. Megvan a tervem hozzá, szerintem egyáltalán nem lehetetlen. Van egy... régi barátom, aki sokat látott már, sok dologhoz ért, többek között az ilyen kötelékeket is tanulmányozta, ő adott tippeket - vonok vállat végül ezzel a magyarázattal. Csak hogy kicsit valóságosabbá tegyem azt, ami eddig lehetetlennek tűnt. A köteléket pedig igenis meg lehet törni, és én be fogom bizonyítani.
- Klaus számára...? Igazából nekem első sorban nem vele van dolgom. Az, hogy ezzel keresztbe teszek neki, hiszen nagyjából mindenhez a csicskáit használja, ez már csak a ráadás. Úgy áldozza be a hibrideket a saját tervei megvalósításához, mintha gyalogosok lennének a sakktáblán. Számára ők csak szolgák, katonák, vagy ki tudja mik... de számomra... A legtöbbjük a barátom, vagy az volt, mielőtt Klaus meg nem jelent a képben - vágok egy kisebb fintort, és azt hiszem ezzel el is magyaráztam mindent. Ideje kicsit több figyelmet szentelni az italomnak.

Ezt akár vehetném bóknak is, nem? Bátor dolog... Talán vakmerő is. Sajnos ritkán gondolom meg kétszer is, hogy mit csinálok. És hirtelen természetemnél talán csak a makacsságom a rosszabb.
- Igen, nyilván Klaus nem fogja nekem megköszönni a dolgot. De nem is áll szándékomban becsöngetni hozzá a puccos villájába, és feladani magam, meg elmesélni, hogy mit tettem a hibridjeivel. A barátaim élete a tét, ha ezért kockáztatnom kell a sajátomat... - vállat vonok. Mit ér az élet izgalmak nélkül? Persze ez talán szokás meg életfelfogás kérdése is. Nekem eddig minden napom csak arról szólt, hogyan maradjak talpon. Nevelőszülőktől nevelőszülőkig csapódtam, falkától falkáig. Egyik városból a másikba. És már el sem tudom képzelni az életemet békés semmittevéssel meghúzódva valami kisvárosba.
- A barátom? - kapom fel a fejem. Nem kellett volna elszólnom magam. Nem mintha sokat mondhatnék Shane-ről, de azt hiszem, nem kellene róla mesélnem... senkinek. Keveset tudok a terveiről, nem avat be semmibe. Az igazi szüleimről akkor kapok infókat, ha felszabadítom a hibrideket. Ennyit kell tudnom. Ezt meg egyébként is meg akarom tenni, hisz tényleg utálom a gondolatot, hogy Klaust istenítsék. Hogy Shane ebből mit nyer... fogalmam sincs, de én meg fogom keresni a szüleimet, és ez a lényeg.
- Ő egy professzor. Egyetemi tanár. - válaszolok végül röviden. - De inkább mesélj arról, hogy te mit tervezel? Mert úgy sejtem, nem szeretnéd ölbe tett kézzel tűrni, hogy az exed és Klaus... - Nem fejezem be a mondatot, nem is hiszem, hogy szükséges lenne.

Azta. Ennek aztán tényleg komoly terve van. Érdekes kapcsolata lehet a feleségével. Mármint... ki akarja nyírni, mert mással van - a másvalaki személye sem lehet mellékes - de közben mégsem akarja végleg eltenni láb alól. Miért érzem úgy, hogy nem csak az Erin és Klaus közötti kapcsolat tehet róla, hogy Christopher ilyen vegyes érzelmekkel van? De még azt hiszem, még nem tartunk ott, hogy feltehetném neki ezt a kérdést. Előbb mondjuk ihatnánk még egy kicsit.
- Azért te sem vagy semmi. Az én testi épségemet félted Klaustól, miközben ilyen terveid vannak? Hát azt hiszem, egyikünk sem lesz a szíve csücske, ha minden jól alakul - mondom végül egy halk nevetéssel, a fejemet ingatva, majd kiürítem a poharamat, és rendelek még egy kört. Csak végül nehogy megártson.
- És mire számítasz, mi fog történni, ha egyszer kihúzod azt a karót Erinből? - teszem fel aztán a kérdést ismét szembe fordulva Chrisszel.

Cseppet azért mosolyogtató a magabiztossága. Mennyire biztos benne, hogy igaza van, hogy Klaust nem érdekli eléggé Erin, vagy ha mégis, nem ölné meg őt.
- Azok után, hogy én is megosztottam veled a terveimet, gondolod, hogy tovább adnám a tiéidet? - szöknek magasba a szemöldökeim, mikor a hallgatásomat kéri. Persze megértem, nem akarja, hogy bármi is a balul süljön el, és hát pár órával ezelőtt nem is voltunk éppen puszipajtások, de hát... azóta azért kicsit változott a helyzet. Szerintem legalábbis. Miért akarnám elszúrni a tervét, amikor annyira nem is áll távol attól, amit én is szeretnék? Legalább elvonná Klaus figyelmét a hibridekről, amíg én velük dolgozom.
- Csak látásból ismerem. Amikor Klaus be akart fűzni, a Grillben voltunk éppen, és Erin is ott volt. Nem lehetett nem észrevenni azt, ahogyan egymásra néztek. És Klaus utólag el is árulta, hogy ő az - magyarázom el a dolgot, de közben eszembe jut egy kérdés, illetve már kettő, amit magam is fel akarok tenni.
- Biztos vagy benne, hogy a tőr, amit a boszid készített, hatásos? Egyébként meg... ha jól tudom, az eredetiek elleni fegyvert vámpírok nem használhatják, mert belehalnak, ha leszúrják valamelyiket. Ezzel mi a helyzet? - Ha Christopher tőrje is hasonlóan működik, mint azok, akkor kelleni fog neki valaki, aki ledöfi vele Erint.