Amint odaértünk, bementünk, és halványan Liam-re mosolyogtam. - Itt lennénk! - Néztem körbe egy kicsit a helyszínen, közben egy üres asztalt keresve szemeimmel, és amint megláttam egyet, magammal húztam Liam-et az asztalhoz. - Ez egy jó hely! Voltam itt már egy párszor. Arra biztos jó, hogy az ember leigya magát. - Nevettem fel halkan, és leültem az asztalhoz.
-Nem soha-Mondtam, hogy nem fogok kifogyni a bókokból soha sem. Aztán elindultunk. Egy szórakozó helyen voltunk ahol mindenki táncolt. Hemzsegett a hely a vámpíroktól. -Gyere igyunk valamit mit kérsz?-Kérdeztem a fülébe súgva, mert elég hangos volt a zene. Én fizettem természetesen az italokat. és már egyből felesekkel indítottam. Komolyan gondoltam, hogy le iszom magam.
- Nem is tudom... valami erőset! - Vontam meg vállamat, válaszolva a fülébe. Eléggé sokan voltak most ezen a helyen. Pedig eddig akárhányszor voltam, sosem volt ilyen "tömeg". Perszer azért lehetett mozgolódni a helyen, de azért elég sokan voltak.
-Fenékig!-Koccintottunk és döntöttem magamba a piát. Még le se ment már kértem a következőt. Kezdett a fejembe szállni hiszen nem is ettem egész nap. Halgattam a zenét és nem jutott már szinte semmi téma az eszembe. -És mióta vagytok együtt?-tört rám ismét a kíváncsiság.
Felessel kezdtünk, így aztán ez hamar le is csúszott, nem csak nekem de Liam-nek is. Kértem én is a következőt, de még mielőtt megittam volna Liam kérdezett valamit. Sean-ről kérdezett. Elég sűrűn kérdezett róla mit ne mondjak. - Nem is tudom. Már régóta, vagyis inkább több mint fél éve. - Gondolkoztam el egy pillanatra, és a válaszoltam. Már fél éve lenne?! Valahogy olyan gyorsan eltelt a nehézségektől eltekintve, amik még most is jelen vannak. Például Kendra. Nem tudom még meddig fogom bírni, nem tudhattam milyen tervvel támad nekem. Miatta váltottam ki az átkot is. De most nem gondolhatok erre. Ezért is lesz jó az alkohol, és Liam is jó figyelem elterelő.
-Jó bocs már nem piszkálak-Mondtam már kicsit a fejembe szállt az ital. -Azért mi jól megvoltunk szerintem.-Mosolyogtam el ledöntve az újabb adagomat. Az leső csók az esőben a mozis esték főlek amikor meglepetést szerveztem neki. -Első hónapfordulókra emlékszel mit adtam?-Kérdeztem tőle. Az az este csodálatos volt egy nagy lepedőre a kertben vetítettem a kedvenc filmjét és hosszan öleltük egymást. Hiányoznak nekem ezek.
- Igen jól megvoltunk, egészen addig míg össze nem törted a szívem. - Sóhajtottam fel halkan, és megittam a következő adag italt. Inni akartam, méghozzá sokat. Valamiért úgy érzem, hogy ebből még baj is lesz. - Hát lássuk csak... - Gondoltam vissza azokra az emlékekre amik abból az időkből voltak. - A mozis estére emlékszem. De amúgy... Ráztam meg a fejemet. Hazudtam, mert pontosan emlékeztem minden egyes dologra, ami a kapcsolatunkkal kapcsolatos emlék volt. Rég volt már, és habár néha jó lett volna visszatekerni az időt, mégse tehettük. Négy év alatt sok minden változott. Vagy lehet, hogy csak én változtam, nem is tudom.
Nem válaszoltam csak lehúztam 2 italt is. Tudtam, hogy elcseztem, de nem kéne eszembe juttatnia mindig. Ott tartottam, hogy keresek egy csaj és féltékenyé teszem vele őt, de abból csak nő hisztérika lenne. Bár, ha jobban meggondolom, áh ezt majd későbbre tartogatom. -Jössz táncolni?-Kérdtem fel őt.
- Bocsi, nem akartalak rá emlékeztetni.. - Kértem bocsánatot, figyelve ahogy egyszerre két italt is megiszik. Nem akartam, csak kicsúszott a számon. Nem kéne mindig emlékeztetnem erre tényleg! Máskor talán jobb lenne meggondolni mit is mondok ki. - Igen! - Mosolyodtam el, de még mielőtt felálltam volna a székről, még lehajtottam egy utolsó italt. Már kezdtem érezni az alkohol hatását, de megpróbáltam nem foglalkozni vele. - Úgyis akartam táncolni veled! - Haraptam ajkaimba, mosolyogva.
Megráztam a fejem nem törödtem azzal amit mondott megérdemeltem nem kell sajnálnia. -Ez a beszéd!-Húztam a parketre és megpörgettem. Még mindig nem voltam valami jó táncos ahogy régen sem. De ő fantasztikus volt már ahogy megmozdult láttam a szenvedélyt benne. -Jó nekem-Kacsintottam rá.
Alighogy magával húzott a parkettre, már meg is pörgetett, én pedig vidáman felnevettem. Én szerettem táncolni bármilyen stílusról is volt szó. Egy ideig tanultam is, míg általános iskolába jártam, de aztán amikor gimis lettem abbahagytam. - El sem hinnéd hány éve várok már erre az alkalomra! - Mosolyogtam szélesen, és vége lett a zenének, de jött egy újabb, ami viszont már sokkal lassabb volt. - Komolyan megfoglak tanítani egyszer táncolni. - Vigyorogtam, és közelebb lépve csúsztattam egyik kezemet vállára, a másik kezemmel pedig keze után nyúltam, és derekamra helyeztem, míg a szabad kezét össze kulcsoltam az enyémmel. - Remélem azért még erre emlékszel. Régen lassúztunk egy párszor. - Emlékeztem vissza.
Pont kapóra jött ez a lassú szám. Szorosan hozzá bújtam, jól esett. Újra éreztem isteni illatát. Lassúzás volt az egyetlen amit meg tanított nekem annak idején. -Ezt csak miattad nem felejtettem el- Suttogtam neki lágyan a hajába. Igyekeztem, hogy kezem ne vándoroljon le derekáról. -Vissza szerezlek-Mondtam maga biztosan, ha engedi, ha nem.
Szorosan odahúzott magához, én pedig hagytam magam. Rég táncoltunk így. Emlékszem még mikor megtanítottam lassúzni. Beletelt egy kis időbe, de úgy érzem megérte, és ahogy észrevettem nem is nagyon felejtette el. Odabújtam hozzá, és kezem ami a vállán volt, lecsúszott mellkasára. Mondatára kicsit eltávolodtam tőle, de csak annyira hogy szemeibe tudjak nézni. - Ezt szeretnéd? Újra azt akarod, hogy veled legyek? - Kérdeztem szemeibe nézve. Most már nem egyszer hangoztatta, hogy újra akar engem, de mégse tudtam ezen ellenkezni. Egyrészt mert nem is akartam, másrészt pedig jelen pillanatban túl sok alkohol volt bennem, hogy most elkezdjek ellenkezni ezen.
Szorításból gyengéden rám pillantott, majd megsimogattam a fejét. Olyan édes nézett rám a szép szemeivel, mint egy kiskutya aki dögös, Ezen elméletemen mosolyogni kezdtem. Kérdésére még jobban mosolyogtam. -Semmit nem akarnék jobban.-Suttogtam belenézve csillogó szemeibe. Már még komolyabban fontolgattam Sean megölését, de amit elcsesztem elvette tőlem a sors. Hát, ha vele boldogabb.
Volt bennem valami feldúltság, ahogyan arcát figyeltem, érzelmei változását, s tudtam, ebből éreztem, hogy neki is volt már szerencséje Klaus Mikaelsonhoz, és talán állíthatom azt is, hogy tudja, mi és ki az a féreg, akit szívem szerint is porrá zúztam volna, hogy megbánja, amiért elvette Erin szívét tőlem. Egyáltalán mit képes szeretni benne? Egy érzéketlen tuskó, hát nem fog változni soha! És féltettem tőle, még ezek után is féltettem tőle Erint, aki őszintén képes szeretni.. legyengíti őt, majd összeroppantja, míg végül meg nem öli. És Erin.. ebbe tényleg bele fog pusztulni, ahogyan meghalt egy része akkor is, mikor engem elveszített kilencszáz évvel ezelőtt. - Szóval Klaus nálad is bepróbálkozott? A s*ggfej... - morogtam bele a poharamba. Nem tudtam, hogy honnan jött ez a mondat, mindenesetre jólesett kimondani. Erről beszéltem. Neki nem lesz elég Erin, soha nem. Tatia sem volt elég, ahogyan hallottam róla. Szerette őt egyik nap, s másik nap már Erinnek tette a szépet. Ki lesz a következő? Egy hibridlány? Esetleg pont Hayley? Olyasmik ezek, amelyre én nem tudhatom meg a választ. Majdnem félrenyeltem a whiskyt, és köhögve meredtem rá, szinte ledermedve. - Mit mondtál? Megtörni.. a köteléküket? a hibridek kötelékét? - néztem rá teljesen kitágult szemekkel, s rögtön jött a következő kérdés. - Ez Klaus számára mivel jár? - utaltam arra, hogy... miben befolyásolja a drága hibrid életét.
- Ohh Liam... - Sóhajtottam fel hangosan, és egy pillanatra egy mosoly jelent meg arcomon, de aztán ez hamar eltűnt arcomról. Tényleg komolyan gondolta. Nagyon is komolyan.. Nem úgy nézett ki mint akit meglehet győzni arról, hogy esetlegesen már mással vagyok, és nem lehetek az övé. Továbbra is szemeit fürkésztem, és már szinte lépni is elfelejtettem a tánc közben. Inkább csak álltam, mintha várnék valamire, de nem szabadítottam ki magam karjai közül. Nem tudtam, hogy egyáltalán mit tudhatnék mondani.
-hagyjuk..-Sóhajtottam fel, majd ismét magamhoz húztam és megpusziltam a nyakát közben lépdeltem. Nekem ő volt az első nagy szerelmem és nem szerettem mást csak is őt. Persze, mint vadász volt már pár kalandom nem tagadom, de ő rá gondoltam minden nap mikor felkeltem. Majd idő közben túl kell rajta lépnem, mert az jött le róla, hogy kihasználja az elvesztegetett időt, de szeretni és vissza fogadni már nem fog engem.
Nem mondtam semmit, visszahúzott magához, és megpuszilta nyakamat. Újra elkezdtünk lépkedni a dal lassú ritmusára, és halkan felsóhajtottam. Odabújtam hozzá, és fejemet a mellkasára hajtottam, és úgy bújtam vissza karjaiba. - Teljesen összezavartál.. Én mindig biztos vagyok magamban!- Mondtam halkan, mégse hagyva a dolgot. Ezt éreztem. Ahogy telt az idő amit most vele töltöttem, egyre jobban kezdtem összezavarodni.
Szorítottam magamhoz és ő bár nem láttam ajkamat harapdáltam idegességemben. Kezem ismét az övébe fonódott és hüvelyk ujjammal simogattam a kézfejét. Össze zavartam? Akkor táplálnia kell némi érzést irányomban még. Én lennék a föld legboldogabb embere, ha így lenne. Nem tudtam semmit se szólni, csak öleltem és mozogtunk a zene ritmusára.
Nem tudtam, hogy mit kezdjek ezzel az érzéssel... talán még mindig nem felejtettem el Őt teljesen? Nem tudom, tényleg.. Ismét megfogta a kezemet, és kulcsolta össze az övével. Óvatosan megszorítottam kezét, és lehunyva szemeimet mozogtam vele a zenére. Nem akartam, hogy vége legyen ennek. - Mindig is szerettem veled táncolni! - Mosolyodtam el halványan, hátha ezzel szólásra tudom bírni egy kicsit.
Kellemes volt még táncolni, de nem tudom lehet hülyeség, de őt akartam mikor felkellek az első dolog amit megpillantok az arca legyen és az utolsó is amit el alvás elött látok. Soha nem voltunk úgy hiszen én már leléptem mihelyst ez megtörtént volna, de még is vágytam rá. -Én is, te vagy aki megtud táncoltatni más nem.-Mosolyogtam a hajába és hátát simogattam.
- Más lány nem is részesült ilyen szerencsében, hogy táncolj vele! - Mosolyogtam felnézve szemeibe, megállapítva a tényt. Minden egyes cselekedetével felelevenít bennem egy kisebb kis emléket, amiről nem is gondoltam volna, hogy emlékszem rá. De ezek szerint nem felejtettem, csak szimplán nem gondoltam rá annyit, de most hogy itt van újra előjönnek ezek. Még azok a dolgok is eszembe jutottak amik hiányoztak, vagy hiányoznak régről. - Liam én nem akarlak újra elveszíteni! - Vontam össze szemöldökömet egy kicsit, és vettem egy mély levegőt.
-Hmm lássukcsak. 1..2..3...4..-Számoltam viccesen, hogy mennyi nővel is táncoltam. -Nem csak te vagy ilyen kiváltságos helyzetben, hogy rá taposok a lábadra-Mosolyodtam el. Nem volt még ilyen tényleg más nővel. Aztán hallk hangján lefagyott a mosoly és fel lobban egy szikra. -Hé...-Néztem a szemébe. -Nem fogsz, ígérem.-Csókoltam arcon és szemeibe néztem.
- 3..4 is? - Nevettem fel halkan, mert tudtam, hogy csak viccel a dologgal. - Taposs csak rá a lábamra, neked megengedem! De még eddig nem is léptél rá.. - Vontam meg vállamat. Mondjuk régen se volt, hogy olyan sokszor rálépett volna a lábamra, szerintem még külön figyelt is rá, nehogy rálépjen a lábamra. Csak egyszer-kétszer fordult elő. Olyan is volt, hogy én léptem rá a lábára, ha nem figyeltem. Arcáról szinte rögtön le is fagyott a mosoly, arckifejezésemet látva. Ígéri... Megkönnyebbülten vettem egy mély levegőt. Egyszer elég volt elveszíteni, nem akartam többször. Azt már nem bírnám elviselni. - Akkor jó... - Mondtam ugyanolyan halkan, és egy halvány mosolyt erőltettem arcomra.
-Vagy lehet több-tettem magam, mint ha el gondolkodnék. -Figyelek arra a szépségekre-Mosolyodtam. Tudtam, hogy bókjaim nem érnek semmit, de még is nem bírtam ki őket. Rá kacsintottam ezzel is megerősítve, azt hogy nem hagyom el többször. Már tudom, hogy annak idején a düh vezérelt és azt is tudom, hogy elfogadja ami vagyok. Nekem kevésbé lesz elfogathatóbb az, hogy ő mi, de nem mondom neki, mert szeretem őt.
Kezdőlap
