-Mondjuk az a veszély nem is fenyeget, hogy többet iszok a kelleténél. Egy pohár nekem bőven elég. Nem is vagyok az az alkoholista típus. -mosolyogtam továbbra is és megittam a maradék kólát is és kifizettem a kért italokat, mivel ma már nem akartam semmit rendelni.
-Talán egy hónapja...-gondolkodtam el-..vagy még annyi se. -vontam vállat. Amikor egy egész üveg whiskyt kért egy percre talán aggódni kezdtem. Még a végén nekem kell összekaparni a földről. Már csak az hiányozna.
-Csak aztán nehogy megártson.-néztem az üvegre, majd ismét rá.

-Dehogyis. mosolyogtam rá majd közelebb hajoltam.
-266 éves vagyok és mint gondolom már feltűnt vámpír. súgtam a fülébe majd visszaültem.
-Nekem nem árt meg olyan könnyen még sokkal több ital sem és ha egy este többet iszol az még ne jelenti, hogy alkoholista vagy. mondtam neki majd meghúztam a whisky-s üveget.
-Akkor te sem vagy itt olyan régen, eddig mi a véleményed a helyről?

-266?!-csodálkoztam el egy pillanatra majd elmosolyodtam-Hát igen jellegzetes szagotok van.-jegyeztem meg, de nem sértésképpen hisz ezzel ő is tisztában van.
-Én akkor is mellőzném. -mondtam még mindig egy halványabb mosollyal az arcomon.
-Hát egy pár dolgot és pár embert leszámítva egész jó hely. -céloztam ezzel csak saját magamnak azokra a dolgokra amik eddig itt értek, volt jó is és rossz is egyaránt.

-Hát igen már annyi. mondtam ezt elmosolyodva.
-Igen, párszor már én is jártam itt, de csak átfutólag, most pedig azt tervezem, hogy hosszabb időt töltök el itt. mondtam neki fél mosollyal az arcomon ugyanis eszembe jutott miért is teszem ezt, letettem a whisky-s üvegem majd a pénz.
-Sajnálom, most mennem kell. mondtam közben nagy éhség tört ki rajtam.
-Szia, remélem még találkozunk. elköszöntem tőle majd kisétáltam a bár-ból és eltűntem a sötét éjszakában.

Nem is reagáltam mondataira. Túlságosan elvoltam merülve saját gondoltaimban.
-Szia! Én is remélem.-köszöntem el mosolyogva. Amilyen hirtelen jött, olyan gyorsan ment is. Én sem akartam tovább időzni itt. Jobb dolgom is akadt minthogy nézzem ahogy mások jól érzik magukat.
Felálltam a bárpulttól a vállamra kapva a táskámat és elindultam, még magam sem tudtam, hogy merre.

[folyt. valahol ]

- Én is? És egy másik fajtársam? hajaj... neked sincs könnyű életed. - vigyorogtam rá eléggé szélesen, talán úgy, mint még soha előtte, és közelebb vontam őt magamhoz, de a piás üveget még mindig nem adtam ki a kezeim közül. - Nagyon jó az illatod.. - szaglásztam a nyakát, mint egy idióta.

- Hát nem biza - vallottam be, majd a kezembe vettem a whiskys üveget és egy jó nagyot kortyoltam belőle. Nem szeretek a múltamról beszélni, mindig témát is váltok, ha rá kérdeznének. - Öö.. ezt rólad már kevésbé lehetne elmondani - csúszott ki a számon véletlenül, több mint valószínű, hogy a piás állapotom miatt. - Bocsi, de iszonyat kutyaszagod van - húztam el az orromat megjátszott undorral, majd felnevettem.

- Na kössz! - fintorogtam felé, mikor megjhegyezte, hogy kutyaszagú vagyok. Pedig mostanság nem is változtam át! Kegyetlenség ez a szóvicc... na jól van, legyen így. Legyek kutyaszagú. Ő mégis lefeküdt velem.
- Még egy ilyen, és.. újra elkaplak valahol.. - simítottam végig a csípőjén.

- Azt hiszem, nekem is kezd megártani a pia.. - érintettem meg a fejemet egy sóhaj kíséretében. Na nem mintha annyira durva lenne a helyzet, ettől eltekintve még ugyanúgy emlékezni fogok mindenre, csak.. egy kicsit túl jó kezd lenni a kedvem.
- Ó, tényleg.. - kúszott egy gunyoros mosoly az arcomra. - Még a végén rám ijesztesz.. - kaptam a kezem a szám elé tettetett ijedséggel.
- Na és mi lesz az eredeti tervünkkel? - kacsintottam rá, emlékeztetve a köztulajdon rongálásra.

- Nem hiszem, hogy rád tudnék ijeszteni. Ahhoz túlságosan jótét lélek vagy. Asszem. Vagy éppen hogy nem vagy az? - vigyorogtam olyan szélesen, ahogy csak képes voltam rá, de lehet, hogy csak fintorgás volt, amit nem éreztem a sok piától. De a lényeg, hogy éreznie kellett a jókedvemet.
- Akkor megyünk a főtérre, amikor szeretnél.. - suttogtam a füléhez hajolva. - Csak ne hányd le a falakat, meg a ... sok izét.. - mutogattam körbe-körb az ujjaimmal mint valami idióta.

- Khm.. én? - köszörültem meg a torkom. - Én, mint jótét lélek? - néztem rá összeráncolt szemöldökkel. - Ez már sértő... - kezdtem el közeledni az arcához, úgy ejtve ki a szavakat, hogy az vicsorgásnak tűnhessen. - Ne sértegess, vagy nagyon megjárod - fenyegettem meg teljesen komolyan és higgadtan. Nem érdekelt a jókedve.. ha akarnám, percek alatt eltüntethetném azt a fancsali vigyort a képéről. - Te seggrészeg vagy... - vontam le a következtetést a szavaiból. - Hova akarsz így menni? - mértem végig megvetően, mintha én meg teljesen józan lennék. Még álltam pár percig a tekintetét, aztán eszembe jutott, hogy ideje lenne már hazamenni, hiszen bűzlök a sok alkoholtól. - Most pedig, ha nem baj, magadra hagylak ... de arra a rongálos tervre is sor fog kerülni, az tuti - kacsintottam rá biztatóan, majd ismételten megpöcköltem az órrát, majd megfordultam és elhagytam az épületet.

/Lucy lakása/

(Ben lakása)

Sophie vezetett el idáig, mert felesleges ugyebár tagadni, még sosem jártam itt előtte. De ideje elkezdeni egyszer mindent.
- Na, drágám... mit is akarsz te itt csinálni? - vigyorogtam rá szélesen.

Próbáltam igyekezni habár gyalog voltunk, de nem akartam vesztegetni az időt. Továbbra is fogva a kezét behúztam a Pub bejáratán és a táncparkettre vezettem.
-Először táncoljunk! Aztán majd összeszedünk valami drogos tinit. -mosolyodtam el ravaszkásan és végighúztam a kezemet a mellkasán, majd megragadtam a pólóját és úgy húztam magamhoz, hogy egy heves csókot váltsak vele.

- Ó, te kis vadság! - ragadtam meg a kezét, miután húzni kezdett a pólómnál fogva, és csókolni kezdett. - Jössz nekem egy új felsővel.. - ragadtam meg a csípőjét. - Teljesen kinyújtottad. - vigyorodtam el ravaszkásan, majd kiperdítettem, hogy aztán hirtelen visszarántsam.

-Pedig így is szexi. -kuncogtam elszakadva ajkaitól és amikor kipörgetett majd visszarántott elmosolyodtam. -Nem is mondtad, hogy táncolni is tudsz.-nyomtam még egy gyors csókot az ajkaira, majd hátrébb léptem egyet.
-Akkor keressünk valami elzüllött gyereket.- mosolyogtam ravaszkásan és egyből kiszúrtam egy pasit aki már jócskán ide-oda szédelgett, csoda, hogy nem csókolta meg a földet.
-Azt hiszem ő az én emberem. -vigyorogtam rámutatva a ma esti vacsora jelöltre.
-Keress valakit és érezd jól magad, aztán majd táncolunk egyet. -csókoltam meg egy kicsit hosszabban és máris a kiszemeltem felé tipegtem.

- Nem tudok táncolni. - rántottam egyet a vállamon. - Csak próbálkozom. - kacsintottam rá, közben a csípőjét fogva, de aztán amint megcsókolt és el is engedett, végignéztem a többi emberen.
- Valahogy feltalálom magamat - vigyorodtam el, és még végigsimítottam a fenekén, hogy aztán elszakadjak tőle, és lassan kezdtem el közeledni egy bögyös csajszi felé. A vére nagyon vonzó volt... óh, de még mennyire... messziről éreztem az illatát.
Megfogtam a vállát, és láttam rajta a meglepetését, de nem tartott sokáig ez. Nyilván a külsőm miatt. Áldassék érte az ég!
- Most csöndben maradsz. És úgy teszel, mintha táncolnánk .- néztem a szemébe mélyen, mosolyogva, de úgy, hogy senki ne vehessen észre ebből semmit, és úgy hajoltam oda nyaka bőréhez, mintha csak részeg lennék, és itt helyben akarnám leteperni. De közben mélyen nyakába haraptam.

Egy széles mosollyal az arcomon néztem ahogy Ben akcióba lendül és én sem akartam tovább tétlenkedni. Hozzásimultam a fiúhoz mintha csak flörtölni akarnék. Egyáltalán nem volt ellenére a dolog amint láttam, bár mindig így szokott ez lenni. Szegény naiv férfiak, egyszer nem hallgatnának az eszükre, mondjuk ez nekem csak jó, nekik már kevésbé.
-Ne kapálózz és ne ordíts, csak táncolj tovább!-mélyedtem szemeibe, majd amint belegyezően bólogatni kezdett a nyakához temettem a fejemet és belemélyesztve fogaimat élveztem azt a csodálatos érzést amiben már egy pár napja nem volt részem.

Fél szememmel Sophie-t figyeltem. Harapott. Méghozzá elég mélyen. Kár, hogy nem engem, kipróbáltam volna, hogy milyen, ha engem harapdálnak. Nyilván... extázisba juttató érzés. Azt hiszem. Bár talán a hibridek ezt máshogyan érzik, mint a vámpírok? Nem is tudom... de azért van az élet, hogy kitapasztaljuk. Így fair.
Elengedtem a nyakát a lánynak, aki táncolt tovább, én pedig finom mozdulattal letöröltem a nyakát, mintha mi sem történt volna, és megnyaltam ujjaimon a vért, hogy vigyorogva forduljak Sophie felé.

Nagy nehezen elszakadtam a fiú nyakától. Nem ölhettem meg, legalábbis itt nem.. Mondjuk saját magamból kiindulva képes lettem volna rá.
-Na menj szépen és felejtsd el ezt az egészet! -pacskoltam meg az arcát ravaszul mosolyogva, majd Ben felé fordultam aki már úgyszintén végzett. Meg kell hagyni, hogy ez most kimondhatatlanul jól esett.
Odasétáltam Ben elé és átkarolva a nyakát néztem a szemeibe. Egy szót sem szóltam. Ajkaimon még mindig ott folyt végig a vér amit szándékosan nem töröltem le. Egyből az ő ajkaira tapadtam és csókolni kezdtem miközben táncoltam.

Elvigyorodtam, mikor odalépett hozzám, átkarolta a nyakamat, és véres ajkaival csókolni kezdett engem. - Ez az... - leheltem nagyon halkan, és szorosabban fogtam magamhoz, úgy tépve a száját, hogy csodáltam, miért nem haraptam még meg véletlenül és miért nem nyögött fel fájdalmasan.
A hajába túrtam, miközben szólt az őrjítő zene, és a fenekébe markoltam. - Ez a hely jó ötlet volt. Nagyon jóllaktam - suttogtam.

Szorosabban fogott magához és vadul szinte már tépte az ajkaimat ami kicsit sem volt ellenemre. Mikor a hajamba túrt és a fenekembe markolt csak belemosolyogtam a csókba. Elképesztő volt és imádtam.
-Örülök. -súgtam ajkaira valamiféle szenvedélyt belesűrítve a hangomba. Tovább táncoltam közben még mindig nem eresztve ajkait és közben még a haját is összeborzoltam.
-Nem szoktam ilyet mondani, de ezalatt a pár nap alatt nagyon megkedveltelek. Talán jobban is mint kellett volna..-szakadtam el egy pillanatra tőle és egy apróbb mosolyt varázsoltam az ajkaimra.

Nem voltam valami zavarba ejthető típus. Neki most mégis sikerült egy kicsikét. Magam sem tudom, hogy miért. Vagy mivel. A nők vallomásai néhány esetben egyik fülemen be, másikon meg be. De... nagyon is megérintettek a szavak. Hogy is mondta Klaus? Most már ki tudom kapcsolni az érzéseimet. De most nem akartam. Ráérek vele később.
- Tudod Sophie... - kezdtem bele, miközben még mindig nem eresztettem el a derekát. - Valahogy így érzek én is... - suttogtam nagyon halkan.

Feszülten vártam, hogy erre mit reagál, de mikor végre válaszolt egy hatalmas nagy kő esett le szívemről. -Reméltem, hogy ezt mondod. -mosolyodtam el és már enyhén vörös lehetett a fejem annyira zavarba jöttem, pedig nem szokásom.
-És, hogy lesz tovább? Mi lesz a barátnőddel? -kérdeztem egy csöppnyi aggodalommal a hangomban, muszáj volt tudnom mi lesz ezek után..Nem szoktam ragaszkodni egy pasihoz sem, de ő...Vele úgy éreztem, hogy kivételt teszek és hosszú idő óta most voltam vele úgy, hogy le tudnék valaki mellett ragadni egy huzamosabb ideig.

Elgondolkodtam. Odáig voltam Kate-ért. A szívem... a szívem nagy része az övé volt. De valami megfogott Sophie-ban is. Nyilván ezt jelentik az érzelmek erősödése? Vagy... nem is tudom már, hogy mit akarok. Kate-et soha nem akarom bántani. De Sophie-t sem. Furcsa, még egy nővel sem volt ennyi gond, mint velük. Már nem is gond ez... csak furcsa érzés... ami nyomja e mellkasom.
- Nem tudom, hogy mit tegyek... nagyon félek. Szeretem Kate-et. De hozzád is vonzódom.. - suttogtam nagyon halkan.

-Azt válaszd akit igazán szeretsz...-sóhajtottam egyet, bár a szívem mélyén tudtam, hogy nem én leszek az akit választ. Na jó mondjuk ez elég nyálasan hangzott, de egyszer mindenki ellágyulhat egy időre.
-De egy valamit tudnod kell..-mondtam miközben a tarkóját simogattam-...bárkit is választasz tiszteletben tartom a döntésed és ha úgy van akkor végleg eltűnök az életedből.-mondtam egy kissé elkeseredetten.