Magabiztosan kezdtem bólogatni, mikor leesett neki, hogy éppen kihívtam őt egy ki meddig bírja a piát? típusú versenyre. - Igen, kihívlak - válaszoltam neki kimérten, hogy véletlenül se érthesse félre. - Nagyon nagy a szád, muszáj valahogy földbetipornom azt az óriási egódat - magyaráztam, rámutatva a lényegre. - Whisky, mert a keverékeket utálom - szabtam meg a pia típusát, majd koccintásra emeltem a poharamat - Gyözzön a jobbik - kacsintottam rá.

- Legyen. - szóltam oda a pincérnek. - Legyen két üveg whisky. - mondtam neki, közben rávigyorogva Lucyra és megfogtam a poharamat hogy teleöntsem a piával. - Közben beszélgethetünk. Én tudok koncentrálni két irányba is. - vigyorogtam jó szélesen és már bele is ittam a poharamba, hogy lehúzzam a felét.
- Vagy neked nehezedre esne bepiált fejjel társalogni? - kacsintottam rá gonoszkodva.

- Hehe, vicces vagy - vágtam vissza fölényesen. - Naná, hogy piásan is tudok beszélgetni - mondtam szinte magától értetődöen. - Sőt.. többet is beszélek, mint józanul - vallottam be nevetve, majd kiürítetttem a poharamat, hogy a következő körre térhessek. Nyámi, nem hiába a whisky a legfinomabb ital... - Tudod mit? Tegyünk egy próbát - néztem rá kihívóan. - Kíváncsi vagyok, ki kotyog ki több infót magáról - folytattam elgondolkodva, de a pimasz mosoly továbbra is ott virított az arcomon. Valami haszna is legyen ám az egésznek.. másnapra úgyis elfelejti majd, amit mondott, míg én mindenre emlékezni fogok.

Vontam egyet a vállamon. - Oké, legyen! Nem fogok visszakozni. Imádok játszadozni. És ha ez kell, hát... tőlem megkapod, kicsi virágszálam. - kacsintottam rá sorjában, közben felemelve újra a poharamat és beleittam újra meg újra. Kellett az adrenalin... de azt nem a piából fogom nyerni.
- Előbb gyere és riszálj velem egyet a tánctéren. Közben kotyogni is fogsz, tudom jól. - álltam talpra. A pia még mindig nem döntött le eléggé. De nem is akarok én olyan szabálytalan részeg lenni. Csak mértékkel..

- Remek - néztem rá, bevetve legelbűvölőbb mosolyomat. Imádtam a játékokat, főleg az efféléket. Jó hallani, hogy egy hozzám hasonlóval sordort össze a sors. Ez a becézése viszonylag jobban tetszett, mint az előbbi... Újabb korty pia után, felálltam, hogy eképpen is jelezzem, hogy benne vagyok az ötletében. - Menjünk - karoltam bele vidáman. - Hát, azt majd meglássuk ki fog többet kotyogni - kacsintottam rá pajkosan. A whiskynek egyenlőre még csak a kedvünket sikerült meghoznia, de sebaj, hosszú még az este.

Belém karolt és mire odaértünk a táncparkettre, megforgattam hogy aztán magamhoz ránta rávigyorogjak. Szép is az élet, nem? - piszkáltam az egyik hajtincsét, miközben még mindig nemn engedtem. Nem voltam még részeg, csak fokozottan ittas mert valljuk be hogy a lakásán is megittunk pár pohárral.
- Mesélj... ki vagy te? - ragadtam meg a csípőjét.

A táncparkettre érve, megforgatott, mire én döbbentem néztem rá. Nocsak, valljuk be nem néztem volna ki belőle, hogy valamicskét tud táncolni?! Magához rántott, majd a csípőmhöz ért, és elkezdtünk mozogni a zene ritmusára. - Mit vársz mit mondjak? - néztem rá felsóhajtva. - Tessék, néhány infó... A teljes nevem Lucy Montgomery, Londonban születtem és ott is nevelkedtem fel 16 éves koromig. Egyke voltam, szó szerint a családom szeme fénye. Mindenem megvolt míg egy nap a fene tetejére nem állt minden - mondtam, egy sóhajtással zárva az estimesét. - De, most te következel - kacsintottam rá, közben kezeimet a nyaka köré helyeztem. - Ki is vagy te valójában? - kérdeztem sejtelmesen méregetve.

- Még hogy a pia nem nyitja ki a szájacskádat... - vigyorogtam rá szélesen, miután elmesélte a fél élettörténetét. Londoni a csaj. Angol... milyen király! Bár máér most eltér az angol szokásoktól. Ők olyan kis.. nyomik. Általában. Lucy viszont nem ilyen.

Egyik kezemmel megdörzsöltem az államat. - Öhm.. hát a nevem Severus. De igazából Severus Robert Jespers-nek hívnak. - rángattam a vállamat. - Az édestestvéremmel ellentétben én szörnyű körülmények között nőttem fel, éppen ott ahol akadt nekem hely. Azóta akarok rajta bosszút állni, mióta tudom hogy milyen jó élete volt neki.. és nekem mennyire szar.

- Meglehet, de semmi olyat nem mondtam, ami ... a titkos életem része lenne - kacsintottam rá, közben megpöckölve az orrát. Ezek azok az infót, melyek ezer évvel ezelőtt is megvoltak... a régi, imádott emberkorom összegzése 3 mondatban.
Miután végighallgattam amiket mondott, csak hümmögni tudtam. - Jó hosszú neved van - kuncogtam. - Severus Robert Jaspers - tisztán, érthetően ejtettem ki a szavakat, ki is hangsúlyozva mindeniket. - Hm, te aztán megélted még a poklok poklát is.. Azokból amiket mondtál, nem is csoda, hogy ennyire gyűlölöd a tesódat. - Sajnálnám ha tudnám, de jelenleg csak megszánni tudom. Nekem már évek óta nincsenek érzéseim. - És a szüleid? Sosem kerestek? - kérdeztem érdeklődve.

Egyetértően bólintottam. Megjártam a poklok poklát.. hát persze hogy meg.. fáj is, de ez van. Nekem ezt oszzották.
- a szüleim sosem kerestek. Talán még örültek is, hogy megszabadultak tőlem. Ezek után nem bánom, hogy soha többé nem láttam őket. Gyűlölöm a családomat. - sziszegtem, és újra kipörgettem, majd visszarántottam magamhoz.
- Szörnyű ez az élet.. de ez van, nem? - vigyorodtam el végül.

Szavai hallatán, elkomorodtam és valamilyen furcsa okból kifolyólag átéreztem a helyzetét. Pedig engem nem is hagytak el a szüleim... az én esetem sokkal rosszabb volt. - Biztos, hogy nem kerestek? - Nem akartam elszomorítani, de meglehet, hogy nagyon is keresték, csak nem bukkantak a nyomára. - Kitudja, talán éveken át kerestek, csak valahogy elkerültétek egymást? - kezdtem el találgatni, végülis miért ne lehetne? - Rengeteg hely van a világon... bárhová el lehet bújni, ha a szükség hozza! Én már csak tudom- kacsintottam rá, felnevetve.
- Igen, néha az élet szörnyű, de a bosszú meg édes - tettem hozzá egy gúnyos mosollyal az ajkamon.

- Nem, teljsen biztos vagyok abban, hogy nem kerestek. Egyszerűen lehetetlen, hogy ha kerestek volna, akkor nem találnak meg. Egy anyának mindig meg kell találnia a ygermekét. Éreznie kell...! - hevesedett be a hangom, majd nagyot nyeltem, és újabb pohár pia csúszott le a torkomon.
- Igen, édes a bosszú... de még milyen édes, te jó ég! - vigyorodtam el szélesen, és leültem. - Bocs, nem megy a tánc... alig állok a lábamon.. - röhögtem fel.

- Lehet, hogy csak elkerültétek egymást... - találgattam tovább, de mielőtt még azt feltételezné, hogy az anyját pártolom, hozzátettem. - Habár, ha meglátott volna tuti dob egy hátast - mosolyogtam, az ikertesójára célozva. - Azt nem tudom, biztos megérzi - honnan is tudhatnám..? Nem vagyok anya..
- Ahha... édes - haraptam az alsó ajkamba, majd nagyot nevettem mikor leült. - Nocsak, ki nem bírja a piát? - húztam az agyát.

- Igyál még meg belőle egy literrel és Te se fogsz tudni táncikálni... - vigyorogtam fintorogva, és nagy nyeléssel vontam egyet a vállamon. - Neked mi okod van ilyen kis rosszaságnak lenni? Ne mondd, hogy csak én hozom ki beőlled, mert ezt nem hiszem el. - kacsintottam rá homályos tekintettel. Még jó, hogy ez nem a Grill. Régen kidobtak volna engem, annyit piáltam.

- Ittam már eleget, ahhoz hogy megártson, de semmi - vontam vállat fölényesen, kiöltve felé a nyelvemet. - De nem mindenki bírja a piát.. - tettem hozzá, folytatva a bosszantását.
- Hm... - töprengtem-, nem te, hanem egy másik fajtársad hozta ki ezt belőlem - magyaráztam, kijavítva az elméletét. Természetesen a fajtárs alatt férfit értettem, de remélem erre magától is rájött. - De ami azt illeti.. - kezdtem el közeledni az arcához -, te is közrejátszottál benne - kacsintottam rá, közben ismét megpöckölve az orrát. Imádtam ezt csinálni, hisz általában felbosszantom vele az érintett személyt.

(Valahonnan)

Teljes zűrzavar uralkodott mostanában körülöttem, kellett a kikapcsolódás bár magam sem tudom, hogy miért pont idejöttem. Talán jobban jártam volna ha a Grill-be megyek..De igazából édes mindegy..
Violet is eltűnt, nem keresett, aminek inkább örülök mint bánnám. Mikor beléptem a Pub-ba szinte azonnal szembetűnt, hogy mekkora a tömeg, de most valahogy nem tudott érdekelni. -Valami erőset!-szóltam a csaposnak és leültem a pulthoz. Amíg nem hozták ki az italomat nézelődni kezdtem hátha látok ismerős arcokat, de senki...Hogy is lenne bárki is itt akit ismerek?! Hisz szinte mindenki idegen nekem ebben a városban és kétlem, hogy mondjuk April-el futnék össze pont itt....Napok óta nem láttam.

A városba érkezés miatt sok régi rossz és jó emlék tért vissza. Még mindig keresi a lány aki átváltoztatta őt, de ma kicsit felejteni szeretne, ezért bemegy egy közeli szórakozó helyre, majd rendel egy jó erős whisky-t. Leül a pulthoz és megpillantja a lányt mellette majd odaszól.
-Szia, mit keres egy ilyen lány egy ilyen helyen késő este?

Leült mellém egy férfi, már messziről érezhető volt rajta, hogy nem ember, hanem vámpír. Személy szerint nem tettek még olyat amiért utálhatnám őket ezért mosolyogva néztem rá. -Szia! -köszöntem vissza-Kellett a kikapcsolódás..Jobb helyet nem nagyon tudtam volna rá.-vontam vállat és hamarosan meg is hozta a csapos a kért italom amit nagy bőszen el is kezdtem kortyolgatni.

Már amikor beléptem éreztem, hogy egy farkas van a közelben és mikor leültem bizonyossá vált, hogy a lány az. Tudtam, hogy veszélyes egy farkas mellé ülni ugyanis, egy harapás és végem, de most nem érdekelt.
-Hát én is pont ezért vagyok itt. mondtam neki rámosolyogva. Amikor nekem is ideadták az italom rögtön lehúztam majd kértem a következőt.

Amikor ő is rendelt magának egy italt és amint megkapta rögtön le is húzta, amin én csak elvigyorodtam.
-Te aztán tudsz inni. -jegyeztem meg még mindig vigyorogva. Lassacskán nekem is elfogyott az a maradék pár korty a poharam aljáról. Következőnek jobbnak láttam ha egy kólát kérek. Nem vall rám, hogy holt részegre iszom magam, és nem is szándékoztam ezt tenni. Egy pohárral bőven elég volt, és még jól is esett. Elvégre holnap még munkába is kell mennem és nem tehetem meg, hogy másnaposan megyek be.

-Nekem szerencsére nincs ilyen gondom és a kikapcsolódáshoz ez is hozzátartozik, legalábbis szerintem. mondtam neki nevetve majd megfogtam a 2. pohár whisky-t és elkezdtem inni.
-Amúgy még nem is kérdeztem, hogy hívnak?

-Én inkább nem kockáztatok. -vontam vállat és elkezdtem lassan kortyolgatni a kólámat.
-Nathalie Schlemmer. -böktem ki a nevemet és vártam, hogy ő is bemutatkozzon, bár nem kérdeztem a nevét, de ez magától értetődik. A fejemet a kezeimnek támasztottam úgy túrtam bele a hajamba közben még mindig iszogatva a kólámat.

-Az én nevem Logan. mondtam neki de a vezetéknevem szándékosan kihagytam, ugyanis régebben mikor ellátogattam Mystic Falls-ba, volt összetűzésem farkasokkal és nem szerettem volna, hogy netán fölismerjen.
-Ha megkérdezhetem, mit dolgozol? Amire ennyire ügyelsz, hogy jól végezd.

-Hát akkor Logan, örülök, hogy megismerhettelek.-mondtam mosolyogva és a csapos elé toltam az üres poharat, hogy hozzon még egyet.
-Ápolónő vagyok az itteni kórházban. Régebben Bostonban éltem és ott is ugyanez volt a szakmám. Nem szívesen válnék meg ettől. -mondtam egy halványabb mosollyal az arcomon amit egy sóhajtás követett. Eszembe jutott a volt barátom...Josh...nem szívesen gondoltam vissza a múltba, már csak miatta sem ezért nem is mondtam többet erről a témáról, csak az újonnan kihozott üdítőmet iszogattam.

-Szintúgy! mondtam neki mosolyogva, közben pedig gondoltam magamban: Boston?! eszembe jutott pár régi emlék amikor még ott bujkáltam, az egyik ottani barátom Aidan küldtött még először Mystic Falls-ba.
-Ápolónő?! Ahhoz tényleg józannak kel lenni és mióta laksz Mystic Falls-ban? mondtam neki majd megittam a whisky-m
-Tudja mit adja ide az egész üveggel. mondtam a csaposnak