|
| |
|
Elküldésének ideje ♛Hétf. Márc. 10, 2014 6:36 pm | |
| | |
|
Elküldésének ideje ♛Hétf. Márc. 10, 2014 6:39 pm | (/labor/)
Nem találkoztam útközben senkivel. Ami megkönnyebbülés, hisz nem lett volna számomra sem könnyű, hogy épp mit csinálok és kivel. Nem akartam megnehezíteni a saját életemet egy lebukással, de eddig még nem történt olyan eset, amit nem tudtam volna megoldani.
Kinyitottam a cella ajtaját, majd egyszerűen lelöktem őt az asztalról, hogy nagy puffanással érjen talajt. - Érezd jól magad eme szépséges hölgy társaságában. Hamarosan mindketten... sorra kerültök. - vigyorogtam a nőre, aki ébren volt, s szemmel láthatóan meglepődötten vizslatta az érkező férfit. - Drága Milena... lehetőleg ne edd meg. Hasznos lesz még számomras. - billent oldalra a fejem a nőre nézve, majd kulcsra zártam a cellát, és távoztam.
(/Labor/) |
| | |
|
Elküldésének ideje ♛Kedd Márc. 11, 2014 3:18 pm |
Nem tudtam, hogy meddig kell egyedül rostokolnom itt, de bíztam abban, hogy valahogyan túl tudok járni a doktor agyán. Itt lenn nem láthattam, hogyan telik az idő, miként megy le a nap, hogyan kel fel, és... ez mindent megnehezített, ami az itteni dolgokkal kapcsolatos. Egyszerűen az a kkis vér, amit minden nap adnak nekem... nem tudtam hogyan osszam be. Megiszom, és elég arra, hogy életben maradjak... de kevés ahhoz, hogy meg tudjak erősödni. Egyszer csak feltárult a cella ajtaja, de mire reagálhattam volna bármit is ennek a hentesnek a szavaira, már be is zárult, én pedig döbbenten pislogtam a férfira, akit egyszerűen bedobott ide hozzám. És úgy öntött el a felismerés, mintha belém csapott volna egy villám. - Damon... - csúsztam oda, hogy jobban szemügyre vegyem az arcát, és meglepve tapasztaltam, hogy... igen. Tényleg ő az. |
| | |
|
Elküldésének ideje ♛Kedd Márc. 11, 2014 3:52 pm | A verbéna ködlepte fátylán át is éreztem, hogy valahová visznek... és tudtam, kimondatlanul is tudtam, hová is tartunk. Nem is csalódtam... kb úgy érkeztem meg a cellába, ahogy előző alkalommal... néhány évtizeddel ezelőtt. A történelem kísértetiesen ismételte önmagát. Csattant egy nagyot mögöttem a cella ajtaja, majd a zárban kulcs zörgött, és elhaltak a léptek. Mégsem maradtam egyedül. Valaki mozgott mellettem... és egy hangot is hallottam. Egy női hangot.. és először elöntött a halálos rémület, mert azt hittem, ez a valaki Elena... de aztán rájöttem, hogy az nem lehet. A hang ismerős volt, túlságosan ismerős... mégsem Elena hangja. Nem bírtam a fejem felemelni, hát csak üggyel-bajjal átfordultam a hátamra, és szemem résnyire kinyitva rábámultam a fölém hajló arcra. És mintha korbáccsal vágtak volna végig rajtam, úgy rándultam össze. - Mila... - köhögtem-krákogtam. És kezdtem egyre inkább úgy érezni, hogy ez az egész egy szürreális rémálom. |
| | |
|
Elküldésének ideje ♛Kedd Márc. 11, 2014 4:07 pm |
Ismét hátradőltem, miközben csak megvetően pislogtam rá, hiszen a hangjából tudtam, hogy nem éppen örül nekem. Viszont nem tudtam vele mit csinálni, ez van. Így jártunk mindketten. - Hidd el, momnentán én is tudnék jobb partnert, de... sajnos nekem csak te jutottál - fintorodtam el. - Mégis mi a nyavalyát keresel te itt? |
| | |
|
Elküldésének ideje ♛Kedd Márc. 11, 2014 4:19 pm | - Én? - dünnyögtem, és kúszni-mászni kezdtem a fal felé, hogy mikor odaérjek, újra hanyatt forduljak, és megtámasszam a fejem a köveken. Kissé könnyebb volt így. - Direkt vagyok így. Én direkt. De te... hogy kerülsz ide? És főképp mióta? - motyogtam. - Fura... egy cellában vagyunk. Régen nem volt ilyen - tettem hozzá, aztán ahogy egyre jobban erőre kaptam végigmértem. A felsője kissé szakadt és véres volt, és egész valója nem épp azt a nőt idézte elém, akinek a látványát megszoktam. - Ritka szarul nézel ki - tettem hozzá. |
| | |
|
Elküldésének ideje ♛Kedd Márc. 11, 2014 5:20 pm |
- Eddig is tudtam, hogy nem vagy normális, de ezek szerint még inkább a fejedre ejtettek gyerekkorodban - suttogtam, ahogy meghallottam, hogy szándékosan van itt. Normális ez a pasas? Mi az, hogy szándékosan? Vagy a felesége már olyan bosszantó, hogy inkább jön olyan helyre, ahoil inkább darabolják fel, mintsem a feleségével legyen? Hm... még ezt is lehetségesnek tartanám. - Kösz a bókot, tőled nem is számítottam másra - forgattam meg a szemeimet, aztán megköszörültem a torkomat. - Nos... azt hiszem, hogy nem számítottál becses társaságomra - vigyorodtam el szélesen, majd felsóhajtottam. - Azt hiszem, nem is szeretsz velem kettesben lenni. Néhány... múltbéli cselekedet miatt - viygorodtam el. |
| | |
|
Elküldésének ideje ♛Kedd Márc. 11, 2014 5:26 pm | - Nem értheted - nyögtem. - Kicsit később megmagyarázom. Egyelőre kissé még kimerít a túl sok beszéd - mondtam még mindig mozdulatlanul. Ha jól tippeltem, ma éjjelre békén hagynak minket. Az új "árut" a múltban is csak másnap tesztelték. - Végképp nem számítottam itt társaságra. Sem a tiédre, sem másra. És ami a múltat illeti.. hát itt erre nem lesz lehetőséged. Egyébként is, túl nagy hiba volna az energiákat erre pazarolni. Hamarosan másra is fordíthatod. Tudod te egyáltalán, mi vár ránk? |
| | |
|
Elküldésének ideje ♛Kedd Márc. 11, 2014 5:54 pm |
- Ne aggódj, semmi hangulatom és kedvem neked esni - forgattam meg a szemeimet, aztán a csuklómmal kezdtem körözni, hiszen hiába voltam vámpír, eléggé fájt, mióta belöktek ide nemrég. - Tudom, kedvesem. Már egy jó hete itt vagyok, és láttam egyetsmást ettől a fickótól itt - jegyeztem meg eléggé megvetően. - Dr. Frankenstein eléggé túlzásokba esik, de... egyszer ha kijutok, letépem a fejét - mormogtam a fogaim között. |
| | |
|
Elküldésének ideje ♛Kedd Márc. 11, 2014 6:02 pm | - Fogalmad sincs, mennyire képesek túlzásba esni - tornáztam magam kissé feljebb, így immár a hátamat támasztottam a falnak. - Voltam a vendégük annak idején... a negyvenes évek végén. Kerek öt éven át tartott a nagy vendégszeretet - morogtam. - És hogy kijutsz? Magadtól aligha. De az én segítségemmel igen. Nem vagyok egyedül. De erről nem mondok többet. Nem tudom, bízzak-e meg benned, vagy az első adandó alkalommal kipakolsz a dokinak. Bár azzal saját magad alatt is vágnád a fát - forgattam a fejem. - Bár kaptunk egy nagy előnyt: egy közös cellát. Régen ilyenről nem is álmodhattam volna. |
| | |
|
Elküldésének ideje ♛Szer. Márc. 12, 2014 4:02 pm |
Nem volt meglepő az, hogy azt sem értettem, miről hadovál. Elvégre... nem is tudom, valahogy sosem tűnt teljes mértékben beszámíthatónak. Bár ennek az oka talán az volt, hogy nemrég szelíd bambi-életmódra váltott, de felőlem oké. Nem az én elcseszett életem, nem érdekel, hogy miben éli ki a hajlamait egy ilyen vámpír. Nem is akarom megérteni. - Hallgatlak. Láthatod, szavaid számomra olyan lebilincselőek, hogy szinte iszom őket - forgattam meg a szemeimet unottan. Hát nem mondom, ha továbbra is olyan lesz, mint ahogy megismertem, akkor továbbra is unalmasan fogom itt tölteni a mindennapjaimat. |
| | |
|
Elküldésének ideje ♛Szer. Márc. 12, 2014 4:06 pm | - Gúnyolódhatsz - mondtam szárazon. - Majd amikor a jó doktor elvisz, és leszíjaz az ágyhoz, aztán a gyomrodat metéli darabokra, vagy épp a szemedbe szúr egy szikét... esetleg a májadat fogja kivájni a helyéről, nem fogsz gúnyolódni. Ordítani fogsz, ahogy a torkodon kifér. Hidd el, tudom. Egyszer már végigcsináltam - nyúltam el aztán a földön. Kényelmesebb és biztosabb volt így. - Van ötven százalék esélyed, hogy te leszel a nyerő. Sőt, mivel én még kissé ki vagyok ütve, azt hiszem, holnap veled fognak kezdeni. |
| | |
|
Elküldésének ideje ♛Szer. Márc. 12, 2014 4:13 pm |
Felhúztam a lábaimat, miközben ujjaimat fürkésztem, és ismét sóhajtottam egyet, ezúttal már eléggé lemondóan, úgy pislogtam fél szemmel rá. - Nem ismersz engem, Damon Salvatore, pedig szenttül hittem, hogy engedtem már elég betekintést az életembe - jegyeztem meg mindenféle félelem nélkül, inkább lemondó voltam, és csalódott, hogy eddig nem vette észre rólam azt, amit mondani készültem. - Engem nem lehet könnyen megfélemlíteni. Engem kínozhatnak, akkor sem ordítok. Nem vagy tisztában az életemmel, nem tudod, milyen körülmények között lettem vámpír. Szóval amíg nem ismered az életem történetét... adj hálát annak, amiért neked csak a szemgolyódat simogatták - forgattam meg ismét a szemeimet, és nekidöntöttem fejemet a falnak, így merengve tovább. |
| | |
|
Elküldésének ideje ♛Szer. Márc. 12, 2014 4:25 pm | - Igen. Én is ezt mondtam, míg ide nem kerültem. De itt.... hidd el, megtanulsz könyörögni a halálért - mormogtam. - Mellesleg, mit értesz azon, hogy nem tudom, hogy lettél vámpír? Mivel rólad beszélünk, nem sok verziót tudok elképzelni. Beleestél valakibe, aki vérszívó volt. És miatta váltál azzá. Ha tévednék, bocs. Veled kapcsolatban elég sekélyes a fantáziám. Nyilván nem hiába. |
| | |
|
Elküldésének ideje ♛Szer. Márc. 12, 2014 4:40 pm |
Nem is tudom, mit kellett volna erre mondanom. - Hahó, az imént mondtam, hogy egy hete itt vagyok. Tisztában vagyok vele, hogy mit csinál ez a férfi. De csak hogy megnyugtassalak, a középkori módszerek kihaltak, most már maradtak az injekciós tűk... a fecskendők... és néhány adag verbéna. Nem hiszem, hogy annyira boncolni akarnának. Hidd el, ezúttal más célja van ennek a fickónak - beszéltem éppenséggel eléggé lassan, de magam sem tudom, miért. Talán meg akartam fontolni. - Úgy nézek én ki, mintha szerelmes típus lennék? Kösz, de kihagyom - fintorodtam el. - Ti férfiak olyan naívak vagytok... csak mert te és szeretett öcséd egy nő miatt váltatok vámpírrá, ne induljatok ki magatokból - legyintettem. |
| | |
|
Elküldésének ideje ♛Szer. Márc. 12, 2014 4:46 pm | - Nem mondom, hogy hatalmas megnyugvással hallom a módszerek változását. Akkor legalább tudtuk, mi vár ránk - dünnyögtem, majd összehúztam magam. Nem szakadt rólam a víz itt a föld alatt a melegtől. - Akkor mesélj. Holnapig úgysem lesz jobb dolgunk. És amúgy is, minden jobb, mint arra gondolni, ami vár ránk. De az is lehet, hogy az a tény, hogy most közös cellában vagyunk, már az új módszereket jelzi. Biztos így akarnak idegileg kikészíteni engem. Veled. |
| | |
|
Elküldésének ideje ♛Szer. Márc. 12, 2014 4:53 pm |
Felvontam a szemöldökömet, hiszen valahogy semmi kedvem nem volt pont vele megtárgyalnom a múltam részleteit. Ezek voltak azok az emlékek, amelyekről még Tatia se tudott, pedig ő a legjobb barátom. Nem, nem fogom egy számomra majdnem idegennel megbeszélni. - Magadban gondolkozz el rajta. Talán részben igazad van, egy férfi miatt történt minden... vagy inkább több férfi miatt. Nem véletlenül élek vissza a vámpírságommal, és az áldozataim sosem voltak nők. Ebből is következtetheted, hogy a fajtád... eléggé megbántott. Szóval jobb, ha nem tudsz te semmit. Még rémálmaid lennének - vigyorodtam el kis kegyetlenséggel a mosolyomban. - Apropó rémálom... hol van a feleséged? - billent oldalra a fejem. - Remélem, nem Klaus gondjaira bíztad. Vagyis de... remélem. Legalább jót szórakoznék az újabb drámán - nevettem fel. |
| | |
|
Elküldésének ideje ♛Szer. Márc. 12, 2014 5:44 pm | - Ha rémálmom lesz az csak amiatt van, hogy veled kell osztoznom a cellán - morogtam. - Ami meg Elenát illeti, ahhoz végképp semmi közöd nincs. De csak hogy ne legyen olyan marha nagy jókedved, közlöm, hogy szó nincs ilyesmiről. Sőt. Ha valaha innen kijutok, azt Elenának köszönhetem majd. Úgyhogy a te helyedben kedvesebb lennék magammal, még mielőtt itt hagyunk majd néhány évtizedre. |
| | |
|
Elküldésének ideje ♛Szer. Márc. 12, 2014 5:49 pm |
- A naivságod még mindig hihetetlen... én a helyedben már elszégyellném magam miatta - vontam fel a szemökdökömet, majd nagyot sóhajtottam, és tovább vigyorogtam. Ha olyan feleségem lenne, aki már többször megcsalt, annyi szent,hogy nem hagynám kinn a nagyvilágban. De hát az ő életük, az ő házasságuk. - Remélem, hamar kiszabadulok innen, mert momentán... semmi kedvem veled egy levegőt szívni... bár még emlékszem, hogy milyen volt veled lenni - vigyorodtam el gonoszkásan. - Bár nem arról beszélek, mikor önként jöttél oda hozzám, mert kiakadtál a feleséged hűtlensége miatt... hanem előtte, mikor... volt ott pár kötél is... - kacsintottam rá. |
| | |
|
Elküldésének ideje ♛Csüt. Márc. 13, 2014 3:53 pm | - Jól van, felfogtam - forgattam a szemeimet. - Az a tény, hogy egy cellában vagyunk, a pszichológiai hadviselés része. Megkockáztatom, hogy ez jobban fáj, mint az, ami vár rám - morogtam, aztán sötéten felnevettem. - Ezt nem hiszem el. Komolyan neked az a legnagyobb problémád, hogy ezen a tényen nosztalgiázol? Talán a végén kisül, hogy mazochista is vagy, és te direkt élvezed ezt a helyet - vettem le a zakómat, majd a fejem alá gyűrtem. - Majd megkérem a jó doktort, vágja ki a nyelved. Amíg visszanő, legalább lesz néhány óra csend. |
| | |
|
Elküldésének ideje ♛Szomb. Márc. 15, 2014 3:34 pm |
- Mert mégis mit kellene csinálnom? Rémülten pislognom, vagy attól rettegnem, hogy mi lesz holnap, húsz perc múlva, vagy akár öt perc múlva? Ugyan, kérlek... a hisztis kislány szerepét meghagyom neked - fintorodtam el, hiszen momentán semmi férfiasságot nem sikerült felfednem benne. Bár ez nyilván abból fakad, hogy még mindig nem elég idős ahhoz, hogy ki tudja zárni a rossz élményeket. Én már ki tudom, és talán ha nem tudnám, olyan nyomorult lennék, mint ő. - Szóval... mit is csináltok ti most itt? Azt említetted, hogy valami... szándékossággal kerültél ide - vontam fel kérdőn a szemöldökömet. |
| | |
|
Elküldésének ideje ♛Szomb. Márc. 15, 2014 4:13 pm | - Ez nem hiszti, kedves Milena - fintorogtam. - Hanem a realitás talaja. Tapasztaltam már, ergo tudom miről beszélek - dünnyögtem. - És hogy miért vagyok itt? Ha hiszed, ha nem, pont azért, hogy véget vessünk végre ennek az egésznek, ami itt már évtizedek óta folyik. Továbbá azért, hogy megakadályozzunk egy olyan veszélyt, ami az egész vámpír faj halálát is jelentheti. Akár a tiédet is. |
| | |
|
Elküldésének ideje ♛Szomb. Márc. 15, 2014 5:17 pm |
- Áh, nem érted a lényeget... - legyintettem egyet, majd egy apró sóhajtás után taplra álltam, és odasétáltam a rácsokhoz, majd rájuk simult a tenyerem. - Nem hiszem, hogy ezúttal lenne mitől félned. Én például nem félek... - rántottam egyet a vállamon. - És nem hiszem, hogy pont te fogod megdönteni a nagy doktorbácsi birodalmát... - fintorodtam el gunyorosan. |
| | |
|
Elküldésének ideje ♛Szomb. Márc. 15, 2014 5:35 pm | - Nem félsz - ismételtem utána. - Hát majd fogsz, ne aggódj. Akkor majd ne siránkozz, én előre szóltam - vontam vállat. - Most viszont jobb, ha idejössz, és idebújsz hozzám. Nem kell félreérteni - forgattam a szemeimet. - Nemsokára leszáll az este. Ebben a rohadt pincében piszkosul hidegek az éjszakák. És mivel alig kapunk majd valamennyi vért, nem a reszketésre kellene pazarolni az energiát. De ez persze csak egy javaslat. Viszont jobban járnánk mindketten az általam felvázolt verzióval. |
| | |
|
Elküldésének ideje ♛Szomb. Márc. 15, 2014 9:00 pm |
- Remélem itt és most befejezed azt, hogy megmondod, én mit fogok csinálni... - támaszkodtam neki a rácsoknak, és felsóhajtottam. - Tényleg jobb lenne, ha a magad érzéseit pátyolgatnád, mert itt nincs a kicsi Gilbert lány, hogy megtegye. Én pedig - nem mintha igényelnéd - nem vagyok érzelgős típus - sóhajtottam ismét, de ahogy meghallottam az ötletét, úgy kaptam fel a fejemet, mintha egy villám csapott volna be a helyiségbe, és egyenesen engem talált volna el. - Te most komolyan azt várod, hogy hozzád bújva aludjak? - kérdeztem ledöbbenve. Pedig azt hittewm, hogy nem tud meglepetést okozni nekem. |
| | |
|
A poszt írója ♛ Ajánlott tartalom Elküldésének ideje ♛ | |
| | | |
| Engedélyek ebben a fórumban: | Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
| |
| |
| |
• az új oldal nyitásáig •
• ROTM FRPG •
|
Pént. Május 31, 2019 10:58 pm Szer. Május 29, 2019 1:28 am Kedd Május 28, 2019 8:31 pm Hétf. Május 27, 2019 11:26 pm Szer. Május 22, 2019 12:03 pm Hétf. Május 20, 2019 10:43 am Szomb. Május 18, 2019 10:03 pm • ROTM FRPG • |
|