jemma & daisy

i killed somebody. btw..  i'm pregnant

Meg sem tudom igazából fogalmazni, hogy mennyire izgultam jelen pillanatban. Lehet, hogy a legjobb barátnőmmel találkozom, de akkor is. Annyi mindenen mentem keresztül, hogy nem is igazán tudom, hogy mégis mivel kellene kezdenem. Talán azzal, hogy egy teljesen új kapu nyílt meg előttem és a természetfeletti világba tartozom immár, vagy pedig azzal, hogy ahhoz, hogy egyáltalán rájöhessek mi lakozik bennem meg kellett ölnöm valakit? Ami természetesen egyáltalán nem volt szándékos. Egy váratlan kis baleset volt, de mégis  okolom magam érte, hiszen egy életet kiontottam.
Aztán pedig azt sem lenne rossz dolog megemlíteni, hogy terhes vagyok. De fogalmam nincs arról, hogy miképpen fog reagálni, vagy mivel kellene kezdenem. Bár a terhes vagyok dolog még jó hír is lehetne, nemde? Csakhogy a probléma az, hogy nem mondhatom el magamról azt, hogy párkapcsolatban élnék vagy valami. Az egész egy baleset volt. De még magam sem tudom, hogy megbántam-e vagy sem. Az biztos, hogy őrültség volt, de ennek a babának sose tudnék ártani. Nem számít, ki mit mond.
Jól esett, ahogy az ölelésébe zárt és bevallom már hiányzott. Ahogy átölel úgy érzem, hogy a hormonoknak köszönhetően mindjárt előbuggyannak a könnyeim, de igyekszem őket visszanyelni, mintha nem is léteznének. nem bőghetem el már magam az első pillanatban. Elég hülyén jönne ki.
- Tudom.. Bocsi, de valahogy ez elsőre jó ötletnek tűnt. - Legalábbis remélem, hogy itt nem fog annyira kiakadni, ha tálalom neki az igazságot, hogy mi minden történt velem. Az igazság az, hogy szégyellem magam, amiért nem vettem fel a telefont, de nem igazán tudtam mit mondhatnék. Igazából most sem vagyok sokkal okosabb ezen a téren, de azt hiszem az lesz a legegyszerűbb, ha csak kimondom, ami egyszerűen az eszembe jut. Nem a legjobb megoldás, de akkor legalább minden ott lesz előtte, hogy feldolgozhassa.
- Hát talán van benne igazság, de nem megyek semmilyen világ körüli útra. - Szorosan öleltem magamhoz, majd intettem, hogy foglaljunk helyet és körbepillantottam, mielőtt még belekezdtem volna a mondandómba, de így is áthajoltam az asztalon, hogy ne kelljen túl hangosan beszélnem. Nem akartam, hogy bárki is meghallja. - Szóval.. Ugye mikor eltűntem. Összezavart mindazt, amit mondtál hiszen kell lennie valami igazságalapnak a dologban, de nem emlékeztem semmire szóval.. Ki akartam szellőztetni a fejemet. Aztán New Orleans-ban kötöttem ki, ahol bementem egy bárba, hogy leigyam magam, ami sikerült is.. Viszont összekuszálódott az utam úgymond egy sráccal, akitől most terhes vagyok, de nem szabad elfelejteni a tényt, hogy véletlenül megöltem valakit, ami miatt előjött a vérfarkas énem és ugyanannak a srácnak köszönhetően, akitől terhes vagyok sikerült a boszorkány oldalamat is előhívni, mert mint kiderült farkasboszorkány vagyok.. A srác még nem tudja, hogy terhes vagyok és fogalmam sincs, hogy mondjam el neki. - Úgy hadartam el mindezt, mintha sietősen túl akartam volna esni egy hegyi beszéden, amit mindenképp meg kellett ejtenem kész tömeg előtt, de itt az egyetlen nézőközönség a barátnőm volt, akinek a reakciójától minden egyes porcikám rettegett.

Nagyon sok minden szerettem volna mondani neki. Egyszerű lett volna leteremteni, amiért eltűnt a szemem elől és képes volt arra, hogy ne írjon, ne telefonáljon és ne keressen, csak akkor közölje, hogy jól van, amikor már érezhette, hogy teljes kétségbeesésemben hívogatom. Kicsit nehezebb opciónak tűnt egyszerűen csak rá mosolyogni és magamhoz ölelni anélkül, hogy a sértődöttségem kiüljön az arcomra, végül mégis emellett döntöttem: biztosan volt neki elég baja, nem indult volna el egyedül a nagyvilágba vagy bárhová és zárta volna el magát az ismerősei elől, ha nem lett volna szüksége egy kis friss levegőre. Én pedig csak… örültem annak, hogy visszajött és felhívott, az sem érdekelt, hogy egy bárban kellett ücsörögnünk. Itt nem lehet normálisan beszélgetni, hangos a zene, sokan vannak, de azért leültem és én is közelebb hajoltam hozzá, hogy halljam, amit mond, ezzel beleegyezve, hogy maradhatunk, kénytelen-kelletlen elviselem, hogy emberek tömege között kell arról beszélnem a legjobb barátnőmmel, miért volt távol ilyen sokáig. Nem értem, miért nem ülhetünk a kanapén valamelyikünk lakásában. Tényleg, vajon tervez annyira hosszú távon a városban, hogy kivegyen egy szobát?
Apró sóhajt hallottam és bólintottam, mikor közölte, hogy nem megy világkörüli útra. Haladás, ha megint elmegy, legalább nem kell azon gondolkoznom, vajon éppen melyik földrészen van és talán lesz annyira kedves, hogy el is mondja, merre indul. Persze a legjobb az lett volna, ha marad, de… ezt ki várhatta volna el tőle? Ez egy kisváros, én is csak azért voltam még mindig itt, mert láttam némi reményt arra, hogy előrébb lépjek a kutatásomban. Viszont mire végighallgattam a mondandóját, amit úgy hadart el, hogy szinte csak pislogásra voltam képes, teljesen üressé vált az agyam, képtelen voltam azon gondolkozni, mi lesz akár két másodperc múlva is. Lehet, hogy még a számat is eltátottam.
- Hogy mi? – Ennyi bukott ki belőlem. Elment, New Orleans, bár, srác, másik, akit megölt, vérfarkas, boszorkány… micsoda? – Ugye csak viccelsz? – Nem akartam elhinni, hogy mindez megtörtént vele, arról nem is beszélve, hogy ennyi hirtelen történés beutaló lehetne az elmegyógyintézetbe. Én eddig azt hittem, hogy azért ment el, hogy kicsit kibogozza az életét, nem pedig, hogy jobban összekuszálja. – Babát vársz? – Ez volt a jó hír, ami megragadt bennem és halvány mosolyra késztetett, de aztán eszembe jutott a temérdeknyi másik is. – És… megöltél valakit? – A hangom halkabb lett, nem tűnt jó ötletnek kiabálva feltenni a kérdést. Megölt valakit és vérfarkas lett? A szemeim kétszer akkorára nyíltak, közelebb húztam magamat a székkel az asztalhoz, mintha azzal elérhetném, hogy jobban halljam, amikor azt mondja, hogy: nem, csak vicceltem!

jemma & daisy

i killed somebody. btw..  i'm pregnant

Egyetlen egy jó módja sem volt annak, hogy mindazt, ami velem történt az elmúlt időszakban valahogy közöljem a legjobb barátnőmmel. Legalábbis én határozottan úgy érzem, hogy azt semmiképpen nem lehet jól tálalni, hogy amúgy megöltem valamit. De az a tény, hogy lényegében terhes vagyok azt hiszem, hogy egy kicsivel feldobja a dolgokat. Persze nem semlegesíti, hiszen ettől függetlenül valaki elvesztette a családtagját, akár a barátját. Úgyhogy nem hunyhatok szemet a tény felett még akkor sem, ha akarnék. Leginkább azért, mert ez felnyitotta a szememet arra, hogy valami teljesen más vagyok. Egy farkasboszorkány. Eddig még abban sem hittem, hogy ezek ténylegesen léteznek. Vagy hittem volna? Én már őszintén nem tudom, mert van egy részem, amit örökre elveszítettem önmagamból. Mert nem hagy nyugodni az, amit mondott igaz lehetett. Hogy volt valakim.. Olyan, mintha mindvégig csak külső szemlélő lettem volna a saját életemben. Ez pedig megrémít. Vajon mi van még, amiről fogalmam nem volt?
Látom az arcára kiülő döbbenetet, ahogyan elhadarom mindazt, ami ezen rövid időszak alatt történt velem. Nem mertem neki elmondani, mert féltem, hogy csalódik bennem. De nem titkolhatom az örökkévalóságig. Leginkább azt, hogy terhes vagyok. Mert az lassan már határozottan látszani fog rajtam. Utána már nem lesz mit titkolnom. Talán ebből az okból jobb lett volna, ha nem egy bárba invitálom, mert az idegességemtől most szívesen meg tudnék inni egy whiskyt, de nem lehet. Mert elsősorban abból nem egy lenne és még az egy is árthatna a babámnak. Most már nem csak saját magamra kell gondolnom. Hiszen egy újabb élet növekszik bennem, amire ezentúl gondolnom kell. Pont mikor már kezdem azt hinni, hogy lassan darabokra hullok.
- Tudom, hogy ez az egész egy kicsit sok egyszerre még én is próbálom összeszedni a gondolataimat és megszokni mindezt, de minden igaz. Igen terhes vagyok és igen.. Az utóbbi is. - Nem szívesen mondom ki, hogy gyilkos vagyok. Persze ez nem változtat a tényen, hogy az lennék, de ettől még nem szívesen hangoztatom. Viszont csak remélni tudom, hogy ettől még nem veszítettem őt el.
- Amit mondtál, mielőtt elmentem.. Mikor utoljára találkoztunk az igaz volt? Tényleg volt valaki az életemben, akire nem emlékszem? - Azok után, ami történt velem a legkevesebb, hogy elhiszem képes voltam valakit elfeledni az életemből. Hiszen, ha az illető vámpír volt könnyedén játszadozhatott a fejemmel. Egyszer majd visszaszerzem ezen emlékeket. De addig nem veszélyeztethetem magam és ugorhatok fejest bármibe, amíg egy másik élettel osztozom a testemen.