Szinte a kérdésem után rögtön könnyek szöktek a szemébe. Remek...Megint sikerült fájó pontra tapintanom. -Ne haragudj ha ezzel rosszat mondtam.. !-mondtam már szinte komor arckifejezéssel és letöröltem a könnyeket a szeme alól.
-Nem vagyok boszorkány. -ráztam meg a fejemet, majd egy mély levegőt vettem-Hibrid vagyok..-köszörültem meg a torkomat.

Amikor feltette a kérdést, hogy boszorkány vagyok-e könnyek szöktek a szemembe. Ez az egész az apámra emlékeztetett. De próbáltam lenyelni őket, mert nem sírhatok mindig akárhányszor csak eszembe jut.
- Hát nem jutott el odáig a téma. De ezek szerint te is.. vagy valami más? - Kérdeztem tőle. Hiszen még apámtól hallottam, hogy vannak különböző fajú 'lények' is a földön. - Azt hiszem igen, meg van. De hamarabb foglak hívni azt hiszem, mint azt gondolnád.

Nem tudom miért de eléggé siettem a hotel felé ezért viszonylag hamar oda is értünk. Amint leparkoltam Bailey-re néztem kérdően. Éreztem rajta, hogy nem ember..pontosabban boszorkány.
-Miért nem mondtad, hogy boszorkány vagy?-kérdeztem felvont szemöldökkel, majd csak aztán jutott el a tudatomig, hogy ő is kérdezett valamit. -Amikor gondolod. A telefonszámomat tudod. Legalábbis ha még megvan.-vigyorodtam el aztán.

(Donovan ház)

Csak éppen annyi ideig maradtunk a háznál ami mellett megálltunk, hogy a másik srác kiszálljon, majd a hotel felé vette az irányt Tyler legalábbis azt hiszem, hogy oda. Öt percnél tovább nem mehetünk mire leparkolt és leállította a motort. Akkor ezek szerint megérkeztünk. - Köszönöm. Ööö, mikor láthatlak újból?

- Hát ha már feljöttél az a minimum, hogy megkínállak egy itallal. Ha fenn van a barátom, ha nem. - Mondtam mosolyogva, majd kiszállva az autóból elindultam befelé a hotelba és liftbe beszállva felmentünk az emeletre, majd a szobám felé vettem az irányt.

(Jessica szobája)

Jessicára néztem, és egy nagyon apró sóhaj szaladt ki a számon. - Nos.. csak akkor ragaszkodom ezekhez, ha a férfit, akit keresel, nem találod itt. Mert ha nem, akkor nem akarom, hogy egyedül légy. Az udvarias férfi soha nem hagyja egyedül a nőket, hogy unatkozzanak. - mosolyogtam rá.

(Vízesés)

Bármennyire is akartam elhúzni az időt azzal, hogy lassan vezetek idáig, most mégis ide értem, majd leparkoltam és Fenrir felé fordultam. - Biztos ne vigyelek haza, vagy nem kérsz valamit enni-inni?

Mikor követni kezdtem volna megrezzent a telefonom. Előkapva egy sms-t találtam benne Staceytől. Hiába ha valakit előrébb helyezek bárminél az ő. Amúgy is ha kell segítség Bonnienak, majd úgy is szól.
- Sajnálom, de most mennem kell.. közbe jött valami.. - Nyögtem ki aztán már ki is indultam a kocsimhoz és elhajtottam. Szegény Bonnienak most gyalog kell hazamennie. De most egy valami érdekelt, méghozzá az, hogy mi lehet fontos. Elég ritkán ír ilyet Stacey szóval biztos, hogy az.

(Violet háza)

Megkönnyebbültem amikor visszacsókolt és hatalmas önbizalommal töltöttek el szavai. Arra számítottam, hogy ismét levegőért kapkodva fogom végezni, de nem így lett. -Akkor avassuk fel az új szobát. -vigyorodtam el és derekánál fogva a karjaimba kaptam, nem finomkodva és sietősen elindultam vele az ideiglenes lakásom felé.

[folyt. Connor lakása]

Amikor először a falnak lökött, egy pillanatra azt hittem, hogy mégis meg akar ölni, ám amikor vadul megcsókolt, valamiféle kis szörnyeteg megmozdult bennem. Ha van valami, amit szeretek, az ez. Az óvatoskodás és a gyengédség felesleges dolog, és meghagyom azoknak, akiknek szüksége van rá.
- Ezt már szeretem, őrült farkas - csókoltam vissza én is. Úgy tűnik, jól fogunk szórakozni.

Egy ideig csak szótlanul állt és méregetett, majd meghallva mondatát elvigyorodtam, de nem szóltam rá semmit. A következő pillanatban már a szobák felé viharzott el a lépcsőn. Mielőtt elért volna utána eredtem és a falnak lökve vadul megcsókoltam. Úgy voltam, hogy ezért vagy megöl vagy nem. Nincs túl sok veszíteni valóm.
Na meg ha egyszer már beleegyezett akkor ..Miért ne? !

Pár másodpercig csak némán méregettem őt, szánt szándékkal nem megszólalva. A szeme valami olyasmit üzent, hogy ezt nem úszom meg annyival, mint amennyivel mondja.
- Kivételes alkalom. Szóval úgy gondolj a dologra, ha időnként a szobád magányában visszaemlékezel rá - mutattam fel a mutatóujjamat, majd elviharzottam mellette, egyenesen fel a lépcsőn a szobák felé.

Éreztem vagy legalábbis láttam rajta, hogy kezd engedni a csábításnak aminek most valahogy...valamennyire tudtam is örülni. -Nem... Azt hiszem nincs. -ráztam meg vigyorogva a fejemet. -Na akkor mit mondasz? Jössz vagy nem? -kérdeztem felvont szemöldökkel még mindig letörölhetetlen vigyorral az arcomon. Nem volt szokásos senkit se siettetni, de most valahogy nem bírtam kivárni a dolgokat. Mondjuk az előző nőt akivel voltam a túlvilágra küldtem, de az csak az engedetlensége miatt történt, de Trish nem tűnt túlzottan naiv és hisztis lánynak.

- Tudom a választ, de nem szeretek gondolatolvasót játszani - mosolyodtam el. Oké... most kell döntenem. Mi bajom lehet egy éjszakából? Őszintén? Semmi. Már megmutattam neki, mire vagyok képes, és hogy könnyedén meg tudnám őt ölni, ha akarnám, akkor is, ha ez az én életembe is kerülne. Semmi veszteni valóm nincs. - van valami aberrációd, a kóros vezető hajlamaidon kívül? - kérdeztem végül. Na igen... Ismertem annyira Haydent, hogy tudjam, mit szokott művelni az ágyastársaival. A vezető hajlamot még nagyjából túlélem, ha egy idő után én is átvehetem az irányítást.

Az tény, hogy belevaló nő volt és ez valahogy egyre jobban érdeklődést keltett bennem. -Connor Sirett. -mutatkoztam be én is amint ő is megtette-Ez egy elég fölösleges kérdés mivel szerintem a választ már tudod, vagy legalábbis sejtheted. -simítottam hátra a haját közben végig a szemébe nézve. Általában mindig elértem a célom és ezt is elfogom érni, ha nem most akkor majd máskor, de egy ilyen nőt nem hagyhatok csak úgy elsétálni.

- Nézzük csak - töprengtem el a mondanivalóján. - A sikolyokat kifejezetten élvezem. A nyögések ellen meg szintén tudok tenni, ha akarok - vontam vállat.
- Jól van... Mit akarsz, drága... Azt hiszem, elfelejtettünk bemutatkozni egymásnak. Trish Lilith Evans - mutatkoztam be kicsit megkésve. - Na, akkor térjünk a tárgyra. Mit is szeretnél pontosan? - eresztettem le addig összefont karjaimat. Bevallom, kezdtem felé egy kisebb érdeklődést mutatni. Na, nem az, hogy a karjaiba omoljak, azért annyit még soha nem tettem meg, csupán érdekelt az ajánlata.

-Sejtettem.-vigyorogtam továbbra is pedig tudtam mire céloz ezzel-Én arra gondoltam, hogy esténként hallgathatod a lakásomból átszűrődő sikolyokat vagy éppen jóleső sóhajokat. Tudod ez kedv függő. Meglátom majd melyik akaszt ki téged jobban. -jegyeztem meg gúnyosan.
-De ezen még változtathatsz Szépségem. -húztam végig a kezem dereka vonalán- Ugyan már...Ne legyél már minden jónak az elrontója. -vonogattam a szemöldökömet vigyorogva.

Figyeltem, ahogy ő is kikéri a szobaszámot, és ráförmed a recepciósra, hogy neki márpedig a mellettem lévő szoba kell. Hát, ő tudja, ha rendszeresen fájni fog a feje, az már nem az én hibám lesz.
- Hidd el, ennek én épp úgy örülök, mint te - emeltem égnek a szemeimet. - Szerintem remekül fogunk szórakozni. Esténként átjössz , játszunk szúrd meg a farkas farkát, és örök haragunk jeléül rengeteg kinyírjuk egymást videót fogunk csinálni - jegyeztem meg cinikusan.

-Várom már az az alkalmat.-kacsintottam rá. Amikor közelebb hajolt hozzám, majd elhúzódott és a recepcióshoz sétált elvigyorodtam. Így még érdekesebbnek találtam.. Amikor megkapta a lakáskulcsát én is odasétáltam a recepcióshoz.-A mellette lévő szobát kérném.-vigyorogtam, majd amikor kiejtette a száján, hogy a szoba le van foglalva a mosoly lefagyott az arcomról. -Ugye nem akarsz balhét öcskös?-kérdeztem komoly szinte fenyegető hangon. Amint végre kiadta nekem a kért szobát vigyorogva sétáltam vissza a lányhoz. -Úgy tűnik szomszédok leszünk.-mondtam gúnyosan még mindig szélesen vigyorogva.

- Hát, talán esélyt adok rá. Egyszer - mondtam, és ezúttal én hajoltam hozzá közelebb. Nagyon közel... Nem érdekelt, hogy valószínűleg ki fogja használni az alkalmat a legközelebbi találkozásunkkor, hirtelen úgy éreztem, szükséges lesz megmutatni neki, hogy nem csak gonosz tudok lenni, hanem... szívdöglesztően csábító is. Szóval, mikor már alig egy centire volt tőle az ajkam, elhajoltam tőle, és a recepcióhoz sétáltam, hogy kivegyek egy szobát magamnak, és hivatalosan megkezdjem Mystic Fallsban való tartózkodásomat. Ha mást nem, majd kiderítem, ő hol vett ki szobát, és éjszakánként rajta gyakorlom majd a különféle rontásokat.
- 417-es szoba - mondta unott hangon a recepciós, majd át is nyújtotta számomra a kulcsokat.

-Meglehet, hogy nem áll jól a jóindulat, de nem is fogod sokszor tapasztalni tőlem, sőt soha többé.-kacsintottam rá és az a vigyor még mindig ott ült az arcomon.
-Nem fogom elfelejteni...-lépdeltem hozzá egészen közel és végighúztam a kezem az arca vonalán, majd megragadtam alig érezhetően. -....De én se mutattam meg még mindent. -súgtam ajkaira, majd elengedtem az arcát. Én sem tettem semmissé a mai dolgokat, de azért benne lettem volna abban, hogy a ma estét ne csak alvással töltsem ki. Na de mindegy, ha nagyon akarok találok más szórakozási lehetőséget.

- Szóval most az egyszer elengedsz, és jóindulatú leszel velem - léptem egy lépést hátra, de még így is elég közel voltam hozzá. NA igen... jó ha tudja, bármit is tesz, nem félek tőle. - Mondtam már, hogy a jóindulat nem áll jól? - kérdeztem vissza. Tudtam, hogy mit akart, és talán kedvem is lett volna hozzá, ha... ha nem lépett volna bele a képembe, és nem harcolt volna olyan ádázul ellenem. Született vezető vagyok, és félő, hogy ezt nem hagyná, ha egy ágyba kerülnénk. - Ha újra látlak, ne felejtsd el megemlíteni, hogy még nem mutattam meg neked az összes gonosz és fájdalmas trükkömet!

-Milyen kár...-vigyorogtam továbbra is. Körülbelül én is így viszonyultam hozzá, de imádtam játszani a nőkkel és ez a mai napig nem változott, bár az a gyűrű a nyakamban mindig a múltat idézi fel bennem, de nekem az már semmit sem jelent. Utáltam a múlton rágódni...
-Szerintem tudod te, hogy mit akarok.-ragadtam meg a vállát- De most az egyszer elengedlek. Menj ha akarsz.-engedtem el-De ha újra meglátlak már nem leszek ennyire jóindulatú veled. -mondtam közömbös hanglejtéssel és vártam a reakcióját, hogy elmegy-e vagy sem.

- De szerintem egyikünk sem bánja, hogy nincs kink - jelent meg egy őszinte, de így is túl gonoszkás mosoly az arcomon. - Á, nem, nem gyűlöllek - ráztam meg a fejemet, ártatlan arcot vágva. - Csak mélységesen megvetlek. A gyűlölethez szeretnem is kellett volna téged - tettem még hozzá, hogy megmagyarázzam a dolgot. - Mégis mit gondolsz egyébként? Szeretnél még fulladozni? - vontam fel a szemöldökömet.

Egész úton nem szóltunk egymáshoz amit nem is nagyon bántam, nem volt túlzottan sok hangulatom a beszélgetéshez.
-Gondolom téged sem.-mondtam én is gúnnyal a hangomban. -Ennyire gyűlölsz cicám? Én teljesen másképp gondoltam a dolgokat.-biggyesztettem le az ajkaimat színpadiasan majd akarva akaratlanul is gúnyosan elröhögtem magamat. Sejthette, hogy nem fogom csak úgy hagyni, hogy elhúzzon a fenébe.