Feszült idegességgel vártam mit is fog reagálni, s mikor egyszer csak rábólintott, majdnem felugrottam örömömben. Bár egyes fájó tagjaim nem örültek volna a dolognak, de én mérhetetlenül örültem hogy nem fut látványosan el a közelemből...
- Remek! - vágtam Rá elvigyorodva, aztán viszont töprengőbe váltottam. - Mondjuk, érted jövök 11-re, az jó? A bevásárlóközpontban van pár jó kis étterem, akár válogatni is lehet, olasz, kínai, vagy egyszerűség kedvéért pizza. Majd amihez kedvünk lesz. Jó lesz? - kérdeztem mosolyogva.

Valahonnan sejtettem, hogy erre akar kilyukadni. Hát persze, hogy megakarja ismételni a mai napot, hiszen mi mást olvashatna le az arcomról? Szinte süt rólam, hogy élvezem a társaságát! Valamiért úgy érzem magam, ha a közelébe kerülük, mint egy nyitott könyv. Belé se kell lapozni, már ott is van az orrod előtt amit keresel.
Amig kinyögte mit is akar konkrétan, én azon törtem a buksimat, mit szoljak hozzá. Menjek bele, vagy nem? Végül megelégelve az idő húzást, megszólaltam:
- Hát jó, benne vagyok - egyeztem bele, hosszú töprengés után. - Egye fene, miért is ne? - fordultam Felé mosolyogva. - Hánykor? Nekem különösebben mindegy, hisz még úgysem terveztem semmit előre.

Két nap, két nap... lázasan kezdtem gondolkodni, mire is lehetne jó ez a két napocska... Nyilván ha dolgozni kezd, kötöttebb lesz az ideje, és akkor megismerkedik a helyiekkel, vagyis már nem az ex pasija lesz a legérdekesebb illető a környéken.
- Hát... arra gondoltam, nem-e lenne kedved találkozni velem. Mondjuk holnap. Együtt ebédelhetnénk valahol. Utána meg csinálhatnánk valamit. Csak valami baráti programot. Ha nem lesz rossz idő, akár a szabadban is - vakargattam a fejem búbját, mint egy töprengő kisiskolás feleltetéskor. Nem akartam hogy randiszagú legyen a dolog, és azért utasítson el. Távol állt tőlem a gondolat, de viszont találkozni azt szerettem volna Vele.

(Grill)

A sétánk, Warren minden létező igyekezete ellenére hamarosan a végéhez közeledett. Mikor aztán bekövetkezett a pillanat, szomoruan közölte, hogy megérkeztünk. Engem is elszomoritott az elválás gondolata, mégis jobban kezeltem a helyzetet nála. De azért jól esett, hogy ennyire nem akar távol maradni Tőlem.
- Két nap múlva, ha minden igaz - feleltem a kérdésére.
- De miért kérded? - néztem Rá kiváncsian.

(Grill)

Nem siettük el a sétát, a hotel nem volt messze, így kényelmesen sétálhattunk odáig. Én legalábbis igyekeztem a lehető legfeltűnésmentesebben leglassabb tempót diktálni, hogy minél később jöjjön el az elválás pillanata. Ám bárhogy is akartam húzni a megérkezést, végül mégis csak megérkeztünk a méretes épület elé.
- Hát, itt volnánk - néztem fel a házra, majd vissza Katie-re. - Megkérdezhetem, hogy mikor fogsz kezdeni dolgozni? - kérdeztem, minél ártatlanabb arccal.

A központba érve eldöntöttem előbb kiveszek egy szobát a legközelebbi hotelben, ráér még az ismerkedés. Nem több mint öt perc folytonos vezetés után meg is találtam, amit kerestem. Hatalmas épület volt, nehéz lett volna szem elől tévesztenem. Ráadásul ha ez még nem elég, a HOTEL felirat is ott viritott rajta. Leparkoltam egy üres helyre, majd bementem az épületbe.
Egyenesen a portás fele tartottam, hogy kivehessek egy szobát.
- Jó napot - köszöntem illedelmesen a férfinek. - Egy szobát szeretnék kivenni .
- Jó napot - fogadta, majd a szokásos formalitások után átnyújtott egy szobakulcsot.
Unalmas volt végigvárni a mondókáját, de összeszedtem magam. Mosolyogva kivártam a végét.
- Remélem jól érzi majd magát minálunk! - Ezt a mondatot vártam az elejétől fogva. Mikor aztán bekövetkezett, jólnevelten megköszöntem, majd a lift fele indultam , hogy szemügyre vehessem a leendő otthonom.

/ Hotelszoba /

Talán le is csukódott a szemem, ahogy éreztem a kezét végigcsúszni az arcomon. Éreztem, ahogy a borosta kissé felkarcolja, mégis rettentő jól esett. Aztán az egésznek vége lett. A szemem felnyílt, ő meg távolodni kezdett. Én meg csak néztem utána. Hogy búsultam? A fenéket! Nem olyan fából faragtak aki csak úgy kiengedi a lába alól a talajt, akármit is diktál ott benn afej, ezért csak megköszörültem a torkomat, és erősen rákapaszkodva a gázra, hangos lökettel indultam el. Hogy hova? Mindegy. Csak kiszellőztetni a fejemet.

(MF határa)

- Neked is... neked is jó éjt - mondtam neki halvány mosolygással, már készen arra, hogy elinduljak, de éreztem az ajkait az én ajkamon, és ez... kicsit ledöbbentett, mert azt hittem, megbántottam, vérig sértettem, vagy akármi... a viselkedésem miatt még meg is értettem volna a dolgot.
- Öhmm... - nyögtem ki, miután elszakadt tőlem. Nem mondom, jól esett... de most mégis kell a kikapcs.
- Jó éjt... - ismételtem el újra az első szavaimat, végigsimítottam még finoman az arcát, majd hátat fordítottam, és elindultam a szobám felé.

(Vicki szobája)

- Oké…! – vágtam rá határozatlanul, megrántva a fejemet – Ha te modod…- emeltem meg enyhén a szemöldököm, de most mi az istent csináljak? Essek neki késel a torkának? Na meg az sem elhanyagolható szempont, hogy mi van, ha csak én hülyültem meg? Ha nincs is itt semmi csak én… szóval ez a káosz itt a fejemben. Ja. Az is meglehet, hogy itt én vagyok az egyetlen aki bekattant. Lehet ki kéne szellőztetnem a fejemet. Egy kicsit egyedül. Csak én, meg a sebesség. Igen, azt hiszem ezt kéne tenni.

- Oké. – vágtam rá másodszor is egy túljátszott bólintás kíséretében. – Akkor menj, és pihend ki magad. – erőltettem ki egy kedves mosolyt – És akkor majd… majd találkozunk. – rúgtam be újra a motort, ami erőt merítve az előző meleg állapotból, első pöccre felzúgott. – Jó éjt! – tartottam a tekintetét, de nem bírtam ki. Felálltam a nyeregben, és hozzá hajolva csak egy egész óvatos, finom, elköszönő csókot nyomtam a szájára. Talán mindkettőnknek jót tesz majd egy kis magány. Csak amíg mindenki rendezi a helyzetet.

Gabe:

Nos, normál esetekben valószínűleg az várt volna ránk, hogy most felmegyünk, és... szóval egymásnak esünk, de... azt hiszem, ahhoz én túlságosan szégyeltem magamat... nemrég megtettem Nevillel (jaj, ezt el kell felejtenem, száműzni a fejemből), és most mintha mi sem történt volna, tegyem meg vele is? Nem... az nem fog menni... túlságosan is... szerettem ahhoz, hogy így átverjem...
- Igen, minden a legnagyobb rendben. Miért ne lenne? - mosolyodtam el zavarodottan, és a hotel bejárata felé néztem. - De egy kiadós pihenés mindkettőnknél rendbehoz mindent, ami esetleg nincs rendben. - Tény, hogy ez egy hülye megállapítás volt... de valahogy még midnig nem akartam felmenni... csak beszélni akartam, akár a világ legnagyobb hülyeséségéről, csak... még hagy láthassam röpke két percig.

/Leo lakása/
Körülbelül a lakásunkhoz vezető út felénél járhattam, amikor meggondoltam magamat a hazamenetelt illetően. Minek mennék haza? Eyal valószínűleg tökéletesen elszórakozik a frissen felszedett barátnőjével, esetleg Emilyvel. Még az is elképzelhető, hogy a kettővel együtt, mindenesetre fogtam magam, és kerestem egy viszonylag nyugodt helyet, távol az emberektől, ahol egy kicsit kisírhatom magam, mielőtt hazaérek.

Oké, hogy vámpír vagyok, de nekem is vannak érzéseim, amiket most saját magamnak köszönhetően sikerült teljesen megsértenem. És még csak vissza sem csinálhatom, mert nem létezik időgép, meg hasonlók, amik segíthetnének rajtam. Szeretem Leót, de most már a leghatározottabban késő van.
Néhány ember azért mégiscsak megtalált, akiknek a legtöbbjét elhajtottam a búsfenébe. Nem kellenek nekem ide emberek, hogy sajnáljanak. Azért egy idő után elveszítettem a türelmemet, és fogtam magam, felkeltem, hogy hazavágtassak. Érdekel is engem, hogy kivel kettyint épp Eyal? Max kitekerem a nyakát a csajnak, ha arról van szó.
/Eyal lakása/

// Grill //

Kézen fogva sétáltunk a kocsimhoz amivel kisebb kerülő után, de megtaláltuk a hotelt. Leparkoltam és leállítottam a motort majd a csomagtartó felé vettem az irányt ahol a két bőröndöm pihent. Andrew persze egyiket sem engedte cipelni ezért én csak az oldal táskámat kaptam a vállamra majd elindultunk a bejárát felé.
Mikor beértünk körbenéztem majd, hogy ne sokáig kelljen itt ácsorognunk rögtön a recepcióshoz mentem. - Egy szobát kérnék. - Mondtam majd miután elintéztünk minden szükségesnek bizonyult dolgot megkaptam a kulcsot és felindultunk az 'újdonsült lakásomba'.

// Jessica lakása //

Gondolkodtam. Útközben vagy ezer felé járt a fejem, persze azért az útra is figyeltem, most nem szarozhatok, ő itt van mögöttem, egy bukás amit máskor fel se veszek, most végzetes lehet. Mégis volt valami ami lekötötte minden figyelmemet. Valami ami azt súgta ott benn, hogy nincs minden rendben, de volt ott valami más is, ami meg folyton nyugtatott. Ellentétes érzések. Ja, valahogy így mondanák a nagyok. Aztán mégiscsak megláttam a városhatárt jelző táblát, majd nem sokkal később a hotelét, és lassan csurogtam be a parkolóba. A motor már lassan lebrummogott, amikor ő még mindig szorított. Jól esett. Ha tehetem a legszívesebben én sem engedem el, vele megyek fel, és ott... na hát vele valahogy nem csak szexre vágytam. Vagy inkább nem csak arra! Mégis ő volt a gyorsabb. Hirtelen pattant le és már ott is állt előttem, még mindig szokatlan stílusban tőle.

- Rendben. - szorongattam még mindig a motor kormányát, de végig a szemeibe néztem. Aztán mégsem tudtam magamban tartani amit gondolok. - Vick... biztos, hogy minden rendben van? - kérdeztem gyenge szemöldökhúzással.

(Erdő - Vízesés)

Nem szóltam semmit egész végig, hiszen felesleges lett volna, a motor hangja elnyomott volna minden beszédet. Helyette csak öleltem... vagyis, átkaroltam, mert muszáj volt, hogy kapaszkodni tudjak. De mégis... egyre és egyre jobb érzés lett bennem emiatt, hogy még mindig ilyen közel van... és nagyot sóhajtottam, néha mélyen beszippantva az illatát.
Majd mikor megállt a hotel előtt, ez egy szempillantás előtt végetért. Elengedtem, bár nagyon lassan és így pattantam fel. - Khm... akkor... jobb lesz, ha... most én is megyek a szobámba, és Te is a tiétekbe. - mosolyogtam halványan.

/Grill/

Megtalálva a város egyetlen hoteljét, mely elég hosszú folyamatot vett fel, tekintve, hogy az eső újra zuhogni kezdett, egyenesen a recepció fele sétáltam. Szerencsére volt annyira normális a portás, hogy nem kezdett el hosszasan magyarázkodni, csupán keresett egy üres szobát, majd átadta a hozzá járó kulcsot. Persze ki is töltetett volna velem egy csomó papirt, ha nem igézem meg. De megtettem, igy rövid öt perc múlva már készen is álltam, hogy szemügyre vehessem a legújabb otthonom.

/Hotelszoba/

‹ Oké. Menjünk. › adtam be végül teljes határozottsággal a derekamat, és az agyam mélyén reméltem, hogy reggel még lesz vér a testemben. Noha nem tűnt olyan eszeveszett gyilkosnak, de egy vámpírral mindig jobb vigyázni. Damon is el tudta volna veszíteni a fejét, hát még egy egyáltalán nem vegetáriánus életmódot élő vámpír..

‹ Harmony lakása ›

Nem kellett sokat várni, hogy Harmony kezébe kerüljön a kulcs... és a jelen helyzetet látva ezt értékeltem. Ha azon múlt volna, simán megigézem, hogy megölöm a recepcióst.
- Nos, itt még nem jártam, nem tudom egyik szoba miben különbözik a másiktól - vontam meg a vállam. - De ha ez vigasztal... nem lakberendezni jöttem ide - léptem közel Harmonyhoz. - Szóval, mi lesz? - suttogtam. - Felmegyünk végre?

Hotel