Gyengéden simítottam a hasát végig, nem is tudtam mire vélni a saját magam viselkedését. Talán az a tudat dolgozott bennem, hogy ez a gyönyörűséges lány még érintetlen... teljesen az. És nem tudom, hogy... akarja-e ezt ténylegesen... a teste... készenáll-e egyáltalán erre? Nem tudom a saját kérdéseimre a választ.
- Biztosan ezt akarod? - szakadtam el ajkaitól, és nagyot nyeltem. - Én még most... le tudok állni. De egy perc múlva már teljesen esélytelenül próbálsz majd lelökni magadról - indultam el a nyakánál lefelé, ott becézgetve őt csókjaimmal.

Nem így képzeltem el az első alkalmat, hiszen azt akartam, hogy olyan férfihez mehessek hozzá, akit szeretek és vele lennék együtt először, mert szeretem, de most magam sem tudom mi vezérelt el idáig. Így akarom és így lesz. A véleményemet most vagy Ő változtatta meg vagy az, hogy vámpírrá változtam nem tudom. Na, jó.. Mindkettő esélyes, de melyik nő tudna ellenállni neki? Mindig is olyan férfiról álmodtam, mint ő. Mintha az álmom vált volna valóra azzal, hogy belépett az életembe. Nem is tudom mihez kezdtem volna, ha ő nem lenne. Talán mégis hozzámentem volna egy vadidegenhez és nem lett volna akkor hazugság az, amit az anyámnak mondtam.. De az nem az én akaratom lenne. Ez pedig most az. Pontosan az.
Most már tudom, hogy megnyertem ezt a harcot.. Hamarosan ledöntött az ágyra, ami hát.. Mi másnak a jele lehet? Egy kicsit féltem.. De azt hiszem, hogy ez egy ilyen helyzetben természetes.. Vagy nem tudom.. Még nem voltam ilyen helyzetben..

Egész életem során talán kétszer voltam olyan furcsa és szokatlan helyzetben, mint most. De hát... istenem, ez a nő... olyan szép... hát mit kezdjek én vele? Legszívesebben itt és most leteperném, hogy megismertessem vele a valódi élet gyönyörű oldalát, de tudom, hogy ő még érintetlen... nem volt még soha senkivel. Én tegyem meg, mikor... nincs köztünk szerelem? A lányok régen is szerelemből szerették megtenni mindezt először, és ugyan a mai világ sokban változott, de ez talán nem.
Nem is foglalkoztam tovább ezekkel a gondolatokkal. Kezem hirtelen arcára simult, szenvedélyesebben kezdtem őt csókolni, miközben egyik kezem végigzongorázott gerince vonalán, s tüzes hévvel döntöttem őt le az ágyra.

Most már biztosan állíthatom, hogy semmi nem állít meg a célomtól. Még ő magam sem.. Nem értem miért állítana le.. Talán mert nem tetszem neki? Vagy esetleg nem tekint rám nőként? Nem kíván..? Annyi oka lehetne annak, hogy mégis miért csinálja azt, amit csinál. Miért utasít el folyton.. Mikor én csak őt akarom. Lehet, hogy nem így kellene gondolkodnom főleg, mivel még soha nem voltam férfival és most mégis boldogan adnám oda magam mindenestül neki, mikor alig ismerem.. De mégis úgy érzem, hogy ez most így helyes. Ez egy kezdő lépés afelé, hogy megnyerjem őt magamnak, mert a célom még mindig ez.
– Ezt te sem gondoltad komolyan. – Mondtam, majd újból összepréseltem ajkainkat. Nem értem, hogy miért ellenkezik, mintha olyan rossz dolog lenne.. Ezt akarom és pont ezért lesz ez. Őt.. Itt és most. Nem érdekel semmi más, csak ez.. Pontosan ez a pillanat.

Csak tudnám, mi suhanhatott végig a fején. Egyszerűen... én már ott tartottam, hogy katasztrófát csináltam, amiért vámpírrá változtattam. Egy gyönyörű kislány... porcelán pofikával, imádnivaló testtel... és vámpírként kell élnie, és meghalnia. Kell ennél nagyobb tragédia, amit egy nő érezhet? Persze-persze... örökre fiatal marad. De ha így lesz, simán a halálomat váltja ki a szépségével.
Átkarolta a nyakamat, szavai nem úgy mutatkoztak előttem, mint aki meggondolta magát, és le akar állni... ezt bizonyította a csókja is. Szenvedélyes volt. Olyan, ahogyan csókol egy valódi nő. Mintha köddé vált volna a szemeim előtt az a törékeny kislány.. de még nem eléggé.
- Hé... - húztam el a számat tőle, majd a kezeimet az ő kezeire tettem. - Hidd el... jobb, ha erről most lemondasz - nyeltem egyet. Még egy próbálkozás, és... nem fogom a fürdőig elcipelni, itt fogok a padlón nekiesni.

Minden egyes porcikám azt akarja, hogy elcsavarhassam a fejét. Természetesen az igazi célom azaz, hogy elnyerjem a szívét és mindenestül az enyém legyen.. Amióta úgymond belépett az életembe éreztem, hogy Ő kell nekem. Mindennél jobban. Nem fogom feladni, amíg meg nem szerzem. Az sem érdekel, hogyha van egy másik nő az életében, akit ki kell vernem a fejéből.. Megteszem.. Csak legyen az enyém. Teljes mértékben. Ennyit akarok nem többet. Bár ez nem lesz egy könnyű menet, de megéri harcolni..
– Nem fogsz. – Mondtam, majd karjaimmal átkaroltam a nyakát és a lehető legszenvedélyesebben csókoltam. Nem vagyok az a törékeny kislány, aki voltam. Nem is lehetek, hiszen neki nőre van szüksége nekem pedig annak kell lennem.. Hogy elcsábíthassam.. Ennél jobban jelenleg semmit nem akarok.

Még mindig a cuccokra figyeltem, hiszen azokat is rendben kellett tartani. Pluszban, nekem egy nő se mondja, hogy nem vagyok figyelemmel a kis kezükre. Tehát... nézzük csak, mit kell itt pakolni.
Kihúztam a cipzárt, de közben fél szemmel ránéztem a lányra, és egy sóhajtással egyenesedtem ki. Ekkor már felém szárnyalt, alig hallottam a lépteit, és megállt előttem úgy, hogy ajka majdnem az enyémre tapadt. A szavai pedig... azt hiszem, ebben a pillanatban még a hideg is kirázott, de jó értelemben persze... ki ne vágyna egy ilyen tökéletes nőre? A bökkenő csak az, hogy ő talán ezt másképpen gondolja, mint én. Egy nő mindig mást gondol egy kapcsolatról, mint egy férfi. Általában.
Kezeimet a vállára tettem, így tolva kissé távolabb magamtól. - Nem akarlak bántani - suttogtam a szemeibe nézve. Nem tudtam, hogyan fogja ezt értelmezni. Én leginkább a lelki dolgokra értettem.

Játék avagy több? Ezt még ráérek eldönteni. Vagy talán nem? Majd talán akkor, mikor ráveszi magát, hogy meggyőződjön róla. Láthatólag semmit komolyabb dolgot nem akar tőlem.. Mármint hosszútávra.. A szíve talán foglalt. Vagy talán biztos.. Nem tudom. De az egyszer biztos, hogy mindent meg fogok tenni azért, hogy meghódítsam. Kell nekem és kész. Ő az első férfi az életemben, akihez vonzódom.. Mármint minden téren.. Eddig egy sem keltette fel igazán az érdeklődésem, de ő.. Semmit nem tudok róla, de mégis tudom, hogy kell nekem és meg is fogom szerezni.
Viszont, ahhoz hogy ez megtörténjen nem lehet ugyanaz a jó kislány, aki voltam. Meg kell változnom. Ha nem is teljesen egy kicsit.. Jó, nagyon. Hiszen már pusztán attól is zavarba jövök, hogy a közelemben van, de muszáj lesz.
Nagy levegőt vettem, majd odasétáltam elé és olyan közel álltam hozzá, hogy ajkaink szinte összeértek. – Veled akarok zuhanyozni. – Suttogtam ajkaira.

Egyre inkább felhúzódott a szemöldököm. Jelenelg ezt a viselkedést nem tudtam hová tenni, de talán arra ment ki a játék, hogy teljesen elvegye az eszemet, aztán a képembe vágja, hogy ő mindezt nem úgy gondolta. Nők. Néha lehetnek naívak, mégis ott van bennük az a bizonyos démon, ami egyszer legyőzi a naivitást, és kiszabadul a palackból.
Torokköszörülve fogtam meg egy csomagot, majd ahogy a lépcsőn felérve megláttam az ajtót, csak felsóhajtottam, és kinyitottam azt, hogy megállva megvárjam, hogy ő sétáljon be előbb.
Nem reagáltam az előbb semmit a szavaira, meg a vigyorára, mert évtizedek óta először éreztem azt, hogy lassan már én jövök zavarba, nem pedig őt hozzák abba. Áh, nevetséges már ez a helyzet.
- Nos... - nyeltem egyet, becsukva az ajtót. - Ha szeretnél... - intettem a fürdő felé. - Zuhanyozz csak - sóhajtottam, és a csomagok felé fordítottam a fejemet. Mondhatni, amint kilép ebből a helyiségből, leöntöm magam egy üveg hidegvízzel.