-Menj csak nyugodtan. Ha kellenék a szobámban megtalálsz.-mondtam egy halványabb mosollyal az arcomon és ezzel a lendülettel el is indultam a szobámba, ahol szinte rögtön eldőltem az ágyon..Remélem ma már nem ér több meglepetés.

Vittem magammal tiszta ruhákat a fürdőbe, és már be is álltam a zuhany alá. Minden vért leakartam mosni magamról, ami persze nehezen de kezdett kijönni a bőrömből. . Súroltam, kapartam, sőt szinte mindent megtettem, csak hogy kezeimen egy csepp vér se maradjon. -A francba!- Szólaltam fel egyszer, mikor szinte már fájt a kezem. Potyogtak a könnyeim, habár ez aligha volt észrevehető így a zuhany alatt. Feladtam, és kiléptem a zuhany alól. Amit letudtam mosni magamról, az sikerült. Megtörölköztem, és magamra kaptam fehérneműimet, majd arra rá egy egyszerűbb felsőt és egy rövidnadrágot. Megtöröltem hajamat, és kiléptem a fürdőből. Véres ruháimat, rögtön ki is dobtam a kukába. Bementem Andrew szobájába, Ő pedig az ágyon heveredett el. Óvatosan bekopogtam a félig kinyitott ajtón majd beléptem. -Akkor ugye zavarhatlak egy kicsit?!- Kérdeztem egészen halkan, beljebb lépve.

Talán tíz perc sem telt el és Aurora kopogtatott az ajtómon. -Gyere nyugodtan.-ültem fel az ágyon-Úgysem tudtam volna aludni.-húztam félre a szám és megpacskoltam a mellettem lévő helyet az ágyon, hogy jöjjön és üljön le..

Leültem mellé az ágyra. -Hát nekem biztos álmatlan lesz az éjszakám, főleg a holnapi este miatt. Túl gyorsan történik ez az egész.- Sóhajtottam fel halkan.

-Túl leszünk rajta. Együtt megcsináljuk.-biztattam egy halványabb mosollyal az arcomon. -És hol fogunk....átváltozni?-néztem rá kérdően..Mert nekem egyenlőre halvány lila gőzöm sincs arról, hogy hova megyünk.

-Még nem tudom szerintem az erdőbe ha minden jól megy!- Sóhajtottam fel halkan, és megcsörrent a telefonom, hogy Sean küldött egy üzenetet. Gyorsan vissza is írtam neki.

" Rendben holnap találkozunk, már ha túlélem a mai éjszakát. "

Írtam meg neki, hisz nem tudott róla, hogy kiváltottam az átkot. És ezek szerint már nem is fogja tudni, főleg hogy nemsokára elkezdődik, és sötétedni fog. - De viszont lassan itt az idő, és kezdem elég furcsán érezni magam, szóval ideje lenne indulni. Habár talán jobb lenne ha külön lennénk nem. Ki tudja, micsoda károkat tudnánk okozni egymásnak, ha egymás közelébe vagyunk. - Nyeltem egy nagyot, és felálltam az ágyról.

-Ragaszkodom hozzá, hogy együtt legyünk. Egymást csak nem bántjuk. -álltam fel én is az ágyról. -De ahogy gondolod. Viszont, hogyha velem tartasz akkor induljunk. -emeltem ki a zsebemből a kocsikulcsot és megindultam a kijárat felé, de még egy pillanatra megálltam Aurora válaszára várva.

-Menj csak előre, nemsokára megyek utánad..- Válaszoltam bizonytalanul. Tényleg nem tudtam, hogy mire számítsak a ma estével kapcsolatban. Hogy mi lesz, esetlegesen miben, vagy kiben tehetek kárt. Nem kockáztathattam meg.

-Jó. De siess! -bólintottam és a kezébe nyomtam a kocsikulcsot- Te gyere kocsival, és majd akkor ott találkozunk.-mondtam és azzal a lendülettel ki is rohantam a lakásból.

[folyt. Erdő]

-Rendben majd ott...- Mondtam egészen halkan. Próbáltam felhívni Sean-t de mivel nem vettem fel a telefont feladtam, és hagytam az egészet. Majd holnap reggel megtudja akkor. Mikor már túl leszek rajta. Közben kezdtem pánikolni, mert éreztem magamon, hogy valami nincs rendben. Valami kis fájdalmat kezdtem érezni a belsőmben. Ideje gyorsabban menni. Kiléptem az ajtón, és elindultam az erdő felé kocsival.

//Folyt. erdő//

Erdő

Fogalmam sem volt arról, hogy Andrew-al mi van, mert itthon nem volt az is biztos. Aggódtam miatta! Benyitottam a házba, és rögtön a fürdő felé vettem az irányt. Erre volt szükségem most, semmi másra. Levetkőztem, és lezuhanyoztam. Hosszan zuhanyoztam, így ellazítva egy kicsit testemet. Mikor végeztem, megtörölköztem, és felöltöztem. A hajamat feltűztem, és átmentem a nappaliba, hogy egy kicsit lepihenhessek a kanapén.

(Sean lakása)

Nem érdekeltek sem a közlekedési táblák, sem pedig a lámpák. Az egyetlen dolog ami most érdekelt az Aurora. Minnél előbb ott szerettem volna lenni nála, hogy végül is meg tudjam mi a fene történt vele. Talán.. lehet, hogy.. Nem nem azt nem. De ha mégis... Nem akartam belegondolni semmibe amíg meg nem tudom, hogy mi az igazság. Gyorsan leparkoltam a ház előtt és rögtön ki is ugrottam belőle majd az ajtóhoz rohanva dörömbölni kezdtem rajta. Nem is értem miért nem megyek be, de jobbnak láttam így.

Alighogy leültem a kanapéra, már hallottam is, hogy valaki kitartóan dörömböl az ajtón. Fogalmam sincs ki lehetett az, de semmi kedvem nem volt kinyitni az ajtót bárki is állt mögötte. Nyúzott voltam, és fáradt, és ez meg is látszódott rajtam. Felálltam a kanapéról, és az ajtóhoz lépve kinyitottam azt. Sean volt az. - Szia! - Erőltettem ez halvány mosolyt arcomra.

- Szia. - Húztam oda magamhoz és finoman megöleltem. Megnyugodtam, hogy látszólag minden rendben van. Legalábbis ami jó hír, hogy egyben van. - Megkaptam az sms-ed de csak most sikerült elolvasnom. Mi történt? Jól vagy? Bántott valaki? - Néztem mélyen a szemébe és simítottam meg arcát. Láttam rajta, hogy hosszú éjszakája volt az is lehet, hogy most ébredt fel a dörömbölésemre.

Finoman magához, ami jelen helyzetben kifejezetten jól is esett. - Késő volt, már nem tudtam szólni neked. Csak minden olyan gyorsan történt. Fél nappal azelőtt, hogy eljött volna az este, megöltem egy embert. Megtörtént... - Halkultam el a végére, és megvontam vállamat egy kicsit.

Nem akartam belegondolni ebbe. Bármit is súgtak az ösztöneim elhessegettem. Reméltem, hogy ez nem történt meg. Meg akartam védeni. Mindennél jobban. Soha nem akartam, hogy keresztül kelljen mennie ezen. Főleg nem nélkülem. - Ahj.. miért nem voltam veled... Legalább az este veled kellett volna lennem... - Ideges lettem és egyszerre volt bűntudatom. Sose vagyok vele amikor igazán szüksége lenne rám. Legszívesebben szét vertem volna valamit, de inkább csak egy lépést hátráltam és nagy levegőt vettem. - Hogy történt? - Vontam össze a szemöldököm és a tekintettem teljesen keserűvé változott.

Szemeimben idegességet, véltem felfedezni. Nem akartam, hogy újra magát hibáztassa, hogy nem volt velem. Ő nem tehetett semmiről. Hátrált tőlem egy lépést. - Lényegtelen, megtörtént és kész! - Válaszoltam. Nem akartam elmondani az igazat. Még csak emlékezni se akartam a dologra, nem hogy még elmondjam Sean-nek, hogy Kendra tette. Egy nagyot nyeltem, és újra megszólaltam. - Ha elmondom, megint itt hagysz, és azt nem akarom! - Néztem szemeibe szinte kérlelően. Ha elmondom, hogy Kendra volt, már menne is hozzá számon kérni, hogy ezt tette.

Egy kisebb gyanakvás lappangott bennem. Próbáltam elfolytani de képtelen voltam rá. Csak úgy nem ölne meg egy embert.. Főleg nem fél nappal telihold előtt. - Kendra volt az ugye? - Kérdeztem komor hangon. Ha ő is volt ez elég hülye lépés volt tőle. Lehet, hogy fájdalmat okoz Auroranak, de ettől csak még közelebb kerülünk egymáshoz. Esküszöm, hogy nem ussza meg ezt szárazon. Csak ki kell találnom, hogy vágjak neki vissza. Mély levegőt vettem és kezdtem picit lenyugodni végre.

Rákérdezett, hogy Kendra volt e az. Halkan felsóhajtottam, és a padlóra néztem. - Igen Ő volt! - Néztem aztán szemeibe amint összeszedtem egy kis bátorságot rá. - Tudnom kellett volna, hogy ő írta azt az smst. Hülye voltam... - Hibáztattam magamat emiatt, de már hiába, ami megtörtént, az megtörtént, ezen már nem lehet változtatni, és talán már nem is akarok rajta változtatni. Végül is azzá váltam aki igazából vagyok. Vérfarkas lettem..

Nem érdekelt, hogy Kendra volt. Engem most csak Ő érdekelt. Odaléptem hozzá és gyengéden megcsókoltam miközben kezemet a derekára csúsztattam, majd végül karjaimba kaptam és így mélyítettem el a csókunkat és megindultam a hálószobája felé. Ha megvolt az átváltozás akkor az első dolog az, hogy kipihent legyen. Most már tényleg nem fogom magára hagyni egy pillanatra sem.

Visszalépett hozzám, és gyengéden megcsókolt. Így valamiféle megkönnyebbülést éreztem, hogy nem hagy itt. Karjaiba kapott, és úgy mélyítette el csókunkat. Innentől kezdve már nem is érdekelt Kendra. Úgy látszik nem gondolt arra, hogy így majd még közelebb kerülünk egymáshoz Sean-el. Most egy ideig megint nem kellett törődnöm azzal a nővel, mert Sean karjaiban újra biztonságban éreztem magam. Átvitt a hálóba, én pedig elváltam ajkaitól. - Csak nem egy kiadós pihenésre hoztál ide? - Mosolyodtam el halványan.

Elvált ajkaimtól én pedig finoman lefektettem az ágyra majd mellé ültem. - Pontosan azért. És szeretnék kérni valamit ha nem túl tolakodó. - Kapartam meg a torkom. - Szeretném ha több időt töltennél nálam. Nem mondom, hogy költözz hozzám, mert az már sok lenne. De így jobban oda tudnék figyelni rád. Vigyázni rád és minden. - Néztem mosollyal az arcomon a szemeibe remélve, hogy nem mond nemet és combját kezdtem finoman simogatni.

- Persze, mondjad csak mit szeretnél. - Mosolyodtam el halványan, és inkább felültem az ágyon. - Ilyet még kérned sem kell! Szívesen töltöm veled akár az egész napomat, ha azt szeretnéd. - Bólintottam enyhén, és közelebb hajolva hozzá lágyan megcsókoltam.

Mosollyal az arcomon viszonoztam csókját. Örültem, hogy beleegyezett a dologba. - Szeretlek. - Felhúzódtam az ágyra cipőmet levéve és az ölembe húztam. - Akkor ez a kis pihenés után összepakolhatnád pár cuccodat és mehetnénk is. Ja és még egy kikötés. Az ilyen kis sms-ekre többet vagy egyáltalán nem mész. Vagy csak velem. - Megböktem az orrát egy kisebb vigyorral az arcomon.

- Én is szeretlek! - Mondtam ahogy az ölébe húzott, én pedig odabújtam hozzá. - Rendben, de mondjuk nem vagyok olyan fáradt, úgy hogy nemsokára össze is pakolom azt a pár dolgot. - Mosolyodtam el halványan szemeibe nézve. - Inkább soha nem megyek ilyen sms-ekre. Nem fogom még egyszer bevenni az ilyet. - Sóhajtottam fel halkan, de mikor megbökte orromat halkan felnevettem.