- Csak..megismerkedni az anyámmal. - köpni nyelni nemtudtam. Tényleg ő az? Ariadne, az én kislányom? -A..Ariadne, tényleg te vagy az? Én..én..- nem jutottam szóhoz. Pedig annyi minden cikázott a fejemben. Mi történt vele, jó élete volt-e az apja mellett, stb. -Gyere be.- nyögtem ki végül. Annyira boldog vagyok, hogy újra láthatom őt. Furcsa kimondani, de még gondolni is azt, hogy ő az én lányom. Márcsak azért is, mert amikor utoljára láttam, még kisbaba volt, és a rugdosóban játszott a játékaival. Most pedig már felnőtt nő. Akárhogy is számolom, kerek 24 év telt el azóta. Másrészt viszont volt bennem némi bűntudat is, hogy olyan korán el kellet,inkább, hogy egyáltalán el kellett hagynom őt. De nem volt más választásom. Nem álltam kszen az anyai szerepre. Olyan hirtelen jött. Kicsi félelemmel de megöleltem Ariadne-t, majd a nappali felé kísértem.
/folyt. nappali/
Vendég
A poszt írója ♛Vendég
Elküldésének ideje ♛Csüt. Márc. 28, 2013 2:19 pm
Ugrás egy másik oldalra ♛
- Csak..megismerkedni az anyámmal. - jelentettem ki halkan, s félve pillantottam rá. Még mindig féltem attól, hogy elküld, aztán meg haza kell mennem, és hallgathatom apámat. Előhalásztam a képet és odaadtam neki. - Ezt kaptam..eltelt egy kis időbe míg megtaláltalak. Persze az apám azt mondta esélyem se lesz előkeríteni téged. - süllyesztettem a kezem a zsebembe. 2 éve hagytam ott a várost ahol éltem és keresésbe kezdtem. Voltak ugyan mélypontok amikor felakartam adni, de remélem, hogy megérte, hogy ennyit kutakodtam.
Vendég
A poszt írója ♛Vendég
Elküldésének ideje ♛Csüt. Márc. 28, 2013 6:36 am
Ugrás egy másik oldalra ♛
Éppen az ágyon feküdtem, fülhallgatóval a fülemen -és éppen próbáltam megfejteni, hogy a mai emberek mit esznek az ilyen tingli tangli zenéken- amikor kopogtak az ajtón. Meglepődtem, mert nem vártam senkit, de még Nash-sel sem beszéltünk meg találkát. Semmi kedvem nem volt felkelni az ágyról, de a kíváncsiságom végül legyőzte a lustaságomat. Kinyitottam az ajtót, és egy fiatal lánnyal találtam szemben magamat. Úgy 20 év körüli lehet, bár itt Mystic Fallsban és környékén sosem lehet tudni. -Szia! Mit szeretnél?- érdeklődve, aztán a szemébe néztem. A szemei... tisztára olyanok, mint annakidején Christiané voltak. Mai szóhasználattal élve "a pillangók erőteljesen repkedni kezdtek a gyomromban". Ez lehetetlen... Ez nem lehet...
Vendég
A poszt írója ♛Vendég
Elküldésének ideje ♛Szer. Márc. 27, 2013 9:13 pm
Ugrás egy másik oldalra ♛
Nem is olyan régen érkeztem a városba, de nem akartam pihenni, inkább azonnal megkerestem anyám házát. Pedig fogalmam sincs, hogy mit mondjak neki. Nem állíthatok be úgyhogy " Hello, anya én vagyok az a lányod." Pedig szerintem ez lesz. Más nem jutott az eszembe, és az apám se adott tanácsot, csak morgott valamit az orra alatt, néha szeszélyes volt. Halk sóhaj hagyta el az ajkaimat, s az ajtóhoz léptem, majd határozottan bekopogtam, s a képet amin Anyu volt elsüllyesztettem a farzsebembe. Türelmesen vártam, levegőt se mertem venni. Mi lesz, ha nem is akar megismerni?
Vendég
A poszt írója ♛Vendég
Elküldésének ideje ♛Hétf. Márc. 11, 2013 4:09 pm
Ugrás egy másik oldalra ♛
Selena & Nash
Visszaérve a fürdőből lehuppantam a tiszta öltözékemben a nappali foteljébe és rámosolyogtam Selenára. Möst ő következik.
<-----Fürdő
This is a game which you have to play.
Selena&Nash...
Vendég
A poszt írója ♛Vendég
Elküldésének ideje ♛Hétf. Márc. 11, 2013 3:56 pm
Ugrás egy másik oldalra ♛
Selena & Nash
Ha ő azt mondja mehetek elsőnek akkor nem fogok leállni vitatkozni vele. Beengedett a házba. Tényleg kongott az ürességtől. Olyan volt mintha legalább tíz éve nem tette volna ide be senki a lábát, max a takarítónő. Körbefordulok. Szerintem lerítt az arcomról, hogy mennyi kérdésem lenne ezzel a házzal kapcsolatban. Miért ilyen üres? Minek vetted meg? Nyeltem egy nagyot, ezzel a kérdéseket is magamba nyelve. Hiszen tudtam rá a választ. Világszerte sok otthonom van és oda is csak a bérelt takarítónők járnak be. Miután jól körbenézelődtem, elindultam a fürdőszoba felé. -Akkor egy perc és vagyok.- mondom nem nézve vissza rá.
---->Fürdő
This is a game which you have to play.
Selena&Nash...
Vendég
A poszt írója ♛Vendég
Elküldésének ideje ♛Vas. Márc. 10, 2013 7:03 pm
Ugrás egy másik oldalra ♛
Felkapott, elvitt az ajtóig, és ott lerakott. -Nem gond.- mosolyogtam, majd a zárral kezdtem bajlódni. -Nyugodtan maradhatsz. Ez a ház már úgyis régóta kong az ürességtől. Végigpróbáltam az összes kulcsot, mire rájöttem, hogy be sem csuktam az ajtót. -Én komolyan kezdek meghülyülni.- megráztam a fejemet, aztán beengedtem Nasht a házba. -Gyere be. Ha gondolod, mehetsz először a fürdőbe.- tetszett nekem ez a hirtelen jött boldogságérzet. Végre van valaki, aki magamért szeret. Valaki, aki nem akad ki azon, ha gyerekesen viselkedem. Szívesen elmondanám, amit érzek, de ezt igazából nem lehet szavakba önteni.
Vendég
A poszt írója ♛Vendég
Elküldésének ideje ♛Vas. Márc. 10, 2013 6:18 pm
Ugrás egy másik oldalra ♛
Selena & Nash
Azt mondta igen. A szemeim szinte lángoltak a hirtelen támadt izgalomtól. Ha képes lennék rá tényleg felfaltam volna csupán a puszta tekintetemmel. Magához húzott. Biztos kényelmetlen neki ott a kemény csempén, ezért lemásztam róla és a karomba kaptam. Majd legközelebb úszkálunk. Felkaptam a hátizsákot is. - Mi lenne ha bemennénk? - vigyorgok. Elindultam a karomban Selenával a ház bejáratához. Majd mikor odaértünk a földre állítottam. Mégiscsak az ő háza. Nem szeretnék udvariatlanul betörni. - Gyorsan nyisd ki az ajtót és aztán irány a fürdőszoba. - mondom vigyorogva. - Persze ha nem gond akkor külön használatban és lehetsz te az első... -ujjammal az orrára bökök mosolyogva. Meg akartam mutatni, hogy udvarias vagyok és nem olyan, mint manapság a férfiak, akik ahogy lehetőségük van már kapnak is az alkalmon. - Ha nem gond maradhatnék éjszakára? - kérdezem. Valahogy túlságosan fáradt vagyok ahhoz, hogy most bárhova is menjek. Ha pedig elmegyek úgysem fogok tudni másra gondolni csak erre az estére. Hátulról átöleltem amíg a kulccsal babrált.
This is a game which you have to play.
Selena&Nash...
Vendég
A poszt írója ♛Vendég
Elküldésének ideje ♛Vas. Márc. 10, 2013 5:56 pm
Ugrás egy másik oldalra ♛
Szavai megnyugtattak. Tényleg szükségem van már a változásra, mert nem lehetek életem végéig. Nash pár pillanat alatt felém került. -Miért kellett volna téged fejbevágnom?- kérdeztem értetlen fejjel. Aztán lemerevedtem. -Tudnál egy ilyen gyerekes ember barátnője lenni?- Először nem jutottam szóhoz. Számomra ez szerelem volt első látásra, de nem hittem volna, hogy ő is így érez. -Én...igen.- Nem érdekel, hogy Petrova. Saját magáért szeretem. Kicsit felemelkedtem, és magamhoz húztam. én már alig várom a folytatást.
Vendég
A poszt írója ♛Vendég
Elküldésének ideje ♛Vas. Márc. 10, 2013 4:49 pm
Ugrás egy másik oldalra ♛
Selena & Nash
Kissé kiakadt amiért olyan sokáig voltam a víz alatt. Erre én csak megejtettem egy ravasz vigyort. Meglepett a válasza. Tényleg meglepett. Még a hétköznapi dolgait sem tudja elmondani. El nem tudom képzelni, hogy mit csinált akkor ezer éven keresztül. Abból amit mondott, nekem az jött le, hogy egy zárt ablak nélküli szobában kuksolt több, mint ezer éven át. Sajnáltam szegényt. Ahogy ránézek keserű arckifejezésére, ahogy meséli, szinte ez én szívem is kettészakad. Aztán lehajol és megcsókol. Nem tudtam mit mondjak ezért pár másodpercig a szavakat kerestem. Persze, hogy segíteni fogok neki. Csak kicsit vissza kell hozni az életbe. Én már tudtam is hogyan. A gyerekes fantáziám beindult már megint. Persze az ötletet nem fogom most még megosztani vele. Később majd meglepem. - Persze drága... bármiben... csak kérned kell és én már itt is vagyok és segítek. - vigyorgok. Nagyon örültem, hogy ilyenekre kér és ilyen őszinte velem. Én mindig őszinte vagyok, hiszen ami a szívemen az a számon is. Aztán Elijah....szóba jött. Erre az összes vigyor lehervadt az arcomról. A pupillám pedig kitágult idegességemben. Melyik pasi szereti, ha a nője ilyeneket mond neki. Gyorsan megráztam a fejemet és elgondolkodtam. Mivel a két kezem már így is a teste két oldalán volt a medence peremén ezért egy gyors és erőteljes mozdulattal felhúztam magamat, ki a vízből, ezzel arra késztetve őt, hogy hátradőljön a járólapra én pedig föléje emelkedtem. Két kezemet a feje két oldalára raktam. Már megszáradt testére vízcseppek ezrei estek az enyémről. Rámosolyogtam. - Olyan buta vagyok... Miért nem vágtál még fejbe kedves?! - mondom vigyorogva. - Lehet hülye kérdés lesz, de szívből kérdezem... - az egyik kezemet a szívemre rakom majd gyorsan vissza a talajra, nehogy elveszítsem az egyensúlyt és ráessek Selenára. - Tudnál egy ilyen gyerekes ember barátnője lenni? - mondom boldogságtól csillogó szemekkel. Ha visszautasít lehet itt helyben meghalok. Ami valljuk be elég nehéz az én helyzetemben. Sosem voltam még szerelmes és még tapasztalatlan vagyok ilyen téren. Annyi ideig kerestem a családomat. De már megtaláltam, legalábbis egy részét. Most már megengedhetem magamnak, hogy másokat is a szívembe engedjek. Viszont Selena más. Őt nem én engedtem be. Ő beleférkőzött és már az elején felismertem, hogy nem érdemes küzdenem, mert ez első látásra szerelem a részemről. És ha én akarok valamit, azt meg is kapom. Legalábbis ehhez szoktam hozzá. Nem tudtam rájönni ő mit gondol. Nem tudtam, hogy én csak egy kis kaland lennék e neki. Viszont nekem ő volt az egyetlen most.
This is a game which you have to play.
Selena&Nash...
Vendég
A poszt írója ♛Vendég
Elküldésének ideje ♛Vas. Márc. 10, 2013 4:23 pm
Ugrás egy másik oldalra ♛
Amikor percekig nem jött fel a felszínre, akkor tényleg megijedtem. Fellálltam, és a szemeimmel keresni kezdtem őt. Láttam, de...túlságosan lefagytam ahhoz, hogy bármit is tegyek. Aztán feljött a felszínre. -Megvesztél ember? üvöltöttem eszeveszetten. Hihetetlenül pipa voltam. Ez az egyik legnagyobb hibám, túlságosan is hirtelenharagú vagyok. Mikor mellém úszott, valamelyest megnyugodtam, és újra leültem. -Megijesztettél. Azt kéri, hogy meséljek magamról. Nem tudtam mit mondjak neki. Amit tudnia kell, azt már úgyis tudja. -Hát...emberi mivoltomból nem sok minden maradt meg. Az elmúlt ezer évben túl elfogult voltam, túl gátlásos ahhoz, hogy ilyenekkel foglalkozzak. De lehet, hogy ez volt a baj. Nem tudtam, leginkább nem akartam elfogadni a sorsomat, és teljesen elzártam magam a külvilágtól. Kizártam mindent, ami emberi. De ezen talán tudok változtatni, ha segítesz.- most először voltam vele igazán őszinte. Közelebb hajoltam hozzá, és megcsókoltam. -Hihetetlen, hogy ezer év kellett ahhoz, hogy végleg kiheverjem Elijaht.- suttogtam magam elé hitetlenül.
Vendég
A poszt írója ♛Vendég
Elküldésének ideje ♛Vas. Márc. 10, 2013 2:35 pm
Ugrás egy másik oldalra ♛
Selena & Nash
Selena vette a poént és ezzel már lenyűgözött. Hiszen ha ez komolyabbra fordul, akkor igencsak meg kell tanulnia elviselni az én gyerekes baromságaimat. Már kint is volt a vízből és egyenesen bele is hajított engemet is. Mikor már mászott kifelé a medencéből, akkor tudtam, hogy ez lesz a bosszú. A lányok nem valami kreatívak a piszkálódás terén. Hagytam, hogy belökjön és még rá is játszottam kicsit. Sokáig a víz alatt maradtam, nem jöttem fel. A vízben tudok a legjobban gondolkozni. Aztán végül feljöttem és odaúsztam a medence szélén üldögélő Selenához. A kezemet a két combja széle mellé tettem a medence peremére. Nem akartam kijönni a vízből ha már így belökött. - Na most már jobb, hogy bosszút álltál? - vigyorgok. Komolyan szerintem alig van olyan pillanat, amikor ne mosolyognék. Ilyen a személyiségem. - Most pedig mesélj egy kicsit magadról...Azt már tudom, hogy gyűlölöd a Petrovákat...és hogy vagy a kisállítokkal? Virággal? - inkább a hétköznapi dolgaira voltam most kíváncsi, persze szívesen hallgatom a vele történt dolgokat is, ha elmeséli.
This is a game which you have to play.
Selena&Nash...
Vendég
A poszt írója ♛Vendég
Elküldésének ideje ♛Vas. Márc. 10, 2013 2:11 pm
Ugrás egy másik oldalra ♛
-Váó.- mondtam, amikor végignéztem Nash tökéletes testén. Így belegondolva kicsit bántam, hogy nem vetkőztem tovább. Mindegy, a piszkos gondolatok még ráérnek. Hirtelen eszembe jutott, hogy mi lenne, ha Kol ezt megtudná? Elvégre én, aki világéletemben utáltam a Petrovákat, most épp Tatia egyik leszármazottjával készülök fürdőzni. De nem. Nem érdekelt Kol, Tatia főleg nem, mert most egyedül Nash-re koncentráltam. Előrelépett egyet-kettőt, amivel arra késztetett, hogy hátráljak. Már akkor sejtettem, hogy ennek „rossz” vége lesz. -Tudod mi lenne nagyon vicces?- kérdezte. -Nem tudom. Mi?- igazából csak sejtettem, hogy mire készül. Csókra hajtotta a fejét, aztán egy pillant múlva belelökött a vízbe. Szerintem benyeltem pár liter vizet, amikor hangos csobbanással a vízbe érkeztem. -Mia…?- kérdeztem, amikor végre levegőhöz jutottam. Nash csak állt, és vigyorogva integetett. -Szerinted ez vicces?- igazából az volt. Aztán fordítottam a kockán. Hirtelen kiugrottam a vízből, majd mögé léptem, és nemes egyszerűséggel én is belelöktem a vízbe. -Most már kvittek vagyunk.- nevettem, majd leültem a medence szélére, és onnan figyeltem őt.
Vendég
A poszt írója ♛Vendég
Elküldésének ideje ♛Vas. Márc. 10, 2013 10:56 am
Ugrás egy másik oldalra ♛
Selena & Nash
Követtem a medencéig. Láttam, hogy nagy buzgón elkezd vetkőzni. Követtem a példáját. Első gondolatom az volt, hogy most tényleg meztelenül fogunk úszkálni?! Viszont ha ő ilyen gyorsan akar haladni, akkor csak tessék. Aztán láttam, hogy a fehérneműt magán hagyja. Én is így tettem. Nagyon szép alakja volt. Mondjuk meg kell hagyni az enyém sem volt különb. Örültem, hogy a régi időkben változtam át, ahol még a férfiaknak az egyszerű munka a fagerenda pakolás volt.Büszke voltam magamra, hogy nem maradtam hátul a testi szépségben mögötte. Odaléptem hozzá. 10-20 cm-el lehettem magasabb nála. Oldalra billentettem a fejemet. - Na és most? - - suttogom a fülébe mosolyogva. Legszívesebben ott helyben letapiztam volna, de szerencsére nem vagyok ennyire bunkó. Megint a barna haján akadt meg a tekintetem. Valahogy a szeme után az az első ami odavonzza a tekintetemet. Előre lépdeltem párat ezzel kényszerítve őt is, hogy hátráljon míg a medence pereméhez nem értünk. - Tudod mi lenne nagyon vicces? - mondom és az arcomra csúszott az izgalom jele. Már megint a gyerekes fantáziám, amit nem tudok titkolni. Láttam a szemén, hogy látja, hogy valamire készülök. Odahajoltam hozzá, mintha meg akarnám csókolni, majd egy gyors és gyengéd mozdulattal háttal belöktem a vízbe. Egy nagy csobbanás. Hát akkor fokozzuk az izgalmakat egy kicsit. Nem bírtam megállni nevetés nélkül. Kintről integettem neki mosolyogva, meg persze teljesen extázisba esve a vigyorgástól. Az én gyerekes ötleteim. Talán ettől kicsit mérsékelt lesz a kicsike.
This is a game which you have to play.
Selena&Nash...
Vendég
A poszt írója ♛Vendég
Elküldésének ideje ♛Vas. Márc. 10, 2013 10:22 am
Ugrás egy másik oldalra ♛
Előre tudtam, hogy mit fog válaszolni, így meg sem lepődtem, hogy a medencét válaszotta. -Jó ötlet.- figyelmesen néztem, ahogy odamegy a kocsihoz. Igazából nem értettem, hogy az úszáshoz minek plusz ruha? Mindegy, biztos tudja mit akar vele. Mikor megindított, felé fordultam. -Gyere.- megfogtam a kezét, és a medence felé kezdtem hátrálni. Mikor a medence széléhez értünk, elkedztem, megszabadulni a kabátomtól és a nadrágomtól, mert hát nagykabátban nem lehet úszkálni...
Vendég
A poszt írója ♛Vendég
Elküldésének ideje ♛Vas. Márc. 10, 2013 9:36 am
Ugrás egy másik oldalra ♛
Selena & Nash
Nagy választás elé állított. Persze egyből tudtam mit kell válaszoljak. Ha udvarias lennék azt mondanám, hogy vezessen körbe, de úgy gondoltam, hogy ha minden jól megy még sok időt fogok itt eltölteni, ezért nem fontos erre pazarolni a drága időnket. Ami azt jelenti, hogy a medencés részét fogom választani a dolognak. Igen...Nash logika. A szemeim szinte szikráztak az izgalomtól. Mindig is imádtam úszkálni. Ha jól tudom a világ bármely táján levő házamban sincs olyan ahol a medence ne lenne nagyobb, mint maga a ház területe. Gondoltam, ha már van medencéje és nem csak a házzal vette, akkor valószínűleg ő is így érez. Odalépek hozzá hátulról és átölelem. - Mi lenne ha egyből a mély vízbe csobbannánk? - - suttogom a fülébe mosolyogva. Még szerencse, hogy kocsival jöttünk, mert mindig tartok egy csomó tartalék cuccot a csomagtartóban. Tudjátok, a szokásos dolgok...karók...kardok...vértasakok, arra az esetre, ha gyorsan vérre lenne szükségem, hiszen sosem iszom, csak emberből. Utálom a műanyag dolgokat. Elléptem tőle és már kaptam is a táskáért a csomagtartóban, amiben plusz öltözékek voltak és a hátamra kaptam a táskát. Ez egy nagyszerű alkalom, hogy jobban megismerjük egymást. Másrészről ha már az én önös érdekeimet nézzük, nem kell abban a luxuslakosztályban rohadnom, ahol megesz az unalom. Harmadrészről a tegnapi kis nőkerítő akcióm elég rosszul végződött, így férfi részem remélte, hogy végre azt is bepótolhatom. Még nem tudtam, hova rakjam Selenát, de az már biztos volt, hogy ha meglátom már izgalomba jövök és feldobban a szívem. Megfogtam szabad kezemmel a derekát és kissé megindítottam magammal az oldalamon. Azt akartam, hogy ő vezessen, hiszen udvariatlanság lenne csak úgy bepofátlankodni.
This is a game which you have to play.
Selena&Nash...
A hozzászólást Nash Cranford összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Márc. 10, 2013 11:22 am-kor.
Vendég
A poszt írója ♛Vendég
Elküldésének ideje ♛Vas. Márc. 10, 2013 8:08 am
Ugrás egy másik oldalra ♛
/Mystic Falls parkja/
Kocsival jöttünk, ráadásul Ferrarival, ami plusz pont nálam. Már sötétedett, de a ház még így is egy mediterrán tengerparti ház hangulatát idézte. Mikor kiszálltam a kocsiból, észrevettem, hogy tekintete elidőzött a medencén. -Kitalálhatom, hogy mire gondolsz?- kérdztem, miközben vállammal meglöktem az ő vállát. -Körbevezesselek, vagy előbb kipróbálod a medencét?-
Vendég
A poszt írója ♛Vendég
Elküldésének ideje ♛Szomb. Márc. 09, 2013 10:12 pm
Ugrás egy másik oldalra ♛
This is a game which you have to play.
Selena&Nash...
Selena & Nash
Végre megérkeztünk a házához. Nem mondom ízléses volt. Pont az a kis nyugalmas hely, ahova az ember szívesen visszavonul ha szükséges. Ahogy kiszálltam a kocsimból, azonnal megpillantottam a medencét. Van medencéje. Felcsillant a szemem és az agyamat elöntötték a gyerekes gondolatok meg persze a 18 pluszos gondolatok is.Kinyitottam Selena kocsiajtaját is. Az én kis elegáns piros kis Ferrarim. Örültem is neki, hogy nem hagytam otthon mielőtt elindultam volna egy kis levegőt szívni a parkba. Így most felvághatok. Legalábbis az én férfi agyam ezt így gondolta. Miután kisegítettem a kocsiból vártam, hogy ő irányítsa a továbbiakat.