- Úgy gondolom, hogy igen eléggé erőteljesen kitenné a szűröd. Reménykedj, hogy nem akar mostanában hazajönni. - Vigyorodtam el, és belecsókolt nyakamba, miközben az ágyra fektetett. - De miért is beszélünk Klaus-ról? Még ilyenkor is rajta gondolkodsz? - Vontam fel szemöldökömet teljesen komoly tekintettel, de aztán elvigyorodtam, és halkan felnevettem. Klaus elment, innentől kezdve pedig ez épp hogy lényegtelen. Úgyse jön vissza még jó ideig remélhetőleg.

Ingerlően végigsimítottam derekán, ahogy nemes egyszerűséggel odavágódott az ölembe, de szó mi szó, rendkívül tetszett a helyzet. Tudja hogy mit akar és ez máris egy szuper pont. Mi kellene ennél több? Nekem momentán semmi.
- Mit gondolsz, a bátyád kiteszi a szűrömet, ha meglát itt? - kérdeztem ravasz vigyorral, belecsókolva a nyakára, majd az ágyra fektettem, hogy fölé hajoljak.

- Igen az enyém, a sajátom! - Vigyorodtam el, és néztem ahogy leül az ágyamra Jade. - És épp ezért szeretem ezt az ágyat. - Haraptam ajkamba, és egy pillanattal később az ölébe ültem, úgy hogy vele szembe legyek. Karjaimat átfontam nyaka körül. - Kiszeretnéd próbálni? - Kérdeztem felvonva szemöldökömet, és egy rövid időre ajkaira tapadtam, még mielőtt válaszolni tudott volna.

Felvezetett engem a hálószobába, és tetszéssel néztem körbe itt. Hatalmas.. már-már monumentális. Kellőképpen megfelelő. Legalábbis az ő igényeit biztosan kielégíti, mert miért ne?
- A te saját birodalmad, mi? - léptem mellé vigyorogva, majd lehuppantam az ágyra, rákacsintva Rebekah-ra. - Nagyon kényelmes... - mondtam sokat sejtetően.

Nappali

A szobámhoz érve kinyitottam az ajtót, és amint hogy beléptem, húztam magammal Jade-et is.
- Ez lenne az! - Néztem körbe a szobán gyorsan, és vártam Jade reakcióját. Itt se töltöttem mostanában túl sok, nem mintha a házban több időt lettem volna. Szeretem ezt a szobát ettől eltekintve, szívesen töltöttem itt az időmet, főleg mással. Szembefordultam hirtelen Jade-el, és kezemet a tarkójára csúsztatva csókoltam meg röviden.
- Na mit szólsz, eleget tettem a kíváncsiságodnak? - Vontam fel szemöldökömet egy könnyed mosollyal az arcomon.

Azért végül is maradtam a bál feléig. Utána már nem nagyon kedvem volt ottmaradni. Inkább már csak éhes voltam, de ezt majd megoldom később. Van annyi önuralmam, hogy kibírjak még egy-két napot. Levettem ruhámat, és átöltöztem. Kiengedtem hajamat, és már indultam is tovább. Nem volt kedvem itthon ülni addig míg véget ér a bál.

Folyt. Sikátor

Főtér

Eljött a bál napja. Nem volt túl sok kedvem hozzá, főleg hogy még partnerem se volt, de sajnos anyám miatt mindenképpen el kell mennem. Nem baj maximum elmegyek a bál közepe fele, egy áldozattal az oldalamon. Azt már csak tudok magamnak találni, ha már partnerem nincs. Az ágyra már ki volt készítve a ruhám a bálra. Megcsináltam a hajamat és a sminkemet. Felvettem a zöld színben pompázó ruhámat, és elégedetten álltam a tükör elé. Igazítottam a hajamon egy keveset, és elmosolyodtam. Tökéletes volt, vagy talán még annál is jobb. Még egy kis ideig nézegettem magamat a tükörbe, majd elindultam a bálterem felé.

Folyt. Bálterem

Rebekah Mikaelson

//Grill//

Miután hazaértem a Grillből egyből felsétáltam a szobámba. A tükröm elé álltam, és csodáltam magamat. Hogy lehet ilyen makulátlan, bársonyos bőröm ennyi évszázad után? Hogy lehet ilyen tökéletes, fényes aranyhajam? A válasz egyszerű.. Halhatatlan vagyok. Egy ravasz mosolyra húztam az ajkaimat, mire egy halk suttogásra lettem figyelmes.
- Rebekah.. - fordultam meg, de senki nem volt ott. Idegesen füleltem, de senki más nem tartózkodott rajtam kívül a villában. Kiléptem az ajtón, és lekiabáltam az emeletről, erősen markolva a korlátot.
- Valaki van itt? - remegtem, és kifújtam a levegőt össze kapva magamat. Senki sem árthat nekem, egy Ős vámpír vagyok, nem lehet engem megölni..
- Rebekah.. - még mindig ugyanaz a hang szólongatott. Egyfajta hidegrázás ment végig a fejem búbjától a talpamig. De aztán valami húzott maga felé, mintha egy mágnes lenne. Lassú, megfontolt léptekkel elkezdtem indulni, és ahogy közeledtem egyre erősebb lett ez a bizsergő érzés. Egy ajtó előtt álltam meg..

//Pince//

Rebekah Mikaelson

//Park//

Hátulról közelítettem meg a villát, és felugrottam az erkélyemhez. Szerencsére az idő, és a gyenge közlámpák miatt nem nagyon vehették észre az előbbi mutatványomat a kíváncsi szomszédok. Még jó, hogy egy nyugisabb környékre költöztünk, hogy szabadon szórakozhassunk az "elemózsiával" itthon is..
Fáradtan bevágódtam a szobámba, majd kinyúltam a hatalmas franciaágyamon. Nem is kellett hozzá egy perc se, az álom olyan hamar elragadt..


Rebekah Mikaelson.

[Ház és udvar]


Felfutottam a szobámba lekaptam magamról a ruhát és tésztát vettem fel majd leszáguldva a lépcsőn ismét elindultam körülnézni..és egy kis vacsora után nézni.

[folyt .Főtérl]

Rebekah Mikaelson.

Arra keltem , hogy az ablakon beszűrődő nap sugarai sütik az arcomat . Ilyen időben kár lett volna itthon ülni így inkább rendbe tettem magam és a főtér felé indultam.

[folyt . ott]

Rebekah Mikaelson.
(M.F. utcái)

Szokásomhoz híven beviharzottam a szobámba és becsaptam magam után az ajtót nem nagyon voltam most kíváncsi semelyik bátyámra. Eldőltem az ágyamon és perceken belül el is aludtam .


Rebekah Mikaelson.

Felkeltem és az órára pillantottam , elég sokat aludhattam . Kimásztam az ágyból és a szekrényem felé indultam tiszta ruhákért , amikor a fehérneműs fiókomban kutakodtam észrevettem , hogy hiányzik az egyik ..ráadásul a kedvencem . -Kol...!!-morogtam és egyből azon kezdett el járni az eszem , hogy hogyan adhatnám vissza neki .Felöltöztem , megfésülködtem és az ágyam szélére ülve agyaltam tovább aztán hirtelen felötlött mivel vehetnék elégtételt.


Rebekah

/Nappali/

Ahogy feljöttem egyből átöltöztem, és ágyba bújtam. Egy ideig még fent voltam, de utána elaludtam.


Kol Mikaelson

- Oké, akkor menj csak, én meg lemegyek, és megbeszélem vele... legalábbis remélem - feleltem, majd máris elindultam a nappali fleé. Volt egy olyan érzésem, hogy ezt sem úszom meg szárazon.
/folyt nappali/


Anna.

- Inkább kihagyom, majd a szobádban megvárlak. - feleltem mosolyogva. Eléggé idegesnek tűnik, jobb, ha nem leszek lent. Nem hiszem, hogy visszatudnám magamat tartani, ha szavakkal illetne. Követtem Kol-t, de nem mentem le vele a lépcsőn, hanem a szobájába fordultam be.

/folyt. Kol szobája/


Kol Mikaelson

- Igen, hazajött, és eléggé mérgesnek tűnik - vontam vállat. - Lejössz velem, vagy inkább kihagyod a balhét? - érdeklődtem.



Anna.

Elég furcsa lehet külsős szemmel látni, hogy szó szerint félek kimerészkedni az emberek közé. De igaza van Kol-nak. Erősebb vagyok, nem kell velük foglalkoznom, mert jobb dolgot, amin csámcsoghatnak. - Köszönöm. - feleltem egy apró mosollyal, majd ismét az előző hangot hallottam meg. - Hazajött a bátyád? - kérdeztem tőle.


Kol Mikaelson

- Na és? - kérdeztem vissza. - Ha az emberek összesúgnak a hátad mögött, az azt jelenti, hogy foglalkoztatod őket. Esetleg irigyek rád. Szerintem egyik sem túl rossz dolog... élvezd a figyelmet, és meglátod, hamarosan nem lesz olyan élvezetes rólad beszélni.

Anna.

- Legszívesebben megölnék most rögtön valakit. - mondtam magam elé bámulva. Le kéne szoknom erről a túlzott vérivásról. Nem leszek önmagam, ha így folytatom tovább. Furán pillantottam Kol-ra. - Az előbb voltunk a Grill-be. Ez már haladás. Amúgy.. - haraptam el a mondatomat. Végül is úgy döntöttem, elmondom Kol-nak, miért tartózkodom mindig otthon. - Sok embert ismerek. És nem vagyok kíváncsi arra, hogy miket súgnak össze a hátam mögött. - forgattam meg a szememet. De ha el szeretne menni, akkor úgyis az lesz. Hozzá kéne szoknom, ráadásul pár hét és jön a Bál.. Akkor sem bújhatok el egy szobában.


Kol Mikaelson

- És most mit szeretnél csinálni? - vigyorogtam rá. - Tudod, úgy vettem észre, hogy az utóbbi időben nem igazán voltál közösségben. Nem gondolod, hogy vissza kéne szoknod az emberek közé?

Anna.

- Rendben. - rántottam meg a vállamat, majd elkezdtem keresgélni. A 3. fiókban bukkantam rá. Jackpot. Kivettem egyet a legaljáról, biztosan nem fogja hiányolni, vagy majd azt hiszi elvesztette nem tudom. Gyorsan felkaptam magamra. - Kész is vagyok. - feleltem egy széles mosollyal a szám szélén.


Kol Mikaelson

- Nyugodtan túrd fel az egészet - vontam vállat. Ha Becca kiakad, az nekem külön szórakozás. - Ó, hát Klaus bármit megtehet, amit ki is használ.

Anna.

- Klaustól mindenki fél, vagy ő szokta megmondani mindenkinek, hogy mit tegyen? - néztem rá kérdőn. Talán azért így bánnak vele, mivel egyben vérfarkas és vámpír? Megpillantottam a szekrényeket, mivel több volt belőle. - Honnan tudjam, hogy melyikben tárolja a fehérneműit? Te nem szoktál kutatni, vagy legalább segíthetsz nekem. - kacsintottam rá.

Kol Mikaelson

- Hát, szerintem Klaus nem hagyta neki - vontam vállat. Simán kitelt Klaustól, és meg is értettem. Bár a húgom nem szereti annyira a rózsaszínt. - Szolgáld ki magad - bólintottam Annának.

Anna
/Kol szobája/

Felpattantam az ágyamról, és a legrosszabbra készítettem fel magamat. Rózsaszín szőrős padló, koronák mindenhol, pónik, csupa lila és rózsaszín színek lesznek. Beléptünk a szobába erre egyáltalán nem az volt, amire számítottam. Lebiggyesztett ajkakkal néztem fel rá.
- Pedig már azt hittem, hogy egy igazi Barbie szobát fogok látni. - vigyorogtam, és beljebb léptem, körbenézve.

Rebekah

Rendben. Már eleget tudtam meg a hasonmásról meg más dolgokról. Úgy érzem, most jön a csöpögős rész, amit én inkább kihagyok. Jobb, ha én is vacsi után nézek, de nem biztos, hogy most pont az lesz a lényeg. Egy kicsit megismerem a várost.

(Folyt. Grill)



Rebekah

Már egy órája csak forgolódok, nem tudok aludni. A házban síri csönd volt, de egyszer csak lépteket hallottam és két ember suttogását. Felpattantam az ágyról és elindultam a hang irányába. Fogalmam sincs, hogy kik azok, de muszáj megnéznem. A hang, mintha Kol szobája felől jönne. Mikor közelebb értetem láttam, hogy az a két ember nem más, mint Kol és egy szőke lány. Biztos a vacsija... Nem akartam őket megzavarni, hisz' kitudja milyen fontos dolgokról akarnak beszélni. Ezért csak az ajtóhoz álltam, és füleltem a szavaikat.
Rebekah

/Hálószoba/

Eléggé lefárasztott ez a mai nap. Minél hamarabb ágyban szerettem volna tudni magam. Úgy látom, Kol elszórakozik, csak azt nem értem, miért tért vissza. És pont akkor, amikor én. Mindegy... Mindenesetre érdekes, de bőven lesz időm rajta gondolkodni.
Átöltöztem és bedőltem az ágyamba. Hiába fáradt vagyok, nem tudok elaludni. Majd csak elnyom az álom...

Rebekah hálószobája