Másnap reggel a telefonom csipogása ébresztett. Ásítva nyúltam ki a takaró alól a kis készülékért, és nyomtam ki az ébresztőt rajta. Hangtalanul ültem fel, majd csusszantam ki Curtis karjaiból, hogy ne ébresszem fel Őt. A szekrényhez bandukolva felöltöztem, majd egy pulcsival a kezemben indultam el kifelé hogy útra készítsem a kicsiket, mielőtt Elenáék megjönnének.

(folyt. köv. Konyha)

(Gyerekszoba)

Mire beértem, Curtis már az ágyban volt. Én is hamar lekapkodtam a ruháim, és a hálóingem felvéve már bújtam is be mellé. Kicsit bizonytalanul fészkelődtem mellette, és csúsztam lejjebb a takaró alá, aztán a kezéért nyúlva, óvatosan a karjai közé bújtam, fejem pedig a mellkasára döntöttem. Így egyszerűen... olyan jó volt... biztonságos. Amit sosem hittem volna... de mégis..
- Jó éjszakát - néztem még fel az arcára fektemben.

Reggel a csengő ébresztett. Elég volt egyszer megnyomni és én már fel is ébredtem rá. Nem volt olyan hangos, de a gyerekek miatt eleve kiélezett fülekkel aludtam hogy a legkisebb nyösszenésükre is magamhoz térjek. Sietősen ültem fel, és már nyúltam is a köntösömért, hogy felkapjam miközben az ajtó felé siettem.

(folyt. köv. a Ház)

(Gyerekszoba)

Halkan léptem be, bár úgy tűnt Curtis-nek remek alvókája van, de... ezt akár a feltámasztásra is foghattuk még... mindenesetre nem akartam őt felkelteni. Néma léptekkel sétáltam vissza az ágyhoz, miután a mi függönyeinket is ellenőriztem, hogy ne a reggeli fény keltsen majd fel minket, hanem max. a gyerekek... addig jó lesz aludni, egyikünknek sem árt meg.
Visszabújtam a paplan alá, és óvatosan húztam vissza Curtis karját is a derekamra, csak eztán hajtottam fejemet a párnára, és tértem újra nyugovóra...

Az éjszaka közepén ébredtem fel. Nyöszörgést hallottam, mint mikor 10 másodperc választ el egy babát a sírástól, és azonnal ráeszméltem, hogy JJ hangját hallom. Felültem, és miközben letoltam magamról a takarót, pillantásom Curtis-re tévedt, aki mellettem békésen aludt...
Hát nem álom volt... - gondoltam magamban, de a nyöszörgés lassan hüppögésbe ment át, amit a sírás követ, így sietve kaptam fel a köntösöm, és már szaladtam is a gyerekszoba felé.

(folyt. köv. Adam és JJ szobája)

(Nappali)

Befelé jövet bepillantottam a kicsikre, de Ők látszólag békésen szunyókáltak, egy nesz sem jelezte hogy gond lenne. Így tovább vezettem Curtis-t a hálóba. Felkapcsoltam a villanyt, és... igazából nem tudom... zavarban voltam...
A szekrényhez sétáltam, és kivettem belőle egy tiszta pizsamanadrágot, amit Curtis kezébe adtam. Nem tudtam akar-e ilyesmiben aludni, de... úgy gondoltam az önmegtartóztatás érdekében kényelmesebb lenne.
Aztán elővettem magamnak is egy hálóinget, és átvettem azt. ruháimat az egyik szabad székre hajtogattam, aztán az ágyhoz lépve nekiláttam megágyazni. Ledobáltam a díszpárnákat, és felhajtottam a takarót. Curtis megkerülte az ágyat, és mikor elkészültem, velem együtt Ő is bebújt a paplan alá.
Ahogy fejemet a párnára hajtottam, füleltem fülem ráfókuszált a zajra, amint odakint zuhogott az eső. Nem is tudom, hogy ez, vagy a fáradtság, esetleg a bűntudat hatott-e így rám, de az biztos, hogy valami nagyon, mert alig hogy megéreztem Curtis-t a hátamhoz simulni, és kezem az ölelő kezére siklott, lehunyván a szemeimet, már el is nyomott az álom...

(Háló)