Valamiféle zaj lehet amire ébredtem. Veszekedés!? Vita. Kiáltozás.. Nem tudom csak valahogy tompa zúgásként kerítette körbe a fejemet, beszűrődve a képekbe, a vidámakba.. a szépekbe.. de aztán mégis valami aljas féregként kúszott előre. Egy ARC! Az én arcom a tükörben. Minden ín, minden rándulás ismerősen csengett, mégis megfeszülve tükrözte a gonoszat, a kielégíthetetlenséget, az örök időn át tartó akarást és fékezhetetlenséget, és azt az elpusztíthatatlan vágyat... A hideg rázott ki tőle, még most is, libabőr kúszott végig a gerincemen ahogy próbáltam.. kényszerítettem hogy eltűnjön végleg, ő mégis kapaszkodott. Erősen. Nem hagyta, hogy másfelé menjek, hogy másik ajtót válasszak, hogy másfelé lépjek, csakis a szemeiben tartotta a figyelmemet és belém látott. Egyre mélyebben, egyre erőteljesebben kúszva az elmémbe, mint egy csúszómászó kígyó.. aki felfalni is képes az egész lényemet ha engedem, de NEM! Nem hagyom!

- NEM! - ugrottam fel a székből lélekszakadva, úgy mint aki egy maratont futott le éppen, a tüdőm zihált, szemeim lélekszakadva keresték a mentséget, hogy fusson! Meneküljön! Bármerre ahol cseppnyi megnyugvást lelhet, de nem volt kiút. Tudtam. Jól tudtam. A fejemben van. Az emlékek. A sírás.. a nevetés.. a könyörgések.. és a vér. Az ölemből kiesett fényképre vetült a szemem, megtaláltam az előző életem, a fiam és a lányom.. a kislányom.. a feleségem.. mégsem tudtam szabadulni ettől az érzéstől. Hajtott. Egyre mélyebben, egyre elkeseredettebben és egyre levakarhatatlanabbul. A félelem... Röghöz láncolt rabigaként járta át a testemet és bármennyire is igyekeztem hogy eltapossam, lefékezzem, nem ment. A részemmé vált. Eggyé vált. Velem.

Nagyot sóhajtva próbáltam visszakergetni magam a valóságba. Itthon vagyok. Biztonságban. Nincs mitől féljek. Csak én vagyok itt. Egyedül. A szoba.. a gyerekeim képe, a fekhelye.. semmi nincs itt ami.. "rossz". Nyeltem még mindig megfékezve nagyot, amikor valami dal.. valami ismerős dal fonódott a fülembe és a szemem résnyire húzódva válaszolt. Vajon tényleg hallom!? Nem csak a fejem játszik velem!? Ez a dal... ez a.. dal.. - füleltem tüzetesebben, és akár hallom, akár csak képzelem, muszáj voltam megbizonyosodnom róla.
A kezem halkan fonódott a kilincsre és lassan nyomta le, mint aki.. mint aki még mindig fél, tart.. valamitől de aztán újabb sóhajjal préseltem ki tüdőmből a levegőt és halkan nyikordulva nyomtam le.

[You must be registered and logged in to see this link.]

( [You must be registered and logged in to see this link.] )

Nem tartott sok időbe, mire következőleg már a gyerekszoba ajtaját nyitottam meg. Szép volt.. csodaszép... Kék.. és rózsaszín, egy kiságy.. és egy nagyobbacska mellette, játékok, de az első amit megpillantott a szemem azok a fényképek. Önműködően nyúltam értük, valahogy automatikusan helyezkedve el a hintaszékben, és igen.. azt hiszem hintázni is kezdtem, nem tudom mikor vagy miért, de egyszerűen.. megnyugtatott. Azt ígérte "semmi baj nem lesz".. Most már nem lehet.. - futott végig a képeken a szemem, "gyönyörűűű".. ez volt az első ami az eszembe jutott a kisebbik képre, Isobel és a.. kicsi.. és gyönyörű volt.. - vonhatott fel már valami földöntúli mosolyt az arcom, minden egyes porcikám bizsergett, valahogy.. iylet még soha nem éreztem. Szomorúság.. de egyben kicsattanó öröm és boldogság keveréke! Ő a gondjukat viselte! Amikor én nem tehettem..

Talán itt is aludtam el. Ott a hintaszékben. Velem voltak az emlékek.. A szép.. emlékek.. és a két gyermekem. Velük álmodtam. Ahogy boldog mosollyal néz rám a feleségem, és ahogy én újra a régi vagyok. Voltam. Ugyanaz. Nem más. Aki félelmekkel telített és vér tapad a kezéhez. Sok vér! Lemoshatatlan életek. Szép álom volt. Tökéletes.. És reméltem hogy ha felébredek majd valósággá válik minden...

(Háló)

Egyiküket sem volt könnyű felébreszteni, bár tény hogy olyan nagyon nem is erőlködtem, csak azt akartam hogy annyira legyenek ébren hogy ehessenek, aztán én nem bánom ha alszanak majd tovább, akkor legalább nem kell szegénykenek a bánatos arcomat nézegetniük...
Felöltöztettem mindkettejüket jó melegen, aztán mindkettejükket a karjaimba véve, indultunk a konyhába.

(folyt. köv. Konyha)

(Fürdő)

Mire az öltöztetésig jutottunk, JJ-nek már sem ringatás, sem mese, se semmi nem kellett, elég volt befektetnem az ágyába, betakargatnom, és nem is mocorgott tovább, már elnyomta az álom. Adam azért még izgett-mozgott, míg öltöztettem, végig arról gagyogott, hogy holnap megyünk, és mit akar csinálni ha ott leszünk, a bújócskától, a fogócskán át, mindent felsorolt, a fél mesegyűjteményéig. Még akkor is magyarázott, mikor betereltem az ágyába a paplan alá, és lehajolva hozzá, megpusziltam a homlokát.
- Jól van, most már elég, Drágám, tessék aludni, különben nem fogsz tudni felkelni reggel - mosolyogtam Rá, megsimogatva a haját. - Szép álmokat.
Fel akartam egyenesedni, és kimenni, de Adam felült, és megfogta a kezemet, így visszafordultam felé.
- Apu nem jön? - kérdezte, és felvette a párnája mellől a nemrég megszerzett fotót Rick-ről.
Nagy levegőt vettem, és letérdeltem az ágy mellé, úgy néztem Adam kíváncsi kis szemeibe.
- Nem Édesem, apu most nem jön. Még nincs itthon, nem tud jönni - kezdtem bizonytalanul, mert őszintén fogalmam sem volt, hogyan beszéljek etekintetben az apjáról... - Apunak még dolga van, nem tud velünk jönni, de... amint végez a dolgával, biztos nagyon fog sietni, és ha tud, haza fog jönni. És akkor majd találkozunk vele újra. Addig... türelmesnek kell lennünk, és drukkolunk apunak, hogy ügyes legyen, és minél előbb jöjjön. Rendben? - kérdeztem végül, és igyekeztem szépen mosolyogni, mintha tényleg csak ilyen egyszerű lenne, és... és nem lenne semmi baj. Ezt KELLETT tennem...
- Mhm - hümmögte bólogatva Adam, és visszafeküdt a pánájára, miközben magához ölelte a fényképet. Újra megpusziltam Őt, aztán megigazgatva rajta a takarót, felkeltem, és elindultam kifelé.

(folyt. köv. hálószoba)

Az elkövetkező egy-két órában JJ aludt, én meg Adam-nek meséltem, aztán meg játszottunk. Mikor végül kisfiam is elbóbiskolt a karomban, felfektettem Őt is az ágyába, és betakargattam. Egy darabig igazából semmi más nem jutott eszembe amit csinálhatnék, ahogy őket néztem, ahogy szépen, nyugodtan alszanak.... nem tudtam mihez kezdjek magammal nélkülük.
De kis gondolkodás után rájöttem, ha holnap utazni akarunk, jó lesz nekem is összepakolnom a holmimat. Ezért hát a gyerekeket itt hagytam szépen, én meg átballagtam a hálóba.

(folyt. köv. ott)

(Nappali)

Adam-re most is számíthattam, Ő remekül elfoglalta magát a játékok közt. Ezúttal egy képes-szöveges könyvet szemelt ki magának, és azt tanulmányozta hatalmas átéléssel, mintha csak tényleg tudná mi is van beleírva. JJ-t a szoba közepén a szőnyegre fektettem, gondoltam "kiszúrok" vele, és megdolgoztatom kicsit, így a hasára fektettem, hadd tornázgasson csak. Először kicsit meglepődve nézett fel rám, de aztán rászánta magát hogy belemenjen a játékba, és nekiállt a próbálkozásnak hogy előrébb jusson a padlón. Ösztönzés gyanánt kitettem elé nem túl messzire egy plüsscicát, hadd legyen egy kitűzött cél, amihez szeretne eljutni, mert tudtam hogy azt a cicát szereti.

Mikor úgy tűnt mindkét aprónépem remekül elfoglalja magát, az egyik szekrényhez léptem, és magam mellé készítve egy táskát, nekiláttam beleválogatni, mely ruhákat is visszük el magunkkal. Igazából ebben is biztos voltam, hogy anyám elhalmoz majd minket mindennemű új holmival, ha már egyszer ott lesznek az unokái akiket elkényeztethet. Ezért nem is terveztem a ruhák közül se hogy mindent elviszünk. Különben is ki tudom ott is mosni a holmijukat, nem kell az egész szekrényt becuccolni. Kettejükre az amúgy is jó sok cucc lenne. Így végül egy táska lett Adam-nek, és egy JJ-nek is, benne mindenféle, kis nadrág, pulóver, kabát, overál, harisnya, póló, zoknik, sálak, sapkák, kesztyűk, ami csak kellhet majd. Főleg ha tényleg jön a hó, bár végülis már igazán ideje lesz, hisz már rég itt a december, kezdtem azt hinni hogy kopár ünnepünk lesz.

Egy kicsivel tovább tartott a ruhákat összeválogatni, s mire végeztem, és visszafordultam a srácokhoz, kuncogva láttam, hogy JJ bizony elérte a cicáját, és ráhajtva a fejét a puha játékra, el is szundított a földön. Nagyon aranyos volt, ahogy feküdt ott, szétvetett lábakkal, egyik kezével ölelve a játékot, a másikkal meg a saját hajába túrva, eltátott szájacskájával.
Adam tőle nem messze ült, és már egy új könyvet nézegetett elmélyülten. Odaléptem hozzájuk, és JJ-t befektettem az ágyába, majd betakargattam, és leültem a földre Adam mellé.
- Na mit mondasz, Drágám, szeretnéd hogy meséljek? - kérdeztem, a mesekönyvre bökve, mire Adam lelkesen bólogatott, és a kezembe nyomta a könyvet. Felkuncogtam, miközben fél kezembe fogtam azt, a másikkal meg a kisfiam öleltem magamhoz, közben pedig belekezdtem a mesélésbe.

(Konyha)

Mire beértem a szobába, Adam szabályos kis kupacot pakolt össze a szoba közepén lévő szőnyegre. Volt ott minden, az építőkockás vödörtől kezdve, a plüssfigurákon át, a kisautókig és egyéb játékokig, minden!
- Adam, nem költözünk el, csak egy kis nyaralásra megyünk - néztem kuncogva kisfiamra. Jó, nem volt rózsás a kedvem, de örömmel láttam hogy Adam kedvét felvillanyozza az új fordulat. - Ezt tényleg mind hozni kell? Szerintem ha felhívom a nagyit, mire holnap oda érünk, kész játékhegy vár majd, Édesem. A közeledő karácsonyról nem is beszélve, akkor is biztos játékokat kapsz majd. Hogy fogjuk hazahozni az új játékokat, ha most telepakoljuk az itthoniakkal? - kérdeztem, mire Adam eltöprengő arcot vágott. Végül sebesen megfordult, és a játékkupachoz szaladva felnyalábolt onnan egy ölelésnyi játékot. Azokat odahozta hozzám, és lerakta őket a lábam elé.
- Ezeket vigyük? Biztosan? - kérdeztem elmosolyodva, és felszedtem a kiválasztott darabokat, mire Adam nagy mosollyal kezdett bólogatni. - Jól van, akkor ezeket anya beteszi egy táskába - feleltem bólintva, és valóban bepakoltam a kiválasztott darabokat egy sporttáskába, aztán melléjük pakoltam JJ néhány szeretett játékát is. Ezekkel a játékos táskát késznek is nyilvánítottam, és az ajtó mellé készítettem.
- Ezek megvannak - fordultam aztán JJ felé, és az Ő ágyához lépve kiemeltem Őt, majd átpelenkáztam és felöltöztettem nappali ruhába. Őt követte Adam is, s mikor mindketten kész voltak, a konyhába indultam velük hogy ehessenek, míg én telefonálok párat.

(folyt. köv. Konyha)

(Konyha)

Jöttem elenával mindvégig, bár volt egy olyan érzésem, hogy magától is boldogult volna. Mindegy, én csak próbáltam jó színben feltűnni előtte, hogy ne legyen olyan rideg velem. Mert... éreztem vele kapcsolatban a tartást, amit felém produkált.
Összeszedte a gyerekeket és sikerült olyan halkan felöltöztetnie őket, hogy Adam és JJ ne ébredjen fel. Asszem, ezért hálás is vagyok neki, merthogy én meg két gyerek... kettesben... igaz, még nem próbáltam, de nem tudom, mi lenne.
- Kikísérlek titeket! - mondtam neki, mikor már az ajtóban állt, a két álmos arcú gyerekkel.

(Ház)

(Konyha)

Mikor a gyerekek ágyba kerültek, nagyon úgy tűnt, hogy nem lesz probléma azzal, hogy most nincs velük az apjuk. Mert itt van helyette Delena és David. Majd ők kárpótolják az űrt. Legalábbis ma este.
- Vegyük fel ezt szépen, jó? - sétáltam ezúttal Adamhez és Delenához, hiszen a kicsiknek most biztos valami extrém ellátásban kell részesülniük... vagyis inkább olyanban, amit én tutira NEM tudnék megcsinálni.
Végül csak a helyére került a pelenka, meg a sok ruha, aztán betakargattuk őket. Igazából jól kimerültek, úgyhogy... nem kellett már ide semmi egyéb sem. Talán pár perc várakozás, hogy néma csend legyen és aludjanak...
- Menjünk - suttogtam ,IZire nézve.

(Háló)

(Hálószoba)

A szobájukba érve Adam persze máris érdekesebbnek értékelte a játékait, de nem baj, hagytam Őt, s addig én rendbe szedtem szépen JJ-t. Átpelenkáztam, és felöltöztettem jó melegen, hogy biztosan nehogy fázzon. Utána lefektettem a játszószőnyegre, amíg Adam-et is elkaptam, és Őt is rávettem a nyugton maradásra.
- Jól van, türelmetlenke, már megyünk is - engedtem vissza Adam-et a földre, és nem is kérdezte merre tovább, meg is indult kifelé a szobából. Én újra a karomba emeltem JJ-t és mi is utána indultunk, amikor is dudaszót hallottam meg az utca felől. Nem kellett gondolkodnom, magamtól is tudtam kik érkeztek meg. És azt hiszem ezzel Adam is így lehetett, mert a szobából kilépve épp láttam amint elszalad az ajtó előtt, el a bejárat felé, s így én is követtem őt.

(folyt. köv. előszoba)

(Fürdőszoba)

Miközben átsiettem, mély lélegzeteket vettem, hogy lenyugtassam magamat. Nem akartam zavaró állapotban a gyerekek elé kerülni, így igyekeztem csitítani a véremet. Amint benyitottam a szobába, láttam hogy JJ már kipirosodott arccal sír az ágyban, míg Adam nyűgös arccal ült a saját takarója alatt, s szemét dörzsölgetve nézett rám, amikor belépve felkapcsoltam a lámpát.
- Ejnye, mi ez a nagy pankráció? - értem oda JJ mellé, és máris kiemeltem Őt az ágyból, hogy megölelgessem. - Mi a baj Drágám, mi történt? - beszéltem hozzá folyamatosan, hátha csak a társaság hiánya a baj, vagy egyéb okból nyugtatásra vágyik, de tovább sírdogált, így megtapogattam a pelenkáját is, hátha ott a baj, bár szagot nem éreztem, s érzetem szerint sem volt ott gond. Nem találtam hát okot, mi lehet a probléma. Éhes nem lehet, hisz nemrég evett, a pelenkának nincs baja, de hiába beszéltem hozzá és nyugtatgattam, nem volt hatásos. Megpróbáltam dúdolni neki, és sétálgatni a szobában, hátha hat valamit, de nem történt semmi új, tovább sírdogált...
- Kicsikém, mihez kezdjek veled? Mit csináljak hogy ne sírj, Drágaságom? - kérdeztem aggódva nézve a piros kis arcot, amely keserves tekintettel nézett fel rám, amikor épp nem összeszorította a szemeit. - Anya kedvéért hagyd abba, kérlek.. - simogattam a hasát, hátha esetleg fájhat neki... bár nem olyannak tűnt a sírás mintha fájdalma lenne, inkább csak nyűgösnek, szomorúnak tűnt... Talán rosszat álmodott...

Meglepődve néztem le a lábamhoz, amikor érintést éreztem a térdemen, és Adam-et láttam meg előttem állni, miközben kis kezével a lábamba kapaszkodott.
- Sajnálom, Szívem, nem tudom mi a baj.. - néztem le Rá is tanácstalanul, megsimogatva a haját, mire nyújtózkodni kezdett felém.. - Jól van, Anya szeret, tudod jól - guggoltam le hozzá, és magamhoz öleltem fél kezemmel, míg a másikban JJ-t tartottam. Ekkor vettem észre, hogy Adam egyik kezében egy papírlap van. - Ez micsoda, Adam? - kérdeztem rá kíváncsian, hisz nem tudtam honnét is szerezhetett papírt. Nem szoktam szanaszét hagyni ilyesmit, hogy ne álljon fenn a lehetősége annak hogy megvágja az ujját vele, vagy a szájába tömje. Átvettem tőle a lapot, és meglepődtem, amikor egy fényképet pillantottam meg amikor megfordítottam. Egyikét azoknak, amiket én raktam ki a szobában a gyerekeknek...
- Ezt meg hogy szerezted? - néztem mély döbbenettel a fiamra, hisz azt hittem elég magasra pakoltam ezeket hogy ne tudja elvenni őket... de akkor ezekszerint mégsem. Viszont ez elgondolkoztatott... - Apa hiányzik nektek...? - kérdeztem elszoruló torokkal, hol Adam-re hol JJ-re nézve. JJ csak sírt tovább, néha megszakítva egy kis hüppögéssel, de Adam bólogatni kezdett, és kihúzta az ujjaim közül a képet, hogy magához szorítsa. - Nem veszem el.. - ígértem neki, újra magamhoz ölelve. - De apa most nem tud jönni, Édesem, sajnálom. Apu beteg, és nem tud még hazajönni... - mondtam ezt, mert jobb válasz nem jutott eszembe. Azt hogy Rick halott is lehet, még véletlenül sem akartam Adam tudtára hozni...

Nem tudtam mit tegyek... Rick nincs itt, nem is lesz... én pedig látszólag kevés voltam nekik... Damon-t áthívni már késő van... Curtis-t pedig nem kérhetem ilyesmire... az nem lenne tisztességes tőlem... De talán elég lenne az is ha csak átvinném őket míg visszaalszanak...
- Na jó, kicsit átjöttök velem, jó? Anyunak itt van egy... barátja, egy kedves bácsi, és tudjátok, kedves bácsik előtt nem sírunk - néztem rájuk szeretőn, s mindkettejüket megpusziltam, aztán felegyenesedve, és még mindig JJ-t ringatva, fogtam meg Adam kezét is, és elindultam velük a hálónk felé, ahonnét Curtis-t hallottam.

(folyt. köv. Hálószoba)

(Nappali)

A nappaliban felnyalábolt csöppségeimmel a fürdőbe tértünk. Megmosdattam szépen mindkét kicsit. Nem húztuk sokáig a mosakodást, hisz már lassan leragadt a szemük. Adam még csak-csak elüldögélt magától a kádban, de JJ már nem ült meg egyedül, Őt fogni kellett, nehogy eldőljön félálomban.
Mikor mindketten szép tiszták és illatosak voltak már, a két törölközőbe csavart gyerekkel a karjaimban jöttünk is tovább.
Míg Adam nagy igyekezeteket tett rá hogy úgy tegyen mint aki egyedül törölközik meg, én elöltöztettem szépen JJ-t és és az ágyába fektettem. Reméltem kibírja ébren még pár percig. Megtörölgettem Adam-et is, majd amint Ő is megkapta a pizsamáját, már bújhatott is be a takarója alá. JJ-t még magamhoz vettem arra a pár percre amíg megetettem, de már menet közben feladta a küzdelmet és elaludt, így nemsokára kész is voltunk mindennel, és mindenki jóllakottan feküst a meleg takarója alatt.
Lekapcsoltam a nagy lámpát, behúztam a függönyöket, majd egy-egy puszit követően elindultam vissza a konyhába.

(folyt. köv. ott)

(Konyha)

- Hékás, mi ez a nagy lármázás? - léptem be az ajtón, és máris a keserves zajongás közepette kipirosodott arcú JJ-hez léptem, aki mellett Adam ott állt a földön, és segített húgának felsrófolni a hangerőt, hátha nem hallom... - Köszi, Adam, elég lesz - simogattam meg kisfiam fejét, miközben másik kezemben már JJ-t ringattam. Na, hát az én fiamat sem ejtették a fejére, ennyi elég volt, és abba is hagyta, mint akinél elvágták a hangot. - Szépek vagytok, mondhatom, jó kis összefogás - néztem játékos rosszallással Adam felé, de Ő csak elvigyorodott és intett nekem párat aztán már huppant is le a földre hogy labdázni kezdjen.
- Na, szép... - néztem fejcsóválva JJ-re, aki könnyes kis arcával bújt a ruhámhoz. - Éhes vagy, Drágám? - kérdeztem tőle, megsimogatva a haját. - Egy perc és eszünk, csak egy picit várj még - mondtam neki, és Adam mellé lépve a kezem nyújtottam felé, hogy jöjjön, megyünk a konyhába. Rögtön dobta is el a labdát, és már szaladt is előttem kifelé.

(folyt. köv. Konyha)

(Fürdőszoba)

Mire beértünk, JJ már félig szunyókált a karomban, és Adam-nek se kellett sok. Mindkettejük rövid úton az ágyban végezte, és szépen betakargatva pusziltam meg mindkettejüket.
- Szép álmokat, Drágáim - simogattam meg mindkettőjüket búcsúzóul, majd megvárva hogy lehunyják mindketten a szemeiket, tovább indultam, hogy nyugovóra térjek én is.

(folyt. köv. Hálószoba)

Mikor a ruhák megvoltak, tettem be a csomagba még ezt azt, kedvenc játékot, előkét, ilyesmiket, amikből a kicsikéim a magukét szeretik. Bár erős volt a tippem hogy még ha JJ-nek kellenek is majd a játékai, Adam biztos nem kér majd semmit, hisz ott lesz neki Delena.

Már majdnem készen voltam, amikor hallottam a zajokat odakintről, előbb a szobából, aztán végig a nappalin, a konyhában, majd újra a nappaliban. Szóval Curtis felébredt...
Felvettem JJ-t újra az ágyából, kezében egy kis plüssel, s kettecskén indultunk kifelé a fiúkhoz.

(folyt. köv. Nappali)

(Nappali)

A szobába lépve JJ-t már nyitott szemekkel, és a hasán fekve várt rám. Lelkesen nézelődött az ágyában heverő kis játékokra, és ha nem tudtam volna hogy most kelt fel, azt mondtam volna, hogy már rég ébren van, olyan éberen nézelődött.

[You must be registered and logged in to see this image.]

- Szia Gyönyörűm! - köszöntöttem Őt, mire rám kapta a pillantását, és már gördült is vissza a hátára, ahogy kis kezeit kezdte felém nyújtogatni. - Gyere Édesem, éhes vagy, igaz? Gyere csak, finom a tejecske - mosolyogtam Rá, miközben a karomba vettem Őt, és a felsőm félrehúzva megszoptattam. Na, az étvágya most is a helyén volt, lelkesen nyeldekelte a tejet, és hamar végzett is a szükséges mennyiségével. Utána szép nagyot böffentve nyúlt el a karomban, és jólesőn szuszogott. Kuncogva simogattam meg a pocakját, aztán visszafektettem Őt az ágyába, hadd pihengesse ki ezt a nagy étkezést. Én pedig nekiláttam hogy egy kis táskába összeszedjek egy pár ruhát neki is, meg Adam-nek is...

Mikor már egészen biztos lehettem benne, hogy JJ nyugodtan alszik, felkeltem óvatosan, és visszafektettem Őt az ágyába. Őt is szépen betakargattam, megpusziltam a homlokát, aztán ellenőriztem hogy az ablakon be van-e teljesen húzva a függöny, valamint rendesen zárva is van, ez olyan ösztönös mozzanat volt, ahogy az is, hogy mikor kiléptem a szobából, először a bejárati ajtóhoz mentem, hogy az is biztosan zárva legyen. Ösztön... Igaz hogy férfi van a háznál, de akkor is...

Mikor mindent rendben találtam, csak akkor indultam végül vissza a hálóba. Bár hajnalodott lassan, de én azért szerettem volna még aludni egy kicsit...

(folyt. köv. Hálószoba)

Legalább egy órát biztosan ültem ott, JJ-vel a karomban. Hallgattam a szuszogását, hallgattam Adam-et, élveztem a finom babaillatukat... JJ édes, selymes kis bőrét, azt finom lágy szuszogását melyet éreztem ha az arcához hajoltam hogy megpusziljam.

[You must be registered and logged in to see this image.]

Az életem apró értelmei... Sosem szerettem senkit a világon, jobban mint Őket. Az én édes, drága kicsikéimet... Elena, Adam, JJ... az enyémek... és senki nem veheti el őket. Örökre az enyémek. Minden lélegzetvételük, minden szívdobbanásuk az enyém... az enyém, és csak az enyém... Akár a legszebb szimfónia... évezredekig, sőt a világ elmúltáig, tudnám nézni, hallgatni őket... Ők a tökéletes alkotások, melyekben hibát találni nem lehet... lehetetlen... olyan tökéletesek, akár egy hópihe. A természet hamisítatlan, és lemásolhatatlan csodái... és eközben mégis... mégis csak az enyémek... Ők a napjaim kezdetei és végei, Ők a Nap mely reggel felkel, s este nyugovóra tér, Ők az én... levegőm, ami a tüdőmbe áramlik, Ők a vér, mely szívemen át száguld ezernyi kisebb-nagyobb úton keresztül az egész testemen... Az én kicsi, drága, szeretett csodáim... örökre...

[You must be registered and logged in to see this image.]

(Hálószoba)

Mikor benyitottam az ajtón, először Adam-et láttam meg, aki az ágyában ült, és álmos szemekkel nézett körbe, hogy mi a zaj forrása. JJ-hez siettem, és kivettem Őt az ágyából, majd csitítgatva kezdtem ringatni.
- Semmi baj, Drágám, itt van anyu, nincs semmi baj, csss-csss - suttogtam neki nyugtatón, közben fél kezemmel a hátát simogatva. - Mi az, Csillagom, mi a baj? Mi történt? Mi keltett fel? - kérdezgettem halkan, csak hogy beszéljek valamit, a hangom csat megnyugtatja, legalábbis reméltem.
Közben átsétáltam Adam mellé, és megsimogattam az arcát.
- Nincs baj, Édesem, aludj csak, most már nem zavarunk, jó? Aludj csak nyugodtan - hajoltam oda hozzá, és megpusziltam a homlokát. Bólogatott kicsit, majd ásítva dőlt vissza a párnájára. Mint aki jól végezte dolgát. Mivel már itt vagyok, Ő alhat tovább. Finoman betakargattam, aztán teljes figyelmem visszafordítottam JJ-re.
- Na, gyere, Csillagom, megnézzük mi a baj, jó? - cirógattam meg a kis arcát, s még a sötétben is csak úgy ragyogtak édes, csillogó szemecskéi.
Lefektettem őt a pelenkázóra, és ellenőriztem a pelusát, de azzal nem volt gond. Utána a kanapéra ültem, és megpróbáltam szoptatni, de az sem kellett neki... Hát így speciel több ötletem nem maradt... Nem úgy viselkedett mintha fájna neki valami, és odakint is csak az eső esett, se villám, se dörgés, szóval az ijedtség sem állt fenn...
- Hát akkor mi a baj, Drágám? - kérdeztem Tőle halkan, még mindig ott ülve, lágyan ringatva, és simogatva kis testét. Ám ahogy teltek a percek, kezdtem úgy látni, csak ennyi volt a vágya... én. De nem is okoztam csalódást. Ott ültem vele, és dajkáltam, amíg el nem aludt. Nem mentem sehová, csak néha mondogattam neki ezt-azt suttogva, hogy félálomban is érezze, vele vagyok, amíg el nem alszik...

(Gyerekszoba)