[hotel közelében - Előzmény]


Megannyi gondolat kavargott a fejemben, ahogyan a szálloda felé tartottam tőle. Szerettem volna válaszokat kapni, de úgy éreztem, hogy senki se adhatna igazán választ rá. Nekem kell rájönni a dolgokra és szembe néznem azzal, amibe megint „belekeveredtem”. Fogalmam sem volt arról se, hogy kinek volt köszönhető a kötelék, de egyszerre éreztem azt, hogy maradnék és el is futnék. Mintha tényleg egy kötél egyik végére lennék kötve, amivel olykor távolabb löknek, máskor meg közelebb húznak. És a mai vacsora se segített túlzottan a helyzeten, gondolataim rendezésében. Miután visszaértem a hotelhez nem mentem egyből a szobámba, helyette inkább sétálni mentem, szükségem volt arra, hogy kicsit megpróbáljam kizárni a kavargó érzéseimet a gondolataimmal egyetemben. Lehet 500 éve élek már, de olykor nekem se ment könnyedén az, hogy a káoszt lecsillapítsam, ami most ráadásul egy másik személynek köszönhetően kelt életre. A káoszom pedig olyan volt, mint egy viharos tenger, aminek megvan a maga szépsége és veszélye is. S erről máris eszembe jutott a végtelen és titokzatos vízre emlékeztető szempár. Lassan fújtam ki a levegőt és igazán azt se figyeltem, hogy mennyi ideje is sétáltam céltalanul a városban, amikor végül elindultam visszafelé. Már a hotel közelében jártam, amikor az egyik sikátorból segélykérésre lettem figyelmes. Sietve indultam el abba az irányba, mit sem törődve semmivel se és egy pillanatra azt is elfelejtettem, hogy netán csapda lenne, de egészen hamar rá kellett ébrednem arra, hogy nem másról van szó, amikor a hátam mögött a semmiből megjelent 4 alak, előttem pedig másik 4 sorakozott fel.
Már csak tényleg ez hiányzott, hiszen tudtam két lehetőségem van. Vagy megmutatom a valódi erőmet, de azzal csak még nagyobb bajt hozok a fejemre, vagy pedig hagyom, hogy a látszatnak megfelelő erővel védjem magam, ami azzal jár, hogy talán életben maradok, talán nem.  Na jó, utóbbit esélyesen nem engedném olyan könnyedén, akkor lehet a bennem élő szörnyet is szabadjára engedném, de reménykedtem abban, hogy csak figyelmeztetni jöttek, így az életemet nem kell félteni. Sebek meg beforrnak.
- Elég ostoba vagy boszorkány létedre, hogy nem csak a városban maradtál hosszabb ideig minden bejelentkezés nélkül, de még varázsoltál is. Azt hitted nem bukkannunk rád? – kérdezte meg az egyikük, mire majdnem elnevettem magam, de csak továbbra is adtam az ártatlan boszorkányt. Tényleg azt hiszik, hogy annyi erőm lenne, amennyit észlelhetett valamelyik boszorkányuk? Tévednek.
- Nem tudtam, hogy fogadóbizottság is van, azt hittem abból a korból már kinőtt ez a város is. – feleltem higgadtan, majd amikor az egyik nekem akart támadni, akkor sietve fordultam meg, hogy utána lángok között vergődjön. Másiknak csontja tört, miközben egyszerre támadtak. Egyet még sikerült időben a falhoz vágnom, aminek köszönhetően pár percet legalább nyerek, míg ájultan fekszik. Nagyon összpontosítanom kellett, hogy ne engedjem igazán szabadjára az erőmet, aminek köszönhetően az egyik sikeresen elég közel jött és sikerült az oldalamat kicsit körmeivel megsértenie, miközben a kezemet annyira megszorította, hogy nem volt kérdés még egy kisebb szorítás és biztosan csontom fog törni. Hiába szaladt ki ajkaim között egy sikoly, attól még nem állt szándékomban harc nélkül feladni, viszont fogalmam sem volt, hogy miként is fogom megúszni, ha továbbra is hagyom azt, hogy egy 20-as évei végén járó boszorkánynak gondoljanak. Próbáltam a leendő támadásokra felkészülni, amennyire bírtam, akár a korábban tanult harcokat is felidézni magamban, ha szükséges, akkor a védelmemre fel tudjam majd használni, mert biztos voltam, hogy a "játék" még csak most kezdődött, amikor is egy ismerős arc bontakozott ki nem messze tőlünk. Fogalmam sem volt, hogy miként került ide, vagy mit is tervezett, de szemmel láthatóan nem csak nekem tűnt fel, hogy társaságunk akadt, miközben az egyik éppen a hajamnál fogva kapott el. Minden erőmmel azon voltam, hogy szabadulni próbáljak, miközben próbáltam kitalálni, hogy mekkora szarban lehetek és Samuel hogyan is került ide…vagy éppen mit is tervez.