Mi vagyunk a tökéletes Cooper család.  Tökéletes szülők tökéletes gyermekeként tartanak számon bennünket, csak épp arra nem gondol senki sem, hogy mi nem akarunk tovább ezek a "tökéletes" gyermekek maradni. A szüleinkkel gyerekkorunk óta szoros viszonyt ápoltunk, de csakis azért, mert mindenben szót fogadtunk nekik. Egészen addig, amíg te egy szép napon szembe nem fordultál velük, s a saját álmaid után indultál. Azóta sem látnak téged szívesen a családi házban, csakis ünnepnapokon, főként miattam, mert én kiharcoltam náluk azt, hogy velünk lehessél azokon a napokon. A családi perpatvar ellenére én  mindig igyekeztem napi szinten tartani a kapcsolatot veled, habár azért a szüleinknek ez nem kicsit szúrta a szemét, s ezt nem is restek elrejteni előlem.
De, azóta, hogy.. hát, csináltam valamit, amit nem kellett volna.. a kettőnk kapcsolata is megromlott. Soha semmit nem bántam annyira, mint azt a napot, mikor összeszűrtem a levet a volt barátoddal, a jóképű, nálam sokkal idősebb bártulajjal, akivel bár te magad szakítottál.. mégis azóta is titkon gyengéd érzelmek fűznek hozzá. Hogy az érzelmeid ellenére miért szakítottál vele? Mert te a karriered építését fontosabbnak találtad, és ő nem akarta maga mögött hagyni New Orleans-t. Ez neked pedig rosszul esett, hogy nem téged választottak, így befejezted vele és elmentél. Én pedig.. jóval később, véletlenül pont bele botlottam egy gyenge pillanatomban és bár, akkor nem tudtam kicsoda, csak később jöttem rá, miután a baj megtörtént, te mégsem tudtál azóta sem szemet hunyni a dolog felett. Újra és újra azt hajtogatod, hogy pont őt, annyi pasi közül pont őt kellett kiszúrnom, holott bárki mást megkaphattam volna. Pedig, én nem akartam rosszat neked.. Fogalmam sem volt róla, ki az a Mr Jones egészen addig, mikoris véletlenül rajta kaptál bennünket a bárban, amelynek ő maga a tulajdonosa. Jones sem tudta, hogy én ki vagyok, mert te sosem beszéltél neki a családodról. Akkor ott, abban a rendkívül kínos pillanatban derült ki minden.
Azóta újra elhagytad New Orleans-t és vissza sem néztél többet. Senki sem tudja azóta sem rajtad kívül, hogy akkor, azon a bizonyos napon csakis miattam és Jones miatt döntöttél úgy, hogy visszaköltözöl a szülővárosodba, hogy velünk lehess. A tudtom szerint Seattle-ben tartózkodsz azóta is, én pedig elhatároztam, hogy utánad megyek, hogy mindent megtegyek annak érdekében, hogy rendbe jöjjön a kapcsolatunk.
Hogy sikerülni fog-e az csak rajtad áll, mindenesetre én nem fogom feladni, mert szeretlek.
( A pb nem muszáj Isla legyen, lehet egy másik vörös hajú szépség is.   Gyere, nővérkém, nagyon várlak! )

Te vagy az a férfi, aki miatt tönkrement a kapcsolatom a nővéremmel. Az a férfi, akihez valamilyen rejtélyes okból kifolyólag nagyon is vonzódok.. te már a legelső találkozásunk pillanatában jobban megértettél engem, mint addig bárki.. mindig jobb kedvre tudsz deríteni, mintha az érzéseidet és hangulataidat könnyedén meg tudnád osztani velem. Mintha valamiféle rejtélyes kötelék lenne közöttünk, ami olyan erős, amit ha akarunk sem tudunk letagadni.. olyan, ami csak egy animágus és boszorkány között fordulhat elő, mintha az őseink közbeavatkoztak volna egy varázslattal,  azt akarván elérni, hogy leszármazottjaik mellett mindig legyen egy segítő, akihez fordulhatnak.. Persze, mi erről semmit sem tudunk. Én csak annyit tudok, hogy azzal, hogy flörtöltem, illetve viszonyba kezdtem veled, tönkretettem a nővéremmel a viszonyomat. Bár, fogalmam sem volt róla, ki vagy, mert a testvérem név szerint nem beszélt rólad egyszer sem, csak a közös kalandjaitokról és arról, mennyire jól érezte magát, ő mégsem tudta nekem megbocsájtani azt, mikor rajtakapott veled a bárodban.
Utállak érte.. illetve, pontosítok, nagyon szeretnélek utálni érte, de igazság szerint nem tudlak.. Te mindig megértő voltál velem, sőt azután is az maradtál, hogy leüvöltöttem a fejed többször is, miután sírva bevallottam, hogy a nővérem emiatt örökre elhagyja New Orleans-t és Seattle-be költözik. És soha nem fog nekem megbocsájtani. Te voltál az, aki győzködni kezdett, hogy menjek utána, holott tudtam, hogy ezzel végleg megpecsételődik a kettőnk kapcsolata és azt.. valamiért egyikünk sem szerette volna. De nem volt más választásom, és ezt te is beláttad, mi nem lehetünk együtt. 
(A pb nem muszáj Skeet legyen, nyugodtan jöhetsz más javaslatokkal is, de leginkább őt tudom elképzelni a karakter arcának. Hogy miként fog alakulni a karakterek közötti kapcsolat, az csak rajtunk áll. Én mindenesetre nagyon várlak! Arról a kötelékről, amiről beszéltem, bővebben ITT olvashatsz! )