Volt idő, amikor a boszorkányok nem érezték elég erősnek magukat ahhoz, hogy megvédjék a természet törvényeit, így a terület minden kovenjének sámánja egy helyre gyűlt, hogy erejüket felhasználva és egy vérfarkas-áldozatot bemutatva megalkossák az animágusokat. Ők a tökéletes kémek, akik bármilyen állat alakját képesek felvenni, el tudnak vegyülni az ellenség sorai között, amivel a boszrokányok akaratát szolgálhatják.

Csak a boszorkányok képesek megmondani egy állatról/emberről, hogy valójában alakváltó; semmilyen más faj nem képes érzékelni őket, számukra egyszerű emberek/állatok. Vérük emberi ugyan, de gyorsabban gyógyulnak, mint az emberek és lassabban is öregszenek. A vérfarkasokkal ellentétben a hold nincs rájuk hatással, ám a boszorkányok képesek belekényszeríteni őket egy állat alakjába, ha úgy kívánják vagy meg is foszthatják őket az alakváltás képességétől.

A boszorkányok és alakváltó között különleges kapcsolat van. Az alakváltók képesek arra, hogy érzéseiket, gondolataikat, hangulatukat megosszák a boszorkánnyal: ez eredetileg azt a célt szolgálta, hogyha az animágus lebukik, akkor nehezebben húzzák ki belőle az igazságot, manapság viszont sokkal inkább a boszorkány és az animágus közötti empátia és szövetség megerősítésére használják. Egy alakváltó csak egy boszorkánnyal áll ilyen kötelékben. Csodálatos védelmi rendszer van kettejük között, amelyet kizárólag az a boszorkány tud felbontani, aki megkötötte azt. Ugyanakkor közel sem biztos, hogy egy boszorkány és egy animágus tisztában van a kettejük közötti kapcsolat minőségével: a kötelékük évszázadokkal ezelőttre nyúlhat vissza, hiszen az őseik könnyedén szerethették volna, hogy leszármazottjaik mellett mindig legyen egy segítő, akihez fordulhat, ám ez a családi titok sosem került felszínre. A két természetfeletti lény közötti kötelék már abban a pillanatban furcsa érzéseket kelthetnek a személyekben, amikor először találkoznak; olyan lehet, mintha a sors akarta volna, hogy összefussanak.