Volt egy időszak, mikor Ignotus csak békét akart. Mentora, az idős aggastyán kitanította arra, hogyan kell bánnia azokkal a képességekkel, amelyeket druidaként birtokolt. A köreikbe akart lépni, részt venni a Szent Gyűléseken, ám mikor az idős aggastyánok varázslata véráldozatot követelt, s kivégezték feleségét, Ignotus már nem a béke megteremtését tekintette hivatásának. Bosszút esküdött az összes druida ellen, aki részt vett szerelme kivégzésében. Rájött, hogyan hághatja át a szabályokat, alkothat új törvényeket, ám egy boszorkány megkötötte a kezét. Csupán 11 társat fogadhat maga mellé, és sosem lesz könnyű megtalálni az utódokat, ha egyikük meghal, egy tetoválás segítheti kutatásait. Ignotus vállalta a kockázatokat, felfedezőútra indult, Anglia szigetére már társaival együtt érkezett vissza, s végezték ki közösen a felesége gyilkosait. Ignotusnak ennyi nem volt elég. Új birodalmat akart maguknak. Azt, hogy az ő népük lehessen a leghatalmasabb. Elindultak hát a vikingek által már bejárt úton, s az akkor még nem felfedezett Amerika egy szegletében kötöttek ki. Szent helyet avattak fel egy erdőben, nem messze egy hatalmas tó partjaitól. De a természet mindig visszavág. A boszorkányok megelégelték az önkényes druidák cselekvéseit. Bezárták őket... de Ignotus sorsa volt a legkegyetlenebb. Az egykoron megtört férfit a tó fenekére száműzték, míg másik 11 társát a világ különböző pontjain zárták el. Ignotus nem volt képes meghalni... de nem volt képes élni sem. Évszázadokon keresztül feküdt egy veremben, mikor végre új kiskapu nyílt számára...