Café de Flore

Hatalmas sóhajjal csuktam be magam mögött az ajtót. Eljött az ideje, hogy ismét magam mögött hagyjam a kultúra, a művészetek és a szépség fővárosát, hogy visszatérjek az unalmas, de ahhoz képest egészen kielégítő kisvárosba, ahonnan hetekkel ezelőtt elszöktem. Nem volt hozzá sok kedvem, hiszen Párizsban sokkal több lehetőségem volt mindenre, de hát ezt a helyzetet kényszer szülte, amit pedig muszáj, azt muszáj.
Csomagolni kezdtem és eléggé sokáig tartott, mivel tökéletesen berendezkedtem itt. Miután végeztem a pakolással még utoljára kinéztem az ablakon és nehéz szívvel, de behúztam a sötétítőt. Nem fájdítom a lelkemet azzal, hogy el kell innen mennem.

New Orleans

Tatia birtoka

Utálom a repülést. Semmi bajom a légnyomással, de nem vagyok én madár, hogy repkedjek jobbra-balra. Éppen ezért örültem, hogy végre megérkeztem, mert a távolság ellenére imádom ezt a várost. Az évszázadok során tucatszor jártam már itt, éppen ezért volt egy lakásom a városban. Még Mystic Fallsban megkértem egy brigádot, hogy tegyék rendbe, így délután háromkor a tiszta, modern lakásomba léphettem be.
Letettem a cuccaimat és kinéztem az ablakon. A kilátás még mindig gyönyörű volt, szerelmes voltam belé. Mennyivel jobb lesz nekem itt, főleg, hogy az ablakban állva majdnem szembetaláltam magamat a Diadalívvel. Mosolyra húztam a számat a nyüzsgő turisták láttán: a napi ételmennyiség adott, senkinek sem fog feltűnni, ha egy-két ember leszakadozik az aktuális kirándulócsoportról vagy éppen valaki eltűnik Párizs utcáiról. Senki sem fog gyanút, ebben a hatalmas városban egyébként is nehéz lenne megtalálni az elkövetőt. Minden adott ahhoz, hogy élvezzem az életet, a francia főváros pedig maga volt a megtestesült tökély, ha a helyszínt nézzük. Már semmi sem maradt hátra, csak az, hogy kicsomagoljak.

(...)

Eltelt pár nap, már egy hét is. Minden tökéletes volt, csodaszép, mint a mesékben. Egyedül voltam, nyugalomban éltem, minden nap megcsapoltam egy-egy francia szépfiút, tehát a napjaim nagy boldogságban teltek. Tudtam én, hogy kell nekem ez a kiruccanás ahhoz, hogy önmagam legyek. Viszont egyik délután, amikor már alkonyodott sétálni vágytam. Párizs ilyenkor a legszebb.

Café de Flore