Az idefelé úton szinte egyetlen szót se szóltunk egymáshoz, de ez a csend kettőnk között nem feszült, vagy dühítő csend volt, sokkal inkább valami más: egész egyszerűen nem volt mit mondanunk. Az egymáshoz visszatalálás öröme súlyos volt, majdnem anyagszerű, kézzel fogható, minden szó csak sutává tette volna a villogó pillanatot. Csak egy-egy apró mosoly, egy pillantás, egy érintés - ennyi zajlott köztünk, de többet elmondott bármilyen szónál. Amikor odamentem a kiállításra, még gyűlöltem a boszorkányokat, és a világot: és most, alig egy órával később, egy boszorkány jelenti nekem az egész világot. Követem Angelt, ahogy belöki a kulcsot a zárba, majd besétál a lakásba, de az ajtóban úgy torpanok meg, mintha tömör kőfalba ütköznék. Felvonom szemöldökömet a csodálkozástól: mivel félrészt vámpír, sima ügynek vettem, hogy bármikor besétálhatok, ugyanakkor elismerésssel adózom az óvatosságának, hogy nem csinált a lakásából természetfeletti átjáróházat. Szerencsére hamar észreveszi, hogy a küszöbön szerencsétlenkedem, és egy intiválással megoldja a problémát. Körbehordozom a tekintetem a nappalin, és noha csak futólag van lehetőségem felmérni a környezetet, annyit megállapíthatok, hogy rendkívül jó ízlésről árulkodik a berendezés, és jön ehhez valami nagyon finom illat, amit nem tudnék néven nevezni: alighanem valami növény bocsáthajtja ki magából. Összességét tekintve kellemes a benyomás, és megnyugtató. Az elmúlt egy hetet figyelembe véve erre a nyugalomra most mindkettőnknek szüksége is van. Figyelem, ahogy Angel azonnal vetkőzni kezd, a vizes ruha egy halk cuppanással találkozik a padlóval, és igazat adok neki: vámpírvér ide vagy oda, de kezdek magam is fázni az átázott cuccaimban. - Ezt a remek üdvözlő sztriptízt csak az esőnek tudhatom be, vagy esetleg roppant lehengerlő egyéniségem számlájára írható? - érdeklődöm széles vigyorral a képemen, aztán engedelmesen hagyom, hogy Angel közelebb lépjen - egész pontosan közelebb szökdécseljen - és rólam is lebontsa a csurom víz ingemet. Engedelmesen kibújok a ruhadarabból, aztán megcsóválom a fejem, ahogy szerelmem épp a kanapét terheli meg súlypontjával. - Édesem, fürdőről beszéltem. Tudom, hogy részben magamfajta vagy, de részben ember. Nem túl romantikus folytatása a kettőnk történetének, ha az elkövetkezendő napokban majd taknyos zsebkendőkkel szórod tele az ágyad környékét - rázom a fejem, aztán kézen fogom, és elindulok az általa jelzett irányba, úgy húzva őt magammal, mint apuka a játszótérre induló gyereket. Ha most kívülről nézném önmagam, alighanem arra a végkövetkeztetésre jutnék, hogy nekem hétszáz évnyi létezés tényleg az agyamra ment, és teljesen meghülyített egy nő. Régi énemmel nézve ez egy meglehetősen gyalázatos, nevetséges, és hozzám méltatlan állapot, az új énemnek viszont tetszik az érzés, és úgy néz a régi énemre, hogy az reszketve takarodik be lelkem legmélyebb zugába. Belököm a fürdő ajtaját, megnyitom a csapot a kád fölött, aztán otthon érezvén magamat, feltúrom a falon lévő kis szekrényt, míg fürdőolaj nem akad a kezembe. Bőséggel szórok belőle a párolgó vízbe, aztán magamhoz ölelem Angelt, és csókot nyomok az orra hegyére. - Mars a kádba - mondom kedvesen zsörtölődő hangon. - Nem akarlak betegen látni. Ami engem illet, csinálhatok neked vacsorát most azonnal, vagy csatlakozhatom is. Te döntöd el. Ma mindenben készséggel állok a hölgy szolgálatára - mosolygok. Tessék, lehet cikkezni, fotózni a magazinoknak, meg videókat csinálni a youtube-ra: ilyen Chad Brannagh, amikor szerelmes idiótává változik. A legkevésbé sem érdekel: egyszerűen boldog vagyok, és kész.
A kérdésemre ő is kérdéssel válaszol, aminek hallatán csak halkan kuncogok és megrázom a fejem. Magamat sosem akartam kinyírni, legalábbis nem szánt szándékkal, ami pesig őt illeti, arról sokkal régebben leszoktam. Bármennyire mérges tudok rá lenni képtelen lennék megölni, ahhoz túlságosan fontos számomra. Örülök neki, hogy nem vitatkozik velem azon, hogy magam után húzom egy szárazabb helyre. Bár nem mintha már számítana, tekintve, hogy csurom vizesek lettünk, hála az erőmnek. Nem bánom azt, hogy bőrig áztam, a víz mindig is megnyugtatott. Gyorsan elmondom neki, mi a helyzet és mik a terveim az estére vonatkozóan. A javaslata hallatán kérdőn pillantok rá, látom mosolyát. Éppen szólásra nyitnám az ajkaimat, hogy tiltakozzak a javaslatán, miszerint nem igézhetek meg egyetlen embert sem, mert a legtöbben verbénát szednek az én közben járásom miatt. De nincs időm hangot adni a gondolataimnak, mert az ölébe kap, mire halkan sikkantok egyet a meglepődésem jeleként. - Legyen - suttogom, nyakát átkulcsolom és homlokomat az övének nyomom. Egy ilyen ajánlattal nem igazán lehet vitatkozni, amúg is kíváncsi voltam, hogy mi főzne nekem Chad, reményeim szerint nem robbantja fel a konyhámat.
Hearn rezidencia:
A lakásomhoz vezető út csendben telt, igazából nem tudom hogyan jutottunk el idáig. Chadnek megadtam a címet és a többit rá bíztam. Elvesztem az érintésében, a vizes ruhákon keresztül is éreztem a bőrének melegét, képtelen voltam betelni az illatával. A saját lábaimon állva a kulcsot elfordítottam a zárban, mire az egy kattanással válaszolt, lenyomtam a kilincset és beljebb léptem. A cipőimet az ajtótól nem messze hagytam, majd beljebb lépdeltem a tágas nappaliba, ahol kettőt tapsolok, mire felvillannak a lámpák. - Chad, kérlek gyere be - mondom, hátra pillantva, mivel akkor jutott eszembe, hogy az engedélyem nélkül nem lépheti át a ház küszöbét. Hiába vámpír vagyok, de a boszorkány erőmnek hála képes voltam létrehozni egy olyan varázslatot vérmágia segítségével, aminek köszönhetően senki sem léphet be az engedélyem nélkül. A kanapétól nem messze megálltam, lehúztam magamról a vizes ruhát és hanyagul a földre dobom. A lakásnak kellemes levendula és megfoghatatlan otthon illata van, imádom, mikor egy fárasztóbb nap után hazajöhetek olyan érzés, mint mikor kislány koromban beléptem a kunyhónkba. Elönt az otthon melege és a nyugalom. Egy szál fekete csipkében megfordulok, hogy Chadre nézhessek. - A konyhát a folyosó végén találod, a nagyobbik fürdő pedig az első emeleten van, abban jobban elférünk - nézek végig rajta. Hagyom hadd nézzen körbe, ha szeretne, úgyse járt még nálam. Aztán egy hatalmas mosoly kíséretében elé szögdécselek, mint egy kisgyerek, aki most kapta meg a játékot, amire mindig is vágyott. Egy apró csókot lehelek az ajkaira, miközben az ingét kigombolom. - Le kellene venned a ruháidat, teljesen bőrig áztál - magyarázom, teljesen ártatlanul, akár egy aggódó anyuka. Miután minden gombbal végeztem hátrálok pár lépést és leülök a fa heverőre.
Kezdőlap
