Az élet az embert rengeteg megpróbáltatás elé állítja, köztük elsőnek lehetne sorolni a választást.. Mert a vámpírlét egy választás, földi életünk már csak maga a pokol marad, mikor az éhség csak kínoz, mintha minden egyes idegszálad lángra lobbanna és éreznéd, hogy kiszárad a torkod, hogy alig maradt erős és csak annyit tudsz csinálni, hogy valakinek feltéped a torkát. Az ember torka ilyenkor elszorul, tényleg nem érez mást, mint azt az erős vágyat, mely egy dologra készteti.. egy ember életének elvételét. Nemkönnyű leállni, nem könnyű ellenállni az állatias ösztönöknek, próbálni uralkodni a mélyről eredő tettek felett, de meg kell próbálni. Ez az egyetlen dolog, az akarat.. ez választ el minket attól, hogy állatokká váljunk.
Miért nem mesélek onnantól régebben, miért hagyok ki egyből harmincöt évet, az alapokat az elejét? Amikor az illető családja olyan dolgokat tesz, melyek súlyosan kihatnak az egyed életére.. hamar felejteni szeretne. Ennek talán köze van ahhoz is, hogy boszorkányok és varázslok voltak, hogy megrögzötten varázsoltak és próbáltak olyan dolgokba is belefolyni, melyekbe sosem szabadott volna. Megkapták a jussukat, meghaltak, belehaltak az egyik hőn szeretett varázslatukba.. De nekik köszönhetem annak az érzésnek a megismerését, melyet sosem érezhettem újra. Miattuk lett életem része Shay, miattuk szerettem bele és csakugyan miattuk kellett elhagynom őt.. Nem akartam vámpír lenni, nem is akartam egyáltalán azzá válni, de életben kellett maradnom, élt és dominált bennem az életben maradás utáni vágy, így tehát.. kénytelen voltam a véresebb és erőszakosabb utat választani.
Nem érdemes a múlton rágódni, nem érdemes visszatekinteni, előre kel nézni, mert ez vezet minket előre. Ezért is lettem egy titkos szervezet vezére és megalapítója. Nem, nem kell semmi nagyon komoly és teljesen illegális dologra gondolni, magánnyomozókat egyesítettem, a legjobbakat.. Az elején nem igazán akartak engedelmesek lenni, nem igazán akartak egymással dolgozni, de hát mire való az igézés, ha nem erre? Természetesen magam is tisztában vagyok azzal, hogy nem illik senkit sem kihasználni önön céljaim elérése érdekében. Szépen és apránként jutottam el a csúcsra, évek és tapasztalatok árán, rengeteg szakadék aljáról feljöttem már.. Aztán jött az a nap, az a nap, ami kicseszettül -már pardon- rossz volt.

Lépteimet hallom, ahogyan közlekedem a folyosón, hangos, elég hangos ahhoz, hogy mindenki észrevehesse, aki az irodában tartózkodik. Az utamból eltisztulnak, mindenki megadja a tiszteletet, megadja azt, ami megjár egy főnöknek. Köszönnek, én pedig visszaköszönök, ahogyan ezt minden áldott reggel megtesszük. Végül elérem irodám csendes zugát, majd becsukom magam mögött az ajtót és próbálok kissé ellazulni, miután elhelyezkedem a bőrszékemben. Lépteket hallok, természetesen emberi hallással nem igazán figyelnék fel rá, de vámpír vagyok, minden érzékszervem felerősödve adja tudtomra környezetemet.. Végül pár kopogtatás az ajtómon.. - Tessék, fáradjon csak beljebb Miss Fray. - mondom kellően hangosan, hogy meghallja, mire ő csak kinyitja az ajtót és szép lassan az asztalom elé sétál.
- Maga mindig tudja, ha én jövök. - mondja egy kis pírral az arcán. Ha nem lennék vak magam is észrevenném, hogy vonzódik hozzám, hogy szeretne közelebbről megismerni, csak hát.. az én lelkem másé. Valószínűleg egy mára már halott nőé.. - Jellegzetes a kopogása. - mondom halvány mosollyal az arcomon, mire csak ő bólint egyet. Ülök ott és nézem őt, eltelik lassan egy perc, egyre vörösebb az arca az én torkom pedig kezd kiszáradni és azon kapom magamat, hogy nyaki ütőerét vizsgálgatom. - Miben segíthetek? - kérdezem tőle, aztán ő csak megköszörüli a torkát és próbálja összeszedni magát. Bárcsak sokkal könnyebben zajlanának vele ezek a beszélgetések, talán itt lenne az ideje, hogy elbocsájtsam.
- Ezt önnek küldték. - rak le egy borítékot az asztalomra, egy meglehetősen nagy borítékot, amire csak két szó volt írva. Vonásaim megkeményednek, az előbbi kis halvány mosoly eltűnik és komorrá válik az arckifejezésem. - Most távozzon. - mondom talán a kelleténél kicsit ridegebben és már éppen készülne megszólalni, mikor felemelem a kezemet ezzel is a csendre intve, ő pedig csendben kikullog az ajtón, azon az átkozott ajtón.. Mia, Shaylee. Miért küldene nekem bárki is róluk egy borítékot.. miért is.. türelmetlenül feltépem és az asztalra képek borulnak, elég sok és elég frissek. Kétkedve nézem őket, majd hát végül találok egy kissé régebbi darabot, egy.. a kép csak kiesik a kezemből, főleg a felíratott elolvasva. "Shaylee terhesen". Ha mindez nem lenne elég, még egy cetlit és felfedeztem.. egy településnév volt rajta, Mystic Falls. Ingerülten keltem kis  a székemből..

Még aznap bepakoltam és vettem repülőjegyet oda.. Nem tudom mi lehet ez, talán valaki csak szórakozik velem, de mindenképpen kiderítem és bárki is az.. ha felültetett, akkor megismerkedik a kevésbé kedves és jól szituált énemmel..

Kedves Matthew,

amennyire vártalak, olyan sebesen is érkeztél meg, aminek én nagyon örültem! Remek pb-ét sikerült választanod és javasolnod, mert szerintem még jobban is passzol a karihoz, mint akit én kiírtam a keresetthez.

Kíváncsian vártam, hogy miként fogod megjeleníteni a dolgokat, mibe engedsz bepillantást nyerni, vagy éppen jelenleg milyen lehet az életed. Te mindezeket tökéletesen megadtad, hiszen kaptam is bepillantást és közben jó pár dolog továbbra is titokban marad. Nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy miként fog alakulni a karaktered élete, vagy éppen mi fog akkor történni, ha mi ketten találkozunk. Remekül fogalmazod meg a karakter érzéseit, vagy éppen gondolatait is és úgy érzem a lehető legjobb kezekbe került a karakter!

Nem is szeretnélek tovább feltartani, hiszen már nagyon játszanék veled! Hess foglalózni, majd pedig mehet is a játék! Egy szálat mindenképpen tarts fenn nekem is!