▲ Faj: vámpír/hibrid/boszorkány/vámpírboszorkány ▲ Hirdető: Victoria Everett ▲ Kor: 30/125 év ▲ Avatar: Dominic Cooper ▲ Státusz: SZABAD ▲ Ismertető: /PB- és név egyeztetés után változtatható, vevő vagyok az új ötletekre is és nyitott vagyok mindenre, lehet módosítani jellemben, ha valami nem tetszik, de az alapot, a kapcsolatunkat hagyjuk meg:DD/
Te vagy a férjem. A házasságunk nem a szerelem beteljesülése volt. Te tehetős, szép feleséget kerestél magadnak, biztos anyagi háttérrel; a szüleim pedig férjet akartak ifjabbik lányuknak. Eleinte semmi sem volt köztünk, csupán kötelesség és testiség - többször is megcsaltál, bűntudat nélkül. Aztán fény derült rá, hogy szadista vagy, amit én kifejezetten élveztem - magunk közt szólva beismerem, hogy talán mazochista vagyok. Egészen addig megvoltunk egymás mellett, estélyekre jártunk, néha beszélgettünk, de semmi egyéb. Aztán a testiség durvává vált, a kapcsolat kettőnk közt pedig megerősödött valahogyan. Kedveltelek, de soha nem mondtam volna ki nyíltan, ahogy te sem. Csupán egyszer, de akkor világosan a tudtomra adtad. Azután nem sokkal leléptem Párizsba, se szó, se beszéd. Megszöktem. Megszöktem az érzéseim elől, megszöktem a kötelességem elől, megszöktem előled. Egy ideje nem találkoztunk, néha kerestelek, de aztán feladtam, és könnyebb prédák után néztem, de senki sem volt olyan, mint te. Te egy kihívás vagy számomra, örök, megfejthetetlen rejtély. Te vagy az egyetlen.
A karakter jelleme: határozottan férfias jellem vagy, a hétköznapokon, társaságokban igazi úriember vagy, minden nő azt hiszi, hogy te vagy a tökéletes férfi és bárki hanyatt dőlne neked. Tanult vagy, művelt, dörzsölt és megfontolt. Ennek tökéletes ellentéte vagy a saját, privát szféránkban: durva, kissé erőszakos, határozott, kegyetlen. Szadista. Szereted a szép nőket és igazi nőfaló vagy. Néha próbállak 'betörni', de mindig rá kell jönnöm, hogy bár rengeteg nő megfordul(t) az ágyadban, mindig visszatalálsz hozzám. Többnyire kiengesztelsz valamivel, ha fájdalmat okozol - akár testileg, akár lelkileg. Olyan vagy, akár egy érem: két oldalad van, és soha nem tudom, hogy melyiket fogom kapni. Nem vagy az a romantikus alkat, de tudom, hogy szeretsz, a magad különös, kegyetlen módján. Kapcsolatunk: soha nem unalmas. Soha nem egysíkú. Állandó hullámvölgyeken megyünk keresztül, ha valami egyenesbe jönne, mindig történik valami. Vagy imádjuk, vagy gyűlöljük egymást, már nincs az a közöny kettőnk között, ami a kapcsolatunk legelején volt.
| |