" I'm broken, I'm alone, as days go by - my heart grows cold..

Hiábavaló minden egyes próbálkozásunk, ha az élet maga nem enged, és a sorsunk sem könnyebb. Mondanám, hogy az idő feledtet, de ez hazugság, ahogy az is, miszerint csupa jót kapunk a szenvedéseink után.. Egyetlen szóval élnék tehát, miszerint: átok - és azt hiszem, hogy ezzel mindent el is mondtam.

Nos nem volt könnyebb az életem a családtól való kiválás után sem, hiszen apám terrorizálását átvette Nayareth személyesen, aki ugyanis nem szívleli a gyenge boszorkányokat. Legalábbis az elmondásai alapján, nos én gyenge vagyok, csak mert nem használom az erőmet. A tevékenységeit, a terror módszereit, és a kis trükkjeit, nos addig folytatta nálam, míg én magam, nos be nem kattantam. Miután ez megtörtént, nos húsz éves fejjel - kamaszon - a családtagok nyomdokaiba szegődtem. Akit megtaláltam, elzártam, és elvettem a teljes erejét, csakhogy még inkább szenvedjen a kripta fogságában. Így történhetett meg az is, hogy a drága kis Nayareth közel ötszáz évig a jóvoltamból, nos kiszáradt múmiává hasonlóvá lett, ami vicces. Igazán röhejes, miszerint magának állított fel egy csapdát az én személyemben. Persze adtam neki társaságot is, hiszen az akkoriban vele lógó barátját is mellé fektettem díszítő jelleggel, és most, hogy ebbe belegondolok, nos igazán kedves voltam hozzá. Talán túl kedves is..
Persze most, hogy újra szabad lábon van, és kinyírta a családom egy részét, nos repesnem kellene az örömtől -, hálát adva neki -, de mivel az ellenségem, ezért inkább csak egy újabb büntetéssel állok elő a részére. Persze nem bánom, hogy azt a rengeteg nyamvadt kis warlock-ot, és boszorkányt megölte, hiszen mindenki megérdemelte közülük a halált, és akik életben maradtak, nos őket is lefogom vadászni.

Kedves Sedrick!

Üdvözöllek nálunk, kíváncsi voltam, mi fog kisülni abból, hogy egy Andre-családtagot köszönthetünk, méghozzá egy ilyen jóképű arccal. Nektek Andre-srácoknak szép fizimiskát ajándékozott az ég, de hát erről elég is ennyit, elvégre nem a külsőben van a lényeg, ugye?
Sokkal érdekesebb az, amilyen vagy: kevés olyan boszorkányt láttam eddig, aki ne szerette volna az erejét és azt, hogy a mágia miatt számtalan lehetőség rejlik benne. Bár teljesen érthető, miért érzel úgy, ahogy. Normális, átlagos embernek lenni éppen ugyanolyan buli, mint természetfeletti lénynek, sőt, hiszen nem kell egy teljesen új világ terheit a vállaidon cipelni... az, hogy a szüleid rád akarták kényszeríteni az akaratukat és mivel nem tettél eleget nekik, kitagadtak, nem volt jó hozzáállás. Soha nem értettem, mi értelme a ráerőszakolásnak, amikor mindenki el tudja dönteni, mit akar.
De úgy látszik, benned is ott díszelegtek a bosszúállás csírái, nagyon érdekel, most, hogy Nayareth is kiszabadult az általad kreált börtönéből, mit forgatsz a fejedben. Van egy olyan érzésem, hogy sok jót nem fog tőled kapni és a lehető legváratlanabb alkalmakkor fogsz lecsapni. Érdekes kis harcnak ígérkezik ez.

Menj, foglald le a lefoglalnivalókat, aztán irány a játéktér, vesd bele magad a forgatagba. Jó szórakozást kívánok!