mystic falls, whitmore ✤ ✤
i'm trying to be okay ✤ ✤
|
A poszt írója ♛ Ebony Tate-Smith Elküldésének ideje ♛Vas. Ápr. 30, 2017 10:32 am Ugrás egy másik oldalra ♛ | |
|
|
Elküldésének ideje ♛Szomb. Ápr. 08, 2017 12:29 am Ugrás egy másik oldalra ♛ |
≫kor ≪ 599
≫faj ≪ Boszorkány
≫Szerepkör ≪ Húg
≫play by ≪ Lauren Cohan
≫várja ≪ Én és Negan
| |
≫Mesélj nekem egy még ismeretlen történetet... ≪ Kedvesem! Hányszor kell még elmondanom, hogy a szememben akkor is te vagy az egyetlen, ha már minden odaveszett? Egyetlen húgom, támaszom, menedékem, te jelented azt, ami már a családból maradt. Tiszta lelked még is sötétségbe fulladt, boldogságod bánatba és halálba süllyedt, s te magad vesztél oda abba a körbe, ami végett én felelek. Gyermekek voltunk, amikor el kellett menekülnünk boszorkányság vádja végett. Szép gyermekkorunk volt azelőtt... emlékszel, mikor lecsúsztam a tetőről? Mert én emlékszem. S arra, hogy gyermeki tekinteted és arcod mennyire bájos volt, és az a tekintet most sem hűlt ki lelked mélyéről; ott van, ott él benned, még is valami megtörte benned azt. Olykor krokodil könnyekkel vágsz valamit a földhöz aztán máskor a boldogságtól szárnyalsz... tönkretettek. Minket. A halál volt az, amely megtörte benned azt aki voltál, a halál, melyet több évszázadon keresztül kellett elviselned, csak is miattam. A család halálát akarták, menekülni kellett. Vittelek magammal én alig hét éves fejjel, te pedig fogtad a kezemet négy évesen, és követtél. Ám tudtam, hogy nem vigyázhatok rád, mert úgy éreztem, hogy engem megölnek és aztán ki lett volna, aki rád vigyázott volna? Elhitettem veled, hogy visszajövök érted hamar, csak maradj ott azzal a családdal. Ott maradtál. Vártál. Nem jöttem. Húsz év elteltével aztán eljöttem érted, de addigra már hiába volt minden; Negan végzett veled. Menekültem előle, és nem öltem meg őt. Nem tudtam ölni. Ha megtettem volna, te akkor még mindig boldogabb életet élhetnél. De nem így lett, és ez az én hibám! Azt követően évszázadokat raboskodtam abban a falkában erőtlenül, és könyörögtem a halálért, de nem kaphattam meg. De... sikerült elszöknöm onnan, már nagyon régen. Minden erőmet összeszedtem, hogy te újra élj, és megkeressük a családunkat. Élnek még? Halottak tán? Talán túl veszélyes őket megkeresünk? Haldokoltam, miután visszahoztalak téged. Az életemet átadtam neked, hogy te élhess. Ám mikor meghaltam, Bethany vére került a szervezetembe ami nem hagyta, hogy végleg megtörténjen; vámpírként tértem vissza. Most pedig szükségem van rád, az erődre, hogy visszaadd a boszorkány képességeimet. Szükségünk lesz egymásra és a családra, hogy új életet kezdhessünk!
A tájékoztatás nem teljes körű, ugyanis még bőségesen akadnak terveim ő felé. Szeretném, ha a play by maradna, és nem utolsó sorban ami talán a legfontosabb, hogy olyan alkossa meg ezt a kis tündérkét, aki nem nem dobja el magától pár hsz után. Annak nagyon nem örülnék, és úgy érzem, hogy annál jóval többet ér a karakter. Nagyon várlak, kedvesem, és az ellenséged is! <3
|
|