Tehát, itt vagyok – gondoltam magamban, miközben elhajtottam az „Üdvözöljük Mystic Falls-ban” tábla mellett. Jessica sokat mesélt erről a városról. Megálltam a ház előtt. Egész jó ház, tetszik. Mindig is emeletes házat szerettem volna – futott át rajtam, mikor kiszálltam a kocsiból. A fű frissen nyírva, a tornácon pedig már ott várt egy idős hölgy, Mrs. Smith.
Jó napot! – üdvözöltem, miközben becsaptam a piros kocsim ajtaját.
Isten hozta, kedveském. – válaszolta. – Jessica nem jött Önnel?
Nem, sajnos, most dolga akadt. De üdvözletét küldi. Valóban nagyon szép ez a ház, köszönöm, hogy fogadott.
Tudja, kedveském, mikor John, a férjem meghalt, eldöntöttem, hogy nem maradok ebben a házban, nem tudok megmaradni ebben a házban, az a sok emlék…. – és látszott az arcán, hogy gondolatban visszament a múltba. Aztán kicsit megrázta a fejét, és elmosolyodott. – A közelben van egy idősotthon, oda megyek. És amikor Jessicaval beszéltem, mondta, hogy esetleg Ön megvenné a házat. Már régóta ismerjük egymást, egy rövid ideig itt lakott a szomszédban, és azóta is tartjuk a kapcsolatot, nagyon kedves nő.
Igen, az. – mosolyogtam vissza rá.
Vett egy nagy sóhajt, és azt mondta: Hát akkor körbe is vezetném.
Felmentem a tornácra vezető lépcsőn, és ő jelezte a kezével, hogy menjek be az ajtón. Látszott, hogy nem most épült, mégis még mindig érződik az a jó illat a gerendaházban. Látszott, hogy nagyon rendben tartotta az idős hölgy. Kitakarítva mindenhol, és friss virág az asztalon. Az ajtón belépve egy kis előtérbe kerültünk, ahonnan jobbról a konyha és az étkező nyílt, szemben volt a lépcső az emeletre, balra pedig volt a hall, ahol egy csodálatos kandalló volt és egy jó nagy szekrény, tele könyvekkel. Egyből beleszerettem a házba.
…akkor holnap, az ügyvédnél találkozunk és aláírjuk a papírokat! Minden jót, és köszönöm! – búcsúztam el Mrs. Smith-től. Aztán elment. Nagyon kedves hölgy. Még azt is megengedte, hogy már itt maradjak. Azt mondta, felesleges elmennem egy hotelbe, holnaptól már enyém a ház. Ő már úgyis a fiánál lakik 1 hónapja, ott van már minden cucca összekészítve. Csak arra várt, hogy ezt lerendezze, és költözik is be az otthonba. Sajnáltam szegényt az őt ért veszteség miatt, nehéz lehet hátrahagyni mindent, és egyedül elmenni egy ismeretlen helyre – gondoltam. Aztán hirtelen rádöbbentem: de hát ezt teszem én is! Gyorsan elhessegettem a lehangoló gondolatokat, és felhívtam Jessicát.
Helló csajszi! – szólt bele a telefonba, miközben én lehuppantam az emeleti hálószobába az ágyra.
Hát ez annyira fantasztikus – meséltem neki lelkesen.
20 éves korom óta Jessica  a legjobb barátnőm. Neki köszönhetek sok mindent. Amikor apám elhagyott minket, befelé forduló lettem. Addig sem volt sok barátom, de azután már végképp kerültem mindenkit. Amúgy is költöztünk, de jól el voltam magamban.
Egyik nap, amikor az érettségire készültem, áramszünet lett otthon, és én ültem a sötét szobában az ágyamon. Frankó – gondoltam – a gyertya meg a szobába másik felében, meg kéne gyújtani, de hogy megyek most oda? És egyszer csak meggyulladt a gyertya…. Mi a fene? Ez meg hogy…? Körbenéztem, de sehol senki. Nem is lehetett, anyám dolgozott, öcsém a haverjaival, a nagyi meg már biztos alszik.
Ezt én csináltam? De hogyan? Az igaz, hogy gondoltam a gyertya meggyújtására, de akkor is… Jó, próbáljuk ki újra. Most arra gondolok, hogy elaludjon, és újra meggyulladjon. És működött! Atya ég! Hogy lehetséges ez? Senkinek nem szóltam a dologról, hanem elkezdtem kutakodni a neten. Boszorkányság, mágia – sok mindent megtudtam, de tele voltam kérdésekkel. Hogyan lettem ilyen, és miért pont én? De nagyon tetszett a dolog, ha egy kicsit kifejlesztem magam, enyém lehet a világ – gondoltam. Különlegesnek éreztem magam. Mivel annyi minden rossz történt velem, a harag és a düh a sötétebb oldalra irányított. Nem hajtott más, csak hogy megtaláljam az apámat és jól kitöltsem rajta a haragom azért, amit anyámmal és velünk tett.
Az érettségi után semmi mással nem foglalkoztam, csak ezzel. Hétről hétre egyre több mindent tudtam meg. Beléptem néhány netes csoportba, és leveleztem emberekkel, akik szintén ilyeneken mentek át. Míg egyik nap kaptam egy e-mailt egy bizonyos Lawrence-től. Az üzenet: beszélnünk kell. Kicsit meglepődtem, de azonnal visszaírtam: hol és mikor?
Egy bárban találkoztunk, és mikor megszólított, nem tudtam, hogy féljek-e vagy nevessek. Egy hosszú fekete hajú, hosszú bőrkabátos fazon állt előttem. Aztán a mondandója után ez már nem érdekelt. Ismerem apádat – kezdte a beszélgetést. Hirtelen meg sem tudtam szólalni. Hogy kerül ebbe az egészbe bele az apám? Lawrence elmondta, hogy az apám boszorkánymester és tőle örököltem ezt. De az apám átállt a sötét oldalra, és a gonoszok szolgája lett. Ezért kellett menekülnie New Orleans-ból. Ha jót akarok magamnak, ne keressem.
És én így is tettem… hagytam az egészet, nem kerestem apámat és a boszorkányságot is hagytam a fenébe. Nem akartam olyan lenni, mint apám. És ekkor talált rám Jessica, aki megmutatta és megtanította nekem, hogy egy boszorkány lehet jó is, és hogyan harcoljunk a gonoszok ellen.
Tudod, tényleg hihetetlen, hogy találtál nekem egy házat itt, miután megvettem az üzlethelyiséget. Nagyszerű lesz nyitni itt egy régiség boltot – áradoztam neki a telefonba.
Üdv Mystic Fallsba – nevetett egyet, és letette.
Még egy ideig csak feküdtem az ágyon, és arra gondoltam, hogy vajon milyen lenne az életem „normálisan”, barátokkal és igaz szerelemmel… Vajon megtalálom én ezt egyszer?

Kedves Nicole!  

Engedd meg, hogy üdvözöljelek itt nálunk és bocsánat, hogy megvárakoztattalak, de csak most tudtam ideérni... ám itt vagyok, elolvastam a történetedet és nagyon örülök, hogy egy hozzád hasonló kedves, szimpatikus, normális boszorkánnyal bővül Mystic Falls természetfeletti állománya. A szerethető karakterek általában nagy kedvencemmé szoktak válni és nekem úgy tűnt, hogy benned nincs rossz szándék, egyszerűen csak újra szeretnéd kezdeni az életedet valahol, még jobban meg akarod ismerni magad és a benned lakozó mágiát, miközben megtartod magadban azt a hétköznapiságot is, ami emberré tesz. Dicsérendő hozzáállás, sokan választják a rossz utat abban a pillanatban, ahogy megtudják, hogy különlegesek: úgy látom ez alól édesapád sem volt kivétel, de ki tudja, talán egyszer majd magyarázatot kaphatsz arra is, mit miért tett.

Nem is szaporítom tovább a szót, kattints ide és foglald le a gyönyörű arcodat, aztán keress magadnak partnert a játékhoz! Jó szórakozást kívánok!