A természet erejével nem lehet packázni. Mindig kell a mérleg, aki oda helyezi a súlyt, ahova szükséges. Hogy mindig megmaradjon az a törékeny béke, az a vékony határvonal, amely az emberek, s a mítikum világa közt húzódik. Én magam volnék az egyensúly őrzője? Egyedül aligha. Mindig igyekeztem a jó ügyet szolgálni, noha az nem egyenlő a valóságos törvénykezéssel, az emberek normáival. Afféle belső iránytű, amely nem mindig észak felé mutat. A kezem bizony szennytől mocskos, hiszen olykor a káosz mellett kellett letennem a voksomat, hogy környezetem, világom ne fulladjon káoszba. Több mint fél évezredes létem alatt nem egyszer váltam sötét hatalmak játékszeréül, így már nem is kell emlékeznem rá, hogy mi volt az a lépés, amely a bukásomhoz vezett. Ahhoz a bukáshoz, amellyel a vámpír leközelezettjévé váltam. Kénytelen voltam teljesíteni aljas kívánságát, holott előtte barátok voltunk, és még a mai napig is hiszek benne, hogy önnös céljait egy napon majd félreteszi, és visszatér a józan ész útjára. A vér, amely életének mozgatórugója, nem a logikát helyezi előtérve, oly ösztönös, vad lénnyé teszi, amelyre nem hatnak az érvek, a lojalitás. Elsöprő akarata előtt mindenkinek meg kell hajolni. Én magam úgy véltem, hogy a lány, akit így módon rabigába vet, ártatlan teremtés. Varázslatom mindent kisöpört az elméjéből, s nem tudhatta, hogy miért bűnhődik. Különböző életei során számos alkalommal találkoztunk, Christopher újra meg kívánta erősíteteni velem az emléktörlést, a varázst, hogy Constance ne is öregedjen. Időnként a vámpír is felkereste a lányt, én csupán a felügyelője voltam, hogy ha gyanítana is valamit, azonnal új életet adjak neki. A hosszúra nyúló ismeretségben rabul ejtette a szívemet, mert bármilyen világba is kellett belehelyeznem, megállta a helyét a maga törékeny stílusával. Egyszerre volt eltűnő szarvas, akire mindenki csupán vágyakozik, és maga a farkas, amit tudtán kívül is elnyomott magában, ám jellemében megnyilvánult oly módon, hogy nem omlott össze az élet súlya alatt. Habár emlékztettem rá Christophert, hogy büntetése nem tarthat az örökkévalóig, nem hallgatott rám, így a saját kezdembe vettem a döntést, amelyért egyszer tán még meg kell fizetnem. A kiskapu, amelyet az utolsó alkalommal beleszőttem bűbájomban, meghozta a kívánt eredményt. A lány véletlenül gyilkossá lett, így bestia énje a felszínre úszva rázta le magáról a halhatatlanság béklyóját, immár nem hatott rá az öregedés, sem pedig az emlékezet kioltása. A vámpír még csak nem is sejti, hogy én hoztam meg ezt a lépést, s nem vagyok oly botor, hogy az orrára kössem. Constance immár az új világ lakója, körbevéve a misztikummal, amelyről nem is tud talán.. Én pedig az örök semleges, aki eddig eltaszítottam magamtól, most úgy érzem, mindketten eleget nélkülöztünk. Itt volna az ideje egy csipetnyi boldogságnak. Előfordult a múltunkban, hogy gáláns lovagként jelentem meg előtte, még ha tudtam is, hogy csábításom tiszavirág életű lesz, hiszen elfelejt majd mindent. Meg kívántam ízlelni a csodás, mézizű ajkakat, ámbátor tudom, tudnom kell, hogy nincsen remény. Egész mostanáig..

Kedves Augustus!
Mit ne mondjak, érdekes történet a tiéd, olyat, amivel nem találkozhat minden nap az ember lánya. Évszázadokon át élni, megpróbálni elfogadni, hogy a barátod szinte már téged is falak közé szorított és segíteni neki abban, hogy egy lány elméje mindig tiszta maradjon, sőt, szinte elvenni tőle a jogot attól, hogy önmaga dönthesse el, fel tudná-e dolgozni a történteket... csoda, hogy te magad is képes vagy még ép ésszel járni-kelni az emberek között. Fél évezred nagyon hosszú idő és az is rossz lenne, ha a számtalan évtizedet az unalom fogságában kellett volna eltöltened, mégis... bár nem az én tisztem dönteni, vajon milyen lehetőség és történés lenne neked, illetve a szerelmednek ideális. Ugye hívhatom a szerelmednek? Úgy vettem észre, hogy igenis, a te szívedet elrabolta ez a lány és nagyon remélem, hogy most végre sikerrel jársz nála, méghozzá anélkül, hogy a későbbiekben ki kellene radíroznod belőle az ismeretségetek történéseit. Itt nektek csak szurkolni lehet!
Menj, foglalózz, aztán látogasd meg Connie-t és a játéktér más tagjait is. Jó szórakozást!